Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

KIS JÓKAI:Versek

A TEREMTŐ EMBER

Dobd el a fegyvert, hogyha ragadtad öldökölésre atyafid ellen; sárga gyülölség torzítja csúfra isteni arcod ördögök zsoldján.

Dobd el a tollat, hogyha csak ártás mérgező, barna levébe mártod; hab fehér, pelyhes lúdtoll is ölhet,

Sátán, ha diktál s tintád kavarja.

Teremthetsz, ember, kicsiny magokból aranykalászos gabonatengert, tervrajzból ékes székesegyházat, gyermeket csókból, gépet acélból, álmodban zengő hangokból zsoltárt.

Teremthetsz mást is: disznóknak ólat, atomparányból robbanó poklot, vérözönt! S átkot, mit unokáid megérdemelten sírodra szórnak.

Ember, vigyázz, mert nincs Vég a sírnál: a sír csak ajtó.

— 25 —