Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9-10. szám

SOOS: Levelek Rómából

Nem akarom ismételni előző soraimat: bizonyára érzed, menynyit vagyok Veletek lélekben. Hányszor mar belém délelőtt, délután, s még inkább éjjelenként: mi van Veletek? Hiszem, hogy Istennek van hatalma megtartani az övéit, s tudom, hogy akik Öt szeretik, azoknak minden javukra van. (Római levél, 8:28.) — O biztosan tud nektek is hitet és erőt adni, hogy mindent el tudjatok szenvedni, s az Ó gondviselő erejét megtapasztalhassátok. Bármennyit szenvedünk is, — Jézus büntelenül sokkal többet szenvedett értünk . . .

Az imádkozásban meg ne restüljetek, Isten ellen a legnehezebb percekben se lázadjatok, hanem alázatosan várjátok az Ö segítségét. Ó a töredelmes szívet nem veti meg, s az övéiről előbbutóbb feltétlenül gondoskodik. — Az SDG-nek, Fótnak üzenem, hogy minden lehető erővel szolgáljanak Isten országáért! Csak komoly megtérésen át vezet kiút a mai csapásokból a jobb jövő felé . . .

A legfontosabb az Evangélium hirdetése. Az SDG keresse meg a kapcsolatot a KIE-vel, Pro Christo-val, Bethania-val és minden olyan csoporttal, mely valóban Isten ügyéért akar harcolni, és teljesítsétek az evangéliumi parancsot! A KÁLÓT felé és persze az Okuméné felé is keressetek minél testvéribb együttmunkálkodást. Mindenkinek meg kellene találnia a másik testvéri jobb kezét, aki Jézus Krisztust tartja Megváltójának. Az adminisztrációt és nem lelki ügyeket csak éppen tartsátok rendben: a lelkieket nagyon alázatosan, de nagyon hűségesen csináljátok . . .”

Róma, 1945. VI. 25.

“Nem is sejted, mit jelentett leveled! Egyrészt nagyon boldog voltam, mert látom soraidból, hogy lélekben egészséges vagy, s lassan testileg is megerösödöl. Másrészt nagyon szomorú voltam, hogy mind ezen a sok megpróbáltatáson EGYEDÜL kellett átmenned, s még messziről sem segíthettem semmit. (Én testileg — leszámítva két jelentéktelen kis betegséget — semmi próbán nem mentem át. De lelkileg annál több és nehezebb próba alatt voltam és vagyok egyrészt a Tőletek való elválasztottság miatt, másrészt a magyarság szörnyű bűnei, intrikái miatt . . .)

Élmény volt számomra leveled, és ha nem döbbentett volna meg, hogy éjjel írtad, s még kevesebbet pihenhettél a napi robot után, hasonlót kértem volna megint. így azt kérem: minden lehető leleményeséggel találj minél több időt pihenésre! Végigéltem veletek karácsonyt, tapogatózik elmém, hogy megsejtsem Piroska szü— 349