Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-04-01 / 4. szám
ARNÓTHY KRISZTA Részlet a "Haldokló Budapest”'ből A magyar emigráció fiatal, tehetséges írónőjének a közelmúltban, Németországban megjelent fenti című kötetéből adjuk a következő részletet. A lőszervonat közelsége állandó pánikban tartott mindenkit. A halálraítéltek érezhetik így magukat a cellában, mikor a folyosón lépteket hallanak: most jönnek értük ... Egy puskagolyó elég ahhoz, hogy az egész felrobbanjon, — mondta Pista. A puskagolyók nem jártak magányosan, hanem ötösével, tízesével. Nem a véletlenen múlik, hanem az oroszokon, hogy mikor akarják a levegőbe röpíteni. Ma reggel három német a vendéglőbe is lőszeresládákat hordott és lovakat állítottak be a nagy lépcsőházba. A pincefel járatból lestünk ki rájuk és jobb híjján megmosakodtunk az udvart betakaró szürke hóban. Ha Pista nem lenne itt, az emberek egymásban, vagy önmagukban tennének kárt. Az a tudat, hogy puskaporos hordón üldögélünk, mindeneit 'megőrjít. De a katona jelenléte megnyugtató. Őt semmisem köti hozzánk, ha halálos veszélyt érezne, biztosan továbbállna — mondják az emberek. De ez nincs így. Pista azért marad, hogy a lelket tartsa bennünk. Előbb is körüljárt és mindenkitől megkérdezte, hogy mit szeretne a lakásából. Elhalmozták megbízásokkal. Bennem felcsillant a remény, hogy végre hozzájuthatok a könyvemhez. Pista a legnagyobb ak-Március folyamán Budapesten összeült a kommunista országgyűlés is. Az ülésekről szóló beszámolók joggal keltik fel a kérdést: ugyan miért is jönnek össze ezek a kommunista képviselők? A párnapos ülésezés három törvényt szült: kiterjesztették a választójogot, törvényt hoztak az óvodákról és módosították az alkotmányt. Ez szépen hangzik, de közelebbről nézve a törvények értelme a következő: 1) ezentúl a tizennyolcévesek is szavazhatnak azokon a választásokon, ahol egy lista van és gyakorlatilag csak igennel lehet szavazni; 2) ezentúl a törvény rendelkezése szerint a kisdedóvók feladata a hároméves gyermekek szociálista nevelése; — a kommunista hatalomátvétel óta törvény nélkül is ezt csinálták; 3) az alkotmánymódosítás során az alkotmányba iktatták az új minisztériumok felállításáról szóló rendelkezéseket. Ezek a rendelkezések eddig is érvényben voltak, a törvényerejű kormányrendelettel felállított új minisztériumok már működnek is. Március folyamán tették közzé a Kossuth-díjasok névsorát is. Ebben az évben a Kossuth-díjasok között sokkal több értelmiségi van, mint a korábbi években. Meglepő neveket is találunk közöttük. így Kossuth-díjat kapott Szladits Károly, Verebélyi László, Elekes Dezső, Gegesi Kiss Pál. Megkapta a Kossuth-díjat Illyés Gyula is — furcsán érezheti magát Gábor Andor társaságában, akivel együtt sorolták fel. A rendszer legfőbb gondja a mezőgazdaság. A súlyos közélelmezési gondok között nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy az őszi rablógazdálkodás következményeit: a vetés elmaradását jóvátegyék. Az eredmény a jelek szerint csekély ... Fodor Károly názás közben végigment mindegyik emeleten és beszámolt a látottakról. Lehozta a könyvemet is. A mi lakásunkban és a főügyészékében már nincs egy ajtó sem, szilánkokra zúzódtak a légnyomástól. A zongoránkba belefúródott egy fel nem robbant akna. Szétvágta és megállt a padlóban. Azt hiszem, ez volt az egyetlen öröm, ami az ostrom alatt érhetett. Végtelen kárörömmel töltött el a tudat, hogy a zongora, amely mellett órákat kellett kényszermunkában eltöltenem, kiszenvedett. Amilyen gyűlöletes volt egy hangot is leütni, olyan szívesen irom ezt a naplót. Nem mutattam, hogy mennyire örülök a zongora pusztulásának, mert anya sírt. Neki második énje volt ez a hangszer. Gyönyörűen játszott és énekelt hozzá. Finom, bánatos kis francia dalokat énekelt, a szöveget nem értettem, de ha hallgattam anyát, a szivem megtelt egy különös vággyal, feszitő nyugtalansággal. Sóvárgó szeretettel gondoltam egy ismeretlenre, akinek majd elmondok mindent, ami kínoz és majd magához ölel és megvéd. A zongora pusztulásával a múltnak egy szakasza lezárult. Talán ez volt az a pillanat, amikor megéreztem, hogy a gyerekkor elmúlt a pincébe költözködés napján. És fanyar büszkeség töltött el arra a gondolatra, hogy tizenötéves koromban felnőttként halok meg. Mohón rávetettem magam a könyvre, az ötödik sor után elöntötték szemem a könnyek a megerőltetéstől. De nem vallottam be, hogy alig látok és folytattam a harcot minden szóért. Ekkor olyasvalami történt, amiről még most sem tudok számot adni. Valami iszonyú erő felemelt a díványról és a falhoz lapított, — féleszméletlenűl még láttam, hogy a pinceablak, ahonnan eddig valami bágyadt fény szűrődött be, fekete lesz. Megtelt a szemem, szám porral és fuldokolva köhögtem. Sajnos, nem vesztettem el az eszméletem. Négykézláb másztam előre, hogy meglássam, mi történt a szüleimmel. Anyám a mi kis pincénket a nagy óvóhellyel összekötő folyosón feküdt, de magánál volt. Az ölembe vettem a fejét és láttam, hogy a pincelépcsőn az ezredesné tántorog, kezét a szájához szorítja és az újjai között vastagon bugyog a vér, folyik végig a karján, ruháján. Anya felült és mondta, hogy segítenünk kellene ezen az asszonyon, mert nagyon megsérülhetett; de nem tudtunk lábraállni, annyira remegtünk. Az ezredesné betámolygott a nagy pincébe, mi utána. Ott is koromsötét volt és vágni lehetett a port. Pista előkerült valahonnan és rendelkezni kezdett, hogy hozzák elő a kötszereket. Az ezredesné állkapcsát megsebesítette a légnyomás vihara. Az udvaron volt, amikor felrobbantották a vonatot és nekivágódott a falnak. Ahogy tudták, bekötözték, de a gézen egyre jobban átütött a vér. A lovak a lépcsőházban sikongva nyerítettek, a halálos rémülettől szinte ordítva. Radnai úr, apa meg a Doktor felmentek az udvarra. A harmadik emeleti folyosó lezuhant darabjai megölték az egyik német katonát. Az udvart vastagon borítják a ház romdarabjai. Egyre fogy a tető a fejünk felett, de még élünk. Pista elment, hogy valahonnan 19
