Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-09-21 / 12-13. szám

2. oldal.

UJ KORSZAK

12—13. szám.

Az Új Korszak találkozója.

Hosszú idő óta bántó kérdés kisebbségi iskolafrontunkon az egyházi iskolák likvidálásának ügye. Néha úgy látszott, hogy sikerül egyszersmindenkorra megoldást találni, azonban a felelős tényezők tradicionalizmusa és legitimitása ezideig meggátolta az erélyes és bizonyos mértékig tekintet nélküli intézkedést.

Ma a katolikus akció és protestáns belmissziók korában ott tartunk, hogy a jövőre, legalább is ami a legközelebbi jövőt illeti, le kell mondanunk ennek a problémának végleges tisztázásáról.

Az az áramlat, amely a liberalizmus revízióján keresztül a fassizmusba torkollik, az élet legapróbb jelenségeiben is érezteti hatását. Az önmagát felülbíráló és mene tekel fáreszt gyónó polgári társadalom kapkodó revizionizmusa elért minden apró engedményt, melyet a kispolgár a nagy háború után tett azoknak, akik becsületes szívvel és friss életerővel új nevezőre akarták hozni Európa gazdasági és kulturális bázisait. A huszas évek fiatalságának merészen érdeklődő szocialista csoportjai bizonyítják legjobban, eltekintve a politikai formációktól, azt az irányt, mely felé Európa akkoriban haladt.

Hová lett mindez? Tanítói szakcsoportunkra szűkítve a kérdést: hová lett a huszas évek végén olyan parancsszerűleg jelentkező tanítóifjűság, mely követelte a tanítóság ideológiai állásfoglalását? A magas klérus és a köztársaság védelméről szóló törvény új paragrafusai együttes prése álnevek és rövid gyeplőjű kijelentések kulisszái mögé szorított vissza minden próbálkozást, amely megbírja a tudományos szociológia legsúlyosabb kritikáját is. Partikuláris problémákra, sekélyes pap-tanító harcra tört szét a neokatólicizmus, a neoteológizmus, a neonacionalizmus és még ki tudja miféle neoizmusok súlya alatt az az egyenesség, melyben mindenkor vitatható formában és elfogadható nívón kerültek felszínre napjaink problémái.

Változott gazdasági viszonyok változott konzekvenciáit keresők előtt bezárult a nyilvánosság. A diktatórikus igazság vette ót uralmót a politikában, vallásban és tanításban egyaránt.

A pedagógia volt mindig az a szak, amelynek képviselői a legkésőbb jutottak új etikai bázishoz. (A közvetítésre szánt igazságok motorikus kezelhetősége eleve feltételez bizonyos merevséget, mondjuk állandóságot: az iskolai erkölcsi nevelés mai formái lehetetlenné teszik, hogy alakulásában mulassuk be az etikai fejlődést. Imperatívuszokhoz kell a nevelőnek ragaszkodnia még 1929 ben leadott pedagógiai normák szerint is.) Az amúgy is lassan hódító tisztánlátás útjai mihamar elkótyúsodtak a regresszív reakció intézkedései utón.

Itt állunk : kezünkben egy újsággal, mely küzdőtere lehetne az új nevelés kialakulásának, de tehetetlenül, mert szélmalomharcra kárhoztat bennünket a függés, melylyel 1934-ben az intellektüel kimondott vagy leírt szavához kenyérszempontból áll. Mégis megpróbálkozunk pozsonyi találkozásunk alkalmából harcot hirdetni a tudománytalanság ellen, harcot hirdetünk minden kényszer ellen, mert a kényszer önmagában véve tudománytalan, vétót emelünk a gondolat, szólás és tanítás szabadságának gálád megcsonkítása ellen, a törvényen kívül hajszoltak fanatizmusával keressük és dolgozzuk a felvilágosodás győzelmét.

És győzni fogunk.

Nyugatszlovenszko, 1934. augusztus. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

teilen. Ez az elhatározástok, ez a tudatossá vált hivatásszeretet arra is kötelez titeket, hogy tanáraitokkal a legteljesebb harmóniában működjetek. Tanáraitok bennetek nemcsak tanítványt látnak, hanem barátot, küzdőtársat is, hiszen őket is ugyanezek a gondolatok fűtik, ők is az Ember boldogságának a munkásai a ti neveléseteken keresztül s így csak természetes, hogy segítségetekre lesznek mindenben, ami jövendő életetek munkájának megkönnyítését, teljesebbé tételét jelenti.

Tehát: dolgozni, készülni 1

Jelszavatok legyen: a néppel a népért, az iskoláért és önmagunkért.

Ankét a csehszlovákiai magyar tanítóképzés kérdésében.

Nem csak kötelességünknek, hanem hi- | vatásunknak tartjuk, hogy tanítóképzésünk súlyos problémáját állandóan felszínen tartsuk és annak minden oldalról való megvitatásával hozzásegítsük kérdésünket legalább az elméleti megoldáshoz. Lapunk hasábjain céltudatosan tartottuk felszínen a tanítóképzés problémáját. Az volt ezzel a szándékunk, hogy felhívjuk a közvélemény és a tanítóság figyelmét erre a problémára. Felsorakoztattuk képzőnk hibáit, most kisebbségünk vezetői szólalnak meg ankét formájában erről a kérdésről. A tanítóság és a közvélemény maga is leszűrheti a hozzászólások konklúzióját. A feltett kérdések, amelyekre feleletet kaptunk, a következők voltak:

1. Mit tart ma a csehszlovákiai magyar kisebbség szempontjából a tanítóképző feladatának ?

2- Miben látja a pozsonyi magyar tanítóképző hibáit ?

3. Hogyan lehetne a hibákon segíteni ?

4. Miben látja a csehszlovákiai magyar tanítóság hivatását a pedagógiai elhivatáson kívül a konszolidáció terén ?

A következőkben adjuk a válaszokat, amelyeket vagy szóbeli vagy levélbeli interjú alapján kaptunk.

Orbán Gábor dr. a Csehszl. Magy. Tud. Műv. és Irodalmi Társaság elnöke :

A csillagtalan magyar éjszakában a jó tanító egy-egy biztató reménysugár, egyben szorgalmas munkása annak a jövendőnek, amelyre nem vetheti árnyékát a bűnös sovinizmus- Tanítóképzésünk ügye azonban nem ideális ! Nem személyi fogyatkozások állnak a fejlődés útjában ; nem az a baj, hogy pl. 2ibrita dr- az igazgató, avagy Göllnerová dr. az intézet tanára, mert hiszen fellebbvalóik parancsa állította őket arra a helyre, ahol most működnek. Tanítóképzésünk betegsége speciális magyar betegség : az általános bajnak egyik speciális megnyilatkozása. Helyi kezeléssel nem orvosolható a baj, csak az egész szervezet gyógyítása hozná meg a várva-várt ükért, erre pedig naprólnapra kevesebb a reményünk !

Szegények vagyunk, a lelkünk is beteg, a széthúzás átka van rajtunk, a becsületünket jóbarátaink marcangolják. Ha bennünk nincs erő, hogyan lehetne ügyünknek ereje, hivatása, élete ? Ha magunkat meg nem becsüljük, hogyan kívánhatjuk, hogy mások megbecsüljenek!

Majd ha rendet teremtettünk a saját portánkon, eljön az ideje, hogy egyetlen tanítóképzőnknek otthona, külön tanári testületé, rendes felszerelése legyen, sőt eljön az ideje annak is, hogy nem egy csonka, halódó tanítóképzőnk lesz, hanem talán három teljes intézetünk is, ha ugyan számarányunk alapján még akkor is jogunk lesz arra, amire ma feltétlenül számot tarthatnánk.

Kovács Alajos, a Csehszl. Ált. Magy. Tan. Egyesület elnöke :

Ad 1. A csehszlovákiai magyar tanítókép zés nem felel meg sem az állam érdekének, sem a magyar kultúra jogos igényének, sem a kor követelményének.

Ad 2. A bratislavai magyar tanítóképző hibái tanári karának összeállításában, a tantermek, tanszerek és egyébb helyiségek hiányában rejlik.

Ad 3. E hiányokat magyar anyanyelvű tanárok kinevezésével és megfelelő tanintézet felállításával kell pótolni.

Ad 4. A tanítóképzést új alapokra kell fektetni. Középiskolai éretségi után legyen a pedagógiai szakiskola két éves.

Aki e szakiskolában fölvételre jelentkezik, annak testileg alkalmasnak kell lenni és zenei hallással kell bírnia.

A tanév 12 hónapból állana akként, hogy a fölvett tanulók úgy az I-ső, mint a II ik tanév előtt julius és augusztus hónapokban az államnyelv tökéletes elsajátítása céljából a Referát által kijelölt tiszta szlovák tanítócsaládoknál lennének egyenkint ingyenesen elhelyezve.

Ad 5. A konszolidációt a tanító csak úgy tudná a maga teljességében szolgálni, ha híva tásának betöltésére, kultúrmunkájának kifejtésére községi, járási és országos viszonylatban számára cselekvési tér, alkalom és szabadság lenne biztosítva.

Nincs a községben egyetlen megmozdulás, melyben a tanító munkáját igénybe ne vennék ; ott vannak az esti tanfolyamok, énekkarok, szövetkezetek, tűzoltótestületek, vallásos egyletak, jótékonysági összejövetelek, színielőadások, ezek terve mind a tanító vállára nehezedik, sőt a felelősség is az övé a maga egészében,’ ám az irányítást mindig más igyekszik megkaparintani.

Legyen minden községben megszervezve egy kultúrbizottság, ez tartsa a lakosok szellemi irányítását a kezében, felekezeteken és pártákon felül álló tényezőként legyen beleszólása a község ügyeinek intézésébe. Legyen ennek járási és országos szerve is. E kultúrbizottságnak tagja legyen minden tanító.

A magyar tanítóság elhivatottsága érzésében és felelősége teljes tudatában itt fejtheti ki a Köztársaság és a magyarság javára mindazt, ami egyiket is, másikat is kölcsönösen megerősíti és számukra az életet nemcsak eltürhetővé, de kellemessé is teszi.

Dr. Zibrita Lajos, a pozsonyi magyar tanítóképző igazgatója :

Nincs terem, nincs felszerelése a tanítóképzőnek, hiányoznak a szertárak, úgy, hogy kísérleteket alig lehet bemutatni. A legegyszerűbb felszerelésekben, pl. a térképekben is hiány van. Három terem áll a tanítóképző négy osztályának rendelkezésére. Szó van arról, hogy kiürítik a Krajinsky Urad helyiségét és itt kaphatna a magyar képző megfelelő elhelyezést. Célja, hogy a progresszív szellem érvényesüljön a képzőben. A tanítóság hivatását a falu fölemelésében látja.

Győry Dezső, a Magyar Újság felelős

szerkesztője :

A tanítóság problémáját közelről nem ismerem, így csak kultúr-vonatkozásokban beszélhetek róla- Elismerem, hogy a kisebbség eminens érdeke egy aktív, demokratikus tanítóság kultúr munkája. A mi sajtónk mindig rendelkezésére áll a progresszív tanítóságnak, hasábjainkon helyt adunk a tanítóságot érintő és ezen keresztül a kisebbséget is érdeklő kérdéseknek. A progresszív tanítóságra óriási hivatás vár- Kisebbségi életünkben a tanítóság dolgozhat a legtöbbet a közvetlen eredményért. Mindenben támogatni fogjuk törekvésüket a tanítóképző kérdésének megoldásában is.

Dobossy László, a fiatal magyar értelmiség egyik vezető egyénisége :

A pozsonyi magyar tanítóképzőben uralkodó állapotok nemcsak pedagógia-ellenesek, de kullúra-ellenesek is. Minden szellemi embernek kötelessége ezért a maga módján támogatni az ügy rendezésére irányuló törekvéseket. Ám bizonyos, hogy a tanítóság tehet legtöbbet a képző kiépítéséér és átszervezéséért. Egységes fellépés, az egész csehszlovákiai magyar tanítóság megmozdulása, egy 2000 aláírással ellátott memorandum nem maradna hatás nélkül. Adjon hitet a mozgalom szervezőinek az a tudat, hogy igazságos ügyért harcolnak* S ebben a harcban mindig számíthatnak a cseh és szlovák kultúrközvélemény erélyes támogatására is. Mivel szükségünk van erre a támogatásra, azért nemcsak az illetékes tényezőknek, de a cseh és szlovák szellemi élet vezető tekintélyeinek a figyelmét is föl kellene hívni a magyar tanítóképzés mostoha sorsára. Nem hiszem, hogy ha az élő_ nagy cseh és szlovák humanisták, Rádl, Salda, Nejedly stb., tudomást szereznének a nagy fontosságú szlovenszkói magyar tanítóképzés helyzetéről, ne tennének meg minden tőlük telhetőt az anomáliák megszüntetésére és az ügy rendezésére, mint ahogyan mindent megtettek — és eredményesen — a magyar tanárképzés ügyében is.

Milyen kitüntetést kapnak az orosz tanulók. Az iskolaév befejeződésével a legjobb tanulóknak kiosztották a jutalomtárgyakat. Moszkvában ezt az ünnepi aktust a „kultúra parkjában“ tartották meg 17.000 tanuló jelenlétében. A legjobbak egész halom ajándékot kaptak. Rádiót, könyveket stb. A jobbak közül a legjobbakat úgy jutalmazták meg, hogy életnagyságú fényképüket a kultúra parkjában elhelyezett Leninkép mellé állították, ahol 14 napig lesz. A Szovjetunióban a bukott diákok öngyilkossága ismeretlen-