Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
ÚJ MAGYAR ÚT orosz-magyar érintkezés”. Az oroszosító törekvések szolgálata annyira szélsőségbe sodorja a kutatókat, hogy nyugati szláv jövevényszavakkal is a keleti (orosz) szlávok művelődési hatására következtetnek, melynek során a magyarság (I2 13 14 15 16 17 18)“olyan nemzetté formálódott át, melynek kultúrája (keleti) szláv típusú volt”, vagyis másszóval: (lí)“Az etelközi haza sem bizonyult véglegesnek. További támadások azt eredményezték, hogy az ugor és török elemekből álló törzsszövetség elfoglalta mai hazánkat, ahol kapcsolatba került, összeolvadt az itt talált szlávokkal. Ezzel vált tulajdonképpen teljessé a magyar nép kialakulása.” Propagandagépezetüknek ez a túladagolása aztán, nem csoda, oda fajul, hogy a mintának vett keleti szlávok nem kívánt hatást gyakorolnak reánk: (J4)“a szlávok a nálunk kialakulóban lévő osztálytagozódásnak megfelelően illeszkedtek be a hódító magyarok társadalmába, amelyen belül most már szintén rohamosan bontakoztak ki az osztályviszonyok.” A steppéken kalandozó lovasnomád magyarságnak, mint katonanépnek, pontosan körvonalazható társadalmi rétegződése volt, annál tudománytalanabbul hat az a megjegyzésük, hogy: (is)“A kalandozó hadjáratok az őskommunizmus előrehaladó bomlásának, a pásztoréletmód válságának jelei voltak”. Még nem látják elérkezettnek az időt arra, hogy országalapító királyunk személyét beszennyezzék. Marxista hangszerelésben ugyan, de mondanivalójuk magva emlékeztet az általuk lekicsinyelt burzsoá-nacionalista tónusra: (^“István felismerte a haladás irányát és azt cselekedte, amit az adott helyzetben népünk fennmaradásának érdeke követelt. Az osztályrend és állam kialakulása a dolgozók számára szabadságuk elvesztésével, hatalmas terhekkel járt, mégis ez jelentette a további fejlődés kiindulópontját.” Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy ez a frazeológiai mértéktartás csupán pillanatnyi taktikai megfontolás eredménye náluk. Az átértékelés alaphangját, mely kétségtelenül a távolabbi jövő zenéje lesz, fegyelmezetlenebb helyeken már jóval előbb megütötték. Ez a hang Szent Istvánt, már a rendszerváltozás legelején (17) “tömjénfüstös tömeggyilkosnak” könyvelte el. Úgy vélem, ez a népi demokrácia igazi hangja. A magyar középkor első szakaszában fejlődést csak akkor látnak, ha királyaink a német császársággal, illetőleg a pápasággal kerülnek összeütközésbe, s tragikus kísérletnek tekintik a magyar királyság kelet felé irányuló hódító kísérleteit, (halicsi orosz fejedelemség), s megkockáztatják annak az anachronisztikus tételnek az elfogadtatását, hogy: (iS)“Az aranybulla kibocsátása tömegmozgalom eredménye volt, melyben a parasztság is részt vett.” Túlzott szerepet tulajdonítanak a középkori kievi és halicsi orosz fejedelemségnek B. D. Grekov, S. V. Bachrusin és V. I. Lebedev szovjetorosz történészek munkája nyomán s elfelejtik, hogy a középkori Hungária lényegesen hatalmasabb volt a kievi orosz fejedelemségnél. Erre a 12) Molnár Erik: Osnovanie Vengerskogo gosudarstva. Studia Historica Academiae, Scientiarum Hungaricae, Budapest, 1951, 70. 13) Karácsonyi Béla: Magyarország története a honfoglalástól 1526-ig, Bp., 1950, 7. 14) U. o. 9. 15) U. o. 11. 16) U. o. 19. 17) Kis Újság, Bp, 1945. julius 4. 18) Karácsonyi Béla i. m. 40. — 14 —