Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-27 / 98. szám
Kultúra 1998. április 27., hétfő Nyerő lett a „Ne hagyj el!” Az Ifjúsági és Felnőtt Táncművészeti Fesztivál területi versenye április 19-én, vasárnap zajlott le. Szalai Tamást, a Táncpedagógusok Országos Szövetségének ügyvezető alelnökét, az elődöntő zsűrijének tagját kértük meg arra, értékelje a látottakat. Babus Andrea (Új Kelet)- Az idei Ifjúsági és Felnőtt Táncművészeti Fesztivál fordulói közül Nyíregyházán láthattuk a legszínvonalasabb bemutatókat. Különösen magas színvonalú produkciót mutatott be a nyíregyházi RE-flex Moderntánc Stúdió, melynek tagjai az országos mezőnyben páratlan eredményt értek el. Az öt lezajlott fordulóban csupán a RE-flexnek ítélte oda a zsűri a maximálisan elérhető hatvan pontot. A legjobbra értékelt műsorszám a felnőtt kategóriában bemutatott Ne hagyj el! című koreográfia volt. Hasonlóan szépen szerepelt az ugyancsak nyíregyházi Szabolcsi Koncert Fúvószenekar Mazsorettcso- portja. A színpadi mazsorclt- tánc először jelent meg a fesztiválon, s a nyíregyháziak ebben is megcsillogtatták tehetségüket. Megváltozott a döntő időpontja, a korábban meghirdetett május 2. helyett május 9-én rendezzük meg a budapesti Pätaky Sándor Művelődési Házban. A táncosok hat kategóriában mérik össze tehetségüket: klasszikus balett, moderntánc, társastánc, színpadi mazso- rett-tánc, szóló, valamint duett. A döntőt követően a kiemelkedően tevékenykedő pedagógusok megkapják a szövetségtől a megérdemelt nívódíjakat, több éves tevékenységükért a csoportok elnyerhetik az együttesi nívódíjakat, az arany-, ezüst- és bronzfokozatokat. A fesztiválnak nem csupán a versengés a célja, remek lehetőség arra is, hogy a tánccsoportok megmutathassák egymásnak, mit tudnak, tanuljanak a többiektől, rutint szerezzenek a fellépésben, sminkelésben. Hasznos találkozó a pedagógusoknak is, mondhatjuk: szakmai fórum. Az évek során azt tapasztalhattuk, hogy nagyon sok fiatalt tud mozgósítani ez a rendezvény. Ez évben Nyíregyházára nem is szerveztünk elődöntőt, de a szolnoki versenyre annyian jelentkeztek, hogy kénytelenek voltunk a szabolcsiakat is megkérni arra, adjanak otthont a rendezvénynek. A résztvevők létszámának folyamatos növekedése mellett megfigyelhető az is, hogy a táncosok évről évre magasabb színvonalú produkciót nyújtanak. Ez annak is köszönhető, hogy a zsűri fontosnak tartja a fordulók végén a pontos szakmai értékelést. A fesztiválnak ugyan nincs nemzetközi folytatása, a következő évre azonban már bejelentkezett egy nyugat-európai szervezet, hogy versenyükön megjelenhetnének á magyar találkozó egyes csapatai is. A fesztiválon induló nyíregyházi együttesek szerepléséről a csoportok vezetőit kérdeztük. Feketéné Kun Ildikó (Prima- vera Balettegyüttes): - Hét éve egyfolytában szerepelünk a fesztiválon, mind ez idáig döntőbe is jutottunk, s előfordult, hogy nemzetközi meghívást kaptunk a szereplést követően. Tavaly különdíjjal és helyezésekkel tértünk haza a döntőről, a Kiváló együttes címet szintén az elmúlt évben kaptuk meg. Három számmal jutottunk tovább az idei országos döntőre. Az egyik monderntánc, a Kolibri eredeti kínai népzenére készült koreográfia. Ezt Szuszaid Viktória és Németh Melinda táncolták. Hunyadi Katalin ugyancsak továbbjutott produkciójával, ami spicc-variáció, tehát klasszikus balett kategóriában neveztük. Továbbjutott a Hegedűs a háztetőn című musical-táncjátékból a e leánytánc, melyet a Primavera | Balettegyüttes kilenc tagja £ mutatott be. Most készülünk C S a döntőre, s a zsűri által meg- ö jegyzett apróságokat még korrigáljuk. Ráci Tibor (RE-flex Modemtánc Stúdió): - Nagy örömünkre szolgált, hogy a zsűri értékelésében mind a táncosok programját, mind pedig a szervezést az országban magasan a legszínvonalasabbnak ítélte. Mi ifjúsági kategóriában, nyolc tíz-tizenhárom év körüli táncos által előadott csoportos számmal indultunk, mely tovább is jutott az országos döntőre. A felnőtt duettet, melyet Cserepes Tímea és Molnár Tamás táncolt, a zsűri példaként állította a többi táncos elé. A blues-zenére koreografált felnőtt csoportos produkció is majdnem elérte a maximális pontszámot. Ez utóbbi egy év végi záróvizsgára készülő hosszabb darab részlete, nem kifejezetten koncertszám, mégis sikert aratott. Kálvinná Babka Beáta (Ma- zsorettesoport): - A szombati gyermekelődöntőn Debrecenben két kislánnyal, Roz- gonyi Andreával és Nagy Tímeával, a kiscsoport tambur- majorjaival indultunk. Walter Tuschala Posaunen-Express című lendületes, játékos számára két bottal mutatták be poénokkal tűzdelt produkciójukat. A kislányok „civilben” is barátnők, s remekül összedolgoznak a színpadon, látszik, igazán élvezik a fellépést. Ugyan én színpadi mazsorett kategóriában neveztem be őket, ám a zsűrinek jogában állt a duók között értékelni előadásukat. Csakhogy mi ezt nem tudtuk. Hatalmas csalódást jelentett, amikor a színpadi mazsorettek között nem említettek minket továbbjutóként, s hihetetlen volt, amint meghallottuk a nevünket az utolsóként értékelt, duó kategóriában. Vasárnap, az ifjúsági és felnőtt versenyen két debreceni együttessel mértük össze magunkat, s továbbjutónak a mi három koreográfiánkat és egy debrecenit, a Sambo Kulturális Egyesületét hirdették ki. A mieink közül a Honvéd banda című produkció nyerte el leginkább a zsűri tetszését, de méltatták a Long Street Dixie-t és a Dixie parade koreográfiát is. Utóbbit a középső csoport táncolta, s a lányok még azt is megszámolták, melyik zsűritag hányszor kapcsolja fel kis lámpáját, hogy jegyzeteljen műsoruk közben... Az értékelésnél elhangzott, hogy a táncos lányok mosolyán kissé „természetesíteni” kellene. A közeljövőben gyakoroljuk, hogyan mosolyogjanak a lányok a szemükkel is... . .... nm-iyiijjú A Besztereci Hagyományőrző Népdalkor Tiszta szívből Népdalköreinket, népzenei együtteseket bemutató sorozatunkban olvasóink olyan énekes és hangszeres előadók tevékenységével ismerkedhetnek meg, akik szabad idejük nagy részét a népzene kincseinek őrzésére fordítják, hagyományaink ápolásának szentelik. Tiszta szívből énekelnek és muzsikálnak a maguk örömére, mások gyönyörűségére, átmentve a következő generációknak a magyar kultúra ősi örökségét. Munkatársunktól Beszterce a világ vége - a legutóbbi időkig ez a szólás jutott a helybéliek és a környező településeken élők eszébe a falu nevét hallván, aminek az a magyarázata, hogy a községből út tovább nem vezetett. Ma már másként is ismeretes a település, mégpedig a népművészetéről, ami elsősorban a Hagyományőrző Népdalkor, valamint a Fürge Ujjak citeraze- nekar érdeme. A két csoport vezetője kérésünkre számolt be működésükről, eredményeikről és terveikről. Juhász Jánosné népdalkörvezető: - Vállaltuk, hogy felelevenítjük és megőrizzük a magyar népművészet kincseit, emlékeit, nem kitüntetésekért és nem vállon vere- getésért, hanem azért az utánozhatatlan gyönyörűségért, amit a népzene nyújt számunkra. Amikor kezdő pedagógusként ebbe az ezeregyszáz lelkes kis faluba kerültünk, nem győztük hallgatni a noszogatásokat, buzdításokat, hogy itt is akadnak olyan emberek, akikkel „lehet valamit kezdeni”. Eleinte csak énekelgetni szerettünk volna, de a kezdő csapat olyan lelkes volt, és olyan elvárásokat támasztottak velünk szemben, hogy úgy éreztük, nem dolgozhatunk középszerűen. Ezért 1995-ben megalakult a Besztereci Hagyományőrző Népdalkor, amely fennállásának második évében a Tarpán rendezett Népzenei Fesztiválon ezüst minősítést kapott. Ennek a sikernek az eléréséhez nagyon sok tanulás szükséges, hiszen a magyar népzene igen sokrétű, összetett és gazdag. Léteznek dialektusok, melyek elsajátítása sok időt és munkát igényel. Ahhoz, hogy valóban a nevünkhöz méltóan a hagyományt őrizzük, nem elég csokorba szedni az úgynevezett slágerdalokat, hanem fel kell tudni mutatni a közönség számára a régi, szép népzenét is. Ennek a tanulásnak mi még csak az elején tartunk, de szeretnénk otthonosan mozogni a szatmári, a szabolcsi népdalok mellett a délalföldi, a felvidéki, a dunántúli, az erdélyi népdalok világában is, hogy aztán ezek a népdalok is visszakerüljenek a zenei köztudatba. Ehhez kértünk és kaptunk nagyon sok segítséget Erdős Jenő címzetes karnagytól, aki a szakmai segítség mellett sokszor lelkesített és biztatott bennünket. Bizonyára mindenki tisztában van vele, hogy egy ilyen együttes fenntartása pénzbe kerül. Elmondhatjuk, mi a szerencsések közé tartozunk, ezt a segítséget a lehetőségekhez képest maximálisan megkapjuk. Ez Poór József polgármester úrnak, valamint a község képviselő-testületének köszönhető: bátorítottak, támogattak, és bíztak bennünk. Köszönettel tartozunk még Kiss Gyulának, az általános iskola igazgatójának, a sok segítségért. Amikor a szakmai tudás és a biztos anyagi háttér megvan, még mindig hiányzik a sikerhez egy dolog: a csapat. Hál'istennek, nálunk ez is megvan. A tizenegy lelkes asszony immár harmadik éve áldozza fel a szabad idejét, hogy Beszterecnek hírnevet és megbecsülést szerezzen. A fellépések közötti szünetekben hetente egyszer, szereplések előtt pedig naponta próbálunk egy-másfél órát. Ezek az asszonyok sokszor valóban erejükön felül teljesítenek, hiszen sokan családot, morgó férjet (ezt is meg lehet érteni) hagynak otthon, és jönnek új dalokat tanulni 30, 40, 50 évesen. Néha keserves munka ez, hiszen egy- egy tiszta hangért, nyolcad szünetért, szép hajlításért órákat kell szenvedni, és százszor újra kezdeni. Valószínűleg más együttesek is úgy vélik, igen kevés a fellépési lehetőség, ezért Őszikék elnevezéssel tavaly Népzenei Fesztivált és Versenyt hirdettünk, amelyre 30 együttes és népdalkor jött el. Egyes csoportok kérték a zsűrizést, mások csak szerettek volna bemutatkozni az igen rangos szakemberek előtt - hogy csak a zsűri elnökét említsem, dr. Joób Árpád, a Debreceni Kodály Kórus igazgatója tisztelte meg jelenlétével ezt az eseményt, s itt köszönthettük Magyar Bálint miniszter urat, aki megnyitotta a versenyt, és néhány órát eltöltött az együttesek körében, elbeszélgetett vezetőikkel. Ötszáz vendéget fogadtunk aznap, ami nem kis összegbe kerül, ezért ezúton is szeretnénk megköszönni valamennyi támogatónknak a segítséget, hogy lehetővé tették a program sikeres lebonyolítását. Juhász János zenekarvezető: _ A Fürge Ujjak cite- razenekar 1995-ben alakult meg az általános iskola tanulóiból, az ibrányi zeneiskola kihelyezett tagozataként. Felléptek Tarpán, Egerben, Miskolcon, valamint a helyi rendezvényeken. A lányok most nyolcadikosok, hamarosan elhagyják az iskolát, továbbtanulnak. A folytatás lehetőségeit még nem ismerjük. Szeretnénk, ha együtt maradhatna az együttes, de megpróbálunk a jelenlegi ötödik-hatodik osztályból új csapatot verbuválni. Hogy milyen sikerrel, az később derül majd ki. Reménykedünk! Ez az év az igazi kihívás és próbatétel ideje, hiszen a határokon túlra is eljutnak a népdalkörrel és a magyar népzenével. Ott lesznek Tarpán, a Népzenei Fesztiválon és Egerben az Erik a szőlő versenyen, ahol tavaly harmadikok lettek. Szeptemberre ismét találkozóra hívják a megye népdalköreit az Őszikék fesztiválra és versenyre. Terveik között szerepel egy több napos, országos rendezvény megszervezése, méltó helyszínéül a honfoglalás 1100 éves jubileumára állított kopjafa környezetében létrehozandó arborétumot és tájházat javasolják, amely szabadtéri színpadként is funkcionálna. Ezzel bekapcsolódva Magyarország idegenforgalmi vérkeringésébe, bíznak abban, talán már nem csak arról lesz híres Beszterec, hogy ott volt a világ vége. (Várjuk más népdalkörök hasonló terjedelmű beszámolóját, melyet lapunkban körze adunk.)
