Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-09-21 / 12-13. szám
4. oldal. 12—13. szám. IJJ KORSZAK konyi István által ajánlott kettéválasztásra nemcsak azért, mert a kettéválasztás eredményei egyáltalában nem plauzibilisek, hanem elsősorban azért nem, mert ezáltal olyan ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ politikum kerülne bele a tanításba, olyan kasztrendszer, mely a demokráciában nem kaphat helyet és mindenekfelett gáládul erkölcstelen. —a— A tanítóorganizációk nemzetközi vezetőségének (F. I. A. I.) gyűlése. Aug. 9.-én nyitották meg a F. I. A. I. delegátusainak gyűlését 17 tanítószervezet kiküldötteinek részvételével. A megnyitón számos vendég vett részt. A japán iskolaügyi miniszter helyettese Ogasawara Tokióból, a nemzetközi testnevelési hivatal képviseletében dr. Heller Jakiéi Géniből, a nemzetközi munkahivatal helyettese Sulik Prágából, a palesztínai tanítószervezetek kiküldötte Jeliin Jeruzsálemből, a nevelés világszövetségének delegátusa Mander Londonból. A gyűlést a Svazu ucitelstva esi. elnöke E. Vlasák nyitotta meg francia nyelven. Üdvözölte a kiküldötteket és a vendégeket, majd örömét fejezte ki, hogy a gyűlés ismét Prágában van. Sajnálattal konstatálta, hogy a politikai viszonyok megváltozása következtében Németország, Ausztria, Bulgária és Litvánia tanítósága nem képviselheti magát a kongreszszuson, habár ezen államokban a nevelők százezrei még ma is demokratikus gondolkodásúak. Távolból üdvözli őket és reméli, hogy rövidesen visszakerülnek régebbi munkakörükbe. A csehszlovákiai tanítóság nevében kijelenti, hogy a demokráciát minden áron megvédik és a szociális igazság szellemében akarnak dolgozni. Végül felhívta a gyűlést, hogy elnököt válaszszón. Elnök az angol kiküldött Humphrey lett. A F. I. A. I. vezértitkára Dumas (Páris) olvasta fel jelentését. Megemlékezett az 1930,-i prágai F. I. A. I. kongresszusról és sajnálkozását fejezte ki a mégváltozott politikai viszonyokról. Örömmel jelentette ki, hogy szabad földön van, ellentétben azon államokkal, hol a gondolat letiprása jelenti a hatalmat és minden rend erőszakon alapszik. A F. I. A. 1. eddigi működéséről nyújtott áttekintést, bizonyítva, hogy a tanítóinternacionalé autoritása állandóan növekszik. Azon államok tanítóságának helyzetével foglalkozott, ahol a tan nőszervezetek önállóságát elnyomták. Majd felolvasta a bolgár, litván és a boiiviai tanítók üzenetét és a különböző államokból érkezett üdvözlő táviratokat. Ezután az ausztráliai és izlandi tanitószervezetek belépését hagyták jóvá. A palesztínai és japán vendégek érdekes beszámolója következett. Ezután a következő gyűlés végleges műsorát hagyták jóvá. A gyűlés üdvözlő táviratot küldött a köztársasági Elnöknek. Ezzel a gyűlés formális része véget ért. A délutáni gyűlésen a tanítóság kiképzését tárgyalták le. A tárgyalás alapjául a tanítószakszervezetek által rendezett ankétok eredménye szolgált. A gyűlés ennek alapján a tanítók főiskolai kiképzését ismerte el egyedül jónak. A gyűlést másnap folytatták. A nagygyűlés melléktermeiben kiállítások vannak. Mutatványok az itteni iskolai térképekből, illusztrált taneszközök és könyvek. A tanítók könyvkiadója és a Státni Nakladatelství a külföld részére a szemléltető nevelés igen tanulságos és bő képét adta a közösen rendezett kiállításon. A kongresszus 2. napján a tanitóság főiskolai képzéséről tárgyaltak. A tanftóképzőrendszerrel szemben a főiskolai képzést állapították meg egyedül célravezetőnek. A főiskolai képzésnek nem kell okvetlenül valamely egyetemen történnie, mivel ezt egyes államok speciális viszonyai nem is engednék meg. A főiskolai képzés bármely iskolatípusa bevezethető. A lényeg az, hogy a tanító tudományos kiképzésben részesüljön, hogy a modern pedagógiai követelményeknek megfelelően működjön és így munkájának eredménye legyen. A főiskolán nyert tudását később önállóan bővítse ki. A főiskolai képzés teljesen ingyenes legyen, hogy a tanulók minden rétege hozzáférhessen. Ez azért fontos, mert nem kívánatos, hogy a tanítóság a gazdagabb társadalmi osztályból kerüljön ki. Ezek ugyanis nem tanúsítanának kellő megértést a munkásosztály gyermekei iránt. A következőkben a nem kvalifikált tanerők felvétele ellen tiltakoztak. A nem kvalifikált tanítók csak hospitánsok legyenek, mert ez az előkészülethez szükséges. Az alap- és szakképzés legyen egyforma az összes tanítószakoknál (elemi, polgári stb.), ami nem zárja ki, hogy később a tanító specializálja magát. A második nap a pénztáros beszámolójával ért véget. Az utolsó napon a kongresszus azon hozzáérkezett jelentéseket tárgyalta, amelyek a tanítóság szabadságának, munkájának erőszakos elnyomásáról számoltak be. A tanítóság nem alkalmazkodott minden államban az uralkodó rezsimhez s ezért sok helyen zaklatásnak van kitéve. A kongresszus erre a következő hatfy#.zatot fogadta el: A F. I. A. I. 1934. augusz-j tus 9—11.-én Prágában megtartott kong resszusán kijelenti, hogy ámbár nem akai beleavatkozni más állam belügyeibe, mégis tiltakozik a tanítószervezetek olyan elnyomása ellen, mint az Ausztriában, Bulgáriában, Litvániában és másutt van meg. A gyűlés hangsúlyozza, hogy a szövetkezés és a véleménynyilvánítás a legelemibbe emberi jog, amelyet nem lehet a nevelők-j töl megvonni. Szolidaritását fejezi ki az & jogoktól megfosztott tanítósággal. Ezután a tanulók iskolán kívüli alkalmazásáról folytattak megbeszélést, mert ez különösen a mai gazdasági helyzetben és az ezzel együtt járó nagy munkanélküliség következté ben nagy fontossággal bír. Követelik a tankö teles kor felemelését. Az iskolából kimaradt ifjúság továbbképzését, amely a fiatalság munkaerejének kihasználását megakadályozná. Hangsúlyozzák az ifjúság szociális helyzetének meg javítását, a helyes polgári nevelést, amely a fiatalságot a szélsőséges nacionalizmus karmaitól menti meg. — Majd felhívták a végrehajtó bizottságot, hogy a klerikális fasiszta kormány által állásától megfosztott Otto Glöckl bécsi iskolareformátor érdekében mindent tegyen meg, hogy ez ismét elfoglalhassa régi munkakörét. — A kongresszus a jövő évben az angliai. Oxford ban ül össze. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A történelmi materializmus. A mai, úgynevezett kapitalista társadalmat a régi társadalmakkal szemben a forma szerinti jogegyenlőség jellemzi. Míg régebben a rabszolga, a jobbágy, a mesterlegény törvényesen kevesebb joggal bírt, manapság a törvény előtt mindenki egyenlő. Amíg a régi időben az uialkodó osztálynak — a papságnak és nemességnek —, mint külön rendnek, a törvényben biztosított kiváltságai voltak, manapság forma szerint mindenki egyformán befolyhat az ország ügyeinek intézésébe. így van ez azokban az országokban, melyek teljesen kikerültek már a régi hűbériségből : Angliában, Amerikában, Franciaországban, köztársaságunkban. Magyarországon még megvan a régi rendi kiváltság nyoma: csak a népesség egy kis töredéke bír választójoggal. .. a gazdagabbak. A nagy többség a politikai jogok gyakorlásából ép úgy ki van zárva, mint két évtized előtt. A törvény előtti és a politikai jogokban való egyenlőség azonban még távolról sem jelenti azt, hogy tényleges egyenlőség áll fönn. A nép túlnyomó része ma is csak úgy nyögi az elnyomást, mint régen, noha talán enyhébb formák között. Miben áll az elnyomás manapság ? Abban, hogy a termelőeszközök, melyek nélkül a megélhetésre szükséges dolgokat előállítani nem lehet, egy parányi kisebbség tulajdonában vannak. Ez a kisebbség pedig csak úgy, oly módon ad alkalmat a vagyontalanoknak a termelőeszközök használatára, hogy a munkaeredmény egy része az övék, a termelőeszközök tulajdonosaié, legyen. Legvilágosabban kitűnik ez a földbirtoknál. Az ország földjének minden darabja a telekkönyvben valakinek a nevén áll, valakinek a tulajdona. A tulajdonos csak az esetben engedi meg másnak, hogy az ő földjén termeljen, ha a termés egy részét vagy természetben (feles, harmados föld) vagy pénzben (földbérlet) neki átengedi. Az állapot tehát csak formailag különbözik a jobbágyságtól. Ugyanazon csaladok ivadékai, kik valamikor nemesi jogon, királytól nyert adomány jogcímén bírták a földet és hajtották be a kilencedet a művelőktől, ma tulajdonjogon bírják a földet és szabad egyezkedés alapján kapják meg járadékukat. Ugyanazon jobbágycsaládok ivadékai, akik valamikor a kilencedet fizették földesuraiknak, fizetik ma a termés felét, harmadát vagy a bért, mint zsellérek, cselédek. Itt egészen világos, hogy csak a jogi forma változott meg, a lényeg nem. Ugyanígy áll a dolog különben akkor is, ha egy birtokos cselédet fogad és azokkal művelted a földet. Abból a nagy mennyiségű gabonából, tejből, állati termékekből, amit a gazdaság termel, csak egy kis rész jut az azt megművelő cselédeknek, aratóknak, napszámosoknak. A többi piacra kerül és a birtokos járadékát adja csak úgy, mint régen. A jobbágyság idejében a föld terméke a jobbágyé volt és az úr, a birtokos vette el bizonyos kisebbnagyobb részét. Ma a föld termése a birtokosé, aki egy meghatározott részt ad ki a dolgozóknak munkájuk fejében, a többi az övé marad. A földtulajdonjog, mely a régi hódításból származik, teszi lehetővé ma is, csak úgy, mint régente. hogy a föld tulajdonosa munkanélküli jövedelmet élvezhet, hogy a munkások munkájuk eredményének egy részét kénytelenek neki átengedni. Nemkülönben áll a dolog az iparban is. Mivel a föld magán emberek kezében van, az emberek sokasága a városokba tódul a falvakból, munkát keresve. Akinek nincs munkaeszköze, mellyel valami hasznos dolgot termelhet, hogy azt áruba bocsátva, a kapott bénzért más hasznos dolgokat vásárolhasson, az kénytelen munkái vállalni, különben éhen hal. Bérmunkást pedig mindenki csak úgy alkalmaz, ha módjában van a bérmunkás munkatermelésének egy részét magának megtartani, vagy egyszerűen kifejezve, ha kevesebb bért fizet a munkásnak, mint amennyit ez neki munkájával keres. így az alávetett osztályok tényleges elnyomása változatlanul fönnáll mind a mai napig. Igaz ugyan, hogy a bérmunkásnak módjában van otthagyni eddigi munkáltatóját és jobb gazdát keresni. Egyik-másiknak sikerül is jobb helyre szert tenni, de a munkásosztály a maga egészében nem szabadulhat semmikép az alól a kényszer alól, hogy munkájával eltartsa mindazokat, akik a termelőeszközöket birtokukben tartják. A munkásság annál kevésbé szabadulhat ebből a kényszerhelyzetből, mert a sajátos gazdasági fejlődés folytán egyre nagyobb vagyon, egyre több termelőeszköz szükséges ahhoz, hogy valaki önálló termelést folytathasson. Az ipar terén az utolsó évszázadban hatalmas fejlődés állt be. A gépes termelés nagyrészt kiszorította a kisipart, a kismestert. A gép segítségével kevesebb költséggel lehet termelni: a takácsok kivesztek, a szűcsök, a kalaposok, a kályhások, a bádogosok, a lakatosok, cipészek stb. mindinkább a gyár termékeinek elárusítóivá süllyednek. Ma már a legtöbb iparágban csak óriási tőkével lehet önállóan termelni : az a munkás, aki valamely gépgyárban, szövőgyárban, vasútnál stb. dolgozik, az ma már nagyon jól tudja, hogy ő sohasem takaríthat meg annyit, hogy gépgyárat, szövőgyárat építhessen magának, tudja, hogy élete végéig bérmunkás fog maradni, élete végéig szolgája lesz a tőkének. A bérmunkások száma pedig egyre szaporodik, az önálló üzemek száma egyre fogy. A cséplő-, kaszáló-, aratógép stb. elveszi a földmunkás kenyerét : seregestül tódul a városokba, bányákba, gyárakba munkaerejét kínálni. Az ipari üzemek tulajdonosai pedig, saját jól fölfogott érdekükben, igyekeznek lehetőleg sokat megtartani a munka termékéből. Minél nagyobb tőkével, minél tökéletesebb berendezéssel, minél jobb gépekkel dolgozik valamely üzem, annál olcsóbban termel, annál jobban kiszorítja a kisebb hasonnemű vállalatokat. A teljesen vagyontalan ipari és mezőgazdasági munkások folyton növekvő csapatával így a mai társadalomban a nagybirtokosok, gyárosok, bányatulajdonosoknak egyre gazdagodó, de számban nem gyarapodó csoportja áll szemben. A bérmunkások milliói csak annyit keresnek, amennyi megélhetésükre éppen elég, a tőkések csoportja pedig vagyont-vagyonra halmoz. íme, vázlatos képe a mai társadalomnak. A jobbágyság megszüntetésével csak az egyenlőség látszata keletkezett. Elnyomók és elnyomottak, győzők és legyőzöttek csak úgy két részre osztják a mai társadalmat, mint a régieket. Dr, V. J.
