Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-08-10 / 8. szám
4. oldal. új korszak 8. szám; gondolatok a lévai gyűlés után utána vagyunk ennek is . yoít nagy és megérdemelt ünneplés és fölvonult teljes szervezettséggel a klerikális prohászkás fiatalság . az ünneplés szép volt, megható és a régi magyar tanítóságot oly nagyon jellemző szónokias pózzal telített . (hiába, mi még mindig a régiek vagyunk!) bibliai és más idézetek tarkították a beszédet, mindenki nagyon szépen akart szónokolni . hát szó, ami szó: 60 év, 40 éves tanítói múlt, egy összefogó egyesület megszervezése, intézmények életrekeltése : elég érdem ahhoz, hogy meghajtsuk az elismerés lobgóját kovács alajos bátyánk előtt . és amikor ezt én is, itt is megteszem és az ünnepélyen túl a nagygyűlés eseményeire gondolok, ahol a prohászkás érettlenek ordító tudatlansággal disszonáns hangzavarral éktelenítették az ünnepélyes hangulatot . . . visszagondolok a múltra és büszkeséggel vegyes keserűség lesz úrrá fölöttem . arra gondolok, amikor még kovács alajos bátyánk együtt haladt a valóban haladó szellemű ref. tanítóegyesület: simon-dobójával, akiket az újkorszakosoktól alig különböztetett meg valami az iskolák államosítása és felekezettelené tétete kívánásának tekintetében . tovább fűzöm gondolataimat: hol volnánk ma, ha az egyesület születésétől kezdve azt az utat választotta volna, amely a fiatal, demokratikus köztársaság karakteréből, lényegéből folyó, amely az iskolák legteljesebb világiasítását s a magyar kisebbségi iskolák fejlesztését jelenti . igaz, akkor nem jutott volna idő tanítók háza alap gyűjtésre, de volna korszerű tanítóképzés, lehetne tanító szabadságról beszélni, nem kellene félni az egyházak túltengő hatalmától, amely csirájában megfojt minden önnállóságra való törekvést s lehetnének a tanügyi közigazgatás terén is magyar tanítók: a tanfelügyelőségen éppen úgy, mint a referátusban, sőt talán lehetnének a kisebbségi kulturális érdekeknek legjobban megfelelelő magyar tankerületek is, stb. stb. amikor gyűlés után hazatérve, mindezeket elgondoltan, előszedtem régi idők megfakult írásait, amiket ma is kegyelettel őrzök . oly jól esik olvasni ezeket . itt van a református tanítók hivatalos lapjának 1913-ból való egyik száma . dobó Sándor ír benne az államosításról . a cikk címe: „követelem ... az egyetemes államosítást „ezért nem helyeslem én — írja többek között —, a részleges államosítást, hanem követelem az egyenlő elbánás alapján, éppen a nemzeti kultúra és a nemzetegység nevében az egyetemes államosítást . a hittan kiküszöbölésének dolgáról is kell még valamit mondanom . a mostani viszonyok között, mikor a felekezetek iskoláikat óriási áldozattal éppen felekezeti érdekeik (vallás és egyházi énektanítás) istápolásaért tartják fönn, ennek megvalósításáról beszélni képtelenség ! de eljön az ideje, amikor a megvalósulását egyenesen követelnünk kell : az egyetemes államosítás bekövetkeztével I ez a sorrend : államosítás és a hittannak a felekezetek körébe utalása . ezt hirdetni nem vallástalanság, nem istentelenség és legkevésbé erkölcsellenes . különben is, még a hittan tanításáról a felekezetek a saját hatáskörükben maguk gondoskodnak, egyenesen durva meggondolatlanság azt mondani, hogy az iskolából az erkölcsi nevelés számkivettetett . az erkölcsi nevelésnek nem a hittan az egyedüli eszköze . a hittan és ennek kapcsán a valláserkölcsös nevelése (onnan t. i. az iskolából) számkivettessék . én azt soha nem hirdettem . a föntiekben már választ is adtam rá, hogy a hittan az állami iskoláknál utasíttassék az illetékes felekezetek jogkörébe és az iskola polgárságát, a növendéksereget felekezet szerint ne tagolják szét az iskolai vallástanítás . az erkölcsös nevelésre az áilarni oktaiás mellett is fősúlyt helyeznék . nem szükséges, sőt egészen helytelen öszszekötni ezt a két szót : vallás és erkölcs . mindenik külön fogalom, anélkül, hogy egyik a másik alatt értetődnék . egymás mellett is lehetnek . de az élét egymás nélkül is jól ismeri és ezer példányban bemutatja ez volt dobó Sándor, a ref. tanítóegyesület hivatalos lapja szerkesztőjének a fölfogása, — amely fedte az egész egyesület fölfogását —, az államosítás és a hittan kiküszöbölésének kér désében . persze az újkorszakosok ezeken a megállapításokon túl még azt is nyíltan hirdették és hirdetik, hogy a hittannak a nyilvános iskolákban való tanítása egyenesen káros . de ugyancsak ebben a lapszámban olvasok egy rövid ismertetést az angol iskolatörvényről . érdemes ezt is leközölni . az angol iskolatörvény 14. szakasza így szól : „az iskolában semminemű vallási katekizmust vagy formulát, mely valamely felekezetet a másiktől megkülönböztet, nem szabad tanítani az angol közoktatási vita folyamán mindannyian, akik a hittan tanítása ellen fölszólaltak, váltig tagadták, hogy őket a vallás iránt való közöny vagy pláne ellenszenv vezetné . csakhogy az állami iskola föladata : polgárokat nevelni, akik magukat az egységes és osztatlan nemzet egyenlő fiainak érezzék . már pedig, ha az állam maga felekezetek szerint osztályozza és különbözteti meg egyes tagjait, ezáltal a nemzet egységének érzése a zsenge fiatalságban némi csorbát szenved . a felekezetiség a nemzeti érzésnek legnagyobb ellensége . az állam nem is alkalmas a vallásoktatásra, ezt a feladatot az ő kezében mindenféle világi, hatalmi és pártmomentumok valójából kiforgatják . az állam par excelence hatalmi szervezet . az ő birodalma nem a földöntúli világban van . ha az állam erkölcsi tanításra, vallásos oktatásra vállalkozik, ehhez az oktatáshoz önkénytelenül hozzátapad az állam természetének földi sara . a ^nebuló, akire a templom látogatását és az ájtatoskodást ráparancsolják, e buzgólkodás által jó kalkulust akar megérdemelni, miként a tanító úr is az e téren való iparkodást előléptetéssel vagy egyéb anyagi jutalommal hozza kapcsolatba . az állami vallásosság tehát végeredményben a bigottéria és a képmutatás magas iskolája . a képmutatás pedig a legrosszabb valami . a hipokrízis a vallási béke állandó veszedelme, mert az őszinteség hiányát türelmetlenséggel kívánja pótolni . ezekből az okokból zárták ki tehát a vallásos angolok a hittanítást népiskoláikból . mi még nem tudunk lelkesedni ezen. fejcsóválva nézzük és szinte lehetetlennek látjuk, hogy amikor angliában egy konzervatív minisztérium a felekezeti iskolákat is részesítette az állami pótadóból, egyszerre 60.000 polgár tagadta meg az iskolaadó fizetését . százával szenvedtek inkább fokházbüntetést, semhogy az ő adójukkal a felekezeti oktatást segítsék . nyugati szomszédaink legtöbbjénél ezek a kívánságok többé-kevésbé megvalósultak . nemcsak a kielégítő természetbölcseleti világnézetre törekvő franciák törölték a vallásoktatást, nemcsak a svájci kantonok nagyrésze, de a bigott Olaszország (azóta már mussolini visszacsinálta) és a vallásos anglia is . az egyesült államok és japán szintén .“ 22 évvel ezelőtti újságból, a ref. tanítóegyesület hivatalos lapjából írtam ki ezeket a sorokat . érdemes ezen gondolkodj a prohászkás ifjaknak is és vájjon kovács alajos bátyánk emlékszik-e még azokra a harcos, szép időkre ? nem ünneprontás ez az írás, hanem emlékeztető, intelem . hol lennének most, ha ezt az utat el nem hagytuk volna ? egy másik haladó . ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ megörökítendő kordokumentum beregszószban történt, ahol a magyar tannyelvű állami elemi iskolába másfélezer gyermek jár . az elmúlt tanévben 3 szólamú vegyes gyermekénekkar szervezését határozta el a fiúiskola tantestülete, azért, hogy részt vehessen a tiszauj lakon rendezett országos magyar gyermeshangversenyen . nem ment simán a dolog . de minden gátlás ellenére a beregszászi gyermekek igen szép sikert arattak tiszauj lakon . megrendezték hangversenyüket szülővárosukban is s a költségek fedezésére a műsort árusították 1 koronájával . a város is hozzájárult a költségek fedezéséhez 100, azaz: száz koronával . a város sok ezret költ utazásokra s más reprezentációs külsőségekre, de a magyar dalkultúra ápolására nem volt 100 koronánál többje . no, de ez még nem minden I van vagy négy hetilap beregszászban s nem volt egy, amely érdeklődött volna a nem mindennapi esemény iránt . a leányiskolába jár 7—800 gyermek . a tanítónénik és bácsik ezek között összesen 2, azaz két műsort tudtak (akartak) eladni . a fiú iskola már jobban kitett magáért, mert a szintén 7—800 gyermek között 80 műsort helyezett el . a hangversenyen a tanítóbácsik és nénik közül egyetlen egy sem jelent meg . azaz : egy cseh kolléga . a gyermekdalárda szereplését jegyzőkönyvelték s nem volt egyetlen elismerő szó a sok hónapi munka s az elért szép eredmény fölött. végső eredmény : a könnyű szerrel elérhető pár száz korona tiszta jövedelem helyett (amit iskolai rádióra tervezett a dalárda vezetője s a gyermeksereg), a kollégák indolenciája folytán, deficit lett az eredmény a dalárdát tanító kolléga terhére . és mindez hogyan lehetséges ? ha a cseh iskola rendez valamit, ott minden cseh kolléga jelen van s a szülők és polgárság megtölti a termet . ha a ruszin iskola rendez ünnepélyt, abban minden tanítónéni és bácsi résztvesz az anyagi sikert pedig jó előre biztosítják a gyermekeknél és pedig.nem utolsó sorban a magyar gyermekeknél elhelyezett jegyekkel, az előadásról pedig sem a tanfelügyelő, sem a kollégák soha nem hiányoznak (na, csak próbálnának hiányozni!) és ez így van helyesen és jól, így kell annak lenni . de miért nincs így a magyar iskolánál, miért fullad közönybe a magyar iskola által rendezett valamennyi előadás ? felelünk erre is őszintén . azért, mert a tanfelügyelő úr csak a statisztikára kíváncsi s még csak titkot sem csinál abból, hogy őt az ilyen ügy nem érdekli, egyszerűen nem rokonszenvez vele , tiségében változatlanul ismertetjük meg, ezzel biztosítjuk azok örök életét, hamisítatlan szépségét . természetes, hogy az ilyen munkából mindenkinek ki kell vennie a részét . és ha a iskolán kívüli munka nemcsak statisztikai adatgyűjtés szempontjából szükséges, amikor is egyedül a számadat a fontos, hogy fedi-e az a valóságot, az senkit sem érdekel, a lényeggel senki sem törődik . . . akkor elsősorban a tanfelügyelőkre hárul a kötelesség : fölkarolni, élettel, valósággal érzéssel tölteni meg az ilyen vállalkozást . (hogy mi minden történhetik meg, hogy milyen módon gyűlnek a statisztikai adatok, arra legyen elég ennyi: kimennek a falura előadást tartani, az előadásért tiszteletdíj jár s az útiköltség is megtérül . előadást ugyan nem tartanak, hanem jót mulatnak a jegyző komával, aláíratják vele a látogatási elismervényt, hogy a napidíj meglegyen, elkészül a statisztika, hogy ez évben ennyi meg ennyi előadás, ennyi meg ennyi hallgató jelenlétében lett megtartva s ezt nevezik népművelésnek •) a tanfelügyelőnek tehát nagy kötelessége lelkesíteni azzal, hvgy az ilyen iskolai ünnepélyeken, színi előadásokon, hangversenyeken lehetőleg maga is megjelenik vagy képviselteti magát s megbízható beszámolót kér a történtekről . meg kell mutatnia, hogy ő is átérzi a hivatalos tanügypedagógiának azt az intencióját, amely a statisztikát a valóság hű tükrének akarja tudni s megköveteli a lelkiismeretes munkát . a tanfelügyelő ilyen viselkedésének az eredménye az, hogy a tanítóság belső meggyőződésének is engedve, szívvel-léíekkel fekszik bele az ilyen munkába . a gyermekek pedig, ez a kiaknázhatatlan lelkesedéssel, ambícióval telített anyag, az okos vezetés mellett nagyszerű erkölcsi tartalmat nyer és sugároz gyermektársaiba . a legszebb eredmény pedig a közösség erkölcsi javainak s minden emberi szépségnek ápolása, megbecsülése, a szépért, jóért való küzdés érzésének kiteljesedése. ez az eredmény semmiféle statisztikai számmal föl nem mérhető, ez az igazi műveltség fejlesztése, amely itt a cselekvésben, a tudásban és az érzésben jut kifejezésre . iskolán kívüli munkát tehát csak akkor lehet eredményesen végezni, ha minden tényező megteszi a maga kötelességét , ha egyik is elhanyagolja vagy közömbösen viselkedik, vonatkozik ez különösen a tanfelügyelőre és a kollégákra, akkor lehet csinálni statisztikát, de az aztán nem is lesz egyéb száraz, élettelen számadatnál . porhintés az ilyen , tudatos félrevezetés . visszaélés a népművelés szent fogalmával. suhogó .