Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9-10. szám
FLÓRIÁN: Hiszek Tebenned Ápolj hitet, merész álmot, eszmék hajtják a világot. O, szent ige, szép igézet, küzdjünk meg és győzzünk érted! HISZEK TEBENNED! Én nem hiszek az ópiumban, sem a feledés könnyű mámorában és azt sem hiszem, hogy segíthet a könny és segíthet a tör, mikor a sors korbácsütése fáj. Én nem hiszek a menekülésben, sem a vakságban, sem a csüggedésben, és nem hiszek, nem hihetek sohasem a félelemben. Mi az, hogy félelem, Mi az, hogy csüggedés, mikor jogom van az Isten nevében? Ültem eddig a sötétben, vad erdei fák alatt, s ültem pincemélyben. Most kiállók hát a napra, kiállók a szélbe, s világgél kiáltom vidám, fiatal erőmet! Világgá kiáltom, hogy hiszek az akaratban, s a munkában hiszek, mely keményen összekovácsol engem veled s téged az összesekkel. Világgá kiáltom, ahogyan kiáltották ott, az ős keresztények: hiszek Tebenned, Isten! És utána suttogom bizalommell és híven: hiszek, hiszek, testvérek! — 355 —
