Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
ÚJ MAGYAR ÚT TÉLI KÉP HOLLANDIÁRÓL A horizontot szürkéskékre festi a kérgeskezű, hallgatag December, lankadtan ing a szélmalomkerék, dermedten jár az állat és az ember. Kecses sirályok rút rikácsolással falatra lesve szállnak egy hajóra, recseg a híd és fut a metsző szélben a vén halász, fél: itt a végső óra. A kopasz fán egy dermedt rigó gunnyaszt, a tó jege bús halakat takargat. Kotnyeles kis harang csilingelget, kutya vonít, különben minden hallgat. I Kedvetlenül alusznak lombtalan fák, deres füvek, a szürke, néma nádas, istállóban raboskodó tehén s a méh-lakás: a gondosan lezárt kas. Munkátlanul a paraszt türelmetlen, jár, kel, dohog és semmi sincs ínyére. Hallgat a föld, így hát hallgat a száj, az eltompult szív s benne lassú vére. Facipőjét lerúgja a küszöbre, kabátja is ott lóg már, kint a rácson s benyit. Asszonya épen boldog arccal nevet fiára: “Holnap lesz Karácsony !” — 26 —
