Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1935-08-10 / 8. szám

5. oldal.

magyar szabadságharcok

II. rákóczi ferencz

8. szám.__________________________________________új korszak

a magyar nemzet története folytonos osztályharcok láncolata . a politikai és gazdasági hatalom birtokában levő nemesség ádáz harcokat vívott egyrészt a különböző dinasztiákkal — melyek kiváltságait korlátozni törekedtek —, másrészt az uralomból kizárt tömegekkel, melyek igáját akarják lerázni .

a múlt századokból reánk maradt történelmi emlékek és följegyzések ezeket az eseményeket az uralkodó osztályok szempontjai szerint örökítik meg . az akadémiai történetírás kiélezte ezt az irányzatot és még akkor is, ha a források tárgyilagosak, igyekszik a valóságot elhomályositani. a hazafiság csillámló mázával vonja be azon küzdelmeket, amelyek a birtokos nemesség kiváltságainak megvédését célozták és nincs érzéke vagy pedig ellenséges indulattal viseltetik oly mozgalmak iránt, melyek folyamán valamelyik föltörekvő osztály küzdött emberi jogaiért és megélhetéséért . sok értékes tanulság van e küzdelmek igaz történeteiben .

a dózsa féle fölkelést történetíróink túlnyomó többsége mindig ügy tüntette föl, mint a félrevezetett jobbágyság gyülevész csoportjainak lázadását, embertelen és kegyetlen pusztítását . csak márki Sándor és főképpen acsádi ignác müveiből tárul elébünk az a borzalmas helyzet, melyben a jobbágyság abban a korban sínylődött . valóban az emberi nyomorúságnak legmagasabb foka volt ahhoz szükséges, hogy a szervezetlen, gyönge jobbágyság kétségbeesésében fölvegye a harcot a nemesség pártján álló állami hatalommal . tudjuk, hogy a küzdelemben elbuktak és győzőik rettenetes boszszűt álltak rajtuk . vért lihegő törvényekben addigi jogaiktól is megfosztották, örök szolgaságba taszították és becstelennek nyilvánították őket . a történetírás pedig e bosszúálló törvények kijelentéseit igazságnak véve, úgy tárgyalta századokon át ezt a nagyszabású forradalmat, mint a legalacsonyabb tömegszenvedélynek minden erkölcsi elitélésre méltó kitörését.

ami a nemesség többi szabadságharcát illeti, a történeti tények világánál kétségtelenül megállapítható, hogy eredményt csakis akkor értek el, amikor demokratikus engedmények útján sikerült nekik az alsóbb néposztályokat is törekvéseik szolgálatába állítani . a mohácsi vésztől kezdve bocskay istván föllépéséig az osztrák uralom megtörésére irányuló összes kísérletek eredménytelenek maradtak, mert azok csupán néhány oligarchiának mozgolódásai voltak .

az első nagyobbszabású kísérlet, mely teljes eredménnyel végződött: bocskay istván szabadságharca volt . bocskay — az egykoron aulikus nagybirtokos —, mikor az udvarral konfliktusba keveredett, átlátta, hogy a királyi hatalom katonai erejével szemben sikert csak ügy érhet el, ha törekvéseinek a tömegeket is megnyeri . a telkekről elűzött és földönfutóvá vált jobbágyokat, a hajdúkat szólította föl sorakozásra, nekik jogokat és földet ígért és mivel ez Ígéreteket beváltotta, a hajdúk lelkesedéssel özönlöttek táborába s végül rudolf király kény. télén volt vele békét kötni s követeléseit teljesíteni . bethlen gábor és I. rákóczi györgy szabadságharcának sikere is arra a körülményre vezethető vissza, viszont II. rákóci györgy kalandos vállalata, melynek célja nem a nép jogainak megvédése, hanem pusztán a saját hatalmának öregbítése volt, csúfos kudarccal végződött .

legtipikusabb példa a Wesselényi összeesküvés története . nem a nemzet jogainak megvédése, nem a jogtalalanok fölemelése volt a célja . az összeesküvésben résztvett főurak a hatalmat akarták maguknak megszerezni és mikor az osztoszkodásnál összevesztek, a mozgalom kardcsapás nélkül szűnt meg, a vezetők egymást árulták el s végül vérpadra kerültek . ellenben thököly imre, aki ismét a bocskay féle tradíciókhoz tért vissza, minden viszontagságai dacára diadalról-diadalra haladt és ha a törökök kiűzése folytán a habsburg ház túlerőre nem jut, kétségtelenül nagy eredményeket ért volna el .

rendkívül tanulságos 11. rákóczi ferenc szabadságharcának története is . a katonai túlerő által megfélemlített vármegyei nemesség meghajolt az uralkodó előtt és kárpótlást a jobbágyságon vett, melyet a zsoldos katonasággal versenyt pusztított és sanyargatott . a föld népe végső elkeseredésében ismét fegzvert ragadott, a mozgalom egyre terjedt és mikor az északkeleti felvidéket, a mostani podkarpatszka ruszt, hatalmába kerítette, átvette annak vezérletét az udvari intrikák folytán lengyelországba üldözött ifjú rákóczi ferenc . a mozgalom egyre erősebb lett és a nemesség, mely kezdetben mindent elkövetett annak elfojtására, az erő láttára hozzájuk csatlakozott, főleg azért, hogy a mozgalom demokratikus irányzatát tompítsa . mihelyt a nemesség átvette a mozgalom vezetését, a lelkesedés lanyhulni kezdett, a császári hadak egyre jobban tért hódítottak és a jobbágyság, amely látta, hogy ebben gubát cserélt, elfásult, közönyössé vált a küzdelem iránt, mely teljes bukással végződött .

mikor aztán 1711. év után a királyi hatalom az állandó hadsereg segélyével döntő befolyáshoz jutott, a nemesség nem mert többé vele ujjat húzni. a passzív rezistencia álláspontjára helyezkedett, így akarván tehetetlenségét leplezni . csupán egy ízben lobogott még föl a forradalom lángja magyarországon, 1848-49- ben, mely szabadságharc valamennyi között a legnagyobb stílű volt és a magyar névnek az egész világon elismerést és becsületet szerzett . a szabadságharc sikerének tikta egyedül abban rejlik, hogy a magyar nemesség fölvilágosodott elemei kossuth lajos vezetése alatt belátták, hogy a dinasztia túlhatalmával nem tudnak megbirkózni, ha a népet nem vonják be az alkotmány sáncaiba és a szabadságharc sikere iránt érdekeltté nem teszik . ezért Írták zászlójukra a jobbágyság eltörlését, a jogegyenlőség és közteherviselés behozatalát, amivel egyszerre a nemzeti zászló alá sorakoztatták a tömegeket . a szabadságharc, minden katonai készületlensége dacára fényes diadalok láncolata volt és ausztria csak az orosz beavatkozással tudta azt elnyomni .

azóta sem változott semmi sem a magyar uralkodó osztály fölfogásában . szemünk láttára történt, hogy 1905-ben ismét konfliktusba keveredett a királyi hatalom és kitört az úgynevezett nemzeti küzdelem . nem bocskay és thököly példáját követte a koalíció, rövidlátása, osztályönzése, népgyűlöletete erősebb volt és inkább szégyen-szemre letette a fegyvert, teljesítette a korona minden követelését, csakhogy megmentse ami még menthető, megtarthassa a hatalmat és megakadályozhassa az általános választói jogot, amely az erők valamelyes kiegyenlítését eredményezhette volna, azt, hogy a népnek is lett volna beleszólása sorsának intézésébe . ha ez két évszázaddal ezelőtt történt volna, krónikásai és történetirói valószínűleg úgy származtatták volna át reánk ezt az eseményt, mint a magyar nemességnek ideális harcát, mely az ő teljes győzelmével végződött, hiszen a király elvégre mégis kénytelen volt az ország vezetését reájuk bízni, de mivel az emberek szeme ma már nyitva van és üres jelszavakkal, megtévesztő szólamokkal többé már csak a gyenge elméjüeket és a nagyon hiszékeny embereket lehet, az úgynevezett nemzeti küzdelmet a mai nemzedék nem szabadságharcnak tekinti, hanem egy hatalom-éhes érdekcsoport szégyenletes bukásának .

és itt van s legfrissebb az 1918-19.-Í forradalom . a mai magyarország urai a régi határok megváltoztatásáért, mindenért, (ami triannonnal összefüggésben van s azok következményeiért, a felszabadulásáért küzdő proletariátust és azok vezetőit teszi felelőssé . meghamisítják a történelmet, csakúgy, mint elődeik és azt ismétlik örökké, hogy magyarország elég erős lett volna minden ellenséggel szemben, ha a proletariátus nem bomlasztja föl a frontot . az igazság pedig az, hogy a bomlási folyamat föltartózhatatlan volt, a természeti erők leküzdhetetlen kényszerével őrlődtek föl a központi hatalmak seregei minden fronton és hogy egyedül a proletariátus volt az, amely szembe mert szállani a népek önrendelkezési jogáért . azok, akik ma magyarországon kül és belpolitikai szorultságukban üres frázisá koptatták a revíziót, 1919-ben, akárcsak labánc elődeik 49-ben, igazi mászkavezetők módjára: hívták be .rendet csinálni“ a románokat, fizettek nagy hadisarcot, amire a peidl kormány nem volt hajlandó és vállalták trianont, csakhogy ismét nyeregbe kerülhessenek .

nekünk, tanítóknak egyik fontos föladatunk, hogy a gondjainkra bízott ifjú nemzedéket megismertessük a történelem valódi igazságaival, az emberi élet törvényszerűségével, hogy a múlt tanulságaiból okulva igyekezzék kiépíteni jövőjét. dr. sz. p.

a mi erkölcstelenségünk

vádak csapkodnak felénk minden oldalról . kollégáink és az egyház papjai vádolnak bennünket . a kollégáink azért, mert nem értenek meg minket, mert a beléjük nevelt egyházi fölfogás alól fölszabadulni nem tudnak, az egyház papjai pedig azért, mert a krisztiánizmus utolsó gyökérszálait is ki akarjuk tépni a gyermek szívéből — őszerintük .

egy vidéki papi újságból zúg ki az a vád, hogy az új korszakos, a progresszív tanítók rombadöntenek minden krisztusi szépséget .

elolvastam az írást . a vád mellett nem akarok elmenni fölényes mosollyal . nagyon érzékeny a lelkiismeretem s tudom, hogy én is e gyökérszáltépők egyike vagyok .

rombolok a gyermeki lélekben . nyilván azért szökött a kis bőrösök leány torokfájósan is az iskolába, mert én a gyermeki lelket rombolom . előbbi helyemen is nyilván azért sírlak a gyermekek, mikor eljöttem, mert én oly igen krisztustalan vagyok . a szülők is bizonyára, azért jártak el a hivatalos hatóságnál az én további ottmaradásom érdekében, mert én erkölcste* lenségre nevelem gyermekeiket . például így rombolok*: a katolikus és református növendékeim — nem tudom, hogy jutott eszükbe —, gyakran kikérdezik egymástól a hittanleckét . a református kezébe veszi a katekizmust s betű szerint kihallgatja a katolikus gyermektársát és fordítva . a hittankönyvek persze nem egyformák . minden más könyv egyezik, csak ez nem . már most a gyermeki lélekben kétség támad . hogyan oszlassam el azt ?

rombolni kell 1 megmondom a tanítványaimnak, hogy a katolikus és a református vallás között van különbség, de a katolikus ember és a református ember között nincsen . . .

így tépem én a krisztiánizmus gyökérszálait .

vagy a polgári nevelés és erkölcstan! órán a szülők szeretetéről van szó s kérdezem egy kis tanítványomtól;

kinek köszönöd meg az ebédet ? a gyerek bátran felel:

— a jézuskának I

mármost, ha én jólelkű ember volnék, szépen megsimogatnám és megdicsérném a kis sápadt napszámosfiút . de mivel radikális vagyok, azt mondom :

ezentúl az édesapádnak és édesanyádnak is köszönd meg • csókold meg az éretted fáradó dolgos kezüket .

(magamba pedig még akaratlanul is arra gondolok, hogy vannak sokan, akik csak a jézuskának köszönhetik hat-hétfogásos ebédjüket . napszámos apának csak krumplilevesért csókol kezet a gyermeke . . .)

sok sok ilyen apró jelenete van az iskolai életnek, ahol mi a konkoly egy-egy termékeny szemét belelopjuk abba a tiszta búzavetésbe, amit a vallásórák a gyermeki lélekben létrehoztak . és csodálatosképpen a konkolyszemből szebb, életerősebb búza sarjad, mert amit mi vetünk, az az abszolút emberszeretet magva, az igazi felebaráti szeretet magva . azért látják azt komolynak a mi ellenségeink, mert ők nem ismerik az eszményt . ők a részleges emberszeretet sovány magjait szórják . . .

s mégis bennünket okoznak, ha gazos a vetés I ha minden iskolában gonosz, radikális új korszakos tanító tanítana, akkor minden iskolában lenne erkölcsi nevelés is, mert azok foglalkoznak ezzel a kérdéssel . ott nincs erkölcsi nevelés, ahol a bibliai históriák és dogmák ledarálásán kívül nem tesznek egyebet .

akinek érző, emberszerető lelke van, aki melegszívű, testvéries érzésű, annak akarnia kell, hogy erkölcsössé legyenek az emberek .

eddig a vallással akarták azt elérni . és ime 1 a világ vajúdik . az emberi energia legnagyobb részét az embert gyilkoló eszközök szolgálatába állítják . a háborúba induló katonák fegyvereit az egyház fölkent papjai megáldják és az embert gyilkoló fegyver diadaláért imádkoznak . minden kincse