Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-02-01 / 2. szám

Bildarchiv Foto Marburg

Részlet a szent korona baloldaláról. Jól látható a bizánci és a nyugati zománcképek közti különbség. Lent balra szent Demeter, jobbra szent Damján, a pánton szent Pál és szent Fülöp. A pántok szerelője itt három felesleges lyukat is fúrt, amig végre megfelelő helyet talált a szegeknek.

és nem volt magyar uralkodói jelvény (Darkó Jenő felfogása), a fiúi kegyelettel magyarázható. A tudós Kálmánban ezenfelül megvolt a „régészeti“ hajlam és érdeklődés is, ami őt arra indította, hogy Szent Istvánnak hiteles ereklyéit használtassa fel a koronázási jelvények készítéséhez. Szent István 1108 körül készült kisebb Legendája a koronázásról és koronáról semmit sem ír. A Kálmán számára a magyar király apostoli jogainak bizonyítására 1112—1116 közt készült ílartvik-legendának vonatkozó része viszont ép azt a benyomást kelti, hogy az új korona szent istváni eredetének elhitetésére íródott. A mai szent koronának tehát 1108 után és legkésőbb 1116-ban kellett készülnie. Mintául azok az új zárt császári koronák szolgáltak, amelyeket — a vatikáni könyvtár Barberini Psalteriuma egy miniatúrájának tanúsága szerint — I. Komnenosz Alexiosz 1092-ben fiának, II. Komnenosz Jánosnak társcsászárrá való emelésére csináltatott. Ugyanis ezek nemcsak az első zárt császári koronák, hanem megtalálhatók rajtuk mindazok a járulékok is, amelyekkel a Géza koronáját és aSzentlstván-i pántokat kiegészítették:fent a kereszt, az abroncson az oromdíszek és a lecsüngő láncocskák. A közvetítő az 1104-ben Konstantinápolyba kerü. t Piroska-Irene, II. Komnenosz János felesége lehetett. Férje és apósa koronáit látva ő küldhette ezeket a járulékokat ajándékba Kálmánnak, hogy ez koronáját a bizánci császári korona mintájára készíttethesse el. Ez az ajándékozás is csaklll6-ban azaz Kálmán halála előtt történhetett, mert ezután Piroska-Irene Álmost támogatta

II. Istvánnal szemben, ami évtizedes magyar-görög háborúskodások kiindulópontja lett. A császárnénak a konstantinápolyi Aja Szófiában tizegynehány éve felfedezett és 1118 körül készült mozaikképén látható korona az egyetlen példája az oromdíszek váltakozva íves és csúcsos alakításának, ami a magyar koronának is sajátja. Piroska-Irene évvel kívánta szemléltetni magyar származását, a magyar királyi koronához való kapcsolatát és azt a jogát, hogy Álmost, mint törvényes királyt a bitorlóval szemben támogassa.

Ez az okfejtés kétségtelenül szellemes és ötletes, de kiindulópontjai jórészt tévesek és következtetései is sokszor csak feltevések láncolatai.

Nem részletezve a Kisebb Legenda hallgatásának és a jóval későbbi szövegezésű Budai Krónika egy kifejezésének, mint érvnek kétes értékét és a bizánci zárt koronák téves származtatását17, elég rámutatnunk arra, hogy — mint már láttuk — a szerzőnek a Géza koronájára vonatkozó, részben Darkó régen elavult tanulmányára támaszkodó felfogása teljesen téves, az oromdíszek utólagos rászerelése technikailag nincs bizonyítva és ezeknek, valamint a láncocskáknak és a keresztnek külön való ajándékozása teljesen szokatlan és — ismerve a bizánci udvari szabályok és szokások szigorúságát — ép Piroska-Irene részéről teljesen elképzelhetetlen. Már pedig, ha a Dukas Mihály adta korona, szerintünk Synadene koronája, oromdíszeivel együtt már Kálmán előtt megvolt, akkor összeomlanak az összes következtetések, amelyeket a szerző az oromdíszekre és ezek sajátos formáira épít. Láttuk azt is, hogy a bizánci koronának a képdísze adja az egyik főérvet az ellen, hogy ezt Géza, a magyar király, hordta volna. A görög császári udvarból jött királyné természetesen elismerte és fejdíszén is hirdethette azt a vallási megalapozottságú politikai világrendet, amelyet a korona képei kifejeznek. Nem tételezhető fel azonban ugyanez egy nyugati orientációjú és szuverén magyar királyról, mint amilyen Kálmán is volt, hacsak nem hisszük azt, hogy a képek jelentésével nem volt már tisztában. De ép Kálmán udvaráról alig hihető, hogy ott senki se tudott volna görögül, hiszen mindkét felesége olyan területről jött, ahol a bizánci udvari kultúra hatása rendkívül erős volt. Még kevésbbé hordtak volna egy ilyen koronát Kálmán közvetlen utódai, akik alatt a bazileüsz eszmei felsőbbségét hirdető képek a bizánci birodalom állandó beavatkozásai következtében politikailag szomorúan időszerű tartalmat kaptak.

Tökéletesen meggyőző tehát Deér József következtetése, hogy a Dukas Mihály-féle korona csak akkor lehetett egy magyar királyi korona részévé, amikor a képekben kifejezett bizánci felsőbbségi igény reálpolitikai élét már elvesztette. Ez pedig 1180-ban, Komnenosz Mánuel császár halálával következett be. De ugyanekkor a nyugati császár, Rőtszakállú Frigyes is már híven utánoztatta a tekintélyes Kommenosz-dinasztia császá-17 Mivel a rövid Kisebb Legenda a királyavatást egyáltalában nem, tárgyalja, nem lehet különösebb következtetéseket vonni abból, hogy a koronát sem említi. Álmost 1109-ben vakították meg, Kelleher okoskodását követve a szent korona készítésére tehát csak 1108-1109 jöhetne szóba. Evvel szemben Deér (Die Entstehung des ungarischen Königtums. Budapest 1942. 75 l.) szerint már a 11. század végén kezdett elterjedni a hit, hogy II. Szilveszter küldte a Szent István koronáját. Egyébként kérdéses, hogy megvolte a Budai Krónikának a 14-15. századi felfogásnak pontosan megfelelő kifejezése a régebbi forrásban is. A császárkoronák tipológiai fejlődését tisztázta J. Deér: Der Ursprung der Kaiserkrone. Schweizerische Beiträge zur allgemeinen Geschichte, Band 8.

1950. 51-81 l.

20