Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-01 / 7-8. szám
AUER PAL Európa és a vasfüggöny mögötti népek Alább egyik legkitűnőbb emigrációs diplomatánk három fontos megnyilatkozásának lényeges részeit bocsátjuk olvasóink elé. Az egyik az a beszéd, melyet ez év januárjában Londonban tartott az Európa-Mozgalom Közép- és Kelet-Európai Bizottsága által szervezett konferencián, ahol a vasfüggöny mögötti országok emigráns politikusainak nagyszámú részvételével tárgyalták meg azokat a problémákat, amelyek a felszabadulás után ez országoknak az ujjáépitésével és a nyugaleurópai közösségbe való visszavezetésével kapcsolatosan fognak felmerülni. A másik egy székfoglaló előadás rövidített szövege, melyei szerző a Nemzetközi Diplomáciai Akadémia 1932. május 28.-i ülésén olvasott fel Párisban. A harmadik egy az Európa-Mozgalom angol és francia nyelvű folyóiratában egyidejűleg megjelent cikknek a szerző által rendelkezésünkre bocsátott kivonatos fordítása. Mindkettő Európa jövő rendezésének és az abban való részvételünknek olyan szempontjait veti fel, amelyekkel a magyar emigrációs sajtó alig foglalkozik. Ami az Új Magyar Utat illeti, reméljük, hogy a fentemlitett konferencia elvi eredményeire még lesz módunk visszatérni. Mi, akik ma itt összegyűltünk, elvesztettük otthonainkat és — ezidőszerint hazánkat is. Ha ennek ellenére nem érezzük magunkat teljesen elhagyatottnak és nem vesztettük el egy jobb jövőbe vetett minden reményünket, az Önöknek, valamint az Európa-Mozgalomnak és a Szabad Európa Bizottságnak köszönhető. A mi országaink a második világháború befejezésekor Szovjetoroszország érdekszférájába kerültek. Érdekszférák — a nemzetközi jog tanítása szerint — akkor keletkeznek, ha egy állam valamely más állam területén kizárólagos politikai és gazdasági befolyást biztosít magának. A múltban csak a kultúra alacsony fokán álló, önmagukat kormányozni még nem tudó, távoli kontinensek gyarmati népei kerültek egyes nagyhatalmak érdekszférájába. Ez a gyakorlatban mindenkor politikai és gazdasági függőséget jelentett. Nem hisszük, hogy a Yaltában képviselt nyugati nagyhatalmaknak az volt az intenciója, hogy az európai népcsaládhoz tartozó, a nyugati kultúrközösséggel összeforrott, szuverén országok lakói rabszolgasorsra jussanak oly korszakban, amelyben gyarmati népek milliói önállóságra és függetlenségre tettek szert. És nem hisszük azt sem, hogy a nyugati nagyhatalmaknak az a célja, hogy ugyanakkor, amikor az a három nemzet, amellyel a második világháborúban tulajdonképen harcukat meg kellett vívniók, — helyesen és igen bölcs megfontolások alapján — visszanyeri szuverenitását, a mi nemzeteink, amelyek túlnyomóan földrajzi helyzetük és egymás közötti szervezetlenségük következtében, megkérdeztetésük nélkül sodródtak a második világháborúba, egy totalitárius nagyhatalom puszta eszközeivé váljanak. Hogy az intenció nem ez volt, azt bizonyítja a yaltai deklaráció szövege is: "Európában a rend helyreállításának és a gazdasági élet újjászervezésének oly módon kell történnie, hogy lehetővé váljék, hogy a szabadságukat visszanyert népek saját választásuk szerint való demokratikus intézményeket létesítsenek/' Ez felel meg a yaltai deklaráció szerint az Atlanti Chartában kifejezésre jutott elveknek, amely szerint minden népnek jogában áll a kormányzatnak azt a módját választania, amely szerint élni akar és visszaállitandók az államok szuverén jogai "és az a joguk, hogy maguk kormányozzák önmagukat." Szabad választások tartandók és a népakaratnak felelős kormányok alakítandók. A mi népeink története a szabadságért és a függetlenségért vívott harcok, forradalmak sorozata. A mi utunk párhuzamosan és közvetlenül az Önöké mellett haladt. Egyezett az iránya az önökével és azonos volt a cél, amely felé igyekeztünk. Az Önök eszményei a mieink is. A Nyugat levegőjét szívtuk magunkba emberemlékezet óta, a nyugati keresztény kultúra atmoszférájában váltunk azzá, amivé lettünk. Európaiak voltunk és Európához akarunk tartozni a jövőben is ... Le kell szögeznünk őszintén és nagyon határozottan: oly békés megegyezés Nyugat és Kelet között, amely a vasfüggönyt végleg megrögzítené, amely országaink jelenlegi helyzetét szankcionálná, amely népeinket továbbra is kiszolgáltatná Szovjetoroszországnak, oly megengedhetetlen új München lenne, amely nem lenne tartósabb a szomorú emlékű müncheni megegyezésnél és ugyancsak új katasztrófa közeli bekövetkezését jelentené ... . .. Azt akarjuk, hogy érjenek véget a bármilyen jogcímen fenntartott orosz katonai megszállások, tartassanak országainkban szabad választások, nemzetközi ellenőrzés mellett, nemzetközi csapatok jelenlétében. Szovjetoroszország elvben egyszer már kijelentette, hogy hozzájárul Keletnémetországban, illetve a két Németországban, kölcsönös ellenőrzés mellett tartandó választásokhoz. Tudjuk, hogy célja Németország semlegesítése, de a lényeg az, hogy hozzájárult a szabad választások elvéhez. Ha az általa ellenőrzött terület egy részén megengedhetőnek tartja az ellenőrzés melletti választásokat, nem zárkózhatik el az elől sem, hogy a népakarat, nemzeteink önrendelkezési joga, a többi, ezidőszerint általa ellenőrzött területen is érvényesüljön. A szabad választások természetes következménye a többségi akaratnak megfelelően alakítandó független kormányok alakulása. — Követeljük a politikai foglyok, az internállak, deportállak és a hadifoglyok szabadonbocsátását. Szomorú, hogy a huszadik században, Európában százmillió ember szabadságának és legelemibb emberi jogainak elismerését kénytelen követelni és hogy ehhez nyugati testvéreinek segítségét kell kérnie. Mi tudjuk, hogy Önök tőlünk ezt a segítséget nem fogják megtagadni. Reméljük, hogy ez a konferencia 9
