Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-09-01 / 9. szám
fel? Mi ugyanis a jövendő magyar közbiztonság problémáját, Domonkos Lászlóval ellentétben, nem a közbiztonságot ellátó szervek centralizálásában, vagy más szavakkal: egykézbevételében, hanem pontosan ellenkezőleg a nyugati demokráciákban is szokásos megosztottságban, de egyúttal eme megosztott szervek kiváló specializálásában látjuk. A közlekedésrendészet olyan tempóban fejlődő feladat, amelyet csak az USA-ban élők képesek áttekinteni a maga horderejében. Nem akarunk mindjárt arra gondolni, hogy egy kis Magyarországnak hasonló forgalommal kell mindjárt felszabadulása után számolnia, de hisszük, hogy a szervezési feladat megoldásakor eme adottsággal is számolni kell és az ilyen tényből levonható tanulságokat érdemes lesz figyelembe venni. Ha a közlekedésrendészet alatt, Domonkos László szerint is, a közúti, vasúti, vízi és légiközlekedést értjük, akkor a hatalmas feladat még egy kisebb Magyarországon is megérdemli, hogy olyan, erre a feladatra speciálisan előkészített szerv lássa el, amely minden más közbiztonsági vonatkozású szervtől független s kizárólag egy olyan magasabb vezetésnek legyen alárendelve, amelyről később lesz szó. A határrendészeti szolgálat, tulajdonságainál fogva, szintén annyira eltérő, hogy akármelyik más közbiztonsági szerv tevékenységével aligha lehet egy nevezőre hozni. A közrendészeti szolgálat jellegzetességét maga Domonkos László határozza meg nagyon helyesen, amikor azt mondja, hogy az itt elvégzendő munka sok, de a munka zöme nem más, mint a különféle módon, helyen, alkalommal, céllal és formában elkövetett kihágásoknak, tehát a legkisebb jelentőségű büntetendő cselekményeknek felismerése és feljelentése. “Ez . . . elég egyszerű munka s . . . felismeréséhez és feljelentéséhez alig kell más ismeret, mint magának a törvénynek vagy a rendeletnek a tudása.” Mindjárt meg is állapíthatjuk, hogy eme tudásnak az elsajátításához nem kell különösebb előképzettség. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a közrendészeti szolgálat körébe tartozó kihágások szinte teljesen lokálisak, azaz helyi jellegűek, megállapíthatjuk, hogy ezek a cselekmények nem egy nagyvonalúan szervezett közbiztonsági szervezet ténykedéskörébe vágó feladatok, hanem egy helyi rendőrség, vagy legfeljebb amolyan megyei viszonylatban szervezett közbiztonsági alakulat hatáskörét tölthetik ki. Mert vájjon mi köze is lehetne a jövő közbiztonsági szervének, mint országos viszonylatra szervezett erőnek, pl. az utcákon, tereken, piacokon és vásártereken tartózkodás, ténykedés, árúsitás, stb. rendjének szabályozásához, a különböző nyílvánosjellegű helyiségek nyitvatartási idejének ellenőrzéséhez, az erdő-, mező- és éjjeliőrök szolgálati ellátásának szabályozásához, a tallózási és böngészési jog ellenőrzéséhez és a kihágási büntető törvénykönyv ezernyi más apró kihágási lehetőségének ellenőrzéséhez, amelyek pedig a múltban mind a volt m. kir. rendőrség és csendőrség nyakába szakadtak, s amelyek a jövőben is egy Domonkos László által szervezendő “egy közbiztonsági” szervezet feladatköré alkotnák? Mi úgy érezzük, hogy egy magasabbrendű feladatokra szervezett, kiváló szellemi erőket és szakembereket magában foglaló s egyúttal költségesebb közbiztonsági szervet nemcsak kár volna efféle apróbbjelentőségű, de a nagyobb mennyiségű feladattal megterhelni, de a tulajdonképpeni cél érdekében ezt nem is szabad megtenni. Hasonlatosan az eddigiekhez Domonkos László í. bűnügyi és államrendészeti szolgálatok részletezésénél és szakszerű ismertetésénél is arra az eredményre jut, hogy a “közönséges bűncselekmények hatásos üldözésének, azaz az eredményes nyomozásnak korszerű megoldása az, ha csak “egy” közbiztonsági szervet állítunk fel s ezen belül, mint ennek egyik fegyvernemét, megszervezzük az egész ország területére illetékes bűnügyi rendészetet”. A közbiztonsági szolgálat kétségtelenül legsokoldalúbb, legnehezebb és legtöbb képzettséget kívánó része a bűnügyi és államrendészeti szolgálat. A bűnügyi rendészeti szolgálat feladata, mint Domonkos László is nagyon helyesen állapítja meg, az ország területén elkövetett, vagy megkísérelt ú. n. közönséges bűncselekmények (lopás, rablás, gyilkosság, stb.) kinyomozása és az illetékes bíróságokig való eladminisztrálása, míg államrendészeti feladatokon az államellenes bűncselekmények (különféle felforgató szervezetek tevékenysége, hazaárulás, stb.) nyomozati cselekményeit és eljárási szabályait értjük. E két rendészeti ág az igazi feladata egy nagyvonalúan szervezett közbiztonsági rendészetnek, de hogy e kettős nagy feladat mindegyike kizárólagosan csak akkor lenne megoldható és korszerű, ha a feladatot csak egy közbiztonsági szervezet látná el, nem mernénk állítani, sőt hivatkozunk mintaszerűen berendezett demokráciák korszerű nyomozó szolgálatára (USA, Anglia), ahol e kérdések leadminisztrálása nem egy közbiztonsági szervezet kizárólagos hatáskörébe tartozik, mégis, vagy éppen azért, e szervek korszerű magaslaton állanak. Félreértések elkerülése céljából lerögzítjük, hogy e megállapításaink főleg a bűnügyi rendészetre vonatkoznak, amelyet pl. a USA-ban még lokális szervek is eredményesen és jól látnak el, s a bűnügyi és államrendészeti szolgálatokra egyaránt berendezett s az egész ország területére korlátlan hatáskörrel rendelkező, nagy vonatkozásokban is kiválóan szervezett FBI-nak a támogató segédkezését is csak akkor veszik igénybe, ha ezt szükségesnek látják. A magunk részéről a közbiztonsági szolgálatnak csak egyetlen részét, nevezetesen az államrendészeti szolgálatot, valamint a bűnügyi rendészet szövevényesebb eseteit tekintjük olyanoknak, amely esetekben egy, hatáskörileg az egész ország területére kiterjedő, nagyvonalúan szervezett, kiváló szellemi és gyakorlati erőket magában foglaló szervezet felállítására van szükség, amely azonban a bűnügyi rendészet szövevényesebb eseteiben a lokálisabb jellegű egyébb rendészeti szerveknek is támogató segédkezést nyújtana, különösen olyan alkalmakkor, ha az állam valamilyen irányú érdeke forogna kockán, avagy az állam egyedeinek vagy közösségeinek kárára elkövetett szövevényesebb bűncselekményekről volna szó, s az államrendészeti szervek segítségét a többi rendészeti szervek valamelyike kérné, amely támogatást kérő szervezet egyébként az ügy érdemi elintézésére egyedül volna hívatott. Tisztán szervezési kérdés volna, hogy mindazokat az államrendészeti és bűnügyi rendészeti ügyeket, amelyek az állam érdekeit sértik (pl. állami intézményekkel kapcsolatos lopás, rablás, politikai jellegű gyilkosság, stb.) kizárólagosan egy ilyen nagyvonalúan szervezett intézmény hatáskörébe utaljuk, míg az egyedek kárára elkövetett büntetendő cselekmények nyomozása akár lokálisabb jellegű bűnügyi rendészeti szerv hatáskörébe is tartozhatna. Ilyen irányban szervezett államrendészeti szervekkel néhány nyugati államban már is találkozunk s helyi rendészeti jelentőségű esetek egyik ilyen különleges szervnek sem képezik feladata tárgyát. 17
