Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-04-07 / 4. szám
6. oldal. UJ KORSZAK 4. szám. Gondolat-forgácsok. Irodalomismeret, irodalomtanítás a népiskolákban. A nyolcosztályos népiskola felső osztályaiba az új tanterv okosan becsusztatta az irodalmat is. Semmi kétség; jót fog tenni s ha ügyesen nyúlunk házzá bizonyára eredményeket is el tudunk érni. Bár a tanterv csak szemelvényekben óhajtja megkedveltetni a szellem művészetét a gyermekekkel, nekünk még sem szabad csak ennél maradnunk. Az irodalomismeret további célja az emberismeret) a korszellem felismerése. A miértek ezernyi kérdéseiben meg kell találnunk és találtatnunk emberségünk tiszta képét; a törekvések szintézisét. A mi — speciálisan magyar —, irodalom ismertetésünknek eddig végzetesen súlyos metodikai hibáját vehettük észre: az egyik az, hogy az irodalmat .tanítani“ akarta, a másik pedig az volt, hogy figyelmen kívül hagyta a társadalmi és szociális törekvéseket. Ha az irodalom tanítás kiinduló pontjának azt az igazságot vesszük, hogy a literatúra közügy, akkor annak megismertetésében el kell jutnuk egy olyan metodikai eszközhöz is, amely a legbecsületesebben merítené ki a kor követelményét. A népiskolákban levezetett irodalomtanításnak különösen törekednie kell, hogy a nép gyermeke minél tisztább és őszintébb képet kapjon arról a valamiről, amit ezidáig csak „mesének“ tartott. Valahogy azt mondhatnánk: — tanítsunk a sorok közül olvasni, gondolkodni 1 Ezt a gondolkodás azonban meg kell indítanunk. A magyar irodalom, mint minden más irodalom is — szellemtörténet, tehát értékesebb minden csatazajos történelemtől. Felvetődik a kérdés — vájjon nem lenne-e helyesebb, ha az egyes korok társadalomfejlődési történetét az írók, költők és művészek megnyilatkozásain keresztül tanítanék. Valójában a végső cél ez lenne, de míg ezt valóra váltjuk, éhséget, vonzódást kell támaszranunk. Az első kérdés: hol, kikkel kezdődjön az ismertetés és kiket kell legfőképpen bemutatnunk? A népiskolai tanító feladata itt a legnehezebb; küzdenie kell a saját emlékeivel, szubjektív tetszésével és a tradíciókkal. A tanító számoljon ilyenkor azzal a céllal is, hogy ő most kaput akar nyitni, olyan kaput, melynek köldökfájánál el kell vetnünk hagyománycafrangjainkat; friss áramlást engedjünk a gyermek lelkére. Mi magyarok sajátságos helyzetben vagyunk. Értelmiségünknek az a csoportja, mely a nyugat hasznos, de sokszor polgárién felületes műveltségét szívta magába — kifejezési és technikai készségének hatalmas többletével —, itthon meg nem értésre talált. Nem volt es még ma sincs szerves kapcsolat az író és az olvasó között A nevelés, az iskola hibás ebben. Mi az írésművészet forradalmát csak évek múltán értjük meg, tehát már akkor, midőn az emlék lett. Helyes, sőt természetes is, hogy a kiválasztottak a tömegeink kultúráján fölül állanak, de elítélendő az a nevelési módszer, amely nem akar és nem mer lépést tartani a kor művészet-élményi törekvéseivel. Nem lehet tehát helyes az új tantervnek az a felfogása, hogy szemelvényekben mutassuk be az irodalmunkat akkor, midőn a múltakkal, azoknak szociális etikai törek' véseivel még nem jöttünk tisztába. Petőfit pl. úgy ismertették meg velem, mint a szerelmi lira magyar képviselőjét; Adyt busongó párizsi magyarként szemelvényezték elém. Átfogó képet egyikről sem kaptam. Mindkettőnél elmaradt a korszellem, amely kitágította az ő szemüket s ami az én szellememnek is újságot, új élményt adott volna. Micsoda módszer volt? A népiskolai irodalomismertetés ott kezdődik, midőn a tanító felébreszti azt a mélységes kíváncsiságot, amely az embert a művészet felé sodorja s ott végződik, midőn az osztályvezető a kiosztott olvasmányok felől véleményt vér. Igen, könyvet, egy zárt egysé get kell a tanuló kezébe adni, hogy aztán azt elolvassa s a maga közvetlen, egyszerű szavaival beszámoljon róla. Itt kapcsolódhatik bele a tanító irányító keze a gyermek értelmi és érzelmi, erkölcsi és szociális világának kialakításéba. Ismétlem, egy novellának, egy versnek, vagy csak egy kikapott részletnek nem lehet az a tudatosító eredménye, mint egy befejezett egésznek, Egyesek talán ideológiai kurzusok szerint akarnák ezt megvalósítani, ami azonban nem csak azért elvetendő, mert a legátlátszóbb irodalom indexhez vezetne, hanem azért is, mert az a művészi gondolatszabadság piszkos leköpése lenne. A gyermeknek minden olyan könyvet kezébe adhatunk, ami érdekelheti (kivételt a dilettantizmus és a szennyirodalom képez). Fontos, hogy a gyermek a romanticizmust, realizmust, naturalizmust, szimbolizmust s hasonló irodalomművészeti fejlődésfolyamatokat, mint olyanokat, amelyek előtte merőben idegen frázisok, ne hallja addig, mig egyik és másik fogalomról élményt, megértést nem szerzett. Kétségbeejtően káros a gyermek előtt az idegen hatásokról szónokolni. Ezzel csak elnyálazzuk a valóságképet, a ragaszkodást a nemzeti irodalom iránt, de felesleges is. Vájjon milyen értelme van annak, ha Katona József Bánk-bánját shakespearei hatásként lottyantjuk hallgatóink elé ? Hát a magyar műit fájdalmas víziója csak idegen pápaszemen döbbenhetett felénk? Tiborc paraszt ma nem él s nem sirnak-e hozzá hasonlóan ma is százezren ? I Nem, így nem szabad ma mér irodalmat tanítani és ismertetni. Ez a gilisztásan oknyomozó irodalomtörténet csak arra volt jó, hogy a honi dolgokról elvonja a figyelmet. Az írás, helyesebben a politikai formák tárgyalása sem utolsó követelménye az újszerű irodalom ismertetésnek. Meg kell mutatnunk az utat a mondáktól a legendákig; a szentek életmeséjétől a novellákig ; az eposztól a regényig. Érzékeltetni kell a szellem letisztulását. A formakeresés — igazságkeresés. Sez az igazságkeresés a mindcnekfeletti végső cél. A tanulók véleményadása tesztezés alakjában is történhetik s a feleletek összegyűjtése után következik a tanító munkája, de ez a munka sok őszinteségei kíván. Deli. A csehszlovák magyar rádió hangjátékpályázata. A csehszlovák Kadiojournal igazgatósága (Praha XII., Fochova tr. 16) magyar hangjálékpályázatot hirdet a következő feltételek mellett: 1) A csehszlovákiai magyar hangjátékpályázaton résztvehet minden csehszlovákiai magyar iró, magyar újságíró, aki csehszlovák állampolgár. 2) Páiyadijak: Első díj Ke 1000-—, második díj Ke 750—, harmadik díj Ke 500 —. Ha a jury úgy véleményezi, esetleg ezenkívül két pótdíj is kiadásra kerül. 3) A magyar hangjaték-pályázatokat legkésőbb 1935, május hó 31-ig kelt beküldeni jeligés levéllel a Radiojournal központjába: Praha XII., Fochova tr. 16, a következő megjelöléssel : Csehszlovákiai magyar hangjátékpalyázat. A jelligés levél, leragasztott borítékban a szerző vezeték- és keresztnevét, valamint pontos lakcímét tartalmazza. 4) A papirosnak csak egy oldalára és gépen írt kéziratok küldhetők be. Az esetleges zenei betétek, vagy zenei aláfestések- kótáí csak az esetben melléklendők, ha azok kevéssé ismertek, vagy a pályázók saját szerzeményei. Rádióban mar előadott, vagy nyomtatásban megjelent hangjáíékok a pályázaton nem vehetnek részt. A hangjáték előadási időtartama nem haladhatja meg a 45 percet. A beérkezett pályaművek kizárólagos előadatási joga a „Kachojournal-Praha“ tulajdonába megy át, mely a hangjátékokat a szokásos szerzői honorárium ellenében bármikor és bármilyen nyelven, bármelyik stúdióban előadhatja. Orvosi megállapítás szerint a tanulók ne a kezükbe hordják táskájukat vagy könyveiket, hanem a hátukon. A könyvek eléggé súlyosak s így a gyermek törzse állandóan egy irányba hajlik, ami könnyen gerincferdülést okozhat- Ezzel szemben a háton hordott táska a testet egyenesíti, amennyiben a teher hátrafelé húz. A tanuló könnyedén járhat, szabad karokkal, amelynek különösen télen van nagy jelentősége. A kormány harca az egyházzal címen Mexiko egyik főügyésze könyvet írt, melyben az egyház eddigi szerepéi írja le. Mexiko hasonnevű városának félmillió lakosára 500 templom jutott. Nem messze ettől a várostól Choluliban 5 lakosra jutott egy templom 1 Nem volt olyan falu, ahol legalább 2—3 templom ne lett volna. A nemzetet ezektől a parazitáktól nehéz volt megszabadítani, mert a nép műveltsége alacsony fokon állt és a papi hatalom sokkal nagyobb volt, mint a cári Oroszországban. 1927.-ig a termőföld kétharmada az egyház kezében volt — Az állam ma minden kultúreszközzel harcol az egyház ellen- Az iskolákban, filmen, rádióval, sajtóval, színházzal stb. Minden állami alkalmazott köteles hathetes vallásellenes tanfolyamon résztvenni és levizsgázni. — A klerikális szervezetek illegálisan dolgoznak a középkori egyház módszereivel, melyek kő' zül a gyilkosság sem hiányzik. — Ha Mexiko belügyeibe nem avatkozik bele valamely idegen nagyhatalom Róma uszítására, az állam csakhamar le fog számolni a haladás, kultúra és az emberi szabadság eddigi sárbagyúrójávai, az egyházzal. (V. M.) Az egyik csehországi közepesnagyságú járásban az 1933—34. isk évben az állam a köv. összeget fizette ki a hittanórákért; r. k. hittan: órabér 17.52970 Ke, útiköltség 19.996 Ke ; csszl. hittan : órabér 21.398 20 Ke, útiköltség 29.580 80 Ke ; csehtestvér hittan : órabér 3.767 80 Ke útiköltség 6 089 20 Ke evang. hittan : órabér 1.695 30 Ke, útiköltség 3.965 80 Ke. Ezenkívül K. fizettek 23 lelkészek 44.391 Ke óradíjat és 59.631 80 Ke útiköltséget egy felévre, tehát összesen 88.782-f- 119.262 60 Kc-t, azaz 208.044 80 Kc-t. A külön hitiantanítok 271.000 Kc-t kaptak. Tehát az 1933—34. évben egyetlen járásban az államnak 479.044‘80 Kc-jába került a hittantanítás. Szerkesztői üzenetek. Lopour J. gimn. ig. úrnak Berehovo. Levele birtokéban szívesen nyugtatom, hogy az Új Korszak 111. 7.-Í számában s szerkesztői üzenetekben „Beregszászi diák“ címen megírt esetben, ahol arról van szó, hogy a hitoktató nem buktatta meg a diákot s bizonyítványában mégis elégtelen volt hittanból... nem az illető osztályfőnök tévedett, hanem a hitoktató úr I Azt is tudomásul kell vennem, hogy a gyermek hittani elégtelen nélkül is elvesztette volna tandíjmentességét, mert egy más tárgyból is — függetlenül a hittantól —, megbukott. Lgyben fölhívom figyelmét arra, a tűrhetetlen állapotra, melyet Schönflug hitoktató úr teremt viselkedésével, amikor a hittani órákat a „valláserkölcsi nevelésre“ szánt és az állam részéről, tehát mindnyájunk filléreiből, jól megfizetett órákat arra használja föl, hogy gyűlöletet szil, egyes neki nem tetsző tanítók működését kritizálja azért, mert azok az állami tanterv előírása szerint a babonáról meg a föld keletkezésének tudományos magyarázatáról tanítanak. Tessék ezt az urat kioktalni, hogy a hittani órákkal nem szabad visszaélnie, nem szabad szószéknek használnia a tudomány megállapított igazságai ellen, sem gyűlöletet szítani a vallási érzület megsértésének örve alett a tudomány terjesztői ellen. Ha piros csizmára vágyik az az úr, azt másként kell megszereznie s nem államköltségen 1 Szenei szülő. Amit nekünk megírt, mélyen elszomorító és fölháborító. Mi elitéljük a büntetés minden fajtáját és küzdünk ellene. Igaza van : a gazdag, előkelő állásban levő szülök gyermekével soha ilyen brutalitások nem történnek. Azok a szerencsétlenek részesülnek az ilyenekben, akiket az élet amúgy is büntet: szegénységgel vagy szellemi gyengeséggel (amiről szintén nem tehet s büntetést ezért még külön is nem érdemel I) Írását mégsem közölhetjük, mert csak vezeték nevét írta aló, ami lehet másé is, azt mi nem tudjuk innen ellenőrizni. Az esettel csak akkor foglalkozhatunk, ha teljes címét megírja s vállalja a felelőséget. A szóban levő eleinte járatta az Új Korszakot, azután visszaküldte. Nekünk nincs ilyen hívünk. Lehet valaki az Új Korszak olvasója anélkül, hogy egyetérlene velünk, hiszen a papok közül is sokan olvassák. Ellenben aki újkorszakos, az nemcsak olvasónk, hanem cselekszik is úgy, amint egy modern népnevelőnek cselekednie kell, ez esetben úgy, hogy nem büntet, nem ver meg gyenge, vele szemben tehetetlen gyermeket úgy, hogy az orvos kilenc ütéshelyet kénytelen megállapítani a látleletben, hanem szeretettel nevel. Az Új Korszak I. évf. 4. számában leközöltük azt az elvi jelentőségű legfelsőbb bírósági döntvényt, amely kimondja ; hogy: „Érvényes törvények és rendeletek a tanítónak nem adnak olyan fegyelmi jogot, amely a növendékek testi büntetésre is kiterjeszkedik és nem enged meg olyan rossz bánásmódot, amelyből testi sértés keletkezik.“ Nyugodtak lehetnek : a törvényttisztelő iskolai hatóság meg fogja tenni kötelességét: P- Lapodat megkaptam. Prahából ezzel az ügygyei kapcsolatban semmiféle levelet nem kaptam tőle. B.-nek is írtam levelet már két hete. kértem, írjon meg mindent s nem válaszol. Kérdezd meg : megkapta-e levelem. Jól tudom én, hogy nehéz időket élünk s éppen ezért fokozottan szükség van egymás támogatására, de ha titkolódzunk, ha némaságba burkolódzunk, nem segíthetünk sem magunkon, sem másokon I A kiadásért felelős: Czabán Samu. Nyomja: a „MERKUR“-nyomda Berehovo, Asztélyi u. 1.
