Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
SZILASSY BELA T • • // / ♦ , / Jövőépítés és magyar felelősség Az emberi társadalom fejlődésének újabb fordulópontjához érkezett el, amikor a letűnt századok folyamán kialakult művelődés és az abból fakadt életforma helyébe másnemű, az eddigiektől merőben eltérő életfelfogás és társadalmi szerkezet uralma alá kerülünk. Ma két világnézet méri össze erejét és dönti el évszázadokra, hogy az emberiség a keletről fenyegető barbarizmus rabszolgaságában, avagy az európai tradíciók korlátáitól mentesen fejlődött nyugati szabadságeszmény osztálytalan, egységes társadalmi rendjébe beleilleszkedve éli le fejlődésének következő lépcsőfokát. A letűnt civilizációkban a műveltség hordozói és egyben haszonélvezői mindig a társadalmi szerkezet élén járó, mindenkori vezető rétegek voltak. A társadalmi forradalmak és megrázkódtatások ez osztályok elválasztó korlátái ellen irányultak; a válaszfalakat döntik meg, hogy a művelődés előnyei a feltörő rétegekre is kiterjedjenek. Civilizációk csak akkor semmisülnek meg, ha a forradalmakba külső hatalmi erők romboló erőszaka is beavatkozik, és elpusztítja és kiirtja a vezető rétegeket. A római birodalom romjain alakult nemzeti államok nemzeti kultúrákat fejlesztenek ki a saját géniuszuknak megfelelően, a görög-római kulturmaradványok és a kereszténység léleknemesítő befolyásának egyetemes hatása alatt. Az európai műveltség a nemzeti tradíciókon alapulva erős gyökérszálakkal mélyed abba a talajba, amelyben sarjadt, aminek következtében sajátos színt és eltérő jellegzetességeket tüntet fel aszerint, hogy melyik nemzet termelte ki, habár egyetemességét az évszázados kölcsönhatások következtében mindenütt megőrizte. így egységes európai szellemiség virágzott ki a nemzeti kultúrák színes virágcsokrában, amelynek mindegyike külön-külön gazdagítja az emberi művelődés egyetemes kincsesházát. Ezt a sajátosan európai műveltséget, amely a nemzeti kereteken belül az egyéniségeket és egyéni ízlést fejlesztette ki, most két oldalról támadja az újabb fejlődés szelleme, az egységesítésre törekvő tömegszellemiség. Keletről a bolsevizmus jeges lehellete fagyaszt le minden nemzeti és egyéni vonást, és ülteti helyébe a maga materiálista egységszemléletét a hatalma alá került népek gondolkodásába. Nyugatról pedig az újvilág tömegkitermelési rendje nyomán kialakuló tömegízlés — néha rikító, vásári — szélsőségei nyomakodnak rá és szorítják félre az egyéni ízléshez szabott kultúrigényt. Az európai műveltség nagy problémája abból áll, hogy megtalálja és magából kifejlessze azt a fejlődési irányt, amely eddigi értékeinek hatása alá állítja az új szellemi irányzatot, és ezáltal a művelődés emelkedett szintjét a széles néprétegek számára érthetővé teszi az egyéni és nemzeti sajátosságok érvényesülésének fenntartásával. Ezen a téren minden nemzetnek külön feladatai vannak, amelyeknek miként való teljesítése szerint marad fenn, vagy mosódik el a most folyó társadalmi válság folyamán az egyes nemzetek kultúrája és ezen alapuló életformája, más szóval, nemzeti jellegzetessége. A magyar műveltség letéteményese és a magyar életforma szellemének hordozója ma egyedül az emigrált művelt értelmiség. Otthon maradt szellemi elitünk lassú liquidálás alatt áll, nemzeti kulturjavaink legnagyobbrészt megsemmisültek. A magyar lelkületből sarjadt magyar műveltség fenntartása, fejlesztése és továbbadása, és ezáltal a magyar nemzeti szellemnek a jövő Magyarország részére való átmentése az emigráció feladata. Ez adja meg létjogosultságát és tartja meg ezzel önmagát is magyarnak, mert így teljesíti nemzeti hivatását. Nemzeti kultúránk élenjárói, tudósaink, művészeink, íróink, szakembereink és más szellemi kiválóságaink feladata, hogy munkásságukkal a szakmájuk körén belül tegyék ismertté a magyar szellem értékét, járuljanak hozzá az emberi művelődés problémáinak megoldásához, és ezúton szerezzenek megbecsülést és méltánylást a magyarságnak, mint az emberiség egy értékes tagjának, amelynek jövőbeni helyzete a világ megoldandó problémái között így a közérdeklődés előterébe kerül. Amint a sport terén nemzetünk a nemzetközi versenyeken tiszteletreméltó helyet tölt be versenyzőinek kiváló teljesítményei révén, szellemi képességekkel is bőven megáldott nemzetünk szellemi kiválóságai is méltó elismerést szerezhetnek most, amikor jelentős számban kerültek ki a világ szeme elé. Emigrációnk feladata azonban az arról való gondoskodás, hogy szellemi embereink a maguk szakmájában megfelelő elhelyezkedést és foglalkoztatást találjanak, mert minden egyes elit-emberünk elkallódása a nemzeti érdek szolgálatának meggyengülését jelenti. Szellemi életünk élenjáróinak nemzeti szolgálatát egészíti ki és teljesíti be a világ minden részébe szétszóródott értelmiségünk szereplése a magyarság megismertetésére és megkedveltetésére. Az otthonból való erőszakos elszakadás, a menekülés nyomorúságai, a kezdő DP-évek keservei és a jövő élet bizonytalansága majdnem mindnyájunk lelkivilágában kisebb-nagyobb töréseket idézett elő. A lelki egyensúly visszanyerése és az elszenvedett sebek beheggedése hosszabb vagy rövidebb időt igényelt mindenkinél. Erre az előkészületi időre azonban azért volt szükségünk, hogy előző életünk igényei lekopjanak rólunk és az új élet követelményeinek megfelelő lelki frisseséggel és teljes igénytelenséggel felvértezetten vállalhassuk az eddig nem ismert életritmus terheinek hordozását. Elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy európai műveltségben felnövekedett értelmiségünk az új körülmények között teljes mértékben megállja a helyét, vállalva a fizikai munka terhét is, lelkiismeretes és megbízható munkájával a magyarság megbecsülését érdemli ki új környezetében. A gyakori nyelvi nehézségek és nem egyszer az egyoldalú bürokratikus munkára való felkészültség a szellemi munkatéren való elhelyezkedésnek jelentős akadályai, különösen a kezdeti időkben. Ennek ellenében viszont az új környezetben szerzett tapasztalatok az ipari szaktudásnak és a leleményeségnek a gyakorlati termelő tevékenység és a 6
