Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-07-21 / 10. szám

2. oldal. UJ KORSZAK 10. szám. 4. §. Az egyesület célja : a) Előmozdítja a hazai magyar közokta­tást, küzd annak államosításáért és teljes ingye­nességéért, a gyermekekre is kiterjedő teljes lelkiismereti szabadságért, a durvaságnak és a testi fenyítéknek az iskolából való kiküszöbö­léséért s a köztársasági szellem és állampolgári hűség elmélyítéséért; Ib) Iparkodik a nevelők (óvók, nő- és férfi tanítók, tanárok, Isk. felügyelő személyzet) er­kölcsi és anyagi érdekeit minden téren előmoz­­j dítani, a szülőket bevonni a népoktatásügybe s megteremteni a szorosabb kapcsolatot az is­kola és a szülők között ; — c) Előmozdítja a gyermekvédelem ügyét. 5. §. Az egyesület célját szolgáló eszközök : a) Közoktatásügyi lapot ad ki, mely egy­úttal az egyesület hivatalos közlönye ; b) Évenként „Pedagógiai Évkönyv “-ben ismerteti az elmúlt év főbb nevelésügyi esemé­nyeit, a külföldi mozgalmakat s beszámol az egyesület működéséről; c) Nyilvános fölolvasásokat, előadásokat, szaktanácskozásokat, szülői értekezleteket rendez s törekvéseinek népszfirítésére fölvilágosító röp iratokat, tudomány terjesztő füzeteket ad ki. 6. §. A tagok jogai és kötelességei: Az egyesület tagjai a) rendes, b) pártoló és c) alapító tagok. 7. §. Az egyesület rendes tagjai lehetnek a közoktatás bármely fokozatára képesített egyé nek, továbbá a különböző fokú iskolák felügye­lői és a felügyelői segédszemélyzet. A rendes tagsági díj évi 50 Ke, mely negyedévi előleges részletekben fizetendő. 8. §. Pártoló tag lehet bárki, aki a 4. §­­ban megállapított célokat előmozdítani kívánja. A pártoló tag évi tagsági díja 100 Ké amely összeg negyedévi előleges részletekben fize­tendő. 9. §. Az alapító tag az (egyén vagy tes­tület), aki az egyesület céljainak előmozdítására egyszersmindenkona 500 (ötszáz) Ké t az egye­sület pénztárába befizet. 10. §. A belépés úgy történik, hogy a be­lépni óhajtók sajátkezű aláírásukkal jelentkez­nek az elnöknél, aki a fölvétel megtörténtéről az illetőket értesíti. 11. § A tagokat a tisztikar veszi föl, aki minden indokolás nélkül megtagadhatja vala­mely jelentkező fölvételét. 12. §. A tisztikar a tagsági jelentkezések elintézéséről jóváhagyás végett a választmány­nak tesz jelentést. 13. §. Kizárandó az egyesületből az a tag, aki diffamálő bűncselekményért jogérvényesen elítéltetett. 14. §. Ha valamely tag egy évi tagsági díjjal hátrálékban van és a fölszólítást követő 30 napon belül fizetési kötelezettségének eleget nem tesz vagy kérésére halasztást nem kap, a tagok sorából kilépettnek tekintetik. Az ekként törölt tag kiegyenlítetlen tagdíj tartozása a tör­lés által nem szűnik meg. 15. §. A rendes és pártoló tagok kötele­zettsége a belépéstől számítva 3 (három) évig tart s aki a harmadik vagy valamely következő évben június végéig kilépési szándékát az el­nöknek be nem jelenti, annak tagsági kötele­zettsége további egy-egy évre meghosszabbodik. 16. §. A tagsági díj fizetése annak a ne­gyedévnek elejétől kezdődik, melyben a tagot az elnökség fölvette. 17. §. Az egyesület tagjai egyenlő jogok­kal bírnak, de az egyesülei tisztikarába csak rendes tagok választhatók meg. 18. §. Az egyesület hivatalos lapját és év­könyvét minden tag a befizetett tagsági díj fe­jében kapja. 19. §. Minden tagnak díjtalanul rendelke­zésére áll az egyesület könyvtára és díjtalanul hallgathatja az egyesület által rendezett előadá­sokat. 20. §. Az egyesület gyűlésein felszólalási és szavazati joga van minden tagnak. A határozatok mindenkor szótöbbséggel hozandók. A gyűlésre szóló meghívókat legalább két héttel a gyűlés előtt szét kell küldeni s az egyesület hivatalos lapjában is közölni. A gyűlés idejét, tárgyát a választmány ha­tározza meg. A gyűlés minden esetben határozatképes. A gyűlés tárgya a 4- §-ban felsoroltakon kívül minden a gyermekneveléssel és népkultú­rával összefüggő dolog. Záróhangok a ver. kevefdi tanítóválasztáshoz A vei. kevezdi tanítóválasztás körül fel­merült és az Új Korszakban lepergett pro és kontra vitatkozások végire pontot tett a Kraj. Úrad 1934. IV. 26.-án kelt 109.617/934/6 sz. alatti végzésével, amellyel egész terjedel­mében megsemmisíti a kr. chlumeci járási hivatalnak 17.680/933 számú végzését annak törvénytelensége miatt, s utasítja az illeté­kes hivatalt, hogy a vei kevezdi tanítóvá­­lasztás újból legyen lefolytatva. A Kraj. Úrad eme végzését a köv. in­dokok alapján hozta meg : 1. Meg kellett semmisíteni a tanítóvá­­lasztóst azért, mert azt névszerinii szavazás­sal ejtették meg. Ezen eljárás ellenkezik a V. K. M. 44.246/902 sz. „Utasítás“ 63 §.­­ának 8. pontjával. A névszerinti szavazást u. i. senki írásban nem kérte. 2. A tanítóválasztás törvénytelen volt már azon oknál fogva is, mert a megválasz­tott tanító, Újlaky József, a pályázati határ­idő letelte után adta be kérvényét, s ezért a választási elnök nem jelölhette s az iskola­szék őt meg nem választhatta. 3. Végül meg kellett semmisíteni a vá­lasztást azon okból is, mert az első válasz­tás (1933. aug. 27.-én d. u. 5 órára kitűzött) indokolailanúl lett elnapolva• Erre a válasz­tási elnöknek a citált „Utasítás“ 63. §•ónak 13. pontja értelmében nem volt oka, ennél­fogva joga sem. Az iskolaszéki tagok sza­bad vélemény-nyilvánítását semmi körülmény nem zavarta és így e választást le kellett folytatni. A Kraj. Úrad e végzése ellen fel­lebbezésnek helye nincs. A végzés hangsúlyos része az utolsó indokojásban rejlik. Itt u. i. megállapítja a Kraj. Úrad, hogy az első választás (kitűzve 1933. aug. 27. 17 órára) indokolatlanúl lelt elhalasztva. Ebből az következik, hogy 1933. aug. 27.-én d. u. 5 órakor a tanítóválaszlást meg kellett ejteni. E terminusig, az akkor fel­vett jegyzőkönyv, másrészt az iskolaszék ál­tal kiadott és birtokomban lévő „Elismer­vény" szerint 1 nem képesített és 1 képesí­tett pályázó jelentkezett. Augusztus 27.-én d­­u. 5 órakor a választást e két egyén között kellett megejteni. A Kráj. Úrad az első vá­lasztás elhalasztásánál észrevette a turpis­ságot, a törvények kijátszására való töreke­­dést. Éppen ezért szögezte le vymerében, hogy az első választás indokolatlanúl lett el­halasztva, ezért a tanítóválasztást újból (zno­­va) kell lefolytatni. Melyiket ? Felelet: Az indokolatlanúl elhalasztottat. A vei. kevezdi állás 1933 évben üresedett meg, mert a vymer megsemmisítette a választást. Jogi szempontból tehát az ál­lás 1933 szept óta nincs betöltve, üres. Meg­üresedett állásra pedig csak egyszer lehet kiírni pályázatot. Lásd : „Instrkcie-“ „Rinsano císlo. 60.100/l-ai 1933. fejezet: IV- 2. pont 6. bekezdés: „Súbeh sa vypíse pre kazdí sta­­nicu len ráz“. Már pedig a vei. kevezdi ál­lásra a pályázatot egyszer már 1933 aug. 6.-án tartott isk. széki gyűlésen ki lett írva. Tóth István közs. tanító Vdky Tarkán. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ 21. §. Az egyesület feloszlása. a) Az egyesület föloszlik, ha a tagok ab­szolút többsége írásban kívánja azt. A föloszla­­tást kérőknek a föloszlatást kimondó gyűlésen jelen kell lenniök. A föloszlott egyesület vagyona kizárólag magyar kulturális célra fordítandó ; b) Ha az egyesület alapszabályát be nem tartaná, ill. hatáskörét túllépné, amennyiben az állam vagy a tagok anyagi érdekét veszélyez­tetné, a csehszlovák kormány által fölfüggeszt hető és az elrendelt vizsgálat eredményéhez ké­pest föloszlatható, illetve az alapszabályok leg­szigorúbb betartására föloszlatás terhe alatt kö­telezhető ; c) Az alapszabályok megváltoztatására, az egyesület föloszlatására és a vagyon hováfor­­dítasára vonatkozó közgyűlési határozatok vég­rehajtás előtt a csehszlovák kormányhoz föltet­­jesztendők. 22. §. Ezen alapszabályokat jóváhagyás céljából föl kell terjeszteni a csehszlovák belügy­minisztériumhoz. Szóljatok hozzá ! Akarjátok-e ? Hall­gatás : beleegyezés!! Elképzelés és valóság. Nem egyszer szó esett a szlovenszkói magyar kisebbségi ifjúságról. A probléma csi­rájától kezdve egészen a szélesre-dagadt prob­lémáig az egész kérdés-felvetésnek csak egy része volt jogosan elfogadható. Másik része erőszakolt, illetőleg fölösleges téma-szaporítás volt. Az ifjúsági kérdés mindaddig nagyszerű kísérleti nyúl anyagot nyújt, ameddig a tanuló ifjúságról szól. Mihelyt azonban az iskolákról elkerült fiatalokról, illetőleg iskolásokról van szó, akkor a kérdést már nem lehet ál-lelke­sedéssel, nem lehet ál-felismerésekkel elütni. Mert az ifjúsági kérdés ebben a stádiumban már egyszersmind a közélet problémája is, hi­szen az ifjúság a közéletbe tart. Az ifjúságtól nem önmagáért várjuk az útat, a jobbat, a többet, hanem gyökeresen azért, mert vele a­­karjuk áthatni a még mindég beteg közéleti tespedtséget. Itt az ideje, hogy a közéletbe került if­júság valósághelyzetéről röviden beszámoljunk. Emlékszünk arra az időre, amikor a viharos különválások idejében azzal csendesedtek el a világnézeti viták, hogy hát hiszen nem baj, majd az életben meglátjuk, hogy a szlovenszkói kisebbségi magyar ifjúság tényleg pluszt jelent az itteni magyarság életében. Már akkor hal­lottunk hangokat, amelyek a legreálisabban je­lentették : az ifjúsági kérdés amíg az az isko­lák folyosóin van, csak időszaki jellegű és az ifjúsági forrongások csupán természetes jelen­ségek. Mindössze egy pont volt a fontos. Az, hogy az ifjúság világnézetileg is szigorúan kör­vonalazta feladatait, mert komolyan látta fel­adatát nem az ifjúsági élet rövidvirágzású szó­lamaiban. hanem a közéleti munka szerepvál­lalásában. És már nem egy generáció áll kint a közéletben. Lesújtó, hogy a kép ugyanaz, a­­melyet már régebben reálisan analizáltak azok. akiket akkor a szélsőségesség, dagályosság vád­jával illettek; a közéletbe kikerülj generációk nem jelentenek új magyarságot. Amíg főisko­lások voltak, addig elhitették velük, hogy új feladatok várnak rájuk. De lírai elhitetések so­hasem hozhatnak történelmi, pozitív eredmé­nyeket. Most (és már régen), hogy kikerültek az életbe, Mi maradt velük? Az egyre erő­sebben tompuló érdeklődés. A céltalanságba­­fulladás. Nem látni őket, nem hallani munká­juk serénységét. Az őrtállók tragikus unszolá­sa fülekig sem ér el. Egyrészt érthető ez a realitás. Az ifjúság analízisén kell kezdeni. A főiskolára a közép­­osztály, jobbmódú réteg gyermekei kerülhet­nek, hiszen ez egyenes arányban áll a gazda­sági standarddal. Egészen természetes, hogy még a legszegényebb ifjú is szenvedve, nyo­morogva tanul. Mikorra kikerül az életbe, ott új fejezet kezdődik: tülekedés az állás után. Új harcok, végnélküli harcok. Ebben az at­moszférában leggyorsabban a beléjük csillog­tatott lírai hatásokat koptatják el, azután jön a társadalmi fronton való közömbösség apati­­kussága. Itt az ideje annak, hogy megnézhessük a kikerült generációk munkáját, magukkal ho­zott másságát, hatékonyságukat a közélet terü­letein, mert a realitások mezején egyre fosz­­lóbbak az értékek, egyre kiáltóbbak az ellen­tétek. Az elképzelések és a valóság világa kö­zött halálosan mély a szakadék. Már pedig ez a vonal a legfontosabb, mivel a politikai és társadalmi élet erő-utánpótlásait mégis csak az egykor fiatalból kapja. A kisebbségi élet úgy-ahogy kitermeli a maga kullúrális életlehetőségeit, de a társadal­mi életben elmulasztott felelős szociális érzésű munkáért, a komoly valóság-megmozgatásért a generációkat teszi felelőssé a történelem és a valóság kiáltása. Itt az ifjúsági kérdés tengelye. Ebben a megvilágításban van csak létjogosultsága az ifjúság világnézeti tisztulásának. Mert minden hamis ifjúsági vezérkedéstől is ezt lehet szá­mon kérni; melyik az az ifjúság, amely nem önmaga másságáért, de önmaga másságán ke­resztül a munkás, a más társadalmi élet agi­­tatív jövőjéért harcol becsülettel, kitartóan. (P- gy) ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Rendezzétek iá előfizetésieket • •

Next

/
Oldalképek
Tartalom