Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
nak tökéletesen összehangolva, hanem ugyanaz a finom aranygyöngysor fogja körül valamennyit, amelyik a korona egész felső szélén és a hátsó Dukas-lemezen is körülfut. Azonfelül az egésznek szerelése oly gondos, hogy semmikép sem tulajdonítható a nyílt abroncsot a pántokkal zárt koronává alakitó, feltűnően kezdetlegesen dolgozó mestereknek. Döntő jelentőségű, de Kelleher részéről teljesen figyelmen kívül hagyott ellenérv még az, hogy a koronán magának Gézának a képe is rajta van. Mert valakinek a képét hordani, kitűzni, főként az uralkodóét, akkoriban is, mint még ma is, bizonyos személyes elkötelezettséget, odaadást jelentett és ép ezért nem férhetett össze avval, hogy az illető ugyanakkor a saját képét is viselje. A feleség és férj között megvan ez a viszony és tudunk is bizánci császárnékról, akiknek díszruháját férjük képe ékesitette.15 A külföldi „barbár“ uralkodókhoz férjhez adott görög hercegnők a bizánci politikai és kultúrális befolyásnak igen fontos eszközei voltak. A magyar királynévá lett Synadene is a Dukas Mihálytól kapott koronával a magyar udvarban hirdette, hogy Krisztustól, a világ urától származó és az égi szentektől is támogatott rend szerint a földnek csak egy teljhatalmú, igazi fejedelme van, a konstantinápolyi bazileüsz, akinek a magyar király, mind házassága révén, mind ebben az isteni eredetű rangsorban elfoglalt helye révén alá van rendelve.16 Természetes, hogy ez az alárendeltség épúgy csak eszmei jellegű volt és ép oly kevéssé jelentett tényleges politikai függést, mint Szent István Magyarországának felvétele abba a nyugati keresztény államrangsorba, amelynek a csúcspontján III. Ottó csárszár állott. A bizánci udvar féltékenyen ügyelt az ilyen eszmei rangkülönbségekre és utolsó napjáig őrizte a világbirodalom fikcióját. A bazileüsz elméleti felsőbbségét éreztette azokkal a koronákkal is, amelyeket gyakran ajándékozott külföldi uralkodóknak. Ép ezért lehetetlen feltételezni, hogy ép Piroska-Irene, aki mint a trónörökös és társcsászár felesége, tudatában lehetett annak is, hogy előbb-utóbb az egész birodalom császárnéja lesz, egyes alkatrészeket, mint az oromdíszeket és a szigorúan császári jellegű láncocskákat ajándékozott volna és méghozzá arra a célra, hogy a bizánci császári koronát a magyar király utánoztathassa. ☆ A SZENT KORONA MAI FORMÁJA kialakításáról hallgatnak az írott források. Annyi bizonyos, hogy 1440, a III. Frigyes császárnak való elzálogosítás előtt történt, mert a záloglevélbe már a mai állapotnak megfelelő adatokat vettek fel. A feltevések és találgatások hosszú sora után csak 1938-ban sikerült Moravcsiknak magában a tárgyban találni támpontot a görög korona és a latin pántok egyesítése idejének pontosabb meghatározására. Ö hívta fel a figyelmet arra, hogy a szent koronának a Komnenosz-dinasztia császárainak képein látható zárt koronák mintájára kellett készülnie. A magyar kutatók számára irányadó volt az a további következtetése is, hogy a bizánci császári koronák utánzása leginkább a Konstantinápolyban trónörökösként nevelkedett III. Béláról tételezhető fel, akt a keleti császárok egy másik hatalmi jelvényét, a kettős keresztet is átvette. 15 Deér id. cikke Atlantis XXI 1949. 117 l. A. Grabar (L’empereur dans l’art byzantin, Paris 1936) kutatásai alapján. 16 Ezekről a kérdésekről magyar vonatkozásban l. elsősorban Franz Dölger: Ungarn in der byzantinischen Reichspolitik. Budapest 1942. Kelleher erről az alapvető munkáról nem tud. Bildarchiv Foto Marburg A szent korona hátsó része. A Megváltó helyén, de kissé alacsonyabban, a bizánci császár. Lent jobbján a fia, balján 1. Géza király. A pántok megerősítésére először a császár feje mellé fúrták a lyukakat, de ezeket nem tudták használni, mert a kemény zománc került alájuk. Kelleher is Moravcsik tipológiai felismeréséből indul ki, de az egyesítést, mint láttuk, Könyves Kálmán korára teszi. Egész könyvének ez a magyar kutatásoktól leginkább eltérő, de egyúttal történeti szempontból a leggyengébben megalapozott megállapítása. Mivel — eddigi ismereteink szerint — az eredetileg más célt szolgáló alkatrészekből: egy bizánci női koronából és valamilyen nyugati készítésű egyházi felszerelési tárgy díszítéséből evvel az egyesítéssel lett csak királyi korona, szükséges, hogy Kelleher felfogását és az egész kérdést behatóbb vizsgálat alá vegyük. Kelleher szerint a mai szent koronát Könyves Kálmán készíttette 1108 és 1116 közt mint dinasztikus koronát. Okfejtése a következőkép foglalható össze: Magyarország Szent László és Kálmán alatti felvirágzásával együtt járt a nemzeti öntudat emelkedése és az első nemzeti hősök iránti érdeklődés. Ennek jele, hogy rövid idő alatt három Szent István legenda is íródott, kettő közülük Kálmán alatt, aki fiának is az István nevet adta és hogy számára a trónt is biztosítsa, megvakítatta öccsét, Almost. A Budai Krónika szerint Álmosnak azért kellett elvesztenie szeme világát, „hogy ne legyen méltó hordani a szent király koronáját“. Ez azt bizonyítja, hogy akkor már volt egy korona, amelyet Szent Istvánnal hoztak kapcsolatba. A mai korona alkotóelemeinek összeválogatása pedig ép Kálmánra vall. Az, hogy az új dinasztikus korona főrésze ép apjának, Gézának a koronája lett, annak ellenére hogy ez eredetileg, mint a görög császár személyes ajándéka, tulajdonosának csak a görög udvarban elfoglalt rangját jelezte 19
