Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-27 / 98. szám

Kultúra 1998. április 27., hétfő Nyerő lett a „Ne hagyj el!” Az Ifjúsági és Felnőtt Táncművészeti Fesztivál területi versenye április 19-én, vasárnap zajlott le. Szalai Ta­mást, a Táncpedagógusok Országos Szövetségének ügyvezető alelnökét, az elődöntő zsűrijének tagját kér­tük meg arra, értékelje a látottakat. Babus Andrea (Új Kelet)- Az idei Ifjúsági és Fel­nőtt Táncművészeti Feszti­vál fordulói közül Nyíregy­házán láthattuk a legszínvo­nalasabb bemutatókat. Külö­nösen magas színvonalú pro­dukciót mutatott be a nyír­egyházi RE-flex Moderntánc Stúdió, melynek tagjai az or­szágos mezőnyben páratlan eredményt értek el. Az öt le­zajlott fordulóban csupán a RE-flexnek ítélte oda a zsűri a maximálisan elérhető hat­van pontot. A legjobbra ér­tékelt műsorszám a felnőtt kategóriában bemutatott Ne hagyj el! című koreográfia volt. Hasonlóan szépen sze­repelt az ugyancsak nyíregy­házi Szabolcsi Koncert Fú­vószenekar Mazsorettcso- portja. A színpadi mazsorclt- tánc először jelent meg a fesz­tiválon, s a nyíregyháziak ebben is megcsillogtatták te­hetségüket. Megváltozott a döntő idő­pontja, a korábban meg­hirdetett május 2. helyett május 9-én rendezzük meg a budapesti Pätaky Sándor Művelődési Házban. A tán­cosok hat kategóriában mé­rik össze tehetségüket: klas­szikus balett, moderntánc, társastánc, színpadi mazso- rett-tánc, szóló, valamint du­ett. A döntőt követően a kiemelkedően tevékeny­kedő pedagógusok megkap­ják a szövetségtől a megér­demelt nívódíjakat, több éves tevékenységükért a cso­portok elnyerhetik az együt­tesi nívódíjakat, az arany-, ezüst- és bronzfokozatokat. A fesztiválnak nem csupán a versengés a célja, remek le­hetőség arra is, hogy a tánc­csoportok megmutathassák egymásnak, mit tudnak, ta­nuljanak a többiektől, rutint szerezzenek a fellépésben, sminkelésben. Hasznos talál­kozó a pedagógusoknak is, mondhatjuk: szakmai fórum. Az évek során azt tapasztalhat­tuk, hogy nagyon sok fiatalt tud mozgósítani ez a rendez­vény. Ez évben Nyíregyházára nem is szerveztünk elődöntőt, de a szolnoki versenyre annyi­an jelentkeztek, hogy kényte­lenek voltunk a szabolcsiakat is megkérni arra, adjanak ott­hont a rendezvénynek. A részt­vevők létszámának folyamatos növekedése mellett megfigyel­hető az is, hogy a táncosok évről évre magasabb színvona­lú produkciót nyújtanak. Ez annak is köszönhető, hogy a zsűri fontosnak tartja a fordu­lók végén a pontos szakmai ér­tékelést. A fesztiválnak ugyan nincs nemzetközi folytatása, a következő évre azonban már bejelentkezett egy nyugat-eu­rópai szervezet, hogy verse­nyükön megjelenhetnének á magyar találkozó egyes csapa­tai is. A fesztiválon induló nyír­egyházi együttesek szerep­léséről a csoportok vezetőit kérdeztük. Feketéné Kun Ildikó (Prima- vera Balettegyüttes): - Hét éve egyfolytában szerepelünk a fesztiválon, mind ez idáig döntőbe is jutottunk, s elő­fordult, hogy nemzetközi meg­hívást kaptunk a szereplést követően. Tavaly különdíjjal és helyezésekkel tértünk haza a döntőről, a Kiváló együttes címet szintén az elmúlt évben kaptuk meg. Három számmal jutottunk tovább az idei or­szágos döntőre. Az egyik monderntánc, a Kolibri erede­ti kínai népzenére készült ko­reográfia. Ezt Szuszaid Viktó­ria és Németh Melinda tán­colták. Hunyadi Katalin ugyan­csak továbbjutott produkció­jával, ami spicc-variáció, te­hát klasszikus balett kategó­riában neveztük. Tovább­jutott a Hegedűs a háztetőn című musical-táncjátékból a e leánytánc, melyet a Primavera | Balettegyüttes kilenc tagja £ mutatott be. Most készülünk C S a döntőre, s a zsűri által meg- ö jegyzett apróságokat még korrigáljuk. Ráci Tibor (RE-flex Mo­demtánc Stúdió): - Nagy örö­münkre szolgált, hogy a zsűri értékelésében mind a tánco­sok programját, mind pedig a szervezést az országban ma­gasan a legszínvonalasabb­nak ítélte. Mi ifjúsági kategó­riában, nyolc tíz-tizenhárom év körüli táncos által előadott csoportos számmal indultunk, mely tovább is jutott az or­szágos döntőre. A felnőtt du­ettet, melyet Cserepes Tímea és Molnár Tamás táncolt, a zsűri példaként állította a töb­bi táncos elé. A blues-zenére koreografált felnőtt csoportos produkció is majdnem elérte a maximális pontszámot. Ez utóbbi egy év végi záróvizs­gára készülő hosszabb darab részlete, nem kifejezetten kon­certszám, mégis sikert aratott. Kálvinná Babka Beáta (Ma- zsorettesoport): - A szombati gyermekelődöntőn Debre­cenben két kislánnyal, Roz- gonyi Andreával és Nagy Tí­meával, a kiscsoport tambur- majorjaival indultunk. Walter Tuschala Posaunen-Express című lendületes, játékos szá­mára két bottal mutatták be poénokkal tűzdelt produkci­ójukat. A kislányok „civil­ben” is barátnők, s remekül összedolgoznak a színpadon, látszik, igazán élvezik a fel­lépést. Ugyan én színpadi mazsorett kategóriában ne­veztem be őket, ám a zsűri­nek jogában állt a duók kö­zött értékelni előadásukat. Csakhogy mi ezt nem tudtuk. Hatalmas csalódást jelentett, amikor a színpadi mazsorettek között nem említettek minket továbbjutóként, s hihetetlen volt, amint meghallottuk a ne­vünket az utolsóként értékelt, duó kategóriában. Vasárnap, az ifjúsági és felnőtt verse­nyen két debreceni együttes­sel mértük össze magunkat, s továbbjutónak a mi három ko­reográfiánkat és egy debrece­nit, a Sambo Kulturális Egye­sületét hirdették ki. A mieink közül a Honvéd banda című produkció nyerte el legin­kább a zsűri tetszését, de mél­tatták a Long Street Dixie-t és a Dixie parade koreográfiát is. Utóbbit a középső csoport táncolta, s a lányok még azt is megszámolták, melyik zsű­ritag hányszor kapcsolja fel kis lámpáját, hogy jegyzetel­jen műsoruk közben... Az ér­tékelésnél elhangzott, hogy a táncos lányok mosolyán kis­sé „természetesíteni” kellene. A közeljövőben gyakoroljuk, hogyan mosolyogjanak a lá­nyok a szemükkel is... . .... nm-iyiijjú A Besztereci Hagyományőrző Népdalkor Tiszta szívből Népdalköreinket, népzenei együtteseket bemutató soro­zatunkban olvasóink olyan énekes és hangszeres elő­adók tevékenységével ismerkedhetnek meg, akik szabad idejük nagy részét a népzene kincseinek őrzésére fordít­ják, hagyományaink ápolásának szentelik. Tiszta szív­ből énekelnek és muzsikálnak a maguk örömére, mások gyönyörűségére, átmentve a következő generációknak a magyar kultúra ősi örökségét. Munkatársunktól Beszterce a világ vége - a legutóbbi időkig ez a szólás jutott a helybéliek és a kör­nyező településeken élők eszébe a falu nevét hallván, aminek az a magyarázata, hogy a községből út tovább nem vezetett. Ma már más­ként is ismeretes a település, mégpedig a népművészeté­ről, ami elsősorban a Hagyo­mányőrző Népdalkor, vala­mint a Fürge Ujjak citeraze- nekar érdeme. A két csoport vezetője kérésünkre számolt be működésükről, eredmé­nyeikről és terveikről. Juhász Jánosné népdalkör­vezető: - Vállaltuk, hogy felelevenítjük és megőrizzük a magyar népművészet kin­cseit, emlékeit, nem kitünte­tésekért és nem vállon vere- getésért, hanem azért az utá­nozhatatlan gyönyörűségért, amit a népzene nyújt szá­munkra. Amikor kezdő peda­gógusként ebbe az ezeregy­száz lelkes kis faluba kerül­tünk, nem győztük hallgatni a noszogatásokat, buzdításo­kat, hogy itt is akadnak olyan emberek, akikkel „lehet va­lamit kezdeni”. Eleinte csak énekelgetni szerettünk vol­na, de a kezdő csapat olyan lelkes volt, és olyan elvárá­sokat támasztottak velünk szemben, hogy úgy éreztük, nem dolgozhatunk közép­szerűen. Ezért 1995-ben meg­alakult a Besztereci Hagyo­mányőrző Népdalkor, amely fennállásának második évé­ben a Tarpán rendezett Nép­zenei Fesztiválon ezüst minő­sítést kapott. Ennek a sikernek az eléré­séhez nagyon sok tanulás szükséges, hiszen a magyar népzene igen sokrétű, össze­tett és gazdag. Léteznek dia­lektusok, melyek elsajátítá­sa sok időt és munkát igé­nyel. Ahhoz, hogy valóban a nevünkhöz méltóan a hagyo­mányt őrizzük, nem elég cso­korba szedni az úgynevezett slágerdalokat, hanem fel kell tudni mutatni a közönség számára a régi, szép népzenét is. Ennek a tanulásnak mi még csak az elején tartunk, de szeretnénk otthonosan mozogni a szatmári, a szabol­csi népdalok mellett a délal­földi, a felvidéki, a dunántú­li, az erdélyi népdalok vilá­gában is, hogy aztán ezek a népdalok is visszakerüljenek a zenei köztudatba. Ehhez kér­tünk és kaptunk nagyon sok segítséget Erdős Jenő címze­tes karnagytól, aki a szakmai segítség mellett sokszor lelke­sített és biztatott bennünket. Bizonyára mindenki tisztá­ban van vele, hogy egy ilyen együttes fenntartása pénzbe kerül. Elmondhatjuk, mi a szerencsések közé tartozunk, ezt a segítséget a lehetősé­gekhez képest maximálisan megkapjuk. Ez Poór József polgármester úrnak, valamint a község képviselő-testületé­nek köszönhető: bátorítot­tak, támogattak, és bíztak bennünk. Köszönettel tarto­zunk még Kiss Gyulának, az általános iskola igazgatójá­nak, a sok segítségért. Amikor a szakmai tudás és a biztos anyagi háttér meg­van, még mindig hiányzik a sikerhez egy dolog: a csapat. Hál'istennek, nálunk ez is megvan. A tizenegy lelkes asszony immár harmadik éve áldozza fel a szabad idejét, hogy Beszterecnek hírnevet és megbecsülést szerezzen. A fellépések közötti szünetek­ben hetente egyszer, szerep­lések előtt pedig naponta próbálunk egy-másfél órát. Ezek az asszonyok sokszor valóban erejükön felül telje­sítenek, hiszen sokan csalá­dot, morgó férjet (ezt is meg lehet érteni) hagynak otthon, és jönnek új dalokat tanulni 30, 40, 50 évesen. Néha ke­serves munka ez, hiszen egy- egy tiszta hangért, nyolcad szünetért, szép hajlításért órákat kell szenvedni, és százszor újra kezdeni. Valószínűleg más együtte­sek is úgy vélik, igen kevés a fellépési lehetőség, ezért Őszikék elnevezéssel tavaly Népzenei Fesztivált és Ver­senyt hirdettünk, amelyre 30 együttes és népdalkor jött el. Egyes csoportok kérték a zsű­rizést, mások csak szerettek volna bemutatkozni az igen rangos szakemberek előtt - hogy csak a zsűri elnökét említsem, dr. Joób Árpád, a Debreceni Kodály Kórus igazgatója tisztelte meg je­lenlétével ezt az eseményt, s itt köszönthettük Magyar Bálint miniszter urat, aki megnyitotta a versenyt, és néhány órát eltöltött az együttesek körében, elbe­szélgetett vezetőikkel. Öt­száz vendéget fogadtunk aznap, ami nem kis összeg­be kerül, ezért ezúton is szeretnénk megköszönni valamennyi támogatónk­nak a segítséget, hogy le­hetővé tették a program si­keres lebonyolítását. Juhász János zenekarve­zető: _ A Fürge Ujjak cite- razenekar 1995-ben ala­kult meg az általános isko­la tanulóiból, az ibrányi ze­neiskola kihelyezett tago­zataként. Felléptek Tar­pán, Egerben, Miskolcon, valamint a helyi rendezvé­nyeken. A lányok most nyolcadikosok, hamarosan elhagyják az iskolát, to­vábbtanulnak. A folytatás lehetőségeit még nem is­merjük. Szeretnénk, ha együtt maradhatna az együttes, de megpróbálunk a jelenlegi ötödik-hatodik osztályból új csapatot verbuválni. Hogy milyen sikerrel, az később derül majd ki. Re­ménykedünk! Ez az év az igazi kihívás és próbatétel ideje, hiszen a határokon túlra is eljut­nak a népdalkörrel és a magyar népzenével. Ott lesznek Tarpán, a Népzenei Fesztiválon és Egerben az Erik a szőlő versenyen, ahol tavaly harmadikok lettek. Szeptemberre ismét találkozóra hívják a megye népdalköreit az Őszikék fesztiválra és versenyre. Terveik között szerepel egy több napos, országos rendezvény megszervezé­se, méltó helyszínéül a honfoglalás 1100 éves ju­bileumára állított kopjafa környezetében létrehozan­dó arborétumot és tájházat javasolják, amely szabad­téri színpadként is funkci­onálna. Ezzel bekapcso­lódva Magyarország ide­genforgalmi vérkeringésé­be, bíznak abban, talán már nem csak arról lesz híres Beszterec, hogy ott volt a világ vége. (Várjuk más népdalkörök hasonló terjedelmű beszá­molóját, melyet lapunkban körze adunk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom