Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-04 / 53. szám
1998. március 4., szerda Határon innen és túl Összejött a múlt és a jelen Testvérvárosi küldöttség Nagykárolyban Mátészalka és Nagykároly 1990 óta tart fenn testvérvárosi kapcsolatot, de az eltelt immáron nyolc év alatt most első alkalommal látogatott népesebb delegáció Romániába. Az utazók között a mátészalkai polgármesteri hivatal vezetői és tisztségviselői mellett a város intézményvezetőit és néhány vállalkozót, üzletembert is találhattunk. Az ősök szülőföldjén Beszélgetés Perényi Jánossal A Perényiek a nagy magyar történelmi családokhoz tartoznak, amelyek számos hírességet adtak a nemzetnek. A család egyik legismertebb tagja a Beregvégardóban (ma Beregszász külvárosa) született báró Perényi Zsigmond, aki Bereg vármegye alispánja, majd Ugocsa vármegye főispánja, 1848-49- ben az országgyűlés felsőházának elnöke, a Honvédelmi Bizottmány tagja, a szabadságharc vértanú ja volt. O a szépapja annak a Perényi Jánosnak, aki a múlt hét végén Beregszászra látogatott a civil szervezetek szerepéről tartott nemzetközi szemináriumra. A rendezvény után beszélgettünk el az Európa Tanács képviselőjével. Szamosi István Az elmúlt hét végén lebonyolított egynapos találkozó az ünnepélyes fogadás után a mátészalkai és nagykárolyi képviselő-testület közös tanácskozásával kezdődött a nagykárolyi városházán. Kovács Jenő, a vendéglátó testvérváros polgár- mestere meleg szavakkal - természetesen magyarul - üdvözölte a testvérvárosi delegáció tagjait, majd a két várost, illetve a térséget érintő örömökről, gondokról beszélt. Többek között elmondta, hogy érzése szerint az évek óta húzódó Vállaj- Csalános határátkelő megnyitása akadályozza a két város közötti kapcsolat mélyebb kialakulását, hiszen jelenleg csak nagy kerülővel lehet eljutni Nagykárolyból Mátészalkára, illetve vissza. A két ország kormánya már több ízben tárgyalt az ügyről, de mindeddig konkrét lépéseket sem a románok, sem a magyarok nem tettek. Az említett határszakasz megnyitásától, valamint a Nagykároly és Mátészalka közötti vasúti teherforgalom helyreállításától és újraindításától a gazdasági élet fellendülését, a térség vállalkozóinak közeledését és a kulturális kapcsolatok szélesedését remélnék Nagykárolyban, illetve környékén. A közös múlt mellett összeköti a két várost a jelen is, hiszen Nagykároly is hasonló problémákkal küzd, mint Mátészalka: mindkét városban a legnagyobb gondot az infrastrukturális feladatok megoldása jelenti, valamint az, hogy kevés pénz jut a különböző beruházásokra. Mint Nagykároly polgármestere kienelte: nekik most a legnagyobb gondjuk, hogy az utak építése, illetve javítása, a meglévő intézmények működtetése mellett hamarosan a fűtés- és vízszolgáltatás korszerűsítésére is pénzt kellene fordítani, ám ennek forrását még nem látják. Dr. Szilágyi Dénes, Mátészalka polgármestere a közös múltra és a közös nyelvre emlékeztette a jelenlévőket, amikor a testvérvárosi kapcsolatok kialakításáról és fenntartásáról beszélt. Többek között elmondta: csak úgy lehet egy kapcsolat jól működő és gyümölcsöző, ha a felek rendszeresen találkoznak, a gondokat és örömöket egyaránt meg tudják beszélni. Ehhez az is szükséges, hogy minél rövidebb úton elérhessék egymást, ne kelljen „kitérőt” tenni, ha a rokon, testvér, vagy éppen a testvér- város delegációja látogat a határ túlsó oldalára. A közös testületi ülést követően a delegáció tagjai megismerkedtek Nagykároly nevezetességeivel, megcsodálták a város templomait és a renoválás alatt álló Károlyikastélyt, majd a közeli sváb településre, Kaplonyba látogattak, ahol tiszteletüket tették a Károlyi-család temetkezési helyén. A népes mátészalkai küldöttség és vendéglátóik a kellemes időben igazi „rokonokként” sétáltak és beszélgettek Nagykároly utcáin, lehetőséget teremtve ezzel a személyes ismeretség és az esetleges üzleti kapcsolatok kialakítására is. A találkozót teljes egészében a házigazdák figyelmessége és szeretete hatotta át, a meghívottaknak igazi „magyaros” vendégszeretetben volt részük. Ezt viszonozni kívánja Mátészalka is, hiszen április végére dr. Szilágyi Dénes polgármester szálkái látogatásra hívta meg a nagykárolyi testvérváros küldöttségét. Dalmay Árpád (Új Kelet)- Perényi úr, milyen minőségben jött Beregszászra?- Nemzetközi hivatalnokként, az Európa Tanács önkormányzati részlegének tanácsadójaként látogattam el immár másodszor őseim szűkebb pátriájába egy Ukrajnát érintő átfogó önkormányzati program keretében. Az Európa Tanács Titkárságának több részlege van, az egyik az önkormányzati, ahol mint tanácsadónak a legfőbb munkaterületem Ukrajna. Szemináriumokat szervezek, én ritkán tartok előadásokat, szakembereket hozok magammal, mint most is Ulrich Mentz urat. Az Európa Tanácsnak és az Európai Bizottságnak van egy közös oktatási programja, amelynek az a célja, hogy segítse az ukrajnai önkormányzati rendszer kiépülését. Ehhez a programhoz kapcsolódik a beregszászi rendezvény.- Ön tehát Ukrajna-szakér- tőnek számít. Mi a véleménye a függetlenségének hetedik évébe lépett országról?- Ukrajna legkülönbözőbb részein jártam már az elmúlt másfél évben. Nagyon nagy ország ez. Olyan gondjai vannak, amelyekkel nem minden posztkommunista országnak kell megküzdenie: államot kell építenie. Ez nagyon megnehezíti az ország dolgát. Hatalmas gazdasági nehézségek vannak itt. Én mégis bizakodó vagyok, mert azt hiszem, ha tényleg kiépül egy valódi önkormányzati rendszer, az nemcsak Ukrajna gazdasági fellendüléséhez vezet majd, hanem az ország politikai stabilitásának megszilárdulásához is.- Beszél ön ukránul is?- Sajnos, sem ukránul, sem oroszul nem értek, pedig ezeknek a nyelveknek a jelenlegi munkámban nagyon nagy hasznát venném. Anyanyelvemen kívül svédül, németül, angolul és franciául beszélek.- Milyen benyomásokat szerzett a tanácskozáson?- Azt hiszem, a szemináriumon részt vett itteni civil szervezetek vezetői és képviselői nagy érdeklődéssel kapcsolódtak be a munkába, élénk viták folytak, eléggé belemélyedtünk az ukrajnai önkormányzati problémákba.-Az Ön családjának kötődései vannak Kárpátaljához. Mit érez, amikor ősei szülőföldjén jár?- A sors különleges ajándéka, hogy az Európa Tanács Titkárságán éppen Ukrajnával foglalkozom, amely országhoz elődeim szülőföldje tartozik. Másodszor járok itt, s ezt a vidéket magam is szűkebb pátriámnak tekintem, mert a valóságban is az lenne, ha a történelem nem szólt volna közbe. Nagyon nehéz szavakkal elmondani, mit érzek, amikor itt járok, mert mondhatnám, hogy itthon vagyok, de mégsem vagyok itthon. A jövőben szeretnék minél többször visszatérni Kárpátaljára, főleg Beregbe és Ugocsába.- Használja-e ön a bárói címet?-Tulajdonképpen nem használom, mert az az élet, amit én élek, annyira más, mint abban a korban volt, amikor a bárói címet még a név természetes tartozékaként viselték. Ennek dacára természetesen tudatában vagyok a család történetének és a hagyományoknak.- Tudomásom szerint a nagy- szőlősi Perényi-kastélyban már járt Ön. Az ardói Perényi-kastélyba, báró Perényi Zsigmond szülőházába viszont először látogat el.- Izgatottan várom ezt a találkozást szépapám szülőhelyével. Számomra ez egyfajta zarándokút. Egyébként családunk utóbbi nemzedékeinél is többen viselték a Zsigmond nevet. Dédapám, nagyapám, apám is Zsigmond volt, a fiam is ezt a nevet kapta. Dédapám valahol itt, Kárpátalján nyugszik, jó lenne felkutatni a sírját.- Kárpátalját és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyét határ választja el egymástól, pedig ez a két tájegység nemcsak közös történelmi múlttal rendelkezik, hanem gazdasági szempontból is kulcskérdés az egymásra utaltság, egy nagyrégióba tartozik. Nem véletlenül egyre többször beszélnek itt is, ott is arról, hogy a régiók Európáját kell megteremteni, csak ez oldhatja meg kontinensünk, főleg annak középső és keleti része gondjait. Mi önnek erről a véleménye?- Az úgynevezett szubregi- onális vagy határokon átnyúló együttműködés engem nagyon érdekel. Annak idején, amikor Magyarországot Strasbourg- ban nagykövetként képviseltem, rávettem az akkori főtitkárt, Lumiére asszonyt, hogy jöjjön el arra a rendezvényre, amelyen 1993 februárjában megalakult a Kárpátok-Euro- régió. Nagyon foglalkoztat engem a határokon átnyúló együttműködés. A közeljövőben létrehozom a Perényi Zsigmond Alapítványt. Legfőbb célja az lesz, hogy az ilyen együttműködést segítse, főleg három területen: a kultúra, az idegen- forgalom és a környezetvédelem terén.-Mennyire tudja ön befolyásolni a francia közvéleményt Magyarország és a magyarok megítélésében? Arra gondolok például, hogy van-e a franciáknak Trianon-komplexusuk?- Régi rossz beidegződés nálam, még diplomatakoromból ered, hogy az ilyen kérdésekre mindig óvatosan válaszolok. A feleletem szerintem nagyon egyértelmű. Egyszeregy strasbourgi francia jezsuita társaság hívott meg előadást tartani, és az egyik rendkívül művelt szerzetes elmondta nekem: ő csak öt évvel azelőtt szerzett tudomást arról, hogy Trianonban mi történt. Ez annyira megrázta és megdöbbentette, hogy azt mondta nekem: szerinte minden franciának, aki Magyarországra látogat, tudnia kellene erről. A közvélemény befolyásolása rendkívül nehéz dolog, azt hiszem, ez a magyar kultúr- propaganda feladatkörébe tartozik. Nem is annyira kormányzati feladat, mint inkább a tudományos élet, a történelem, a művészet feladata.- Előadásában említette, hogy innen Lembergbe utazik. Milyen céllal?- Ugyanennek az Európa Tanácsi programnak a megvalósítása érdekében. Lem- bergben is szemináriumot tartunk az Ukrán Közigazgatási Akadémiával együtt. A tanácskozás célja egy olyan kézikönyv kidolgozása, amelyet az ukrán önkormányzatok használni tudnak munkájuk során.- Térjünk vissza még egy kérdés erejéig a magánéletére. Hol végezte tanulmányait?- Az általános iskolát Magyarországon kezdtem el, de 1956-ban a szüleimmel együtt Svédországba mentünk. Ott érettségiztem, majd az Upp- salai Egyetemre jártam. Bölcsészdoktor vagyok, történész. Sokat foglalkoztam Magyarország történetével, de az én specifikus szakmám az eszmetörténet, azon belül pedig a politikai eszmetörténet volt. Annyit még elmondanék, hogy magyar-svéd kettős állampolgár vagyok.- Köszönöm szépen a beszélgetést. Remélem, hogy jövőre, amikor a tervek szerint Ardóban felavatjuk báró Perényi Zsigmond emléktábláját halálának 150. évfordulóján, újra találkozunk! I Kovács Jenő (áll), Nagykároly polgármestere és dr. Szilágyi Dénes, Mátészalka polgár- mestere i i í*] kTi i 1 »ThIvh 1 Ki i ii^> i í f
