Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
C. A. MACARTNEY A neves angol történésznek, C. A. Macartney professzornak Magyarországról és a szomszédos államokról szóló könyve 1937-ben hagyta el az angol sajtót és hatalmas adatgyűjteményével, valamint higgadt és tárgyilagos analízisével messze kiemelkedik a trianoni problémát bármilyen nyelven tárgyaló munkák közül. A “Hungary and her Successors” angol kiadásai sajnos teljesen kifogytak és a könyv jelenleg kereskedelmi forgalomban nem igen kapható, viszont az ismertebb könyvtárakon keresztül mindenütt hozzá lehet jutni. Ez a magyar és általános délkeleteurópai szempontból felbecsülhetetlen értékű munka magyar fordításban sohasem jelent meg. Az Uj Magyar Ut komoly szolgálatot tesz a magyar ügynek azzal, ha lehetővé teszi, hogy a “Hungary and her Succesors” egyes fejezetei magyarul is megjelenhesenek. Sajnos, technikai akadályok következtében nem tudjuk az egész munkát magyar fordításban közreadni. Viszont reméljük, hogy az elkövetkezendő hónapok során pontos fordításban tudjuk közölni az 1-40. oldalra terjedő Bevezetést, a 445-479. oldalon a Magyarországról szóló részt, valamint a 480-496. oldalon található “Befejezést”. Mindenek előtt köszönetünket fejezzük ki Macartney professzor úrnak, az Angol Külügyi Társaságnak és az oxfordi egyetemi nyomdának; az ő együttes engedélyük tette lehetővé a magyar fordítás közlését. Ennek sajtó alá való rendezését az Uj Magyar Ut angliai munkatársa, Cserenyey Géza vállalta; az e számunkban közölt részt Szabó György fordította. 1. A PROBLÉMA Egy békeszerződés sem tartalmazott olyan drasztikus feltételeket, mint a triánoni béke, mely inkább széttagolta, semmint megcsonkította Magyarországot. Horváth-Szlavónországot nem számítva, (amely csupán szövetségi viszonyban volt a Szent Korona többi országaival, igaz ugyan, hogy ez a szövetség 800 évig tartott), Magyarország kevesebbre, mint területének egy harmadára (32.6%) és lakosságának csak kevcczcl re, mint két ötödére (41.6%) zsugorodott. Ez a terület és népesség hét különböző állam között: a magát még mindig Magyarországnak nevező államcsőnk, Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia, vaminőségi munkateljesítmények egyenesarányú hanyatlását. Átmenetileg az állami és szövetkezeti tőkefejlesztés némi enyhítést hozhat, aminthogy a tervgazdaság egyéb módszerei is serkenthetik a második világháborútól porbasújtott nemzetgazdaságot. A magánkezdeményezésre és magánvállalkozásra azonban megint szükség lesz ahhoz, hogy az ipar, a mezőgazdaság, a forgalom és a fogyasztás közötti egyensúly helyreálljon és szilárd alapjává válhasson a további fejlődésnek. Szabadabb piaci áralakulás közvetlenebbül mondhatja meg, hogy a világgazdaság mit vár a magyar termeléstől a nemzetközi munkamegosztás terén. Különösen azt mutathatja meg, hogy milyen legyen a további magyar iparosodás üteme. Ezek az új távlatok azonban elsősorban a magánvállalkozás és a tervgazdaság közötti viszony kibontakozásától függnek. Egyúttal attól is, hogy milyen sikerrel lehet majd továbbépíteni az egyéni kezdeményezés tervszerű serkentésének korábbi magyar hagyományait és biztosítani az ílyirányú gazdaságpolitikai fejlődés erkölcsi, politikai és jogi előfeltételeit. lamint Olaszország között lett szétosztva. Egyedül Románia nagyobb, ha ugyan nem is sűrűn lakott területet kapott, mint a maradék Magyarország. Ez a veszteség aránylag sokkal nagyobb volt, mint Németország vagy Bulgária vesztesége. Az 1937-es Ausztria ugyan csak egy töredéke volt az 1918-as osztrák államnak, de a régi Ausztria királyságok, hercegségek és tartományok szöuMkpop volt. eev örökletes birodalma egy népek fölötti dinasziának, amely ritkán volt azonos kiterjeaesü kél egymást követő nemzedék életében. A St. Germaini béke egyszerűen csak alkotó elemeire bontotta ezt az államszövetséget. Az igazi veszteség csak Déltirol, Stájerország és Karintia déli határain, valamint a Szudétaföldön érte Német-Ausztriát, ami igazán jelentéktelennek mondható ahhoz képest, amit Magyarország szenvedett. Törökország is szinte egészében megtartotta az ottomán birodalom törökök lakta központi magvát és csupán a külső tartományok vesztek el. Bulgária és Németország szintén csak azokat a területeket vesztette el, amelyeket csak nem régen szerzett, sok esetben “rablás” útján. Ezzel szemben Magyarország ezer esztendőn keresztül megőrizte határait, ha nem is teljesen változás nélkül, de igen csodálatra méltó stabilitással. A magyar politikai állam egységes volt ezeken a határokon belül, sokkal előbb, mint a mai államok többsége. Ezen felül ennek a területnek földrajzi szerkezete szoros egységbe kovácsolta az országot, amely áldásos volt, szinte minden lakosára nézve. Magyarországnak ez az egysége teljesen más természetű volt, mint Ausztriáé vagy a török birodalomé és sokkal szilárdabb volt, mint Németország vagy Bulgária egysége. Ezeket a tényeket sohasem vonták komolyan kétségbe, bár természetesen egyesek előtérbe hoztak történelmi igényeket (rendszerint langymeleg módon) tá-18 * A magyar kérdés - angol tárgyalásban
