Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

gyakran szenved időleges visszaesést, pl. de Gasperi lemondása, a Sztálin halálát követő orosz “békeoffenzíva”, stb.

Ugyancsak az európai egységesítő törekvéseket segíti elő az az érdeklődés és rokonszenv is, amivel az USA kíséri ezt a mozgalmat. Az erőviszonyok eltolódása következtében az amerikai befolyás valószínűleg egyre erősebb lesz Nyugateurópában, ami egyben a federáció melletti tendenciák további erősödését jelenti, mivel Amerika egészen nyíltan tör lándzsát az Egyesült Európa gondolata mellett. Paradoxonként hat az, hogy a nyugateurópai nemzetek politikai széttagoltságukból folyó gazdasági erőtlenségük következtében annyira függenek az amerikai jóakarattól, hogy nem hagyhatják teljesen figyelmen kívül az onnan jövő tanácsokat. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, sokkal erősebbnek kellene lenniök, ennek elérését viszont csakis egyesülés útján remélhetnék, azaz, ha pontosan azt az irányt követnék, amit Amerika is tanácsol.

Amennyiben elvileg elfogadjuk az Egyesült Európa gondolatát, rögtön felmerül az a következő szempont, hogy milyen fokú legyen a federációban résztvevő nemzetek társulása. Itt két alaptípust vehetünk mintának, az egyik az a kapocs, ami a brit Commonwealth államait fűzi egybe és ami a konfederációra emlékeztet. Itt mindegyik állam megtartja teljes függetlenségét, külön gazdaságpolitikával, külüggyel, hadüggyel, viszont a legtöbb commonwealthi állam esetében közös az államfő és politikájukat általában szorosan koordinálják mind külügyi, mind gazdaságpolitikai téren. Viszont végeredményben mindegyik állam a saját politikáját követi, így szabadon alkalmaznak egymás ellen import-korlátozásokat, bár a preferenciális vámtarifán alapuló gazdasági együttműködés igen szoros; gyakran szinte kizárólagos. A vándorlási és munkavállalási jogot, amennyiben angolokról van szó, igen liberálisan kezelik és e téren alig van korlátozás. Ennek az együttműködésnek az összetartó ereje a közös brit származás tudata, azaz egy speciális adottság, ami hiányzik Európában és itt az efajta együttműködés legfeljebb kiinduló pont lehet, de nem végső cél. A Benelux-államok kollaborációja szintén erre a társulásra emlékeztető jellegzetességeket mutat fel.

Másik főtípusként az USA tagállamait egybefűző viszonyt vehetjük, ami gazdasági és külügyi vonatkozásban némileg az 1867-1918. közötti osztrák-magyar kapcsolatokra is emlékeztet. Természetesen ez a hasonlat kizárólag gazdasági, külügyi és katonai térre szorítkozik, mivel közjogilag két teljesen különböző rendszerről van szó. A konfederációval ellentétben ezt tekinthetjük az igazi federációnak. Fő jellemző vonások a közös hadügy, külügy, gazdasági ügyek, vámhatárok, munkavállalási és vándorlási jog. Belügyi téren viszont az egyes államok önállóak. Véleményünk szerint az európai federációnak ebben az irányban kellene haladnia és legfontosabb alapelemei lennének: l.)közös hadügy, 2.) közös külügy, 3.) közös vámhatárok, 4.) közös munkavállalási és letelepedési jog. Amennyiben ez a négy alapelv megvalósul, akkor a federáció valóban egységet képvisel és eme négy legfontosabb ügy közös intézése a legjobb garancia arra, hogy a résztvevő államok közül egyik sem használhatja fel erejét a másik rovására. Viszont, ha e négy követelmény közül csak az egyik is hiányzik, ez már lehetővé teszi az egymás ellen való áskálódást, ami azután szükségképen sú-CSEREN YE Y: Gondolatok a federációról

— 41 —