Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-01 / 7-8. szám
Zászló-őrség a Lenoir Rhyne College bejárata előtt. * Az európai főiskolák diáksága jól öltözött. Még a legszegényebb diák is, ha sokszor javított, de tiszta és rendesen tartott ruhában járt az előadásokra. Az amerikai főiskolákon az idegen első benyomása az, hogy jelmezbálra készül az ifjúság. A textil és kalapipar legkétségbeejtőbb kreációi mind fellelhetők a diákok ruházatában, de egy-egy meleg napon, ha a tanár eltűri, akár ing nélkül is bemennek az előadásra. Halálosan piszkos vagy rongyos “blue jean” (durva szövésű, kék munkanadrág) már nem is tűnik fel. Laboratóriumba a lányok is nadrágban járnak s a kék nadrág a lányokon az amerikai élet legszörnyűbb találmánya. Az európai főiskolai rendszerben a college ismeretlen. Ez amolyan átmeneti iskola high school — az amerikai középiskola — és az egyetem között. Amióta amerikai college professzora vagyok sokat vitatkoztunk e rendszer hibáiról. Az okok nyilvánvalóak. Az amerikai diák a high schoolban jóformán semmit sem tanul Miért? Mert a tanáraik nem egyetemi képzettségű emberek, de mégis szakosított tanítást kívánnak tőlük. Átlagban a magyar elemi iskolai tanítók színvonalán állanak, képesítésük is teljesen hasonló a mi tanítóképzésünkhöz. De nem ez az egyedüli ok. A diák a középiskolában szabadon választhat a tantárgyak között. Ami neki nem tetszik, vagy amit túl nehéznek talál, azt egyszerűen nem veszi fel. így eshet meg aztán, hogy fizikus-kémikus hallgatóink között akad olyan, aki soha nem tanult matematikát! Közgazdaságtanszakos diák nem tanult földrajzot, stb. A college egyik feladata a középiskolai oktatás hézagainak betöltése. Az amerikai diák jó néhány évvel jár tovább iskolába, mert a középiskolai évek alatt nem kapja meg a továbbtanuláshoz szükséges alapműveltséget és a college-ban kell hézagos tudását megfejelnie. Az európai középiskola túl nagy terheket rakott a diák vállaira, de az érettségi bizonyítvány értékítélete: “főiskolai tanulmányokra érett” helytálló volt. Az amerikai high school viszont, sajnos, túl keveset ad. Az amerikai diákság legnagyobb része, akár fiú, akár lány — önfenntartó. Ritka az a diák, akinek tanulmányi költségeit a szülők fedezik. Nem fedezik, még ha tudnák, akkor sem. A jobb diákoknak maga az intézet ad munkát. A college-okban nincs pedellus, az étkezdében nincs pincér, a diákság maga csinál mindent s ezzel megkeresi tandíját. A fizika, kémia, biológiai laboratóriumok asszisztensei a diákság legjobbjaiból kerülnek ki, munka közben tanulnak, tudásukat mélyítik s megkeresik költségeiket. Akinek nem jut munka a campuson, az talál a városban. Az egyetemi városok kereskedői örömmel segitik a diákot, valamikor maguk is igy keresték meg tandíjukat. Ez a rendszer kétségtelenül a tanulmányok rovására megy, mert a pincér, a takarító-diák, vagy aki elárusít, illetve csomagol az áruházakban, sok időt és energiát veszít, de megtanulja értékelni a kétkezi munkát s ennek nagy társadalomformáló ereje van. A diákság a nemzet politikai életében élénk részt vesz. Minden campus-on megszervezik az ifjú republikánusok és ifjú demokraták klubját. Ezek a politikai élet fórumai s most, a konvenciók idején, amikor ez a cikk íródik, a politikai élet nagyon aktiv annak ellenére, hogy a nyári iskola diáksága a zsúfolt “menetrend” miatt kevesebbet ér rá egyébbel foglalkozni. (A nyári iskolában minden másfél napon a rendes tanulmányi idő egy heti anyagát kell elvégezni!) A téli és tavaszi szemeszterek alatt meghívott előadók vezetésével rendszeres vitadélutánok vannak, melyek sokszor igen színvonalasok és felkészítik a diákot állampolgári kötelességei gyakorlására. Talán legfontosabb eredménye a politikai klubbok működésének az egyéni felelősség felébresztése. Választások előtt állván érdekes megemlíteni, hogy általános az a nézet, hogy 1948-ban a republikánus párt azért bukott el, mert hívei elhízták magukat s nem mentek el szavazni.-XA nemzetközi politika csak az utóbbi időben kezdi érdekelni a diákokat. Újabban mindenütt megalakultak az u. n. International Relations Club-ok, ahol nemzetközi kérdések kerülnek megvitatásra. Sajnos, kevés a kérdéshez igazán értő szakember és sok a klub, mindazonáltal kedvező jel, hogy a diákságot a világ sora kezdi érdekelni. A fókuszban álló probléma természetesen a vas- és bambuszfüggöny megetti népek sorsa és az orosz kérdés, de sok klub foglalkozik olyan nemzetközi kérdésekkel is, melyeknek az Egyesült Államok szempontjából csak másodrangú fontossága van. Ha sokszor tévesek is azok az Ítéletek, amik megfelelő vezetés hiányában kialakulnak, fontos, hogy a jég megtört, az amerikai diák belátta, hogy a világ egy és oszthatatlan, a megosztott biztonság a múlté. Az amerikai ifjúság élete gondtalan, vidám. Itt nem szántott át az országon két világháború és a sebek, amiket a győztes oldalon való résztvétel okozott, hamar gyógyulnak. A gondtalan élet legérdekesebb megnyilvánulása a freshman (“gólya” a magyar diákszótárban) avatás. A másodévesek, a sophomorok a legválasztékosabb próbáknak vetik alá az első három napon az új diákokat. Kifordított ruhákban kell járniok, 20 milet (kb. 32 km.) kell gyalogolniok, szekrény tetején kell 28
