Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-04-01 / 4. szám
temét s hazahozta Budára az összes kormányszerveket. Öccse, Lipót, századok után először, Budára hívta egybe az országgyűlést, és ez — szintén századok óta először — liberum Regnum-nak deklarálta Magyarországot és Lipótot királlyá koronázta. S ennek a Lipótnak volt fia az a József, ki ötven éven át, — mint az Országnak ha nem is címe szerint, de szíve szerint igazi királya, — megint innen, Mátyás palotájából kormányozta Magyarországot. Az ország szellemi közepe ekkor már megint és kétséget kizáró módon újra Pest-Buda, úgy, inkább, mint a XV. században. Midőn Napoleon még Bécset is elvette Ferenc királytól, Metternich közvetlen környezetében, Gentz báró agyában merült fel az új valóság képe: az, hogy a német-római birodalmi emlékeim semmibe omlásával Ferencnek voltaképen csak egy országa van — a többiek tartományok — s ez Magyarország. Azt ajánlotta hát, tenné át Ferenc rezidenciáját Győrbe vagy Budára s tekintse a magyar királyságot birtokkomplexusa középpontjának. Ferenc azonban “Nem élhetek császári cím nélkül” csatakiáltással megalapította az Osztrák Császárságot, — ezt a monstrumot, ami historice megalapozva nem volt s igazi lényege szerint soha nem is létezett s visszaútasította Gentz igen messzire néző tervét, amivel pedig talán megmenthette volna a Habsburg-konstrukció már II. József óta inogni kezdő egyensúlyát. £Nota bene: Gentz nem volt magyarbarát, csak reálpolitikus.) A 48-as törvények aztán befejezték a restitúció hosszú munkáját. A parlament Pestre került és Buda lett a magyar király rezidenciája. 67 megkoronázta a királyt a budai Boldogasszony-egyházban, mely voltaképen attól a naptól kezdve — “Koronázó Főtemplom” így alakult meg a XIX. század hetedik évtizedében a Magyar Akropolisz még egyszer a budai sziklán. A Korona is hazajött Budára. A Kiegyezés, mint minden emberi mű, hibákkal teljes, gyarló alkotás. Hanem éppen a maga történeti környezetébe beágyazva, s abban a perspektívában vizsgálva lényegét, amit számára az előzmények adnak s főleg a szörnyű kúpolaomlás, ami azóta lett osztályrészünk, hogy a Kiegyezés s mindaz, amit jelentett, kizuhant életünkből, — le kell szögeznünk óriási jelentőségét, meg kell mutatnunk geniális egyetlenségét. Egyrészt a Kiegyezés volt az utolsó nagy magyar világhistóriaformáló gondolat: a germán és a hún-magyar emberség egy nagy politikai Pax-kompozícióban való koordinálása Attila óta Szent Istvánon, Zsigmondon és Mátyáson át egészen Andrássyig újra s újra-valósuló ideájának legutolsó inkarnációja; másrészt ez volt a “kiegyezés” bent a magyar lélekben: pszihénk archaikus posztulátuma s a modern világ adta megszűkített lehetőségek közt. Deák és Andrássy és munkatársaik valóban helyreállították az Országot: a magyar elképzelés és a valóság közötti ősi egyensúlyt. "KANADAI MAGYAROK RÁDIÓJA" A kanadai magyarság legnépszerűbb rádiója a brantford-i “Kossuth-rádió”. Műsorán magyar zene, magyar kultúra, időszerű politikai tájékoztatók. Célja a magyar haza szabadsága és a magyar demokratikus gondolat győzelme. Minden szombaton 1 órától 1.30-ig jelentkezik a brantfordi CKPC 1380-as hullámhosszán. A legkedveltebb, nem üzleti jellegű vállalkozás. Levélcím: Mrs. Erna Végh, 17 Fleet St., Brantford, Ont. Canada. A duális Monarchia éppen ezért lényege szerint is magyar alkotás. A dualizmust — és dualizmusról beszélve gondoljunk a kétlelkű kozmosz ősi lovaspásztori elképzelésre: Nap és Éj kozmikus-birodalmi egybefoglalására egyetlen országos-politikai-makrokozmikus hasonlatban — a dualizmust Kemény Zsigmond találta ki. A delegációk rendkívül szellemes konstrukciójára Andrássy jött rá — lovaglás közben. Ez a magyar-osztrák duálizmus pedig sem nem perszónálúnió, sem nem államszövetség és nem is szövetségi állam. Csak egy hozzá hasonlót ismerek: Attila hún-germán elemek felett boltozódó birodalmi “szuperstruktúráját”. Alig kétséges, hogy a Bécset megvívó Mátyás valami hasonlót akart. Itt Attilától nyílegyenes vonal vezet Szent Istvánig és Szent Imréig: az Ottók koronája legitim örököséig; Szent Istvántól pedig Zsigmondig — a keleti császárság aspiránsairól ezúttal ne szóljunk: ebben az összefüggésben a nyugati vonal a fontosabb —, Zsigmondig, akinek kezében a későbbi Habsburg-kompozíció először jött létre éspedig magyar hangsúllyal. Zsigmondtól Mátyásig,, aki ha igazán Zsigmond unokája volt, ahogyan Oláh Miklós állítja, nagyatyja nyomdokaiba kívánt lépni. A dualizmusban voltaképen ez a mátyási terv sikerül. íme: Kelet és Nyugat világraszóló szövetkezése, íme a nyugat őrévé vált keleti raj nagy, pozitív, világ (tehát birodalom) állító gondolata: az eurázsiai szintézis. Az eurázsiai szintézis, ami Attila óta egészen bámulatos és többnyire egészen váratlan módon már nem tudom hányadszor sikerül a magyar géniusznak. Az eurázsiai szintézis: a magyar kultúrszövedék legbelső értelme, a magyar mítosz, ami az idő sodrában lassan, de hallatlan biztonsággal mindig újra megvalósul. Az eurázsiai szintézis: a magyar birodalom oka, értéke, értelme, tartalma, — a magyar létezés nagy egyedi mondata, amelynek sehol másutt a világon hasonlója, megfelelője, túllicitálója nincsen. Ugyanekkor: Kőniggratz: a germán történetnek nemcsak súlyos fordulópontja, hanem egyszerűen — bukása. A nem-germán poroszság ekkor foglalja el Németországot, amiből a voltaképeni német király — a Habsburg —• kiszorul. A német politikai géniusz Bismarck-kal kimerül; a szentbirodalmi kompozíció helyét a Hohenzollern-színpadi-császárság foglalja el; a nagy latin-germán szintézis posztulátuma helyét — s a fentebb idézett Iliért doktorral egyetértünk abban, hogy ez a posztulátum voltaképpen “Európa” posztulátuma — a pángermán szörny .''Már Wesselényi felsikoltott, mikor meglátta a másikat: a pánszláv szörnyet. S ott állott Európa kellős közepén egy számra kicsiny, rátarti individualizmusában tömegakciókra alig képes, természeténél fogva játékos, ugyanakkor személyisége erős színeinél fogva a szürkébb többiek számára szinte elviselhetetlen, hallatlan ideabőségében, ragyogó ötletességében egy terv, egy út mellett soha kitartani nem tudó — hiszen annyi a lehetősége, mert annyi a benne rajzó kép —, minden “specializáltságtól” undorral elforduló mítoszlátó és mítoszélő, szentségi államot maga fölé állító s csontja velejéig úrnak szabott nemzet — mint Gilgames Uruk városában. Ám a többiek, Uruk városában, akik nem voltak majdnem istenek, mint maga Gilgames, a király, panaszra járultak kemény uralma ellen az istenekhez. Az irigy istenek sok mindent kieszeltek, hogy elveszejtsék, ám Gilgames volt a szörnyek ura. Végül ellent állítának neki a puszta fia személyében s ez volt Enkidu. Csakhogy Enkidu Gilgames leghívebb testvérévé lett. De egy napon meghalt Enkidu, a testvér. Megdőlt a kozmosz kettős egysége. Felguvadt benne a fekete halál. S Gilgames el-kirohant romlott városából, várának falai közül s a világ végére ment, hogy megtalálná a füvet, mely visszaadhatja Enkidu életét, mely erőt vehetne a fekete halálon. S a világvégi tengerre szállt, majdnem szórul-szóra úgy, mint — János vitéz. S a haláltalanság 14
