Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-04-07 / 4. szám
2. oldal. sereg. Kecső, Vary, Királyhelmec, Andód, Macsola és a többi állomás jelzi az útját a harcos fiatalság nehéz munkájának. Nagy tanulság és biztatás ez nekünk, akik elől visszük a zászlót a minden oldalról támadó ellenség kereszttüzében. A tanulság: ime, ez az út, amelyen tovább is haladnunk kell. A biztatás: ime, küzdelmünk eddig sem volt meddő. És most azt üzenjük mindazoknak a harcos kollégáknak, akik a progresszió szellemében végzett munkájukért egyéni bosszantásoknak, rosszindulatú, gyalázatos, ocsmány, szemérmetlen és hazug följelentgetéseknek vannak kitéve, akik kollégáiktól meg nem értve, félreértve, elgáncsolva, közvetlen hivatali hatóságuktól magukra hagyatva, vagy kihalgatatlanul elitélve kénytelenek magukra hagyatottan küzdeni: fojtsák el méltó fölháborodásukat! Ezekre a jellemtelen eljárásokra nem szabad erősebben főlérezni, másra szükséges erőnket pazarolni! Ezeknek a sötétben bujkáló, felelőtlen erőknek a szándékát világosan látni kell, csak így tudunk megedződni velük szemben. Céljuk: megkeseríteni életünket s fölvilágosító munkánk abbahagyására bírni, megbontani a nép és tanítója között elengedhetetlenül szükséges jó viszonyt, mérget hinteni, gyűlöletet, viszályt kelteni. A válasz csak egy lehet: a törvényes elégtétel vevés szigorú betartása, további rendszeres munka és fölényes nyugalom. Tudnotok kell, hogy sokan vagyunk, akik nemcsak szolidaritást érzünk, de ha kell: cselekvésre is készek vagyunk. Mi halálos komolysággal hirdetjük és szentül betartjuk: egy mindnyájáért és mindnyájan egyért! A meggyőződés tántoríthatatlan hite s az igazság tudata acélozza meg erőnket! ... Hosszú még az út, sok a munka, nehéz a harc. De hinnünk kell, hogy tovább is velünk lesz a progresszív tanítóság egyre növekvő tábora. Hiszen amikor köztársaságunk kulturális és gazdasági fölemelkedéséért dolgozunk, akkor egyúttal a magyar tanítóság javáért is dolgozunk, mert ez a kettő csak együtt lehetséges, egymás nélkül nem. Előre tehát lankadatlanul! ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Előfizetői figyelmeztetés. Ehhez a számunkhoz csekklapot mellékeltünk. A múlt évi hátralék a cím mellett van föltűntetve, ezt mindenki mielőbb egyenlítse ki! A folyó évre, aki teheti, legalább egynegyed évre küldje be előfizelését I / A fölgyülemlett hátralékkal nem lehet fizetni• Aki időközben beküldte hátralékát vagy tévesen van kimutatva, egy levelező lapon értesítsen erről annak a dátumnak a föltüntetésével, amelyen befizetését eszközölte. A levelező lap árát legközelebbi befizetésénél számítsa le! is kukoricán élünk. Főtt kukoricán. Még az asszonynak is alig jut kenyér, pedig ő beteg a kukoricától... Eszembe jutott hirtelen, hogy ennek a gonosz szavú embernek a fia lopott. Fehér kenyeret és szalonnát. A botos ispán fiának a táskájából vette ki. Eldugta a kerítés mellé, hogy hazamenet elvihesse. A gyereket én nagyon erősen megdorgáltam. Nem iűnt föl, hogy nem ette meg, pedig bizonyosan éhes volt. .. Az édesanyjának akarta hazavinni, hogy egyék kenyeret, puha, jó, fehér kenyeret. De én akkor olvastam Prohászka „Diadalmas világnézet“-ét, akkor tanítottam ingyen a hittant, mert egy pap sem volt hajlandó „filiá“jának elismerni pusztámat... Amint a nehéz tehertől meggörbülve bekanyarodott az urasági dűlő felé, utána szóltam : — Gondoljon Krisztusra, aki mindnyájunk bűnéért kereszthalált halt... Nem folytathattam. A zsákos ember viszszafordult, megvetően végignézett s ezt mondotta : — Mindnyájunk bűnéért ? Hát miért va-TJJ KORSZAK Papok tükre. Tanitóüldözés. Az a nyilvános élet-halálharc, melyet a papság folytat ország-világszerte a tudományos igazságok, a fölvilágosító munka és az igazi kultúra apostolai ellen, nem igen válogat az eszközökben. JMég emlékezetünkben élnek a máglyák, melyeken a tudományok nagy és elszánt harcosait égették hamuvá. Még nem feledtük el a kolostori pincék fölfedezett borzalmait, a spanyol inkvizíció és a bertalanéj rémtettei is szomorú emlékek gyanánt élnek lelkűnkben. A reformáció túlkapásai, Szervet Mihály, Húsz János és a többi sok martíromsága örök szégyene marad a sötét bigoiiságnak. Ferrer Ferenc ártatlan kivégzése pedig a huszadik század gazsága gyanánt van elkönyvelve az újori történelem fekete lapjain. E nagy történelmi alávalóságok mellett azonban nem kevésbé károsak és pusztítók azok a mindennapi apró, de milliószor ismétlődő papi betyárségok, amelyek megkeserítik a kultúra apostolainak éleiét. Csak kevés kerül ezek közül nyilvánoságra. Kevés, mert az üldözött tanító nem mer szólani, fél a még nagyobb üldözéstől s nem bízik, hogy a világi hatóság meg fogja védelmezni a papi zsarnoksággal szemben. ,Fitus kollégánk esetére még emlékeznek az Új Korszak olvasói. Múlt számunkban a gudai Kovács Dezső nemtelen eljárását hoztuk nyilvánosságra. Most ismét két esettel foglalkozunk. Mi történik KirályhelmecersT Hamar Gyula ref. ig. tanító Királyhelmecen, ádáz küzdelmét vív a tanítói érdekekért, szorosabban véve kenyerének a megvédéséért. A harc megindítója, inscenálója — felekezeti iskolai —, ezúttal is a szeretet felkent apostola; Virág Béla, ref. lelkész. Hamar Gyula, megválasztatása óta rendíthetetlen biztonsággal állja ezt a harcot! A megválasztása is tanítói hatc szülöttje volt. Elődje: Jákob István, aki szintén fegyelmi alatt állott, faképnél hagyta a társaságot és községi iskolához pályázott, ahova megválasztatván, választását éiethossziglanra szóló hatályossággal az iskolaügyi hatóság is megerősítette s egyben felhívta, hogy előbbení állásáról mondjor le. Miután Jákob István 1931. szept. tői hivatalos jóváhagyással viselte új állását, nyilvánvaló, hogy az általa eszközölt írásbeli lemondás — habár késbbi időben történt is az —, csak formai aktus volt, annyival is inkább, mert az iskolafenntartó ref. egyház vezetősége hivatalos értesítést szerzett be magának arról, hogy volt tanítója valóban megválasztatott-e és elfoglalta-e új, községi iskolai állását. Ilyen helyzet mellett, az állami hatóság felszólitása dacára sem volt hajlandó az egyház az immár kétségtelenül megürült állást végleges tenerővel betölteni, hanem — Jákob ellen a fegyelmit továbbra is fenntartva —, csak kisegítő tatnítót választott, gyünk bűnösök, azért mert éhesek, rongyosak vegyünk ? És ha azok vegyünk, miért teremtett az a jó isten ilyeneknek, hogy megválthasson? Hogy egyszülött fiát kínhalállal hálássá? Hát nem tudott volna azzal a fáradsággal mindnyájunkat jónak teremteni? Vagy abban volt öröme, hogy gonoszok, bű nősök leszünk? . . . Akkor azt gondoltam, hogy salakja az emberiségnek ez a zsékhordó, istenkáromló napszámos meg a tolvaj gyermek. — íme, egy elveszett lélek 1 * * Jjt Hanem azóta kétségek, gondolatok és könnyek viharai ezerszer szántottak végig lelkemen, a nyomorúság látása és érzése lázadóvá tett. Most már azt mondom : Nem a rongyos ember az istenkáromló, hanem aki nyomorúságban akarja tartani az emberiség dolgozóit, az a hitvány ... még ha aranykereszt lóg is a nyakán ! Nem az a szegény gyermek a tolvaj, hanem azok, akik nem juttatnak kenyerei a rögtörőknek... a dolgozni akaró éhezőknek. M. G. 4. szám. aki azonban még megbízatásának gyakorlása előtt, protektorával, egyetemben ama boldogabb más világba költözött. Újabb pályázat meghirdetése vált tehát szükségessé, amelynek folytán Hamar Gyula tanítói érettségit tett tanító is beterjesztette pályázatát és mert egyedüli kvalifikált pályázó volt, az egyház megválasztotta őt „ideiglenes állásra“ tanítójául. Az illetékes esperesi hivatal Hamar Gyulát „tanítói“ minőségében megerősítette, majd az állami hatóságok is elismerték és megerősítették az élethossziglanra szóló megválasztást s ennek értelmében a helyi javadalmazást kipótoló fizetéskiegészitő államsegélyt is kiutalták. Mindössze 8—9 hónapnyi idő telt el békességben, amikor fellángolt az ádáz és palástos gyűlölettől izzó harc, amely alapjaiban odairányult, hogy a Hamar szűre kitétessék, tehát az állásától való megfosztásra. Az ostromlott azonban hősiesen állotta és állja ma is a támadásokat. Igaz, hogy ezek hevében, mint ifjú kezdő, segítségért kiáltott és S. 0. S. jeleivel ostromolta a tanítói egyesületet, de hathatós segítséget csak Kucharik Mihály áll. tanfelügyelő személyében, az ö igazságérzetében és törvénytudásában talált. Az ő előterjesztésére püspöki bizottság szállott ki az ügy kivizsgálására. A helyszínen tartott vizsgálat és tárgyalás alkalmával napnál fényesebben beigazolódott, hogy Hamar Gyulának a királyhelmeci ref. egyház igazgató tanítói állására történt megválasztá-a éiethossziglanra szóló érvényességgel bír, hogy őt ilyen minőségben erősítette be állásába úgy az illetékes esperesi hivatal, mint az iskolaügyi minisztérium bratislavai referátusa is, amely végzést úgy az esperesi hivatal, mint az iskolafenntartó egyház is megkapott. A papi furfang és gonoszság még ezután is talált okot, hogy okvetetlenkedjék. Az történt ugyanis, hogy az esperesi hivatal, melynek megszemélyesítője Keresztúri József nagygéresi lelkész, Világnak a nagybácsija s még mindezeken felül kér. szoc. uraiméknál szenátor is, a választási jegyzőkönyv okmányára kétféle záradékot vezetett rá. Az elsőn, az eredetin, mely az iskolaügyi referátus által is tudomásul vétetett, minden további kikötés nélkül erősíti be Hamart az állásába, a másodikon azonban már megjegyzi, hogy ha Hamar 1934. nov. 1-ig nem mutatná fel a gyakorlati vizsga letételéről szóló bizonyítványát, állása megüresedettnek fog tekintetni. Itt fel kell tenni és igazságosan elbírálni azon kérdést, hogy jogosult-e az esperesség kétféle záradékra s ha már megtette ezt, melyik hát az érvényes a kettő közül? A második záradékban alkalmazott kikötéssel nem lépte-e túl a törvény áltat meghatárolt jogot? Mindenesetre csak az a záradék lehet érvényes, mely az iskolaügyi referátushoz lett felterjesztve. I A második záradék azon kívánalma, hogy 1934. nov. 1-ig köteles gyakorlati vizsgát tenni és arról bizonyítványt előmutatni, nem törvényes követelmény, mert ezen vizsga mit sem változtathat a tanító viszonyán az iskolafenntartóval szemben. Ezen vizsgának nincs olyan ereje, hogy annak le nem tétele miatt, különösen pedig 20 hónapi gyakorlati tanítás hiánya s ennek folytán a vizsgára való nem bocsájtás miatt a tanító jogviszonyán változás történhessék. Az oklevelet szerzett, jelen esetben tanítói érettségivel bíró tanító, aki törvényesen volt megválasztva szisztemizált állásra s letette a hivatalos esküt, végleges, rendes felekezeti néptanítónak tekintendő (lásd 1913. te. XVI. 2. §. 2. bek.), hivatalából csak az 1868. évi törvény 138. §. 1. bek. értelmében távolítható el, már pedig itt nem merültek fel ilyen esetek. Hamar Gyula tanítói érettségi bizonyítványát csak 1932. szeptemberében szerezte meg, állását azon év novemberében foglalta el, időközben az iskolája ragályos betegség miatt másfél hónapig szünetelt, tehát saját hibáján kívül a vizsgához nem mehetett és nem volt bocsátva, mert csak 18 hónapi gyakorlati tanítása volt. Még azon esetben is, ha ezen követelménynek megfelelt volna, ha magát a vizsgának alávethette volna, nem tudta volna a gyakorlati vizsgáról szóló bizonyítványát előmutatni, mert ezen vizsgák csak november második felében történnek. A „szeretet apostolainak“ terve nagyon furfangos! Állami törvényeink azonban nem engedik meg, hogy a papi önkény a kötelességét híven teljesítő tanítót állásától megfoszthasson. Kell ehhez kommentár? Tanbarát.