Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-03-01 / 3. szám

nagy köztársaság léte nem jog- és törvényszerű, hanem csak de facto. Egy nemzet megakadályozása abban, hogy szuverén jogát gyakorolja úgy tekintendő, mint az emberiség közös törvényének a megsértése. Ezen a ponton nem lehetnek közömbösek. Semlegesek marad­hatnak két hadviselő nemzet háborújával kapcsolatban, de nem maradhatnak közömbösek az emberiség közös törvényének a megsértésével szemben. Ezt a közömbös­séget soha nem tanította Washington. Nem ajánlhatta volna ezt a közömbösséget anélkül, hogy következet­lenné ne lett volna. Ő maga, a »agy Washington volt az, aki nemcsak elfogadta, hanem ismét és ismét kérte a külföldi segítséget az emberiség e közös törvényé­nek a támogatására saját függetlenségükkel kapcso­latban. Hivatkozik ezzel kapcsolatban Franklinnal, az akkori párisi követtel való levelezésére és utasítá­saira. — Sőt tovább megy. A semlegességet sem úgy tanította és hagyta rájuk Washington, mint egy alkot­mányi elvet, hanem mint időleges politikai kérdést. Hivatkozik rá, hogy a politika szót használja, a poli­tika pedig nem a princípiumok tudománya, hanem a követelményeké. Többszörösen idézi Washingtont annak bizonyítására, hogy nála a domináló gondolat az idő­nyerés volt, hogy az ország úgy megerősödhessen, hogy ura legyen sorsának.72 Amilyen különbség van a semlegesség és a benem­­avatkozás között, ugyanilyen különbség van a szövet­ség és a beavatkozás között. Minden független hata­lomnak joga van szövetséget formálni, de nem köteles­sége. Ha úgy tetszik neki, semleges marad. Sem szö­vetség, sem semlegesség nem elvi, hanem politikai kér­dések. És ebben a tekintetben joga van egy hatalom­nak, hogy semmi másra ne legyen tekintettel, mint érdekeire. Szövetségek formálásával vagy azoktól való távolmaradással esetleg sérthetik a többi népek érde­keit, de nem bántják meg jogaikat. A szövetség és ellentéte a semlegesség sérthet érdekeket, de nem sért törvényt. A beavatkozással pont ellenkező az eset. “Beavat­kozás a népek szuverén jogába, hogy szembeszálljanak az elnyomással, vagy megváltoztassák intézményeiket és kormányukat: a népek és Isten törvényének meg­sértése. Ezért a benemavatkozás minden hatalom és minden nép közös oltalma alatt áll. Aki megsérti e tö'vényt olyan, mint egy kalóz: minden hatalomnak az a kötelessége, hogy üldözze, mint átkot az emberiség­re... Önök utasítják és utasítaniok kell tengeri ere­jüket, hogy végezzenek a kalózkodással, bárhol talál­koznak «vele ... akár amerikai, akár európai vizeken ... Már most mind annak nevében, mi Isten előtt kedves és férfinek szent: ha mindenki kész egyesülni egy rabló ellen, aki saját élete veszélyeztetésével megtámad egy hajót, megöl néhány szegény hajóst, vagy elragad né­hány bála gyapotot, akkor azok ellen a nagy kalózok ellen, kik nem valami kis hajót támadnak meg, hanem népek szeretett hazáját, akik nem egy néhány hajóst ölnek meg, hanem egész népeket, akik nem cseppek­­ben, hanem patakokban ontják a vért, akik nem né­hány száz mérőnyi árút, hanem népek szabadságát, függetlenségét, jólétét, sőt létét rabolják el, azok ellen nincs remény hasonló általános felháborodásra?” — Legbölcsebb és legjobb férfiaik taníthattak semlegessé­get, de egy sem tanította népüknek, hogy közömbös legyen a népek örök törvényének megsértésével szem­ben, soha nem tanították, hogy közömbösek maradjanak az elnyomott emberiség szomorú látványára.73 72) New York, Corporation Dinner, 1851 december 11. 73) New York, Bar, 1851. december 19. 74) cincinnati, 1852. február 24. 75) Springfield, Mass., 1852. április 24. 76) Cincinnati, 1852. február 24. Semlegesség? Furcsa magyarázata lenne a semlegességnek, ha közömbösségükkel szankcionálnák az összes despoták ellenséges szövetségét a köztársasági, alkotmányos el­vek ellen. — De tegyük fel, hogy Magyarország még­­egyszer felkel, Oroszország ismét beavatkozik és az Egyesült Államok megint semleges, közömbös marad. Mi az eredménye? Miklós cár és Ferenc József vásá­rolhatnak fegyvert, hajót stb. és az Egyesült Államok védelmezni fogja ezt a kereskedelmet és törvényesnek tekinti, de ha ő (Kossuth) tenné ugyanezt, nem védel­meznék. Semlegesség ez? Magyarország erőszakkal el­nyomott népe, szuverén jogai nem számitanak semmit, de a cár kalózságát, beavatkozását más népek szentelt jogaiba úgy tekintik, mint törvényest, mely ellen az Egyesült Államok, bár nagyhatalom lett és saját biz­tonsága veszélyeztetése nélkül képes lenne fenntartani a népek törvényét, nem tehet semmit, mert Washington több mint félszázaddal ezelőtt az ország akkori gyer­meki állapotának megfelelő semlegességet hirdetett és időt akart nyerni. “Az Egyesült Államok elvetheti princípiumait, de a tárgyilagos történetíró soha nem fogja megállapítani, hogy ezzel Washington elveit kö­­vette.”74 “Semlegesség, mint tartós elv lehetetlen egy nagyhatalom számára. Semlegesség, mint tartós elv a gyöngeség jele, semlegesség, mint tartós elv lemondás a hatalmi pozicióról.”75 Washington politikája. “Washington irányadó politikája így foglalható ösz­­sze: a nemzet megtartása. Igen, ez kell legyen a fő elve minden népnek. De ennek eszközei változnak az idő­vel. Bízva merem mondani, hogy ma a nemzet megtar­tásának a kötelessége azt parancsolja az Egyesült Álla­moknak, ne engedje, hogy az abszolutizmus elve min­denhatóvá válhasson...” — Washington másik prin­cípiuma éppen idegen országokkal kapcsolatban: keres­kedelmi kapcsolataik kiterjesztése. Ez megint olyan princípium, amit céljai támogatására felhozhat, mert, “ha a despoták ligája mindenhatóvá válik Európában bizonyos, hogy halálos csapást kap hamarosan a köz­­társasági Amerika kereskedelme az Atalanti-óceán túlsó partján, míg ezzel szemben a népek törvényének fenn­tartása hatalmas területet nyitna meg kereskedelmi kapcsolataik számára, nagyobbat, mint a képzelet fel­foghatná.” — Washington harmadik princípiuma, hogy ne kössenek állandó szövetségeket az idegen világgal. Nem is kíván szövetséget, csak a népek törvényének fenntartását, hogy a despoták szövetsége ne avatkoz­­hassék be a népek természetes jogaiba. — Nem hagy­hatják el ezeket az elveket anélkül, hogy hajótörésnek ne tennék ki létük dicsőséges jövőjét és “Magyaror­szágnak különösen igénye lehet rá, hogy princípiumaik­kal megvédjék, mert mi vagyunk az első nemzet, mellyel szemben önök nem gyakorolták elveiket”, mert azt mondják, hogy elismernek minden de facto kormányt és Magyarországgal kapcsolatban miért nem tették? Magyarország deklarálta függetlenségét, de facto független volt és bebizonyította a világnak, hogy képes ezt megvédeni. Az elismerés megakadályozhatta volna az orosz beavatkozást.?*) Washington bölcsesége. Washington bölcsessége abban állott, hogy mindent megtett a követelményeknek megfelelően, ami szüksé­ges volt országa szabadsága, függetlensége, jóléte, dicső­sége és jövő biztonsága szempontjából. “Arra kérem Istent, a népnek és akiket vezetésükkel megbíztak adja meg ugyanezt a bölcsességet, hogy megtegyék mindazt, 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom