Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-04 / 103. szám

1998. május 4., hétfő

Kultúra

„Kikelet” és „Ficánka”

Babus Andrea (Új Kelet) ls,ván készítette fel a szereP- ---------------------------------------- lésre. E két csoport képviseli

Fe

hérgyarmaton rendezték majd Szabolcs-Szalmár-Bereg meg április utolsó két napján megyét a négy megye színját- a hetedik Weöres Sándor Gyér- szóit mérő területi döntőn, me- mekszínjátszó Találkozó me- lyet május 9-10-én rendeznek gyei döntőjét a megyei önkor- meg Debrecenben. Az orszá- mányzat és a fehérgyarmati gos mezőny Tatabányán júni- művelődési központ közös us 5-6-7-én méri majd össze szervezésében. A versenyre ' tehetségét. A fehérgyarmati való nevezés feltételei szerint elődöntőn főként mesedramahat-tizennégy éves korú gyermekek érdeklődésének megfelelő, az alsó tagozatos kategóriában legfeljebb tizenöt, a felsősök kategóriájában maximum huszonöt perces előadással nevezhettek a csoportok műfaji, tematikai megkötés nélkül.

A színjátszás iránt érdeklődők tábora - a versenyre jelentkezők megkétszereződött száma alapján - egyre növekszik. —Az idei rendezvényre összesen huszonkilenc színjátszó kör jött el - állapította meg Sivadó Sándor megyei főtanácsos ami közel hatszáz gyermek fellépését jelentette. Volt olyan iskola, ahonnan két gyermekcsoport is érkezett, így Újfehértóról, Tiszavasváriból, Tiborszállás- ról és Magyról. Az előadások színvonalát a háromtagú zsűri - Szakáll Judit, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke, Nagy István Attila költő, műfordító és Belinszky József tanár - összességében jó közepesre értékelte. Mindkét napon láthattunk kiemelkedő produkciót, így arany oklevéllel jutalmazták a záhonyi Kikelet Színjátszó kört Hordós Csaba Mese a lusta fiúról... című meséjének bemutatójáért, valamint a besztereci Ficánka együttest Arany János Bajusz című művének előadásáért. A záhonyi diákokat Tóth Gabriella és Nagy Zsoltné, a besztereci fiatalokat Hajnal

tizálásokat láthatott a közönség, s bár megkötöttség nem volt, külföldi szerző művének feldolgozásával nem is találkozott a zsűri. Előfordult, hogy teljes díszletezéssel, jelmezben játszottak a csoportok, de egyre inkább tért hódít az a gyarkorlat, hogy csupán jelzé- ses díszleteket és jelmezmegoldásokat alkalmaznak a szereplők. Sivadó Sándor véleménye szerint az lenne a legjobb, ha a jelzéses megoldások „divatja” érkezne el, hiszen ez olcsóbb is - ami nem utolsó szempont ugyanakkor az a cél, hogy a gyerekek tanuljanak meg igazán játszani, külső eszközök segítsége nélkül, hitelesen alakítsák a megformálandó figurát. Továbblépés lenne, ha a pedagógusok nem kész darabhoz nyúlnának, nem csupán egy szövegkönyvet jele- níttetnének meg a gyerekekei, hanem vállalkoznának önálló dramatizálásra is. E találkozón remek alkalom nyílt arra, hogy a pedagógusok, a gyerekek tanuljanak egymástól, s szakmai tanácsokat is kapjanak a zsűritől, valamint olyan élményeket szerezzenek, melyekre a tanórákon nincs lehetőség. Sivadó Sándor kiemelte az iskolák és a helyi önkormányzatok komoly anyagi áldozat- vállalását, hiszen a gyermekszínjátszás, egy ilyen versenyre való felkészülés és a helyszínre való eljutás nem olcsó mulatság manapság.

Az egyik nyertes, a besztereci Ficánka együttes és felkészítőjük, Hajnal István

Címer és emlékpark

Munkatársunktól

Májusban folytatódik Kék községben annak a tavaly felépített négytantermes iskolának a bővítése, mely a tervek szerint többfunkciós kulturá-. lis és oktatási intézménnyé növekszik. Helyet kap benne az iskola, a könyvtár, a házasságkötő és a közösségi terem és az ifjúsági klub. A munkálatok az elkövetkezendő időszakban a háromszáz személyt befogadó közösségi terem megépítésével folytatódnak. A várhatóan ez év végére befejeződő beruházás több mint

huszonhétmillió forintba kerül. A falu pályázatot írt ki Kék címerének megalkotására. Az érdeklődők már megkaptak minden történelmi anyagot, s a pályázatokat május 25-éig adhatják le. A pályaműveket külső véleményezőkből - amatőr művészekből - álló zsűri értékeli majd, s az ő bírálatukat is figyelembe véve, a település képviselő-testülete dönt arról, melyik címertervet fogadják el. Augusztus 20-ára emlékparkot szeretnének létrehozni, melyet a falu hétszázharminc éves évfordulójára avatnának fel.

Szentély félúton

Utoljára még otthon találkoztunk, Kárpátalján, jó öt-hat évvel ezelőtt. Amikor már itthon, Nyíregyházán megkeresett a szerkesztőségben, hirtelen nem is tudtam, hová tegyem. Nem mintha sokat változott volna, inkább csak az időkiesés sodorta távolabbra az arcvonásokat a beazonosítandó névtől. Aztán hirtelen megvilágosodott: az ungvári Kárpáti Igaz Szónál dolgozó kolléga feleségét, Pá/fy Juliannát inkább csak hírből ismertem. Negyedik éve laknak itt, a Nagycserkeszhez tartozó Vadasbokorban. Invitáltak, menjek ki hozzájul, nézzem meg, hogy élnek. Kimentem.

Az udvaron hatalmas fehér kuvasz fogad, barátságosan vakkant vagy kettőt, így köszön, no meg jelzi a háziaknak, hogy vendég érkezett. A gazda kijön az ámbitusra. Jó helyen járok. Felújított, szép parasztház, benne búbos kemence, a majdnem egyhektáros „birtokon” két kis erdőben kanadai nyárfák sorakoznak katonás glé- dában, odább fiatal gyümölcsfák nyújtózkodnak elő a nyíregyházi homokhoz szokott szemem számára csodálatos fekete földből, emitt zöldségeskert ígér gazdag termést. Hát itt él a művészházaspár, itt teremtett magának csendes, nyugodt, új otthont.

Dal may Árpád (Új Kelet)

Pálfy István Ungváron a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának alapító tagja és titkára volt. Számos kiállításon vett részt, a nagyközönség főleg a Tárogató című szatirikus lapban közölt karikatúráiról ismerte. (A Jani bácsi vágyálmai című rajzai miatt meg is gyűlt a baja a hatósággal.) Művészete itt bontakozott ki igazán. Hivatásos festőművész és grafikus, ebből él. Tiszadobon hetente egyszer kerámia- és rajzkört is vezet.- Azt hiszem, Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében már ismernek, de az ország más vidékeire is eljutottak a képeim - mondja. - Az én világom a szürrealizmus, s azon belül legújabban a groteszk. Ilyennek látom a világot. Korábban is szerettem karikatúrákat rajzolni, a Ludas Matyiban is megjelentek munkáim.

Amikor ecsetet vagy ceruzát vesz a kezébe, soha nem tudja előre, mi lesz a képen. A kompozíció általában éjjel, álmában születik meg, de a képre már nem pontosan az kerül. Leül a vászon elé, szinte beszélget vele, felvisz valamilyen színt, az újabb gondolatokat ébreszt benne. Ebből a „tárgyalásból”, alkudozásból jön létre végül maga a műalkotás. Javítani nemigen szokott a munkáin, hagyja magát az impresszióktól vezéreltetni. Képei nem absztrakt alkotások, hisz mindegyiknek van mondanivalója, elmesélendő saját története. Groteszk művei felnagyítják az emberi butaságot, az élet abnormitásait.- Sokszor logikátlan dolgok történnek - fűzi hozzá magyarázatul -, fölöslegesen bonyolulttá tesszük a magunk és mások életét. Erre próbálom felhívni a figyelmet.

Nagyszerű grafikasorozattal illusztrálta még Ungváron Tár- czy Andor költő és prózaíró szatirikus írásainak kötetét. Az aprólékos pontossággal kidolgozott míves rajzok nagy sikert arattak.

Amint közeli ismerősei nevezik, Putyu nem szereti emlegetni a múltat. S nem csupán azért, mert Magyarországra költözése miatt - boszorkányüldözéses módszerrel - kizárták a Révész Imre Társaságból. Mint mondja, eleget volt mártír, ..kárpátaljai szegény rokon”. Ma már országszerte ismert személyiség: Szabolcsban élő magyar művész. Van pedig mire visszaemlékeznie! Otthon voltak konfliktusai, mert a nyugati irányzatok felé orientálódott, s ezt sem a hatalom, sem a művésztársak többsége nem vette jó néven. Soha nem tudott szocreál képet festeni, mert szerinte a művészet nem erre való.

Megtalálta önmagát, saját stílusát. Az a terve, hogy szintetizálja a szürrealizmust a groteszkkel. Képei nyugati országokba is eljutottak, sokszor otthon keresik fel messziről jött idegenek, akik barátaiktól, ismerőseiktől hallottak róla. Jogos igénye, hogy szeretne részt venni külföldi kiállításainak megnyitóin. Eddig Sopron volt a legnyugatibb város, ahová eljutott.- Nyáron végre megkapom a magyar állampolgárságot - csillan fel a szeme -, s akkor én is mehetek majd Nyugatra.

Ha nem is emlegeti Kárpátalját, mégis gondol az otthoniakra. Az ember nem bújhat ki a bőréből, na meg a gyökerek is erősen kötik az elhagyott szülőföldhöz. Ezért is találta ki a tiszadobi alkotótábort kárpátaljai művészek számára. Amikor előállt az ötlettel, Tóth István, a Tiszadobi Gyermekváros igazgatója személyében támogatóra talált. Nagyon sokat segített Mát földi István, a Szabolcstej Rt. vezérigazgatója és Bán György, a tiszadobi Maladupi STTSZ elnöke, valamint Legány András tiszavasvári vállalkozó. Nélkülük nem valósulhatott volna meg az alkotótábor. Idén már harmadik alkalommal jönnek át tehetséges kárpátaljai művészek az Andrássy-kastélyba.- Persze, sok baj van itt, Magyarországon is, de az nagyon jó, hogy az embert a munkája alapján ítélik meg -, érezni a hangjából, hogy ismét összehasonlít. - Senkit nem ismertem itt, mégis be tudtam mutatkozni a Városi Galériában, majd Nagycenken, Mezőkövesden, Szentendrén is. Stílusomat az utóbbi négy év alatt alakítottam ki, már Magyarországon.

Közben a ház asszonya, aki nélkül Pálfy István nem lehetett volna az, aki, megjelenik az illatos és különlegesen finom feketével. Julika persze nem csupán művészfeleség: ipar- és képzőművész, ezenkívül költő is. A napokban jelent meg Itt és Ott című kis kötete, amelyet saját olajképeivel illusztrált. A cím itt is sokat mond. Pálfy Julianna Csapon született,

éppencsak odaát. Verseiből ítélve ő nehezebben viselte el az átköltözést Képeiben gyönyörködhettek a látogatók Ungvártól Nyíregyházán és Budapesten át egészen Ausztriáig és Németországig. Koloristának tartja magát, számára a színek fontosak, valamint a hangulat és a harmónia. Kevesebbet alkot a férjénél, ami érthető is, hisz nemcsak a háztartás gondjai szorítják korlátok közé szabad idejét, hanem eddig a két gyerek nevelésében is helyt kellett állnia. Büszke is gyermekeikre: lányuk idén végez az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, fiuk nyíregyházi gimnazista, kitűnő tanuló.

Julika a festés mellett zongorázik is. Most arról beszél, mi késztette versírásra.- Mindig közel állt hozzám az irodalom. Otthon tördelőszeikesz- tőként cikkeket is írtam. Úgy éreztem, hogy versben is kikívánkozik a mondanivalóm. Gyerekverseimet az ungvári Bóbita közölte. Komolyabban már Magyarországon kezdtem írni, amikor a gyerekek nagyobbak voltak. A lányom biztatására léptem a nyilvánosság elé kis kötetemmel.

Azt is elárulja, hogy mese- könyvet ír, mégpedig olyat, amelyikben semmiféle erőszak nincs. Már majdnem elkészült vele, szeretné karácsony táján megjelentetni. Egy verses mese is készülőben van, az a következő terv.

— Versek nélkül már nem tudok élni. Az írás létszükségletemmé vált, olyan számomra, mint amikor valaki imádkozik - vallja.

Persze könnyű is imádkozni a festészet és a költészet e parasztházba álmodott templomában, elmerülni az áhítatban, elvonulni a külső világ bajai elől belső világunk vágyai és gyötrelmei közé. Ez a kis ház olyan igazi otthon, ahol valódi művészi és emberi értékek születnek. S ez a szentély képzeletben valahol mintha félúton lenne Ungvár és Nyíregyháza között...