Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-04 / 103. szám

‘-isi' W 3C5Í íqbm y inijjü Politika 1998. május 4., hétfő 7 Robbanásig feszült ••• Fekete Tibor (Új Kelet) A kilencvenes választás az elsőségével marad em­lékezetes, míg a kilencven- négyes a kormányváltó jelzőt kapta. Most már szin­te biztos, hogy az idei a robbantásos választás né­ven marad meg az embe­rek emlékezetében. Kezdődött a kisgazda­székház elleni merénylettel, majd Tárgyán József lakása előtt robbant bomba. A hét végén pedig Szájer József fideszes politikus lakását és lakókörnyezetét tette rom­halmazzá a robbanószerke­zet, és egyáltalán nem biz­tos, hogy ezzel befejezett­nek kell tekinteni a merény­letsorozatot. Lehet, véletle­nül éppen akkor lépett mű­ködésbe a szerkezet, amikor nem tartózkodtak otthon Szájerék, de lehet szándé­kos is az időzítés. Tény azon­ban, hogy még így is ko­moly veszélyt jelentett a tár­sasház többi lakójára is. A rendőrség tehetetlen, főleg azért, mert még az in­díték sem egyértelmű. Lehet például az ellenzéki pártok megfélemlítése, de mint a nyilatkozatokból is kitűnik, nem olyan félősek ezek a po­litikusok. Nem kizárt a má­sik oldal indítéka sem, mely szerint megirigyelték volna Horn Gyula négy évvel ezelőtti glóriáját (kör alakú fejtámaszát), amit az ismert közúti balesete után viselt, és amit követően az MSZP magasan meg is nyerte a vá­lasztásokat. Csak rosszindu­latú viccből lehetne párhu­zamot vonni a négy évvel ezelőtti választási győzelem és a miniszterelnök balesete kö­zött. Az sem bizonyított, hogy Horn Gyula szerzett-e szavaza­tokat sajnálatból, de május vé­gére kiderül, hogy „glória” nél­kül megismétlik-e a négy év­vel ezelőtti eredményt. De fél­re a viccel. A korábbi két vá­lasztáson leghitelesebbnek bizonyult Módusz közvéle­mény-kutató szerint négyes befutó várható. MSZP, FGKP, SZDSZ, Fidesz sorrend várha­tó a jelen állás szerint. Ennek bekövetkezése azonban most még bizonytalanabb, mint a nyolc vagy a négy évvel ezé- lőtti előrejelzéseké, mert most sokkal több az ingadozók szá­ma. Többen vannak azok, akik egyáltalán nem mennek el sza­vazni, illetve, akik még most sem tudják eldönteni, kire ad­ják le a voksukal. Nem tudni, hogy a robban­tássorozat végül is a kormány­pártoknak vagy az ellenzéki­eknek hoz-e több szavazatot, de a politikai nézeteltérések robbanószerkezetekkel törté­nő rendezéséi mindegyik is­mert politikai erő elítéli. Való­ban, a bomba csak arra jó, hogy feszültséget és bizonytalansá­got keltsen, igazolja a közpon­ti bűnüldözés gyengeségét, és anarchiát teremtsen. Csak arra jó, hogy a Király utcában már senki sem akar házat venni, és a politikusok szomszédai is mind nagyobb félelemben él­nek. Ma még csak Pest utcáit tartja rettegésben a sötét erő, de ha nem sikerül a nyomozásban eredményt elérni, akkor nem kizárt, hogy idővel itt is meg­jelenik a trotil, a paxit vagy a plasztik robbanószer. Nem kel­lene megvárni a végkifejletet. Véget ért a felelőtlenség négy éve? Hétindító beszélgetés a szeméthegyekről, a drága ivóvízről, a büdös levegőről Tapolcai Zoltán- Az elmúlt négy évet ezen a területen teljesen elvesztegette a kormányzat. Nem a szakérte­lem került hatalomra, nem tör­tént más, mint a környezetvéde­lemre elkülönített pénz osztoga­tása. A törvény, amely megszü­letett, csak jóindulattal nevezhe­tő még keretnek is, egy zöld lufi, kívánságok és megnyilvánulá­sok tömkelegé. Óvjuk a vizet, a levegőt, meg hogy csatornázni kell, de hogy ki, mikor, milyen végrehajtási utasítás szerint, mi­lyen pénzből és mikorra, arról szó nincsen. Emellett olyan beruhá­zásokat támogattak, amelyek­nek a környezetvédelemhez semmi köze sincs...- Elnézést! Mivei szavai folya­matosan az. egyik szabolcsi mi­nisztert, Baja Ferencet kritizál­ják, s most nem válaszolhat a fel­vetéseire, nézzünk a személytől függetlenített konkrét példákat...- Nagyon nehéz lesz az ő mun­kájától elválasztani a most meg­lévő problémákat...- De ha már a zsurki vodka­gyár esetére utalt az előbb a környezetvédelemtől független támogatások osztogatásával, hadd emlékeztessem, hogy Baja Ferenc területfejlesztési minisz­ter is. Es ez a beruházás mun­kahelyeket teremtett, s a zá­honyi övezet gazdasági fejlődé­sét szolgálta...- Ha Ön mondja! S ma már üre­sen áll a gyár... Jó, akkor mon­dok mást. A Mátrai Erőmű pri­vatizációjakor a külföldi cég ÁMÍT VÁLLALUNKTELJESÍTJÜK. Az SZDSZ az egészsége, kényelmesebb életért: & Az elmúlt négy évben újabb 297 települést kapcsoltunk be a vezetékes ivóvízellátásba<f így mára az ország 98,7 száza­lékában egészséges vizet ihatunk. Ezzel elértük tiz európai uniós átlagát. 1994 óta szennyvízprogramunk keretében 4800 km csatorna épült. Ehhez kellett az SZDSZ. A következő négy éveben:- 4500 km csatorna,- napi 300000 ni5 szennyvíz tisztítására alkalmas berendezés,- 70 települést tehermentesítő út,- 400 km autópálya és gyorsforgalmi út épül, 2000-re 2000 km-re bővül a kerékpárút-hálózat. Ehhez kell az SZDSZ. 1994-ben több mint 700 ezren vártak telefonra. 1998-ra a várakozók száma Y750Q-ra csökkent. Ehhez kellett az SZDSZ. Legkésőbb 2002-re minden igénylő telefonhoz jut, és az új szolgáltatók megjelenésével a telefondíjak csökkennek. Ehhez kell az SZDSZ. Ehhez kell az Ön szavazata is! E gy jó társaságban még valahogy megbocsátják az új vendégnek, ha szegényes az öltözete, avagy rossz az ízlése. De ha egész lényéből süt a gondo- zatlanság, messzire bűzlik leheiete, sáros cipővel to­porog a szoba szőnyegén, hát nagyon hamar az aj­tón kívülre tessékelik a szemrehányó pillantások. Illés Zoltán szerint, aki a Fidesz-Magyar Polgári Párt alelnökeként a környezetvédelem élharcosa, Magyar- ország most úgy akar belépni az európai uniós tár­saságba, hogy enyhén szólva pucolatlan a lábbelije, külleme kellem helyett elhanyagoltságot áraszt, a többéves borosta mögött jobb, ha nem nyitja ki a száját. A kérlelhetetlenül és keményen fogalmazó - keselyű típusú - politikus szerint az infrastrukturá­lis fejlesztések mellett a környezetvédelemben a leg­nagyobb a lemaradásunk Európához képest, és ezt az elmúlt négy év kormányzati tehetetlenségével és hozzá nem értésével magyarázza. vállalta, hogy felszámolja a kör­nyezeti problémákat, és ezért milliárdokat engedtek el a befek­tetőnek a vételárból. Ugyanak­kor a német cég megjelent a kör­nyezetvédelmi tárcánál, és tíz- milliárdot kért a „környezetvé­delmi problémák felszámolásá­ra”. Igaz, hogy csak hatszázmil­liót kapott, de kapott! Egyszó­val az elmúlt négy évben olyan környezetpolitika folyt ebben az országban, ami nem hatékony; a meglévő forrásokat nem szak­mailag, nem a megfelelő módon hasznosították, az elkészült pro­jekteket nem ellenőrizték, sőt már az 1999-es pénzek terhére is vállaltak kötelezettséget.- A politikai ellentéteket, „másképp látásokat” félretéve, miben a legnagyobb az elmara­dásunk a többi európai uniós tagországhoz képest?- A kommunális és veszélyes hulladékok területén elsődlege­sen, Ezt követi a felszíni vizek szennyezettsége és a vízadó réte­gek szennyeződése, amihez szo­rosan kapcsolódik a csatornázott­ság és a víztisztítás hiánya. Ez utóbbinál lenne elegendő kapa­citás, csak nagyon elaprózódott rendszerben végzik, nem régiók­ban gondolkodtak, így költséges és nem hatékony. Lemaradásunk óriási a levegőszennyezetlség csökkentése területén is. Az ipar­ban pedig az a jó környezetvé­delmi politika, amelyik nem a munkahelyek megszüntetésével együtt tud csak eredményt felmu­tatni, hanem olyan beruházáso­kat támogat, amelyek csökken­tik a szennyezést, elősegítik a tö­megközlekedés térnyerését, a MÁV-nál teremt új munkahelye­ket azzal, hogy a tranzitkamio­nok vasúti szállítását támogatja.- Egyszóval a környezetpo­litika nem független a gazda­ságtól...- Sőt! Nagyon szorosan össze­függ, hiszen a környezetpolitika az újraelosztás rendszere, s mint ilyenben, nagyon nagy a kor­mány felelőssége.- Tehát jó ötlet volt a terület- fejlesztéssel társítani az elmúlt négy évben! „ -Mi még a turizmust is hozzá­kapcsolnánk! Ha tehát mi azt mondjuk, területfejlesztés, akkor a keleti régió kiemelt szerepet kap, hogy ne álljon meg a tőke a Dunántúlon, meg kell építeni az M3-ast, ahol nem döntöttük még el, hogy Barabásnál vagy Zá­honynál hagyja el az országot, de egy biztos, nem koncesszióban építjük, azaz a külföldi befektető kénye-kedvére bízva a pályadí­jat. Legyen matricás rendszer, amely évi egyszeri befizetés után korlátlan közlekedést engedé­lyez az új autópályái. A külföl­diek és az átutazó kamionok fi­zetnének csak autópályadíjat. Gyorsforgalmi utakat akarunk itt építeni, ezzel is ide vonzva a be­fektetőket. Mindezek környezet­védelmi és turisztikai szemlélet nélkül nem történhetnek meg, és nem működnének hatékonyan.- Távirati stílusban nézzük az elmúlt négy év „bakijait”, majd ugyancsak röviden azt is, mit tenne a Fidesz kormányzati po­zícióban?- A mohi atomerőmű még 1995-ből. Az osztrák kancellár nyomására a szlovákok ideigle­nesen elálltak az üzemeltetéstől, míg Honi Gyuláék egyetlen lé­pést sem tettek az atomerőmű el­len. Pedig Budapesthez közelebb van, mint Bécshcz. Ott volt a letenyei veszélyes hulladék ügye, ahol olyan nyilatkozatok születtek, hogy az a bizonyos szál­lítmány jogtechniká értelemben nincs Magyarországon. Csak a valóságban. Az ügy pikantériá­ja, hogy az egyik szocialista csúcspolitikus felesége is érintett volt az ügyben. Aztán jött a garéi hulladék problémája. A minisz­térium rémhírnek minősítette, hogy rákkeltő anyagok lennének Garén. A saját dokumentumaik­kal bizonyítottuk nekik, hogy egy cseppet sem rémhír. A mai napig nem történt semmi. Annak a cégnek akarnak 2,7 milliárd fo­rintot adni a probléma megoldá­sára, aki maga a szennyező! Hol van itt a „szennyező fizessen” elve? A Bős-Nagymaros-ügyre nem is akarok sok szót veszteget­ni. Az egész kormányzatot minő­síti, hogy környezetvédelmi ha­tástanulmányt kell készíteni Pilismarótra. Könyörgöm! Ha Nagymarosnál valami környezet- pusztító, akkor nyolc kilométer­rel arrébb miért ne lenne az? Ugyancsak egyetlen szót sem ér meg a környezetvédelmi alap elvtelen osztogatása...- S mit lehet tenni?- Négyéves programban gon­dolkodunk. Szeretnénk elter­jeszteni a szelektív hulladék- gyűjtést, de nem kísérleti jelleg­gel! Nincs értelme kampánysze­rűen itt vagy ott gyűjtögetni. Ennek meg kell teremteni a törvényi, a pénzügyi, az ösz­tönző hátterét, érdekeltté kell tenni a polgárokat, a cégeket, a feldolgozó üzemeket, tudni kell, hogy a nyert terméket hova lehet eladni, egyszóval sokkal összetettebb, mint hogy kampányjelleggel elin­dítsuk. A veszélyes hulladé­koknál be kell vezetni a biz­tosítások rendszerét. Csak ak­kor adunk ki engedélyt cé­geknek a veszélyes hulladék kezelésére, feldolgozására, szállítására, ha biztosítást köt­nek. így ha eltűnnek, de a hul­ladék itt marad, a biztosító fi­zeti az ártalmatlanítást, és nem az adózók zsebéből kell ki­húznunk a maradék forinto­kat. A környezetkímélő ener­giaforrásokat támogatnánk, a geotermikus erőműveket és a napkollektorok használa­tát. A termékdíj rendszerét is megváltoztathatnánk, hiszen ma például a műanyag flako­nokba üdítőt töltő cégeknek elég a göngyöleg 10 százalé­kát összegyűjteniük, hogy a termékdíj teljes összegét visszaigényeljék! S a maradék 90 százalékot miből ártalmat­lanítjuk?-Ennyi negatívum után va­lamijót is szeretnék hallani az elmúlt négy évről! •- A természetvédelmet em­líthetném. A felügyelőségek, a nemzeti parkok nagyon jól működtek, de a maguk erejé­ből és akaratából.- Az átlagpolgár csak a nagy balhékat látja, vagy mást is érzékel?- Ez úgy működik a minden­napi embernél, mint a Tocsik- ügy. Nem tudjuk elképzelni, hogyan lehet 800 milliót lop­ni, de tudjuk, hogy valaki ilyet csinált, és ettől kezdve a köz­vetlen környezetünkben is ha­marabb észrevesszük a kisebb csalásokat, lopásokat, hazugsá­gokat. Nem kell ahhoz azon­ban hatalmas ügy, hogy az em­berek lássák: a mai Magyaror­szág a korrupció terjedésében élenjár! Látjuk, és az utcán ta­pasztaljuk, hogyan jelenik meg a maffia. A környezetvédelem­iben ugyanígy van. A nagy ügyek még jobban láthatóvá teszik, hogy probléma van, és az emberek mellette sorolni kezdik, hogy az 50-es úton már nem lehet közlekedni az autó­pályát elkerülni akaró kamio­noktól, hogy Tokaj-hegyaljá- ra akarnak akkumulátor-feldol­gozót építeni, hogy a növekvő városi zsúfoltság ellenére nincs megfelelő műszerpark a lég­szennyezettség mérésére, a szmogriadó elrendelésére. A településeken emelkednek a vízárak, mert a tiszta víz már nem tiszta, és csak hatalmas költséggel tehető azzá, vagy messzebbről hozzák. A szemét­telepek nagyon hamar betel­nek, mert nem szelektálják a hulladékot, a „könnyű szemét” hamar telíti a tárolókat. S ha útra kelünk sem látunk mást, mint hogy nincs tisztaság, nincs nyugalom, nincs tiszta víz, már nem fürödhetnek ott a Tiszá­ban, ahol egy éve tették. Már nem süketek a fülek a vészha­rangra, sőt már majdnem min­denki ott van a kongatok kö­zött. A következő évek, évtize­dek környezetvédelmi vezetői­nek illene rájuk is figyelni...

Next

/
Oldalképek
Tartalom