Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-05-01 / 5-6. szám

“Nem tartható fenn olyan helyzet, melynek fenntartása minden osztály érdekével ellentétes .... Másrészt elkerülhetetlen a forradalom, amikor minden osztály minden érdeke azt kívánja.”141. Ez a helyzet jelenleg Európában: “. . . teljes társadalmi, politikai és vallási elnyomás . . . , amit Oroszország ir elő és szatellitéi hajtanak végre.” És ez a helyzet Magyarországon: “Magyarország népének bőséges oka van, hogy életét kockáztassa a szabadságért és függetlenségért. Egykor volt nemzeti önállóságunk, most nincs. Egykor volt alkotmányunk, mit három évvel ezelőtt Isten segítségével arisztokratikusból demokratikussá változtattunk, most Magyarországnak egyáltalán nincs alkotmánya. Ezer éven át szabad nép voltunk, most nem vagyunk többé .. . Volt sajtószabadságunk. Nincs egész tizenkilenc éve, hogy elkezdtem a küzdelmet és három évi börtönt szenvedtem érte, de elnyertük az emberiség e nagy jogát: a vélemény szabad kifejezését. Most egyáltalán nincs sajtó Magyarországon, csak hóhér és vésztörvényszék. Egyenlő védelmet biztosítottunk minden vallás számára, most egyenlő elenyomás alatt van mind.” Nincs megelégedett osztály Magyarországon és a forradalomban mindenki személy szerint érdekelve van az elnyomással szemben. Magyarország megteremtette a társadalmi szabadságot. Eltörölte, de nem bántotta meg az arisztokrata osztályt, hanem megnyerte a közös ügynek. Most a nemesség is elnyomás alatt van. Felszabadult és földet kapott a magyar paraszt, a földesuraknak pedig kártalanítást szavaztak meg. Most mindenki a súlyos adó alatt nyög, a kártalanításból pedig addig semmit nem látnak, amig Magyarország ismét nem szabad, mert Ausztria a csőd szélén áll és soha nem tudja megfizetni. Azelőtt az adó négy és fél millió dollár volt, most tizenhat millió dollár. Ha Magyarország szabad, nincs szükség ilyen adóra, mert az önkormányzat olcsó. 33-35 millió dollár értékű Kossuth-bankót bocsátottak ki, amiből 15-20 millió dollár még mindig a nép kezén van minden tilalom és zaklatás ellenére, pedig e pénz értéktelen, amig Magyarország nem szabad. 142

Van-e remény sikerre,

— kérdezik sokan. — Lényeges különbség tapasztalható a négy évvel ezelőtti és a jelen helyzet között. Mindenek előtt Napoleon államcsinyje emancipálta Európát a Franciaországra való támaszkodástól. Az első francia forradalom ugyanis annyira összekötötte Franciaország nevét az európai szabadság ügyével, hogy az egész világ megszokta, hogy úgy tekintsen rá, mint a Gondviselés által a forradalmak kezdeményezésével megbízott hatalomra, melynek ösztönzése nélkül semmilyen liberális mozgalomra nincs remény az európai kontinensen. Saját maga ugyan kora ifjúságától kezdve nem osztotta ezt a véleményt, mindig több szimpátiát érzett az angolszász karakter és intézmények iránt, melyek Angliát felemelték és megvetették az első demokratikus köztársaság alapját. Európában azonban ez a vélemény lett úrrá. Ez nagy szerencsétlenség volt, mert Franciaország még mindig cserben hagyta a mozgalmat, amit elindított, a többi népek pedig — mivel nem spontán csele-141) Boston, Faneuil Hall, 1852 május 14.

142) Baltimore, 1851. december 27.

Fall River, 1852. május 13.

143) Boston, Faneuil Hall, 1852. május 14.

Philadelphia, Citizens’ Banquet, 1851. december 26.

144) Utica, 1852. junius 9. •

Boston, németekhez, 1852. május 8.

Roxbury, 1852. május 10.

Columbus, Association of Friends of Hungary, 1852 febr. 7.

145) Washington, Anniveisary of the Battle of New Orleans, 1852. január 8.

146) Lynn, 1852. május 6.

147) Albany, 1852. május 20.

kedtek, hanem a francia példától indíttatva — azonnal leálltak, mihelyt a francia lokomotív megállt. A Napoleon-i puccs azonban egy nívóra szállította le a francia népet Európa többi népeivel, belelökte az európai sorsközösségbe, egyesítette a kontinens többi elnyomott népeivel és ennek következtében a vezetés helyett kénytelen az általános kombinációkhoz csatlakozni. Most már minden attól függ, hogy mi lesz az Egyesült Államok külpolitikája.143

Ezenkívül 1848-ban Európában három betegség volt: a monarchikus hajlam, a centralizációs törekvés és a nemzetiségi ellentét. Ilyen elemekkel a csalódás elkerülhetetlen és a tartós szabadság eléx-hetetlen volt, a 48-as forradalmaknak el kellett bukni, mert a népeknek ezektől a betegségektől meg kellett szabadulni. 1848 szükséges volt az emberiség fejlődésében és örökre úgy fog ragyogni a történelemben, mint a szabadság végső győzelmére való dicsőséges előkészület. Franciaország, Németország és Olaszország nem fognak többé monarchikus elvekért harcolni, Magyarország pedig már irányt vett 1849-ben, amikor a Habsburgokat detronizálta. Tudja, hogy népe, ha egyszer ura sorsának, demokrácián és önkormányzaton alapuló köztársaságot választ. Annyit szenvedett és szenved a monarchia elnyomásától, hogy nincs hatalom, mely visszavezesse hozzá. Az arisztokraták és királyok túl kegyetlenül nyomorgatták meg Magyarország népét ahhoz, hogy ne utálja őket. — Franciaország, Németország és Olaszország többé nem lesz hive a centralizációnak. Magyarország soha nem is volt. — Kormányok szövetkezhetnek a világszabadság elnyomására, már meg is tették, de népek többé nem fognak fegyveresen felkelni egymás ellen. Fel fognak kelni, de nem azért, hogy uralkodjanak, hanem, hogy függetlenek és szabadok legyenek. Négy évvel ezelőtt a nemzeti rivalitás megosztotta a népeket. Nem egyet az lelkesített, hogy legyőzze és uralja a másikat. A nemzetiségi ellentétek vak dühének helyét a népek szolidaritásának és testvériségének érzése foglalta el. Milyen misztikus hatalom vitte végbe ezt a nagy változást? Talán valami nagy ember, aki hatalmas egyéniségének bélyegét rányomja a korra? Nem. Korunkban nincsen nagy ember. Az emberek kicsik, az idő nagy. A minden népre közös veszedelem ösztönös megértése a titok kulcsa. Európa tudatában van, hogy az elvek döntő küzdelme következik, melynek kimenetelét minden nép érezni fogja. A nemzetek ennek tudatában elfelejtik régi ellentéteiket és miután a kontinentális Európa kormányainak fizikai ereje uniót formált a népjogok ellen, természetes, hogy minden ország népi vágyai egyesülnek a közös elnyomás elleni közös ellenállás szükségében. Ez a jövő sikerének forrása és ez magyarázza a tirannusok félelmét. '44

Nép és kormány.

“A nemzet életében a nép ösztönének pontosan ugyanaz a szerepe, mint az ember életében az öntudatnak. ... a nép ösztöne mindig először érzi meg, hogy mi a helyes és mi a rossz.”i45 “Mindig a nép szive választja a helyes utat. Egyének tévedhetnek érzelmeikben, de a nép nagy szivének mindig igaza van.”>4<> “Egy nép nemzeti életében vannak pillanatok, amikor szükségessé válik bizonyos irány, magatartás elfogadása és ilyen pillanatokban a népben ösztönösen tudatossá válik a szükség és azzal válaszol, hogy spontán magáévá tesz egy bizonyos irányt. Ez az irány döntő. Ezt követni kell... Nincs más mód nagy ember és nagy hazafi lenni, mint megszemélyesíteni a közérdek tudatában levő közvéleményt.”'47 “Gyakran tapasztaltam életemben, hogy amikor a legbölcsebb emberek zavarban voltak, hogy mi a legjobb követendő irány, a nép romlatlan Ítélete azonnal megmutatta a helyes utat. Gyak-21