Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-04-07 / 4. szám
4. szám. Mi történt Macsolán? Macsolán az történt, hogy a földrajz órán a tanító a világmindenség kialakulásáról beszélt a Kant Laplace elmélet szellemében. Más alkalommal a babonákról és a csodákról esett szó, amikor a könnyező szobrok is szóba kerültek. Mindez pedig az állami tanterv előírása szerint az állami iskolában. Egészen természetes, hogy a gyermekek mindenről, ami az iskolában történik, elbeszélgetnek odahaza is szüleikkel. A szülők legtöbbje ezeket nem így vagy egyáltalán sehogyan sem tanulta. Nem is csodálkozunk azon, ha nem érti meg azt, amit a gyermeke most tanul, sőt még azon sem, ha félreérti azt» amit gyermeke az ő dadogó egyszerűségével elmond. Az sem meglepő, hogy egyikmásik szülő elbeszéli ezeket a tisztelendő úrnak is, mert ő eddig mindig csak úgy hallotta, úgy tanulta, hogy a világmindenség hat nap alatt teremtődött. És a tisztelendő úr — római recept szerin —, »kihallgatást« rendez a hittani őrén, a gyermekek elmondják s a tisztelendő úr, aki jól tudja, hogy a tanító semmi olyat nem mondott, ami ellenkeznék az igazsággal: a vallási érzület megsértését, kigúnyolását szeretné rásütni a kötelességét híven teljesítő tanítóra. Oh, a tisztelendő szentatyák, a felebaráti szeretetnek ezek a hivatalos képviselői, nagyon tapasztaltak abban, hogy hogyan lehet felelőtlenül ártani a tanító munkájának és a tanítónak. Ez esetben az történt, hogy a beregszászi esperes, aki Macsolán a r. k. hittant tanítja egy másik paptársával ment ki az egyik hittani órára s bent az osztályban, a gyér mekek előtt, maguk között, hangosan beszélgetve, hogy a gyermekek is hallják, megállapították a tanítóról s az apjáról, hogy mindketten vallástalanok, istentagadók stb. stb. Azután saját használatukra szerkesztett időszaki lapjukban tálalták föl „olvasóiknak“ a nagy eseményt, kiszínezve az ő szokásuk szerint. Ezzel az utóbbival nem foglalkozunk. Ellenben egyet ki kell hangsúlyoznunk s ez az, hogy a hittani órán ilyen „beszélgetésnek“ helye nincs s ha Pásztor Ferenc esperes úr nem tudná, hogy ezeket az órákat mire kell fölhasználni s hogy az állam a hitoktatói díjat miért fizeti, az iskolai hatóság majd kioktatja erre. Egyelőre ennyit. És mégegyszer a kettéválasztás. Ezen néhány őszinte szóval a kulisszák mögé akarunk bevilágítani, hogy „az alacsonyabb ösztönü, erkölcsileg terhelt gyermekek“ fegyelmezésévelíelőállott nehézségek indító okaira mutassunk rá. Mindenekelőtt adva van egy fülig eladósodott város közismert nyomortanyáival (fecskefészek), pangó kikötőforgalmával és óriási munkanélküli táborával, akiken zilált pénzügyi helyzetében segíteni nem tud. Ilyen sociális légkörben nem csodálkozhatunk, ha a gyermek a családi körben elsajátított hangot tanítójával szemben is gyakran alkalmazza. Elismerjük, hogz nevezett város polgári iskolájában ilyen sajnálatos kirívó esetek előfordultak, amikor úgyszólván minden fegyelmezési eszköz hiábavalónak bizonyult, de kettéválasztással, mint antidemokratikus elgondolással nem tartjuk megoldhatónak. A jó fegyelmezés előfeltétele az önfegyelem. Egyszerűen nem adok alkalmat a fegyelmetlenségre. Kolumbusz tojása az egész, mégis legtöbbször itt a hiba. Tehát szakítunk a háromnegyedkor való bejárás visszamaradt csökevényével és igyekszünk a a rendelkezésre álló egész órát kihasználni. Az önfegyelem megkívánja, hogy mikor a kultúra csarnokába lépünk a politikai szemafort tilosra állítva, szaktudásunk maradéktalanul kisebbségi kultúrügyünk szolgatatába állítsuk. Modern pedagógiai kérdések megvitatása a politika torz szemüvegén keresztül eredményre nem vezethetnek. Végül eredmény szempontjából székséges, hogy ugyanolyan lelkesedéssel végezzem kötelességem, mint hajdan. Mindezek olyan kérdések, melyre kinekkinek saját lelkiismerete adhat feleletet. A két éve lezajlott szaktanító választást megelőző politikai érdekharc és az államnyelv tanitása alól mindenáron való mentesülés nem nagyon látszik igazolni a fentiek figyelembe vételét. —ön.— Nevelési alapelvek A szovjetrendszer célja a társadalmi osztályok megszüntetése és az osztálytalan társadalom megteremtése. Ennek a célkitűzésnek áll a szolgálatában a nevelés. Az iskola két fronton harcol: küzd a régi világ ellen és az új világ megteremtéséért. Pohrovszkij tanár a szovjetiskola és népművelődés célját így határozza meg: 1. Segíteni nemzetgazdasági téren. A mezőgazdasági és ipari termékek minőségének javítása és a szocialista építés tempójának gyorsítása. 2. A tömeg politikai nevelése. 2. A Szovjetúnió nemzetiségeinek népi kultúráját fejleszteni, mivel ez az emberi kultúra alapja. A fentiekből könnyen megállapíthatók a szovjetnevelés alapelvei : 1. Az iskola alkalmazkodjék azon dolgozó rétegek munkájához és életkörülményeihez, akik számára épült. Alkalmazkodjék azon vidék speciális körülményeihez, amely vidéken működik. Ez az alapelv az iskolák polítechnizálását vonta maga után. Az általános műveltséget egyesítették a produktív munkával és a nyilvános mozgalmakban való részvétellel (politikai). 2. Nemzetközi szellemben való neveléssel harcolni a faji gyűlölet, a sovinizmus, a nemzeti önzés ellen, amely a világ dolgozóinak egyesülését teszi lehetetlenné. A Szovjetunióban nevelkedő gyermek már kiskorától kapcsolatban van az egész világ gyermekeivel. Ezt a kapcsolatot a különféle nemzetközi kampányok teremtik meg (május 1., a párisi kommün napja, a nők és az ifjúság nemzetközi napja, a vörös segély napja stb.) A pionír találkozók, amelyen minden fajú és nemzetiségű gyermek résztvesz, közös segélyakciók külföldi sztrájkoló munkások gyermekeinek támogatására, külföldi gyermekdelegációkkal való együttmunkálkodás a szovjetgyermekekbe szereletet és tiszteletet ojianak a más színű, más nemzetiségű testvéreik iránt. Ennek a nevelésnek hű kifejezője a gyermekirodalom, amelynek nemzetközi jellege van. 3. A vallásellenes nevelés: az iskola független az egyházaktól. Marx jelszava : a vallás az osztályöntudat akadálya, program lett és az egyház elleni harcban fegyver. Az iskola nevelési és felvilágosító munkája materialisztikús világnézeten alapul. A vallásellenes propagandát a felekezetnélküiiek szövetsége irányítja, amelynek az iskolákban is vannak gyermekcsoportjai. 4. A kollektív nevelés. A gazdasági rendszer gyökeres megváltoztatása nem maradt hatás nélkül a nevelésre sem. A társadalom nem nevel erős egyéneket, a szovjetifjúság nevelése erős és egészséges kollektivum megteremtésének a célját szolgálja. Az új nevelés útja a magánkapitalizmus maradványainak likvidálása. A kollektív nevelés hozta létre a diákönkormányzatot, az iskolai kommunista szervezeteket. A munkát az egész osztály vagy az egész iskola együttesen végzi, kollektive terveznek és kritizálnak. 5. Osztály- és politikai nevelés. A pedagógia mindig az uralkodó osztály érdekeit szolgálja. A szovjetpedagógia a proletárosztály érdekeit szolgálja, csakhogy ellentétben az előbbivel, nyíltan. Az iskola nem zárkózik el a politikai mozgalmak elől. Ez azért is lehetetlen lenne, mert az iskola a nyilvánossággal szorosan együttműködik. Az osztálypolitikailag öntudatos generációban látja a szovjetiskola a jövő társadalmi rend megalapítóit és fenntartóit. 6. A koedukáció. Csak a közös neveléssel érhető el, hogy a nő teljesen egyenjogú legyen mindenfajta szakmában és a politikai mozgalmakban. Nincsenenek fiú és leányiskolák. A gyermekek egy csoportot alkotnak az iskolában nemre való tekintet nélkül. Úgyahogy ez a csa Iádban, a termelésben és a közéletben van. A koedukáció a Szovjetunióban már nem probléma. 7. Minden nemzetiségű gyermek a saját anyanyelvén tanul. A Szovjetunióban 50 nemzetiségnek van saját iskolája A leningrádi pedagógiai kiállításon 23 köztársaság vett részt saját anyanyelvű iskoláinak munkájával. A nemzeti kisebbségekről való gondoskodás nagyfokú. Bizonyítja ezt a népművelődésre kiadott összeg, amely a nemzeti kisebbségeknél aránylag nagyobb, mint az orosz iskolákra eső rész. 8. Az iskolákban megszüntették a testi fe_____________ÚJ KORSZAK___________ 3. oldal. Kenyér helyett korbács. A politika útvesztőjében ismerős és félénk, megalkuvásra mindenkor hajlamos emberek azt hirdetik, hogy ügyes taktikázással mindent el lehet érni. Ezt az ellenszenves idegen szót azóta használják legsűrűbben, amióta Németországban és Ausztriában olyan példásan sikerült uralomra juttatni a sötét reakciót. Ott mindég nagyszerűen taktikáztak, a tét mindég a nagy tömegek jóléte, szabadsága, boldogsága volt, melyet hosszú időre sikerült eltemetni. A taktikázást úgy határozzák meg a vele foglalkozók, hogy ügyes mesterkedés, cselfogás, fortélyosság, valamit kiverekedni, amiért cserébe valamiről le kell mondanunk s a csere mindég mindkét félnél azzal végződik, hogy mindkettő azt hiszi és hangosan hirdeti, hogy több értékűt kapott, mint amenynyit engedett. Tehát valami, ami nem nevezhető morálisnak a társadalmi harcok mezején. Valami olyan, mint amikor a futbalosok a biztos gólt úgy mentik, hogy véletlenülkészakarva elgáncsolják az ellenfélt, ha nem törik el a lába jó, ha eltörik, még jobb. Mi nem pályázunk erre a kétes dicsőségre, sőt elitéljük az ilyen módszert, mert egyetlen helyesnek és erkölcsösnek a nyílt, őszinte beszédet, a nyílt kártyákkal való játszmát tartjuk, még akkor is, ha ez ellenfél nem respektálja a mi őszinteségünket s hátsó gondolattal tőrt vet jó szándékunknak. * * * A köztársaságbeli tanítóság anyagi helyzete kétségbeejtő. Ha pontos statisztikát lehetne összeállítani, kitűnne, hogy a tanítóság háromnegyed része el van adósodva, életbiztosításra fölvett kölcsönökkel esztendőkre le van kötve fizetésének tetemes része s ezenkívül 1.-én (ma már ez is 10.-én van!) kézhez vett fizetését csaknem teljesen az első nap elfizeti a halaszthatatlan részletekre. Paradoxonnak hangzik s mégis úgy van, hogy a tanítóságnak (általában a kishivatalnokoknak) legnagyobb gondja az elseje. A- mikor széjjelfizette havi járandóságát, akkor újból hitelbe vásárol s amit hitelbe nem lehet, azt határidős kölcsönökkel fedezi. A bankok szekrényeiben rengeteg meghatalmazás van tanítóktól, akik ott előre veszik föl a következő hónapok fizetésének még le nem foglalt részét s a fizetés — csekély kivétellel —, minden hónapban a bankba véndorol. Ez a tiszta valóság, tény. Ez alól az általános betegség alól csak azok mentesek, akik annak idején jó egynéhány zsíros hold földdel alapozták meg, házasság révén, életüket. Ezek az elégedett, csendes fiúk, akik ha a mozgalom élére kerülnek, teljesen ellaposítják azt, nem tudják megérteni a kenyérért küzdők panaszát, mert ők nem nélkülöznek. Ez az állapot különösebben azóta tart, amióta a fizetéseket leszállították s az élelmiszer ugyanakkor — a beígért olcsóbbodás helyett —, mindenütt megdrágult. Ma is időről-időre emelkedik a kenyér ára s ezzel párhuzamosan minden más szükségleti cikk ára is. Természetes velejárója ennek a siralmas állapotnak a tanítóság lázongása, amely hová-tovább nagyobb méreteket ölt. Ma még csak a memorandumozásnál, a miniszterekkel folytatott alkudozások, meggyőzéseknél tart s a vezetők túlságosan zabolázzák a kitörésre érett tömegmozgalmat. A hangulat izzó. Nem biztos, hogy a tömegek megelégesznek az Ígéretekkel, egynéhány vezérnek előkelő állásba való beültetésével, mert az igérétekkel jól nem lakhatnak, ruhát nem vehetnek, házbért, adósságot nem fizethetnek. A vezetők — és most nem csupán az Általánost értjük, amely minden más egyesületnél érzéketlenebben, hangfalanabbu! lűri ezeket az állapotokat, hanem értem a köztársaságbeli minden nemzetiség tanítóságá♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ nyitést. A tanulók önkormányzatának olyan hatalma van, hogy a gyermekeket testi fenyítéssel büntető tanító ellen felléphetnek. 9. Alapelv a tanulók ingyenes étkezése és ingyen taneszköz. Ez az iskolai munka eredményének javulására vezetett. Az ingyenes étkezés teljes vagy csak részbeni megadása a helyi szervezetek gazdasági helyzetétől függ, azonban ezt a rendszert állandóan tökéletesítik. Skoia a lidové vzdélání v SSSR. Praha 1934.
