Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-02-01 / 2. szám

KÉT MAI FRANCIA KÖLTŐ EKECS GÉZA MŰFORDÍTÁSAI GILBERT CESBRON-nal, — bevallom, — igen prózaion ismerkedtem meg. Nem vele személyesen, hanem költeményeivel. Múlt ősszel volt, amikor egy darab kenyeret rágcsálva baktattam felfelé a rue Lepic-en. Körülöt­tem vásári kép. Acsarkodó kofák, salátát tapogató asszonyságok, rekeszeket hajigáló henteslegények és a tömegben töfögve hajtató taxisok. Igazi párizsi kép. Esteledett, az eső is szemerkélni kezdett. Az árusok ijedten dugták ponyva alá áruikat. Az egyik kapualjban könyveket pillantottam meg, rajtuk árcédula, igen alacsony árakkal. Kíváncsian forgattam őket, kis alacsony emberke, az árus, biztatott és a kezembe nyomott egy könyvet. „Les poé­­tes de la vie“. (Az élet költői). Ismeretlen versek, modern költőktől. 1946-ban jelent meg. Megvettem, ára két kiló kenyérével volt egyenlő, s annyi még futotta . . . E kötetben találtam rá Gilbert Cesbron-ra, vagy húsz más költővel együtt. Lélekzetvételnyien rövid és finnomhangú költeményeiből néhány magyar nyelvre kínálkozott. Sajnos, magáról a költőről szinte semmit sem tudok. Csak annyit, amennyit versei elárulnak. Az említett köte­­tecske elején van ugyan itt-ott életrajz, nem úgy Cesbron-nál. Vérbeli párizsi lehet, mert csak az tudja feladni Párizsát egy Szajnaparton üldögélő gyerekért. Egyben fáradt ember is; megelégszik egy kis pasztellképpel, egy halott ágyánál tett megfigyeléssel, véres élményeket hátborzongatóan mesélővei s mindezt keresetlenül leírja. Hamvasság van benne. — Örülök, hogy akkor, arra sétáltam. Azt hiszem, ott a zöldséges ládák között, gyöngy­szemeket találtam . . . O&IIOMZOK Párizs szíve nem egy kőhalom, holmi emlékmű időtálló lim-lom. Párizs szíve kicsiny gyermek csupán. Szajnapartján ücsörög széllel játszadozván. ☆ Haldokló a szemét földformára tágranyitja. Mintha leltárt venne mindörökre, arról amit szeretett. Por, Idő hava, Észrevétlen hullik Ember nem hallhatja, Tőlem elrabolta Életem örömeit! Amikor a por szállingózik A halottak térnek vissza, Mindegyikük visszakapja Ami életükhöz hiányzott. Ki sejti, mi hiányzik nekik! Toll? Valamely kapcsolat? Esetleg egyszerű hasonlat? Gyermekkéz, amely párnán nyugszik? * ☆ Háborús történeteivel hitelre alig talál: az átélés élménye tajtékzás csupán! Viszont az indián ki fülét földre szegzi a halál kaszáját sejti, ez a háború, elhiheti. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom