Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
BORSHY KEREKES GYÖRGY Gondolatok egy amerikai hálaadásnapi beszédből Vagyunk így páran Magyar Amerikában — Ady , Endre szavaival élve — úgynevezett „Muszáj Herkulesnek, akiknek hivatalból szinte több közéleti tisztséget kell betöltenünk, mintsem számunkra (s talán mások számára is) kívánatos. Ide például az Amerikai Magyar Református Egyesület köszöntését hozom, mint annak titkára, az Amerikai Magyar Szövetségét, mint annak egyik igazgatója, az Amerikai Magyar Segély-Akcióét, mint annak ügywezető bizottsági elnöke s az Amerikai Magyar Népszaváét, is, mint annak jelenleg még főszerkesztője. Sok ez egy embernek. Az átadással igyekszem is megszabadulni az üdvözlések terhétől s ha szabad, majd csak úgy szólok, mint egyik tagja, papja és alapítója annak a Független Amerikai Magyar Református Egyháznak, melynek perth-amboyi gyülekezete Hálaadás-napi beszédre hívott. Így majd könnyebben folyik a szó, közvetlenebbül és őszintébben, mert viselt tisztségeim között ezt érzem legállandóbbnak, egy egész életre szólónak. Itt nem kerülök évente, vagy három-négyévente választás alá. Az én Uram 27 esztendővel ezelőtt küldött erre s csak ő hívhat vissza tőle. ☆ Csak az az egyén vagy közösség méltó az életre, melynek hivatástudata van. Áll ez ránk, amerikai magyarokra is. És épen most, amikor Kossuth Lajos ittjártának 100. évfordulója alkalmából majd felfigyel ránk e nagy, szabad hazánk népe: minden eddiginél nagyobb mértékben kell előragyogtatnunk a magyar keresztyéni hivatástudatot, sőt kűldetéstudatot. Ez azonban megtisztulást feltételez. Komoly Istenhez-fordulást, példás életet, kicsinyes féltékenységek, irigységek, gyalázkodások levetkezését. Készen vagyunk erre?... ^ Az öreg kollégiumnak, ahol valamikor tanultam „Óra et labora!“ — (Imádkozzál és dolgozzál!) volt a jelmondata. Küldetés-tudatunkat ennek a két igének gyakorlásával erősíthetjük fel csupán. Isten és a sajat erőnk s nem a „régi dicsőség“ az melyre támaszkodhatunk. ^ Nagy büszkeségünk István király, ki alatt keresztyénné lettünk — Szent László, a keresztes lovag — Nagy Lajos, ki alatt négy tenger mosta származásunk földjének partjait — Hunyadi János, a törökverő Igazságos Mátyás, a népkirály, Bocskay, Bethlen, Rákóczi, a szabadsághősök, Kossuth, az újabb kor próféta államférfia. ök a múlt. Ez a múlt azonban csak példa lehet és nem tőke, aminek kamataiból élni akarnánk. Becsületes ember maga keresi a kenyerét s nem az apjáéból él... Nekünk a magunk erején kell felemelkednünk. ^ A történelemben először esnek egybe a magyar célok s új hazánk, sőt az egész szabad világ külpolitikai céljai. Most kell megemberelnünk magunkat s kigyógyulni abból a szinte krónikus betegségből, mely azt nyögdécseli, hogy ez a világ „tartozik nekünk“. Ez a világ nekünk, jelen kor magyarjainak, semmivel sem tartozik. Mi tartozunk ennek a világnak és főként magunknak azzal, hogy tisztes, munkás jelenünkkel méltóvá tegyük magunkat a szabad népek jövendőjére. * Dolgoznunk kell. Erősen dolgoznunk ezért a szebb magyar jövendőért. Dolgoznunk nem azért, hogy annak gyümölcseként aztán babérjainkon elpihenjünk, hanem pihennünk is csak azért, hogy minél többet dolgozhassunk érte. Üj Magyarország nem lesz azért, mert volt valamikor egy Szent István, vagy Kossuth Lajos, de igen is lehet akkor, ha új hősöket termelünk ki sorainkból. Üj nagyokat a ma még kicsinyek közül. ^ A Trianon ólai magyar tragédiának furcsa járuléka a zászlódarabolás. Az egybeszövött három színből előbb kitépték a fehéret, aztán a zöldet, aztán a vörössé vérezett pirosat, egyszínűvé akarván mázolni a nemzet életét. Ám tegye, akit lelke rávisz. Mi azonban, amerikai magyarok, azt az ékes zászlót három színével egybeszövötten vagyunk csak hajlandók látni, i ahol lehet — szolgálni, és nem különtépetten. Nem vagyunk beboríthatok külön-külön sem a fehérrel, sem a zölddel, sem a vörössel, sem a kölcsönzött sárgával avagy feketével. Legkevésbbé pedig a sárgafeketével. Meg vagyunk elégedve a régi trikolórral s új amerikai piros-fehér-kékünkkel, melyből a zavartalan boldoság kékjét szeretnénk felderülve látni a magyar glóbus fölött. fa A magyar politikai tenger hullámi az utóbbi évek alatt nagyon közel kerültek partjainkhoz, örvényeket és felszín alatti áramlásokat kell észrevennünk rajtuk. Mi azonban a biztos parton vagyunk, öngyilkosság lenne ebbe az áradatba vetni magunkat. Ki kell és ki fogjuk várni, amíg az örvények elsimulnak s amíg a jövő magyar élet hajója biztosabb tengeren haladhat a rév felé. Addig is azonban a hajótörötteket mentenünk kell. fa A magyar jövendőért folyó önzetlen munkánkban minket pártok, mozgalmak, frakcionális programmok, személyek nem érdekelnek s azokhoz szekerünket kötni hajlandók nem vagyunk. A magyar kérdést mi szintézisben látjuk s csak így vagyunk hajlandók segíteni és ha kell, szolgálni azokon a határokon belül, miket számunkra amerikai polgárságunk állít. Nem a napipolitika, hanem az örökkévalóság jegyében. Ha így kellünk: készen vagyunk. Ha nem: a felelősség a diszharmóniáért nem minket terhel. ☆ Ma hálaadási ünnepre gyűltünk. Sok okunk van rá, hogy hálát adjunk a Teremtőnek, ki arra méltatott, hogy a szabad magyarság előképei, prototípusai lehessünk. Szabadon imádkozhatunk, gátlás nélkül dolgozhatunk. Mindenek fölött ezért a két nagy áldásért dícsértessék az Üristen. <er. 3
