Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
JACQUES PREVERT úgyszólván teljesen ismeretlen a magyar közönség előtt. Az új irodalmi nemzedékhez tartozik s az idő dönti majd el, költészete több-e annál a „divat“-nál, amelyben része van ma Franciaországban. Több verseskötete jelent már meg, legújabb a „Spectacles“ (Látványosságok), amely ősszel hagyta el a nyomdát. Az alábbi versek ,,Paroles‘‘ (csevegés) című kötetéből valók. Prevert, mint általában a legtöbb francia gondolkodó, a kommunizmussal kacérkodik, anélkül, hogy a Párt és annak szellemi életében bármilyen szerepe lenne. Ez a „fenegyerckeskedés“ általában a legtöbb versében megnyilvánul. Szereti kiélezni a helyzeteket, szociális világnézete haladó. Akárcsak Anatole FRANCE, állandóan fricskázza a francia történelmet, annak nagyjait. Életének derekán van, tehát a ma embere; hamar talál kivetnivalót mindenben, Oly sok bálványt látott már ledőlni nem hisz senkinek és semminek. Szkeptikus, nincs türelme már hinni, mert látta, hogy az elmúlt félévszázadban egyre-másra becsapták az embereket. Magatartása ezért kortünet. Szellemi irányzata a jelen hibáinak feltárásában merül ki, költői irányvonala modern, könnyed, értelmes és közel áll a zsurnalisztikához. Eseteit úgy közli, mint valami rendőri riporter, aki belülről titokban mosolyog is: be jó, hogy ez, vagy az történt, van min keresnem ■ . . Heggel Kávéját a csészébe csurgatta tejet öntve melléje Cukorral tetézte kiskanállal felkeverte az egészet felhörpintette Letette a csészét némán hozzám nem beszélve cigarettáját elővette meggy ujtotta a füsttel karikákat eregetve hamuját a tartóba pergette Hozzám szót sem emelve rám se tekintve Vette kalapját az eső miatt felöltőjét is felvette Kint zuhogott mégis eltávozott Szót sem szólva rám se nézve halántékomat kezemmel szorítva ültem könnyezve. A nagy ember Egy szobrásznál találkoztam vele ahol önmagát a jövőbe vésette. francia keverék Az ifjú Napoleon sovány tüzértiszt volt egykoron Később császárrá kövéredett pocakban, országban egyaránt Halála napján még volt pocak a hasán De nem volt már Napoleon. Családi jelenet Az anya köt a fiú csatázik Az anya nem zúgolódik Az apa mit dolgozik? Árúkat továbbit Felesége köt Fia csatázik S nem lázadozik Hogy árúkat továbbit A fiú mit is csinál? Háborúzik s a halál Az mit könnyen megtalál Ha a háború elmúlik Majd apjával ügyeskedik Hiába csak nem múlik Az anya köt az apa sem tétlenkedik S a fiú kint golyóba botlik Szülei eltemettetik Egyik sem csodálkozik Az élet folytatódik A vad háborúban A mellényt, üzletet tovább kötik Az ügylet, üzlet sosem botlik Csak az élet temetkezik. Clfecsérelt idő A gyárkapunál a munkás megáll mert kabátjára tűz a napsugár Megfordul hirtelen hunyorogva bámulja a napot amely pirosán melegen kacagja be az égboltozatot Fel is kacsint reá baráti alapon „Hej nap barátom mondd csak meg miért is dolgozom a főnökömnek ily szép napon?“ 11
