Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-01 / 7-8. szám
godt politikai időszakokban érvényesülhet, illetve akkor is csak látszat szerint érvényesül. Válságos időszakokban a világ minden nemzeténél megbukik s nyilván meg fog bukni a jövőben is. — 1848-ban a tisztikar egyrésze megszegte formális esküjét, mert úgy érezte, hogy Hazája iránti szeretete erre kötelezi. Másik része kitartott az eskü mellett. Amazokat mi hősökként tiszteljük, az osztrákok viszont felakasztották, emezeket pecsovicsoknak gúnyoljuk, az osztrákok kitüntetésekkel és vagyonnal halmozták el. S ez nem volt politika? Az első világháború végén a tisztikar egyrésze, mert nem politizált, néhány bőrkabátos előtt letette a fegyvert és hazament. Ezek elősegítették az ország bukását. Egyrészük beállt a vörös hadseregbe — szintén mert nem politizált, ezeket hazaárulóknak bélyegezték, mig másrészük a szegedi ellenforradalmat valósította meg. Hát melyik nem politika? A mostani háború végén ismét három részre szakadt a tisztikar s vájjon melyik nem politikai meggondolás alapján? Egy régi jó katonai mondás az, hogy amit megtiltani nem lehet, azt meg kell engedni s ez ebben a vonatkozásban különösen érvényes. Nehogy azt higyje azonban bárki is, hogy híve vagyok a tisztikar felelőtlen politizálásának, mert nem erről van szó. De épen azért, mert a politikumot senkinek az életéből kizárni nem lehet, szükségesnek tartom, hogy a tisztikar, illetve a hadsereg minden tagja egy olyan politikai és állampolgári nevelésben részesüljön, egy olyan előképzést kapjon, mely a napi pártpolitikán felülemelkedő, a nemzet összérdekeivel soha összeütközésbe nem kerülhető politikai látókört és Ítéletet biztosit a tisztikarnak, olyant, mely válságos időszakokban is képessé teszi arra, hogy elfogulatlan állásfoglalásával a nemzet érdekeit szolgálja. S egy ilyen előképzésen átesett tisztikart kizárni a politikai jogok gyakorlásából egyszerűen bűn, mert egy olyan földrajzi fekvésű országban, mint a miénk s mint amelyik állandó külső nyomás alatt áll, szinte parancsolóan szükséges, hogy annak a rétegnek egyetlen tagja se maradjon ki a szavazásból, mely egy helyes politikai Ítélőképesség birtokában a távolabbi jövő szem előtt tartásával igyekszik befolyásolni a nemzetét a helyes utón való haladásra. Nem a politizálás eltiltására van tehát szükség, hanem megfelelő nevelésre és előkészítésre. Ha ki tudunk termelni egy olyan tisztikart és általában egy olyan katontípust, amilyenről az előbbiekben szóltam, akkor nem kell félni egyetlen politikusnak sem attól, hogy a tisztikar politikai jogainak gyakorlásával kárt okoz nemzetének. Nagyban és egészben ezek volnának azok az elvek, amikre a jövő magyar honvédséget fel kellene építeni, de még mielőtt befejezném mondanivalómat, fel szeretném hívni a figyelmet egy másirányú meggondolásra is. Hitem és meggyőződésem szerint minden népnek, a maga sajátos és egyéni tulajdonságainak megfelelően más és más harceljárásra van szüksége ahhoz, hogy a népek közötti helyét, fejlődését és boldogulását számarányára való tekintet nélkül biztosítani tudja. Ha egy nép nem képes megtalálni, vagy kialakítani a neki legjobban megfelelő harcmodort és ennek következtében leutánozza, vagy szolgai módon átveszi egy olyanét, melyet követendő példájának, quasi ideáljának ismer el, akkor vagy idő előtt elbukik, vagy vállalja az örökös csatlós szerepét mely ugyancsak elbukáshoz vezet. A zsidó nép valamikor ugyanolyan hadsereget tartott, mint környező szomszédai, de ennek a hadseregnek, — hogy úgy mondjam — a harceljárása egyéniségének kevésbbé felelt meg, ezért el kellett buknia. A zsidóság azonban, óriási vérveszteségének és szétszórattatásának ellenére megtalálta a maga sajátos tulajdonságainak megfelelő harcmodort, szakított minden addigi hagyománnyal és újból felvette a harcot ellenségeivel. S ezzel az új harcmodorral nemcsak fennmaradását tudta biztosítani, hanem sokkal nagyobb hatalomra tett szert néhány évszázad alatt, mint valaha is remélhette volna. S ha ma eszébe jutna valamelyik más népnek átvenni és leutánozni a zsidóság harcmodorát, az legfeljebb a zsidóság csatlósává válhatnék, vagy elbuknék, miként az örmények elbuktak. Az öntudatára ébredő román népnek nem jutott eszébe törekvéseit a magyarság harcmodorát leutánozva megkísérelni, hanem ehelyett egyéniségének megfelelően a megalkuvásra és bujkálásra kész tömegeit szivárogtatta át hosszú évtizedeken keresztül Erdély hegyeibe, mígnem egy szép napon egész Erdély, mint égi manna, hullott az ölébe. A csehek is idejében felismerték lelkiségük legerősebb tulajdonságait és nem a csatamezőre való hősies kiállással, hanem ügyes propagandával és egyetemes demokratikus elvek hangoztatásával érték el céljaikat. Az északi népek: Svédország, Norvégia, Finnország, Dánia, vagy Közép-Európában Svájc olyan fejlett társadalmat és olyan államokat létesítettek, melyeket egyetlen nagyhatalom sem kívánhatna joggal “felszabadítani”. Ezek a kis népek így biztosítják nemcsak fennmaradásukat, de a népek ranglistáján egyáltalán nem megvetendő helyüket. S hogy ebben mekkora erő rejlik, arra éppen a 3 milliós Finnország a példa, mely nem ijedt meg 160 milliós szomszédja támadásától, hanem olyan leckét adott a Szovjet kolosszusnak, amire alig volt példa a történelemben. S ha így szemléljük a dolgokat, ha nem húnyunk szemet ezek előtt a jelenségek előtt, akkor egyszerű levonni magunkra nézve is azt a következtetést, hogy bennünk is meg kell lennie ama tulajdonságnak, ama erőnek és képességnek, mely egy sajátosan magyar harceljárás utján biztosítani tudja fennmaradásunkat. Hosszú idő, több évszázad óta csak csatlósok vagyunk. Régen csatlósai Habsburgnak, osztráknak, tegnap németnek, ma orosznak, holnap talán másnak, de mindig csak csatlósok és újra csak csatlósok, akiknek rúgás és verés a bére. Legyünk egyszer újra magyarok, merjünk újra magyarnak lenni. S igyekezzünk sajátos magyar értékeinkkel megbecsült helyet kivívni az emberiség nagy nemzetei között. EAST EUROPE and Soviet Russia a legrégibb és egyetlen angol nyelvű hetilap, mely a vasfüggöny mögötti országokról rendszeresen és megbízható híreket és tanulmányokat közöl. Szerkesztik: Lady Listowel Judith és Kowalewski János Szerkesztőség és kiadóhivatal: 16 Chester Row, London, S. W. I. England. Előfizetési dij évi 8 U. S. dollár Angliában 1 font 12 shilling Repülőszállítás külön fizetendő. 8
