Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5-6. szám
Milliárd és milliárd kis ablakot nyitunk ki, a parányok fizikájába tekintünk bele, oly jelenségekbe, melyek képei a milliméter oly tört részével adhatók viszsza, amit a maga kicsinységében az értelmünk valójában nem is képes felfogni: atommagvakkal, protonokkal, neutronokkal, elektronokkal, pozitronokkal próbálunk dadogni ott, hol csak sejtünk, de a közvetlen látás már elveszett. Gipsz porból annyit veszünk csak, amennyi elfér egy gombostű fejében, mondjuk 8 sextillió (a 8-as szám után 36 zéró, 8x1036) gipszparány van előttünk. Ha ezeket meg akarnám számolni — másodpercenként egy milliárdot fogva össze (milliárd — ezer millió) — betetartana 240 trillió (240 után 18 zéró, 240x10'«) esztendőbe. Ennek a roppant sokaságnak mindegyike egyforma uniformisba van. A kémikus azt mondja CaS04_|_2H->0. Véletlen-é annak az egyenruhának a szabása, melyekben a katonák menetelnek? Nem! És ennek a parányi gipszhadseregnek a tagjai többen vannak, mint a földkerekség összes hadserege! Most konyhasót veszünk a kezünkbe. Ahány paránya csak van, az mind kocka uniformist visel. A kockának a csúcsai a konyhasó alkotó anyagai: Klór és Nátrium. Ezek rengeteg féleképen helyeződhetnének el, azonban mindenik kockának klór és nátrium rendje pontosan ugyanaz! Egy vas-atom bonyolultabb szerkezetű, mint egy zongora. Színképe mellett még Dohnányi muzsikájának rendje is elmarad. Az univerzumot a parányok megmérhetetlen sokasága tölti ki. Önmagában mindegyik egy egy lázadó világ. Nem akar megmozdulni, tehetetlen és — nem akar rendben maradni. E parányok légióit tömegekké, kristályokká, ezeket égitestekké rendezi és rendeli amaz Első Erő. Az intelligens ember ezt a rendet évezredeken át megfigyelve alig bírja követni s így milyen intelligenciával bírhat az az Erő, aki itt milliárdok milliárdjainak parancsol? Ép eme intelligencia miatt már nem illik egyszerűen erőnek — bármily hatalmas erőnek is — nevezni, más szó illik ide: UR. Ősi mondások modern tartalommal telnek meg, mikor végig tekintünk a látható világ sejtelmes sokaságán: “nagy az Ur,” “kicsoda olyan, mint te, Uram” — kiált fel a zsoltáriró és a káosz orgonáján egész regiszter ád uj hangokat, parányok sokasága az egész világűrt tölti be a glória akkordjaival: “Tied az ország, a hatalom és a dicsőség!” Hozzá, Aki egy világot ily abszolút hatalommal épített fel évezredek távlatából sóhajt fel a parányi ember: “Légy sziklaváram, ahová menekülhessek szüntelen, rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.” * Amint e mérhetetlen hatalom intézkedéseit tovább követjük, lépten-nyomon parancsokat találunk, melyek mind a mi védelmünket szolgálják. A n a p ultraviola sugárzásából csak a 400 és 290 millimikrón közötti hullámhosszak érkeznek el hozzánk. (Egy millimikrón — egy milliomod milliméter). Hová lesz a többi? Jó hogy nem érkeznek le, mert ezek az életet kipusztítanák. Azonban nem a levegő tartja viszsza őket. Laboratóriumi kísérletek eldöntötték, hogy a 180 millimikrón hullámhosszú ultraviola sugárzás a levegő oxigénjéből ózont alakít s viszont az ózont a 200—280 millimikrón közötti hullámhosszú sugárzás visszaalakítja oxigénné. Hosszantartó kísérletek eredményeként tudjuk, hogy a napsugárzás reánk veszedelmes része a légkör határán néhány milliméter vastag ózonréteget alakít s ez a végtelen vékony ózonréteg szűri ki a reánk nézve halálos sugárzást! A mi életünk, bármennyire fontos is nekünk, az univerzum méreteihez képest parányi. És mégis, ezért a parányi életért minden pillanatban, túl a légkör határán meg nem szűnő munka folyik az anyagban. És mennyi munka megy végbe ezért a parányi életért! A levegő nitrogénje és oxigénje állandó arányban keveredik egymással. Ha ez az arány az oxigén javára változnék meg, egy-kettőre elégnénk. Azonban még nagyobb csuda, hogy a nitrogén és oxigén úgy állanak egymás mellett, hogy nem alkotnak vegyületet. A nitrogén-monoxid (NO) érzéktelenséget, a nitrogéntetroxid (NOA fájdalmas görcsöket okozna. Külön csoda a v í z gőzök felszállása és esőcseppekké sűrűsödése. Gondoljunk csak a nagyon komplikált esőöntöző berendezésekre. Milyen bonyolult ezek szerkezete, milyen nagy gonddal kell az öntöző nyílásokat megszerkeszteni, hogy a vízcseppeket egyenletesen szórja szét azon a területen, amelyet öntözni akarunk. S mily egyenletesen és nagyszerűen öntöz az eső! Aztán gondoljunk az esőcsináló kísérletek tökéletlenségére; amikor az ember a természetet akarja utánozni, rengeteg nehézségbe ütközik és óriási pénzt áldoz aránylag kevés eredményért. A nehézkes és költséges “mű-esővel” szemben áll az ingyen eső. Arago francia matematikus szerint a Föld népe kétszázezer év alatt hordaná fel azt a vízmennyiséget, amely mint eső egy év alatt öntözi meg a Földet. Mi lenne, ha ez a roppant vízmennyiség egyszerre rohanna le!?! De valamint a kertész öntöző rózsát használ a gyöngébb növények öntözésére, úgy a világ Ura intézkedett: a felhők víztömege olyanképen jön le, hogy egyetlen fűszál se törjön össze. Ez az óriási berendezés zavartalanul működik és ingyen van: Isten esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Kísérletek és számítások igazolják, hogy egy 2 cm átmérőjű és légüres térben 500 métert eső folyadéksugárt nem lehetne a legélesebb karddal sem kettészelni. Mi lenne a záportól meglepett emberekkel, ha a levegő nem fékezné az esőcseppek sebességét, ha azok folyton gyorsulva hullanának a magasságokból? Minden csepp mint megannyi puskagolyó lyukgatná keresztül-kasul az embereket, állatokat, házakat. A káosz orgonáján fenséges kéz játszik, s aki felismeri, önkéntelenül imádattal gondol a Művészre. ❖ A nyarat tél váltja fel. A viz hül, de eltérően más folyadékoktól, 4 C foknál éri el a legnagyobb sűrűségét. Ne történjék semmi más a természetben, csak ez az egy tény változzék meg és elpusztul minden élet a vízben, mert a tavak fenékig befagynának télen. Annyi más anyag van, mely lehűlés közben összehúzódik s minél alacsonyabb a hőfoka annál sűrűbb lesz és amikor az egyik leggyakrabban előforduló anyag ez alól kivétel, ez nem véletlen, ez azért történik, hogy az életet védelmezze. De ugyanerre figyelmeztetnek a hópelyhek is. A hó fehér. Lehetne fekete is, mint pl. a szén. De a fekete testek igen nagy mértékben nyelik el a nap melegét és ahol most hótakaró védi a vetést, ott hamarosan elöntené azt az árvíz, mely a megolvadt hóból keletkeznék. A hegyekben a hó jóformán órák alatt olvadna el az első napsütés hatására. Csak a hó színe változzék el és országok népét le lehetne törölni a térképekről. Újságok, könyvek, utazás, szeretetcsomagok, hanglemezek, publicité, üzleti ügyek. K E L E N Y mindent elintéz. Ste. KELENY, 12, rue de la Grange- / Bataliere, PARIS-9. — Tel. : Tait- ^ bout 65-97. CIC. 27
