Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-09-21 / 12-13. szám
12—13. szám. ÚJ KORSZAK Pósa Lajos portréjához. Elvből is kötelességünknek tartjuk kiegészíteni a Pósa portrét, mert úgy, ahogy azt a most elmúlt leleplezési ünnepen igyekeztek ódában és beszédekben megrajzolni: nem teljes. A legjellegzetesebb vonása fölött siklottak el ennek a lágyszívű embernek, egy olyan vonása fölött, amely egész életének alapja volt. Ki vette észre és ki méltatta azt, hogy Pósa Lajos volt az az ember, aki egész költészetét a demokratikus gondolatokon építette föl és becsülettell igyekezett a magyar gyermeksereg szívébe átplántálni a demokráciát. Meggyőződéses demokrata volt, aki soha sem hajszolta a hivatalos körök elismerését királyt imádó verseivel, soha egyetlen sort sem írt le azzal, hogy a király-kultuszt közvetítse, önmagában, lelkiismerettel és következetesen építette a demokratát és pont abban az időben, amikor az egész magyar középosztály reorganizálását szorosan és hivatásszerűen kötötte az arisztokratizmushoz, különösen pedig az írók (kevés kivétellel) voltak azok, akik presztízsüket hozzáfűzték az arisztokratizmushoz, mert ez jelentett biztos kenyeret, kényelmet és meghatározott állapotot a címekbe és rangokba rubrikázott társadalomban. Pósa Lajos nem állította tehetségét ilyen előnyök hajszájába, írói fémjelzését nem a hivatalosak állították ki kiszolgálói érdemeiért, hanem megmaradt tehetségével és emberségével írónak és embernek, demokratának. Késtek is az elismerésével a hivatalosak. Pósát nem bántotta a mellőzés, mert egész sor magyar-gyerek generáció növekedett föl versein és kielégíthette a tudat, hogy ő neveli igazán emberekké és kultúra megkívánókká a gyerek sereget, nem pedig az ajánlott és protezsált „hivatásos“ gyerek írók. De méltán fájhatott volna a Pósa szellemnek, ha a csehszlovákiai magyar tanítóság nem ismeri és nem méltatja életének tulajdonképpeni irányítóját és alapját: a meggyőződéses, demokratikus érzését. A mi tanítóságunknak szép kötelessége Pósával szemben ezt elismerni és hirdetni. Ez hiányzott a Pósa portréból, — pedig ez jellemző vonás. Életvonós. il. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ WRWr Gondolat-forgácsok. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Orsz. Énekkarunk a múlt év folyamán anyagi okok rríiatt nem volt képes tervezett hangversenykörútjót megtartani-.. Ez a csendes, szinte alázatos kijelentés Heckmann István karnagy ajkéról hangzott el a lévai központi gyűlésen. Legyen szabad azonban nekünk is valamit sajnálattal megállapítani és pedig — egyedül a központi tisztikar hibás abban, hogy az Énekkar körűtja elmaradt. Az anyagi okok említése csak udvarias bűntakarás, mert a központnak van pénze, A Sz. Á. M. T. Egyesületnek az énekkarára nincs pénze, nincs egy olyan jobb elbánást érdemlő intézményre, mely önmaga többet tehet a szlovenszkói magyar tanítóság kullúrális törekvéseinek érdekében, mint az egész közp. vezetőség, amely a leszállított tiszteletdíjak mellett is évente 23.150 Kc-ét szed fel. Érdekes különben az egész tiszteletdíj leszállítási dolog is... „Beluch Imre javaslatára a gyűlés úgy határozott, hogy az ilyképen megtakarított összeg, mint ágy-alapítvány a Tan. Háza javéra könyveltessék el a jelenlegi kp. tisztikar neve alatt.“ Agy-alapitványra ! ? Talán célszerűbb lett volna egy szigorúan tudományos szakkönyvtár megalapítására! Dehát fő a pihenés, ehhez pedig ágy kell — nem holmi, modern pedagógiai szakkönyvtár. A tiszteletdijak leszállítása ügy hang zik, mintha azt maguk az élvező kollégák akarták volna, tehát, hogy a dicsőség teljes legyen, magukra írják az alapítvány érdemét. Jó, de kik fizetik ezeket a kollégákat ? Kiknek a hangtalan nyomására szállították le a „fáradozási“ díjakat ? Nyílt kérdés. Nos tehát, hogy jön az a néhány úr ahoz, hogy magának vindikáljon egy alapítványt, mely tulajdonképen nem is az ő pénzéből lesz ? — hanem a tanítóság zsebéből. A megtakarított összeg már nem a tisztikaré, hanem az Egyesületé s mint 'ilyet csakis az E- gyesület nevében kell és lehet elkönyvelni. És mégis. De menjünk tovább 1 Az elnök 4000, főtitkár 3000, titkár 2000, főszerkesztő 4000, főpénztáros és főellenőr 3-3 ezer Kc-ét kapnak, természetesen ehhez járul még az esetlege vasúti költség és az 50 Ke napidíj. Nem érdektelen tehát, ha a lévai közgyűlés tisztikara továbbra is önmagát jelölte ezekre a kitünően dotált funkciókra (u. i. jövőre esedékes lesz az új tisztikar választása). Nehéz lemondani a jóról, de ti szegény fizető tani tők csak továbbra is nyögjétek ki a 80 Ke. évi tagságidíjat 1 Igaz, kaptok fejében egy kitünően szerkesztett ped. lapot, aztán néhanapján egy alkalmi Boross-féle verset és lelkiismeretesen szállított vezércikkeket. Szinte sok a kultúrához. Kritika ? Oh nem. Boross Béláék kritikát nem fogadnak el, még önmaguktól sem. Nincs is rá szükség, hisz akik a M. Tanítót vezetik, nagyon jól megvannak elégedve munkásságukkal. Kis szennyesek kiteregetéseivel csak nem fogják maguk alá ásni a „Tanítók Házát“, hisz akkor a jövőben nem választanák őket a húsos-fazék mellé. Pedig vannak dolgok, amik kikívánkoznak. Pl. miért kérdezte Beluch szaktárs olyan gúnyos aggodalommal Bíró Bélától — te akarsz lenni a főtitkár? — Kónya Józsefet miért nem választották be szerkesztőtársnak? Pedig az tehetséges fiatal és papos ember. Hja, az összeszokott csatársort nem szabad egy fiatal daruval megbolygatni. Hátha valamit kifecseg. Déli. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ HÍREK. A kollégák elnézését kérjük a 12. és 13. szám elmaradásáért, amelyek legyőzhetetlen akadályok miatt nem jelenhettek meg idejében. Az elmaradt számokat úgy pótoljuk, hogy ez a számunk két oldallal s a karácsonyi szám négy oldallal bővül. Beszámoló. Az Új Korszak szerkesztő bizottsága a múlt hónapban Pozsonyban értekezletetet tartott, megbeszélte a lap szellemi és anyagi szükségleteit s kimondotta, hogy fenntartását és fejlesztését minden eszközzel biztosítani kell- Megállapította, hogy _a jelenlegi előfizetők mellett a lap az előfizetési díjakból fenntarthatja ugyan magát, azonban sok kolléga késedelmes befizetése folytán a lap pontos megjelenése nincs biztosítva, mert a nyomdával kötött egyezség értelmében minden szám a leszállítás után 7 nappal kifizetendő. Ezért a szerkesztő bizottság azt határozta, hogy mindaddig, amíg annak szüksége fennforog, havi 20 Kc-val segíti a lapot. Elhatározta továbbá, hogy hasonló befizetésre felkéri mindazokat a kollégákat, akik tudnak havonként 20 Kc-t maguktól elvonni és tisztában vannak az Új Korszak jelentőségével- Az így befizetett betétet a befolyt hátralékokból az év végén mindenkinek egy összegben visszafizeti a kiadóhivatal. (Aki ilyen befizetésre hajlandó, kérjen egy levelezőlapon csekklapot s azon „betét“ szóval jelölje annak rendeltetését. A postán pár fillérért lehet kapni kitöltetlen csekklapot s arra rá kell vezetni „Jó Barátom“ szerkesztőség Berehovo, számla száma : 400.325) A félév lezárásával a mérleg másfélezer tartozással szemben csaknem két és félezer Ke hátralékot tüntet föl. E helyen is fölkérjük a kollégákat, hátralékaik azonnali s további előfizetési díjaik pontos befizetésére. Ezzel a számunkkal új negyedév kezdődik, kérjük azokat a kollégáinkat is, akik eddig is pontosan fizettek : tartsák meg ezt a jó szokásukat 1 Csekklapot mindenkinek mellékeltünk, akinek egész évre rendezve van előfizetése, az tegye el jövőre I Prága város tanácsa június 1.-én elhatározta. hogy azon kisegítő tanítóknak, akik a katonai szolgálati idő letöltése miatt csak márciusban léphettek állásba és így a nagyszünidőre járó törvényes díjukat 1268 Kcval csökkentik, 1000 Ke segélyt utal ki. Ezt a határozatot a mi városaink és községeink figyelmébe ajánljuk! A Szovjetunióban ez év július 22.-ig az alsó- és középiskolák részére 85 különböző fajtájú tankönyvet bocsájtottak ki 38.030.000 példányban. (Az ötéves terv 37.800.000 könyvet írt elő 1934. juliúsáig). 5. oldal. Tudományos intézet a játékszerek részére. Zagorsk faluban volt egy kolostor, ahol szerzetesek faragtak szenteket és játékszereket gyermekek részére. A régi kolostor helyén ma játékárű gyár van, amely a Szovjetunió piacait játékszerrel látja el. E gyárral együtt alakították meg az első tudományos intézetet a játékszerek számára. Az intézet hét évvel ezelőtt kezdte meg működését. Munkájának kezdetén azonnal észrevette, hogy vásárlója kényes igényű. A vevő, habár még nincs öt éves, máris túlnőtt a régi lovacskákon. Arról ábrándozik, hogy mérnök, pilóta, építész, tudós, művész, parancsnok lesz. Ezért olyan játékot akar, amely álmainak megfelel. Így nem elégíti ki olyan hajó, amely nem úszik, oly repülő, amely nem repül. A játékárú vevőivel azelőtt nem igen törődött senki sem. Ez a tudományos intézet lépett legelőször szoros kapcsolatba a gyermekkel, tekintet nélkül annak korára. Az intézet két szervezetet alapított. Az egyik az „igroteka“ (játékszerek könyvtára), a másik a „herna“ (játékterem). Az igroteka kölcsönzi a játékszereket, amelyet a gyermekek hazavihetnek. Mint ahogy az olvasók hordják haza a kikölcsönzött könyveket, úgy viszik haza a gyermekek a játékokat. Ők maguk választhatnak és tetszésük szerinti időtartamra kapják kölcsön. A játékokat a tudományos intézet speciálisan kiképzett munkaerői adják ki. Természetesen ez nem történik mechanikus módon. Pontosan följegyzik a gyermek véleményét a kölcsönvetí játékról, a kölcsönzés időtartamát és a játákárú minőségét. A kölcsönzés teljesen ingyenes-A herna, játékkal telerakott szoba, ahova a gyerekek eljárnak játszani- Bármilyen játékot kiválaszthatnak és nevelő nélkül játszogathatnak. A nevelő mindössze a megfigyelő szerepét tölti be. A nevelő megfigyelései alapján javítanak az árú minőségén és űj modelleket gyártanak. Jelenleg 500 újfajta játékszer van készülőben. Ebből eddig 240 fajtát bocsájtottak forgalomba. A tudományos intézet által ajánlott és a kultúrnépbiztosság által jóváhagyott játékok nagy tetszést váltanak ki a gyermekek körében, aminek nagy pedagógiai jelentősége is van. Egyetlen hibája van a gyárnak, hogy a szükségletet a többszörös kibővítés ellenére sem tudja fedezni. A szovjet gyermekek kultúr mohósága ugyanis egyenlő a kapitalista államok gyermekeinek fizikai éhségével. Hány csehszlovák él külföldön? A legutóbbi statisztikai adatok szerint 2Vi millió csehszlovák él külföldön. USA-ban 1,380.000 (mint Prágában, Pilzenban, Brünnben és Bratislavában együttvéve.) Magyarországon 200.000, Jugoszláviában 150.000, Ausztriában 100.000-en felül, Lengyelországban 60.000-en felül, Németországban 50.000. Romániában, Franciaországban 50.000—50.000. Kanadában 40.000, SSSR-ben 30.000, Argentínában 25.000, Brazíliában 7.000. Belgiumban 6.000, Bulgáriában, Svájcban 3.000, Olaszországban és Uruguay-ben 2.000. Angliában, Hollandiában, Mandzsúriában Mexikóban 1.000-en alul. Kubában, Paraguayben, Spanyolországban, Törökorsöágban, Algírben, Marokkóban és Ausztáliában 500-on aluli a csehszlovákok száma. Az iskolaorvosok Angliában. Az 1920/ 21. iskolai évben 316 iskolatanács vezette az iskolaorvos rendszert, Az 1932-33 isk- évben az iskolaorvosok száma már 1341-re emelkedett fel, úgy hogy most egy orvosra 7600 tanuló esik. Az iskolai fogorvosok száma az 1920-21. isk- évben 235 községben 420 volt. Most 312 községben 774. Tehát egy fogorvosra 9000 tanuló jut. Iskolai ápolónő 1921- 22-ben 316 községben volt. Ma 5630 községben vezették be. Ezenkívül 228 községben külön iskolai klinika is van. Az iskolaorvos rendszert nálunk is be kellene vezetni, hogy legalább is 4-5 iskolának legyen orvosa, aki a szegénysorsú tanulókat ingyen gyógyítaná. Az ideális állapot az volna, ha az iskolaorvosok száma egyenlő lenne a hitoktatóéval, mert a tanuló egészsége van olyan fontos, mint a vallási értelemben vett „lelki tisztaság“. A legnagyobb pedagógiai főiskola a Teachers College, amely a new-yorki Columbia egyetemhez tartozik. Az 1931/32. iskolaévben 7219 tanuló látogatta. Az előadó tanárok száma 138,
