Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-10-07 / 14. szám
10 O'] S«ab<5 Sándor lg. tanító úr Ujságbélyeg használatát a kosicei postaigaz- -^TM'OTví*pr^^, gatóság 10.623 IV.-34 sz. alatt engedélyezte. / 1. évf. — 14. szám.____________________Feladó postahivatal Berehovo. _________Berehovo—Beregszász, 1934 okt. 7. Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárását s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdasági helyzetének gyökeres javítását. A csehszlovákiai progresszív irányú magyar Felelős szerkesztő : CZABÄN SAMU./' Megjelenik mindet/ hő 7- és 21.-én./ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Berehovo - Beregszász, Asztélyi u. 6. I. Ide cimzendők a lapot illető összes küldemények. Kéziratokat nem őrzünk meg. Előfizetési ár: Egész évre 40 Ke Fél évre 20 „ Negyed évre 10 „ Egyes szám ára 2 „ Az Új Korszak programja a csehszlovákiai magyar tanítóképzés kérdésében. Lapunk hasábjain részletesen megvitattuk tanítóképzésünk súlyos kérdését. Tettük ezt azért, mert tisztában vagyunk azzal, hogy mennyire elsőrangú kérdésünk a tanító kérdés és tudjuk, nemcsak kultúrális szempontból, de kisebbségi új kultúr-politikai szempontból is mennyire életszükséglete a kisebbségnek egy új, mo dern tanítóság. Ismerve egy új tanítóság égető fontosságát, annál jobban elszomorít tanítóképzésünk mai formája, amely a legjobb akarat mellett sem tud olyan tanítóságot kitermelni, amely úgy pedagógiai szempontból, mint kisebbségi szempontból egyformán elvégzi maradék nélkül a föladatát. Fáj látnunk, hogy ugyanakkor, amikor a magyar falu áhítozik egy új tipusú tanítóra, aki nemcsak oktatója lenne a növendékeknek, tűzoltóparancsnoka és színház rendezője a felnőtteknek, hanem szinte gazdasági irányítója célszerűen művevelője és emelője lenne, ugyanakkor a pozsonyi magyar tanítóképző a legjobb indulatú és tehetségű fiataljainkból sem tud mást kitermelni mai formájánál fogva, mint diákokat, akiknek maguknak kell önművelődéssel elérni ahhoz, hogy általában és itt, a mi viszonyainkban is tanítóknak lehessen nevezni őket. Csoda-e, ha a Pozsonyból kikerülő fiatal tanítóságból nem mindegyik tudja egyénileg befutni azt az utat, amit be kellene futnia, hogy felismerhesse hivatását a dobogón túl is, csoda-e, ha egy része a kikerült tanítóságnak le hull tehetetlenül egy falu szűk horizontjába és könnyű zsákmánya lesz úgy a vegetatív tengődésnek, mint az egyre jobban terpeszkedő és szervezkedő papi kultúr terrornak ? Nincs ez így ? Számoljuk össze csak, hány fiatal tanító tudta magát úgy lekötni pedagógiai és kultúr életünknek mindennapi munkájához, hogy ösmernénk nevét és bármikor számíthatnánk rájuk ! A csehszlovákiai magyar tanítóképzés egész eddigi idejéből nagyon könnyen összeszámolhatjuk azokat, akik felszínen maradtak és kivették láthatóan részüket a pedagógiai és kultúrális munkából. Nem szomorú-e az, hogy alig néhánynak ismerjük azok közül nevét a tanítói vagy kisebbségi közéletben, akik a pozsonyi magyar tanítóképzőben lettek tanítókká? Új tanítók kellenek, akik a régiek helyén megcsinálják azt, amit elmulasztottak eddig. Új tanítóságot kíván a falu, amely a maga vezérét, irányítóját és bizalmj emberét keresi és akarja a tanítóban. Új tanítót kíván a kisebbségi élet, olyan tanítót, aki el tudja vinni faluját az érdeklődésig és kultúrmunkáig. Kisebbségi szempontból mindig is nagy felelőség volt a tanító vállán (nem azzal, hogy vallásos estéket, műkedvelő előadásokat rendezzen), mert egye-Az „Uj Korszak“ 1934. augusztus 7.-én kelt I. évf. U.-ik számában „Kultúrbotrány a Csallóközben“ főcím és „A samorini állami tanfelügyelő az iskolafenntartói jogától megfősz tott r. k. iskolát 8 évfolyamúvá fejleszti az állami elemi iskola rovására. Szabad volt-e ennyire elfajulni engedni ezt a nagyon is büzlő ügyet? Kik a bűnösök és miért raknak lakatot a tiszta lelkiismeretű emberek szájára ?“ alcímek alatt megjelent cikkre az 1933. július 10.-én kelt 126/933 számú sajtótörvény 11-17.§§ ira való hivatkozással kérem, hogy a lap legközelebbi számában, ugyanolyan nagy betűkkel és ugyanazon helyen, azaz az első oldal második és harmadik hasábján a következő nyilatkozatomat hözzétenni szíveskedjék : A cikk annyi tendenciózusan beállított valótlanságot tartalmaz, és működésem olyan megvilágításban van leírva, ahogyan egy állami tanfelügyelőnek nem lehet és nem is szabad működnie. Kénytelen tehát 3 cikkben dűl a tanítóság képezhette a kapcsot a falu, a néptömeg és a kisebbségi szellemi törekvések közt. Eddig azonban olyan volt itteni politikánk iránya, hogy a tanítóságot nem foglalkoztatták eléggé a kisebbségi tennivalók mezején, de éppen ezekben a napokban történt valami olyasmi, amely arra enged következtetni, hogy megváltozik eddigi fölülről küldött passzivitásunk és a kisebbségben egy korszerű, aktív, építő munka indul meg. Ez a meginduló munka azonban megint csak nem nélkülözheti a tanítóságot, az új tanítóságot, amely tud és akar is az új lehetőségekben az új és szükségszerű feladatért, az aktív kisebbségért dolgozni. Igen, de hol az új tanítóság ? Igen, új tanítóságot parancsol a falu és új tanítóságot parancsol a kisebbség. Ezért tartottuk napirenden a tanítóképzés problémáját, az ankétot is azért rendeztük, hogy minél szélesebb skálában tegyük megvilágítottá ezt a kérdést, amely nagy részben életkérdésünk. Most, az eddigi eredmények alapján összeállítjuk az Új Korszak programját, követelését a csehszlovákiai magyar tanítóképzés ügyében. Tesszük ezt azért, mert tudjuk, hogy ezzel fontos munkát végzünk. Követeljük a csehszlovákiai magyar tanítóképzés gyökeres megreformálását, abban, hogy : 1. ) adassák egészséges, elegendő helyiség a képző részére, 2. ) szereltessék föl a képző szertárakkal, taneszközökkel, legyen a képzőnek megfelelő könyvtára, ahonnan megszerezhetik a növendékek a szükséges pedagógiai munkákat, 3. ) szerveztessék egységes vezetés alatt egy igazi minta gyakorló iskola, ahol a tanítójelölt pedagógiát tanul modern értelemben és nem pedig a testi fenyítésre kap biztatást és kioktatást (mint most), 4) szerveztessék meg a diáksegély, hogy a képző tehetséges növendékei ne előforduló sértő kifejezésekért, de különösen a cikkben előforduló tendenciózusan beállított valótlanságokért a cikk ismeretlen írója, illetőleg a lap felelős szerkesztője ellen a sajtópert megindítani és ezzel alkalmat adtam arra, hogy a cikkben állítottakat a cikk szerzői ellenem bebizonyíthassák. Az 1933. június 28.-án kelt 108/933, a becsület védelméről szóló törvény 14/5 §-a értelmében a tan és nemzetmfivelődési minisztérium braiislavai referátusának 1934. szeptember hó 3.-án kelt 76.671/34-1/6 számú hozzájárulásával meghatalmaztam a berehovoi állam, ügzészséget, hogy a cikk írója ellen a sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt a vádiratot nyújtsa be. legyenek nélkülözésnek kitéve, sőt annak, hogy egyesek nehéz testi munkával szerezzék meg mindennapijukat (mint egyes esetben most), 5. ) vezettessék be egy új tantárgyként a szociológia, különös tekintettel a szlovenszkói adottságokra, hogy a növendék már a képzőben maga előtt lássa pontosan hivatását és azt a munkakört, amelyben dolgoznia kell a magyar gyermekért és a magyar faluért. Csakis olyan tanítóságtól várhaló mai életünk minden vonalán kielégítő munka, amely már munkája kezdetén tisztában van kötelességével és az eszközökkel, amellyel munkáját elvégezheti. 6. ) Magyar nemzetiségű tanárok alkalmaztassanak okvetlen a magyar tanítóképzőben, nemcsak azért, mert ezt követelni jogunk van, hanem pedagógiai szempontból is ez a legelőnyösebb. Magyar növendékeket olyan pályára, amely annyira össze van kötve egy népdarab életével, mint a tanítói pólya, csakis magyar nemzetiségű, magyar kultúrában nevelkedett tanár nevelhet eredményesen. Ez az Új Korszak programja és követelése a magyar tanítóképző mai állapotával szemben. Mihelyt alkalmunk lesz (ezt pedig tudatni fogjuk), egy memorandumot fogunk átnyújtani az illetékeseknek, mint a csehszlovákiai magyar tanítóság egyöntetű kívánságát. Azt hiszem, hogy ebben a programunkban is bátran számíthatunk az egész itteni magyar tanítóság támogatására, mert hell, hogy ez a program minden tanítónak programja legyen. Mi pedig felszínen tartjuk ezt a kérdést is, mert hisszük, hogy jó munkát végzünk ezzel, olyan munkát, amely irányt szab egész tanítói életünknek. Az egész kisebbség támogatását várjuk, mert ezzel a programunkkal nem utolsó sorban, sőt leghatékonyabban kisebbségünk életét is szolgáljuk. Guda. Uku Pál. V Bratislave dna 18. áepteinbra 1934. Kellő tisztelettel: Gasparin Ignác állami tanfelügyelő. Helyreigazító nyilatkozat.
