Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
beriség történetében. A legyőzött területek lakosságának élelemmel való ellátása a híres berlini légihíd teljesítményének kb. egymilliószorosa volt. 2. Az első szabad választás. Az orosz szellemiség nászát üli a szabadsággal és demokráciával. Az első szabad választáson nem kevesebb, mint 22 párt indul, de a nép széles rétegei szinte közönnyel nézik a hatalmas propagandaplakátokat. Politikai elfásultságukat legjobban megvilágítja az az első szavazás eredménye, mely egészen váratlan és mondhatni megdöbbentő volt. Az első szavazó cédulák felbontása ünnepélyes keretek között történt Kharkovban. A Szabadság Házban az UN helyi megszálló parancsnokának, Dalcroix ezredesnek a jelenlétében. Felkérésére az eg>9k orosz megbízott kiemelte az első szavazó cédulát s hangosan olvasta be az azon álló szavazatot: “Da!” — azaz “Igen.” — “Igen, de melyik pártra vonatkoztatva?” — kérdezte a francia ezredes. De nem volt a cédulán semmi más, csak igen. Elővették a következőt, majd a harmadikat, tízet, százat s azon majdnem minden az állt “DA”. A négyévtizedes szolgaság mindenbe beletörődő, fegyelmezett igenise. Öt évvel a rendszer leverése után sem tudták elképzelni, hogy szabadon választhatnak 22 párt jelöltje között, hanem gépszerűen írták, ki ide, ki oda, a cédula valamelyik részére: “DA”, azaz “igen” a kommunista rendszernek, igen annak a jelöltnek, akit épen eléje toltak, egyáltalában minden jó, mert a legkisebb mukkanás a halált vagy a halálba dolgoztatást, hozta valahol messze a szülőföldtől. 3. Az orosz nő. A férfi nemet nagyobb mértékben felőrlő háborús veszteségek eredményeképen Oroszország lakosságának 60%-a nő. Igen sok a teljesen egyedülálló köztük. Két interjú két orosz asszony életét tárja fel, akiknek sorsában milliók osztoztak kisebb-nagyobb mértékben. Az első a háború előtti években Amerikában olyan híressé vált Okszána Kaszenkina, ki az orosz követség alkalmazásában állott s az egyik emeleti ablakból vetette le magát s összetört tagokkal bár, de elérte azt, hogy a szabadság földjén maradhatott. Visszatért hazájába, hol családi fészküket romokban találta s nem tudott felkutatni egyetlen rokont sem. A NWD beváltotta Ígéretét, mit szökése után juttatott el hozzá: kiirtották minden rokonát Oroszországban. Egyetlen vigasza hite az Istenben, egyetlen megmaradt családi ereklyéje egy ébenfa dobozba zárt ikon, mely állítása szerint visszakerült az orosz családok szentélyeibe; az emberek lassan visszatérnek az ősi hithez, ami a felemelkedés biztos záloga. A második egyszerű származású, 73 éves öregaszszony. Mint uradalmi kocsis lánya született valamelyik nagybirtokon a cári időkben. Férje meggyőződéses kommunista forradalmár, ki a fehér hadsereg elleni harcokban esett el 1918-ban. Nehéz kolhozmunkával öt fiút nevel. Kettőt a második világháború visz el, egyet feleségével együtt bombatámadás pusztított el egy gyárban. Egy — a család szégyene — NVD ügynök volt s a szó legszorosabb értelmében darabokra tépték a saját falujabeliek. A legkisebb fia eltűnt, az egyetlen, kinek halála nem biztos s akinek megtalálása élete egyetlen célja és értelme. Lakása egy régi főúri palotából átalakított tömegszállás, hol a hajdani pompás bálteremben emeletes ágyakon nyert elhelyezést sorstársainak ezreivel. A kommunista rendszerben az orosz nő négy egymástól merőben különböző társadalmi rétegnek lehetett a tagja. Az első vékony, privilégiumokat élvező és alig hozzáférhető kaszt tagjai voltak a pártemberek és NWD-tagok feleségei s az a néhány orosz nő, ki személyszerint is vállalkozott NWD megbízatások ellátására. Ezeket a népharag valósággal elsöpörte a belső fegyelem bomlásának első jeleire. A másik csoportba tartoztak a művészek. Ezeket az állam fizette s látta el aránylag fényűzően mindennel. A színésznőknek pl. még az ékszereit és szőrméit is az állam ajándékozta. Ezek nem voltak ellenszenvesek a nép tömegei előtt s így bántódásuk nem esett, de értékes ingóságaik elrablását az anarchia éveiben (Moszkvában a kormányhivatalok elmenekülése és az UN-csapatok bevonulása között eltelt hetekben a csőcselék uralkodott) általában nem kerülhették el. A következő rétegbe tartoztak a hivatást gyakorlók: mérnökök, tudósok, orvosok, ügyvédek. Ezek lettek az újjáépítés oszlopai. A legszélesebb réteg azonban a gyárakban és kolhozokban férfimunkára kényszerült asszonymilliókból került ki, akiknek hallatlan terhük mellett meg kellett állniuk helyüket a legtöbbször nyomorúságosán felszerelt háztartásokban is és a gyermekek nevelése terén. Ezek lettek a felszabadulás után férfiakkal egyenértékű közkatonái az újjáépítésnek. sJí A továbbiakban beszámolókat olvashatunk az új orosz színházi élet és sajtó megindulásáról, az 1960-ban Moszkvában tartott olimpiászról, a gyárakban bevezetett szabad termelésről s végül egy kedves kis elbeszélés keretén belül arról az átnevelésről, amiben a háború folyamán csaknem teljesen elpusztított Philadelphia újjáépítésénél alkalmazott orosz férfiak és nők részesülnek. * :]í * Kétségtelen, hogy a húsunkba vágóan időszerű és lebilincselően megírt tanulmánnyal szemben állíthatnánk fel kifogásokat. A harmadik világháború hadműveleteinek a súlyát pl. Európára teszi, holott közismert katonai szakértők törnek lándzsát napjainkban amellett, hogy a főhadszíntér a Távolkelet lesz. Nem egy naiv s az amerikai hiszékenységre jellemző kisebb részletet találhatunk a háború utáni Oroszországból küldött képzelt tudósítások sorai között is. Két tény azonban elvitathatatlan. Az egyik az, hogy a nyugati világ vezető hatalmában, illetve annak szellemi vezetőiben megérett az elhatározás arra, hogy az emberi szabadságjogokat, ha kell, az erőszak eszközeivel és áldozatot nem kiméivé is ki fogják vívni. A másik és talán ennél is fontosabb, hogy ezek a vezetők tanultak az elmúlt háborúk győzteseinek hibáiból. A háború győztes befejezése után nem a legyőzőitek kizsákmányolását, hanem felemelését és emberi sorba segítését tervezik és arra már most szellemileg felkészülnek. Magyar szemmel nézve ez a két tényező emeli ezt a cikksorozatot a szokott újságszenzációk fölé. 12
