Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
Az Amerikai If [agyar /Ref ormai nö Agyeóiiiei, amely az Egyesült Államok kongresszusa által engedélyezett testvérsegítő intézmény, 1896-ban történt alapítása óta rendszeres állami ellenőrzés alatt folytatja működését. 27.000.000 dollárnyi érvényben levő okmánya, 5.000.000 dollár díjtartaléka, 31.000 tagja és 217 osztálya teljes garanciát nyújt az élet-, baleset-, betegség- és kórházi költségbiztosítások terén. Tagjai számára már 30 év óta „Bethlen-Otthon“ néven árva- és öreggondozó intézetet tart fenn Ligonierban, Pennsylvania államban, amely a maga nemében egyedülálló. Tagja lehet felekezeti különbség nélkül az Egyesült Államokban élő bármely gyermek, férfi vagy nő — 55 éves korig bezárólag — s szeretettel hívja állandóan növekvő táborába t az új hazába érkező magyarságot. Részletesebb felvilágosítást készséggel ad V.he Hungarian 'Reformed -pederedtort of America Kossuth House 1801 P Street N. W. Washington 6, D. C. U. S. America Üj emigrációs vázlatkönyv ARNÖTHY KRISZTA: SZÜRET BADACSONYBAN. Novellák. (Hunnia Irodalmi Kiadó, München, 1952.) Megvalljuk őszintén, kissé az az érzésünk, hogy nem egészen véletlenül' adta oda a kis kötetet lezáró irás a maga címét a könyvnek, hogy az foglalja csokorba azt a tizennégy novellát, amellyel Arnóthy Kriszta a sokat vitatott „Wanda“ után ismét jelentkezik a Nyugatra szakadt magyar olvasónál. A képzettársítás elemi erővel tör útat magának az emlékek felé és még aki nem is volt életében szüreten, vagy nem ismeri közvetlen tapasztalásból a magyar bornak ezt az egyik klasszikus táját, a Badacsonyt, abban is ugyanazt a húrt pendíti meg a két szó: szüret „ Badacsonyban. Pedig — a cím megtévesztő. A mögötte következő írások mindenekelőtt nem novellák, inkább vázlatok, karcolatok, az érzékenyen reagáló lélek filmjére rögzített pillanatfelvételek. Hiányzik belőlük egyfelől a szüretek vidám öröme, de ez talán nem is lényeges. Hiszen már éppen elég bánatot is szüreteltünk a magyar szöllöhegyen. Nemcsak ez hiányzik—amit még jobban nélkülözünk, az a szüret évszakának, az ősznek gazdag érettsége és bölcs derűje, közelebbről az írónak bizonyos távolságba kerülése a megírt élményanyagtól. Az enyhe, de mégis érezhető csalódottság, amivel a cím elolvasása után a kötet lapjait forgattuk, valószínűleg sok olvasónál jelentkezni fog és talán az olvasó akarata ellenére is, tudatának mélyén, befolyásolni fogja ítéletében, amely ezekután már nem lesz oly elfogulatlan, mint ahogy azt a kétségtelenül igen tehetséges szerző joggal elvárja és megérdemli. A könyv közepe felé valahol, „A lélek tragédiája“ című írásban, ezt a mondatot olvassuk: „Figyeled, hogy nálunk milyen természetes motívum a halál? — valahogy ez a mondat kívánkoznék az egész kötet -mottójául. Majdnem kivétel nélkül a halálnak valamilyen formája oldja meg a kötet szereplőinek történetét, illetve helyesebben: nem oldja meg, csak befejezi. Elgondolkoztató tünet, mert arra döbbent rá bennünket, mennyire beárnyékolja a halál a mai nemzedék egész életszemléletét, mert oly sokszor találkozott vele és milyen másnak ismerte meg, szinte értelmetlennek és egyben máskép elkerülhetetlennek. mint azok számára, akik úgy ismerik a halált, ahogyan ott áll egy kiteljesedett élet mesgyéjén, vagy ha nem, akkor legalábbis egy valódi tragédia elbukott hősének küzdelmére teszi a végpontot. Azok a figurák, akik Arnóthy Kriszta könyvének lapjain kelnek életre, nem hősök, akik elbuknak, csak az emberi színjáték statisztái, akiknek történetére úgy tesz pontot a halál, mint egy rossz rendező, aki már nem talál más megoldást egy cselekmény kibontakoztatására. Ez a szokatlanul pesszimista alaphangulat kétségtelenül azokban az élményekben gyökerezik^-amiken a szerző és vele együtt annyian mások az utóbbi esztendőkben keresztülmentek. Először az országon végigszántó lelki és anyagi értékeket egyaránt romboló háború, aztán a menekülés és a számikivetés súlyos próbája, a szemtanú hiteles vallomása egy szenvedésekkel teli korról. A szerző rendkívül élesszemű megfigyelőnek mutatkozik írásaiban, akinek van érzéke az árnyalatok iránt és színesen, helyenként frappáns eredetiséggel tudja jellemezni figuráit, tud megütni egy-egy hangot, ami azután továbbrezeg, mint egy halk kísérőzene, amikor a cselekmény az olvasó figyelmét már egy új fordulattal kötötte le. Kaleidoszkópszerű képekben változik a szín. Párizs, Ausztria, vagy a magyar emigráció más nyugateurópai tájai váltakoznak a mindég újra visszatérő távoli, időre elvesztett, de vérzőn magunkban hordozott hazai tájjal. (Meg kívánjuk említeni, hogy a „Szüret Badacsonyban“ a FUND FOR INTELLECTUAL FREEDOM alapítvány támogatásával jelent meg. Az alapítvány ismertetésére még visszatérünk.) m. j.
