Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-08-10 / 8. szám
8. szám. 3. oldal. az antiszemitizmus és a pedagógia új korszak_________ az élet tele van igazságtalansággal . a társadalmi rendszerbőr folyó igazságtalanságokat s az abból származó bajokat már annyira megszoktuk, hogy egyszerűen sorscsapásnak tekintjük, amely kikerülhetetlen, mint a nyári eső . az egyházak — egészen speciális és régi recept szerint —, isteni rendelésnek nyilvánítják, melyért a túlvilági életben jár kárpótlás . a társadalmi igazságtalanságok megszűntetése ellen állandóan folyik a harc és nem kétséges, hogy győzelemre fog vezetni . vannak más igazságtalanságok is, sokszor még súlyosabbak a társadalmi rendszer szülte igazságtalanságoknál . ezek a születéssel járó igazságtalanságok . aki valamely testi vagy szellemi fogyatékossággal született, az egész életben kénytelen hordozni annak súlyát . ezeket a születéssel járó hibákat semmiféle eljárással eltüntetni nem lehet . az emberi szervezetnek ezeket a veleszületett hibáit az egyén, aki azt viselni kénytelen, nem érzi olyan súlyosan elviselhetetlennek, mert hozzászokott, és ha az emberiség nem a pusztításra, nem a gyilkoló szerszámok gyártására, nem a gyikos háborúkra volna berendezve, ha az emberi munka minden produktumát az emberi boldogság szolgálatába állítaná, bizonyos, hogy mindezek az igazságtalanságok részben teljesen megszűnnének, részben enyhíthetők lennének . mindennél bántóbb, gyötrőbb és kínosabb a vallási és faji mivoltunkkal összefüggő igazságtalanság . igaz ugyan, hogy a vallásháborúk korát rég lezártuk, a nemzetiségi problémákat is országos és nemzetközi törvények szabályozzák, mégis van vallásháború és van nemzeti sovinizmus szülte igazságtalanság . mindkettő bántó és megszégyenítő, nemcsak arra, aki azt szenvedni kénytelen, de a korra is és minden jóérzésü emberre . mert ugyan : ki tehet arról, hogy ilyen vagy olyan vallásának, ilyen vagy olyan nemzetiségűnek született ? amint nem lehet érdem az egyik, ugyanúgy nem lehet büntetés a másik . már pedig kétségtelen, hogy ha üldözünk valakit a vallásáért, ha igazságtalan megkülönböztetést teszünk ember és ember között nemzeti hovátartozandósága miatt : büntetés az, még pedig súlyos és igazságtalan büntetés . nem akarok én most történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni a velünk született szokások ellen viselt harcokról, mert hiszen a vallás is, a fajiság is velünk született adottságok . . . szokások . annyira azok, hogy pl. ha hitler véletlenül a szadagórai csodarabbi családjába születik : ma gyűlöli a gojt és irtózik a sertéskarajtól, viszont ha a szadagórai csodarabbit a gólya véletlenül hitlerék családjába pottyantja, bizonyos, hogy végigcsinálja azt az őrületet, amit ma németországban hitler védnöksége és vezetése mellett csinálnak az egész emberiség megcsúfolására . a vallásháborúkat bár lezártuk, az antiszemitizmus még mindig égő sebe a mai társadalomnak . mert ami németországban oly brutális formában történik a zsidóság nyílt üldözésével, az enyhébb formában csaknem mindenütt megvan az antiszemitizmus képében . hogy milyen megcsúfolása ez az úgynezezett keresztényi felebaráti szeretetnek, milyen kegyetlen és vad igazságtalanság az emberi méltóság ellen, azt csak akkor tudnók valójában elképzelni, ha bele élhetnénk magunkat azoknak a szeiencsétleneknek a lelkiállapotába, akiknek nincs egy nyugodt percük, akiket szünet nélkül őröl a bizonytalanság, akik nem tudják, mire virradnak, akiket minden nap megcsúfolnak s mindig el kell készülve lenniök arra is, hogy megkínozzák, meggyilkolják őket ... ez a lelkiállapot szinte elképzelhetetlen s fölülmúl minden képzeletet, mindent, amit a szenvedés, a kín, a gyötrelem fogalma alatt elképzelni tudunk . és mily szatírája a sorsnak, hogy az a hatalmas német nemzet, amely annyi fényességet sugárzott szét az emberiségre, amikor a zsidóüldözést a legbrutálisabb formában teszi, ugyanakkor a kereszténység ellen is föllázad, a kereszténység ellen, amely csaknem két ezredéven át nem tudta megtölteni felebaráti szeretettel, nem tudta annyira kereszténnyé tenni, hogy mindenkiben embertársat, felebarátot lás son és . . . indexre kerül s magasra csapnak a lángok a pogány istenek oltárán . tisztában kell lennünk afelől és ezt nem szabad tovább is tétlenül néznünk, hogy az antiszemitizmus ma mindenfelé nyíltan és titokban megfertőzte a lelkeket. az egyházaknak nagy részük van ebben s az iskola, amely még ma is legnagyobb részben egyházi befolyás alatt áll, nem tette meg azt, amit e téren megtenni a pedagógia nevében megtenni kötelesség . a kérdés most az, hogyan lehet az iskolában ez ellen a métely ellen küzdeni, mert ahhoz szó sem fér, hogy küzdeni kell ellene : tervszerűen és rendszeresen az iskolában a gyermekek között, az iskolán keresztül a családban és az iskolán kívül a felnőttek között . be kell ismernünk azt is, hogy nagyon nehéz erről a témáról őszintén beszélni is, írni is . nehéz, mert — kevés kivételével —, mindenki megvan fertőzve ezzel a gyűlölködést terjesztő méreggel s aki fölszabadult lélekkel, tiszta meggyőződésből áll ki az emberszeretet nevében küzdeni az antiszemitizmus és minden vallási elfogultság ellen, azt igen könnyen félreértik . és mégis meg kell ezt tennünk, mert ezeket a kórokozó mérgeket egyszer már ki kell operálni a társadalom életéből, hogy zavartalanul tiszta, szép, békés életet élhessünk . tehát az iskolában ezt a kérdést nyíltan le kell tárgyalni s vállalni annak minden következményét 1 meg kell értetni a gyermekekkel azt, hogy arról senki sem tehet, hogy ilyen vagy olyan vallásának született . nem szabad ezt, tehát a születésből folyó tulajdonságainkat gúny tárgyává tenni I le kell szoktatnunk rendszeresen minden ilyenféle csúfolódásról, gúnyolódásról, szépen, szelíden, megértéssel, mert hiszen a csúfolódó, antiszemita gúnyolódó kifejezéseket használó gyermek is ugyanilyen elbírálás alá esik : nem tehet róla, hogy a környezet és más okok folytán a helytelent szokta meg és használja . a gyermekben a jóságra való hajlam túlsúlyban van, ezt ki kell használni, erre mindig hivatkozni lehet és kell : te nem tehetsz arról, hogy r. k.-nak, ref.-nek stb. születtél, ő sem tehet arról, hogy zsidónak született . (nem kell idegenkedni az ilyen megnevezéstől !) ha te volnál zsidó s téged gúnyolnának, neked is fájna . ne okozzatok fájdalmat egymásnak 1 különösen fontos rámutatni a szokásokra . a keresztény ember szokása, hogy levett kalappal imádkozik, erre szoktatták . a zsidó ember feltett kalappal imádkozik, a templomban is, őt meg így szoktatták . nem szabad megbotránkozni az ilyenen 1 ne csináljunk fegyelmi, tekintélyi kérdést abból, ha zsidó vallású növendékeink az osztályban, a szünetek alatt, evés közben, fölteszik kalapjukat . (én soha sem kifogásoltam az ilyeneket és hozzá szoktak a többi gyermekek is .) a felsőbb osztályokban sokat keli beszélgetnünk a vallásháborúkkal s élesen kell megrajzolni az akkor élt emberek lelkületét . meg kell magyarázni a tévedéseket, melyekkel az inkvizíciót megindokolták . ma nem kényszerítünk senkit sem arra, hogy úgy imádja az istent, amint egyes vallások előírják . minden vallási háború elfogultságból származott s abból a tévedésből, hogy istent csak egyféleképpen, úgy, amint valamely vallás tanítja, szabad imádni . hivatkozni kell minden nép elődeire, akik nem ismertek istent, azért nem érdemelnek ítéletet tőlünk, mert nem tehettek arról, hogy pogány módra nőttek föl . de éppen úgy nem szabad gúnyolnunk vagy gyűlölnünk ma azokat, akik semmiféle valláshoz nem tartoznak, ezek is felebarátaink, ezeket is szeretnünk kell . ma is élnek milliók és milliók, akik nem keresztények, akik nem ismerik el a keresztények istenét . vannak olyanok is, akik kereszténynek születtek, de sem valamely valláshoz nem tartoznak, sem istent nem akarnak hinni . ez a hit is mindenkinek magánügye, egyéni szabadságához tartozik . az egyéni szabadságában senkit korlátozni nem szabad ! amint szabad hinni, szabad nem hinni is, mindenki a maga hite szerint törődjék csak önmagával, az ő lelke szépségével, jóságával, tisztaságával, ne akarja megakadályózni senki az ő felebarátját abban, hogy úgy éljen, amint ő akart a vallás- és gondolatszabadság tisztelete azt kívánja, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa a maga hitét . aki tévedésben él és elkárhozik, ehhez is joga van, de másnak nincs joga ahhoz, hogy valakit kényszerrel üdvözíteni akarjon . minden nap ki kell hangsúlyozni azt, hogy egyedül a jó cselekedet az, ami méltóvá tesz embertársaink tiszteletére, megbecsülésére . ha valaki véresre koptatja térdét az imádkozásban, de lépten-nyomon vét felebarátja ellen, az ilyen ember imádsága nem lehet kedves isten előtt . ha valakit nem neveltek vagy gyengén neveltek az istenhitben, nem ját templomba, nem imádkozik, de rosszat nem tesz, minden felebarátját szereti, minden cselekedete tiszta jóság, az ilyen nem lehet méltó büntetésre sem isten, sem az emberek előtt . ezek a következetes és rendszeres fölvilágosító tanítások képesek csak kiküszöbölni az emberekből a vallási elfogultságot . az ilyen tanítások nem maradnak az iskola falain belül, mert a gyermekek mindent elmondanak otthon is . csak arra kell vigyáznunk, hogy jól megértsenek, hogy a tiszta emberszeretet szól hozzájuk s éppen ezért sokszor kell elismételni, ezeket és ki is kérdezni s megkérdezni, hogyan vélekednek szüleik ezekről a kérdésekről . azután a téli estéken, a szülői értekezleteken s más előadásaink alkalmával rá kell terelni a vitát ezekre a fájós kérdésekre és pedig minden képmutatás, minden álszemérem nélkül . hozzá kell szoktatni a népet az őszinte beszédhez és az emberséges gondolkodáshoz és ahhoz, hogy fölismerje az igazságot minden kérdésben . de nem kell megelégedni azzal, hogy az igazságot fölismertetjük, arra is törekednünk kell, hogy meg is szeressék azt és pedig úgy, hogy azért harcolni is készek legyenek, igazul éljenek, igazul cselekedjenek . a vallási és faji elfogultság a mai kor két legnagyobb bűne . nekünk mindent el kell követnünk, hogy a nevelés eszközeivel megtisztítsuk növendékeinket ezektől s készségessé tegyük nyílt állásfoglalásra az igazságért . regent . ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ az iskolán kívüli munkáról az iskolán kívüli munka elő van írva, minden tanító köteles iskolán kívül is munkát végezni . most elsősorban a gyermekek által rendezett: ünnepélyek, színi-előadások, énekkarokról szólunk . (az iskolán kívüli munkának másik része, a felnőttek oktatásáról más alkalommal .) ezeknek az előadásoknak morális értékük csak akkor van, ha mindenki lelkesedéssel, odaadással támogatja, ha rendszeres a munka s erkölcsi tartalommal töltjük meg . vannak, akik nem helyeslik a gyermekek ilyen szerepeltetését . (egy kolléga egyszer a küldött színdarabot azzal küldte viszsza, hogy ő tanító és nem színigazgató .) mi azt mondjuk, hogy ha az ünnepélyek megszervezése előrelátással történnik, az a léleknek is ünnepet, áhítátot jelent a a gyermekeket átitatja a közösség iránt tartozó nagy, átfogó érzésekkel . ha színíelőadásról van szó és a színdarabot helyesen választottuk meg, akkor az nemcsak kellemes élvezetet biztosít a hallgatónak, de nagy erkölcsi tanítást is nyújthat . azért mondom, hogy nyújthat, mert ha a színdarabokat a régi világ lomtárából veszszük, amelyekben a királyok és a királynék, hercegek és hercegnők, angyalok és ördögök mint különleges isteni lények szerepelnek s ilyeneket tanítunk be, akkor helytelenül járunk el, vétkezünk az emberi méltóság ellen . gyermek énekkarok megszervezése, betanítása, szerepeltetése föltétlenül a legszebb élmény és kultúrtény : gyermeknek, szülőnek egyaránt . úgy értem ezt, hogy akkor, ha a dalok megválogatásánál nagy gonddal s minden álszemérem nélkül járunk el . a népdalból nem szabad kihagyni a: szerelem, rózsám, babám, kedvesem, ölelés, csók stb. szókat és nem szabad a szöveget egészen más, mondvacsinált szöveggel helyettesíteni 1 (hogy mi minden történik a rosszul értelmezett szeméremérzet örve allatt, arra elegendő lesz csak annyit megemlítenem, hogy az egyik többtanerős iskolánál a nem éppen fiatal tanítónő nemcsak a dalokból gyomlál ki minden olyan szót, amely szerinte félreértésre adhat alkalmat, hanem a közös játéknál, ahol fiúk a lányok kezét kellene, hogy megfogják, botot kell elszigetelőnek fogni egymás keze helyett . hát csoda-e ha vannak szekszuális abnormitások ?) a cél nemcsak az, hogy fejlesszük a gyermek esztétikai, hallási érzékét, hanem a népdalok legszebb gyöngyeit a maga erede
