Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-09 / 57. szám
1998. március 9., hétfő Hetven év magany Művészete egy hosszú folyamat betetőzése a latinamerikai irodalomban. Már századunk harmincas éveiben léteztek olyan írói törekvések, melyek szerették volna megmutatni a földrész csodás valóságát, azaz valamiképp egybeötvözni az emberek tudatában élő fantasztikus mítoszok és mesék világát a mindennapok sivár és sokszor kegyetlen valóságával. Ezáltal reális kép bontakozhat ki az olvasó előtt a különböző kultúrák, civilizációk és korok egymás mellett éléséről. A kubai Alejo Carpentierés a guatemalai Miguel Ángei Asturias már a harmincas évek derekától munkálkodott a latin-amerikai kontinens csodás valóját megmutató mágikus világábrázolás megteremtésén. Hozzájuk csatlakozott a mexikói Juan Rulfo, majd az őserdő mélyén megbúvó Macondo megteremtésével Garda Marquez kiteljesítette és egyetemes érvényűvé emelte a különböző nemzetiségű írók műveiből összeálló irányzatot. Gabriel Garda Márquez kolumbiai író 1928. március 6-án született, tehát pénteken múlt hetvenesztendős. Babus Andrea (Új Kelet) Szüleit alig ismerte, nagyszülei nevelték. Nagyapja részese volt a kolumbiai polgárháborúknak, s elbeszélései nagy hatást gyakoroltak az unoka lelki fejlődésére. Márquez egy interjújában elmondta, hogy kilencéves kora óta nem történt vele semmi említésre méltó. Mozgalmas életének ismeretében ez írói túlzásnak is tekinthető, ám művészetének mélyrétegeiben annyira ott kísért a nagyszülők házának levegője, hogy a nagyanya babonáiból s a nagyapa hóbortjaiból, és az országot a pusztulás szélére sodró polgárháborúról szóló elbeszéléseiből ötvöződő érzelmi „egyveleg” meghatározó az író egész munkásságában. García Márquez 1940-től Bogotában tanult a jezsuitáknál, majd újságíró lett - először az El Heraldo, majd az El Espec- tador című lapnál. Kiküldött munkatársként az ötvenes évek közepén Rómába került, ahol az olasz filmművészetet tanulmányozta, majd Párizsba költözött. Állását elvesztette, s ekkor írta Az ezredes úrnak nincs, aki írjon című kisregényéi. Visszatérve Kolumbiába megnősült, majd Caracasban folytatta az újságíróskodást. A kubai forradalom győzelme után a Prensa Latina munkatársa lett, a hatvanas évek elején pedig Mexikóba költözött, ahol újságoknál és a filmiparban dolgozott. A balszerencsés óra című művével elnyerte hazájában a regény nemzeti díját. Az Ebben a faluban nincsenek tolvajok című novelláját megfilmesítették, s szerepelt a locarnói fesztiválon is. A hatvanas évek végén García Márquez Barcelonába költözött, s megjelent a híres Száz év magány. A regény 1969-ben Párizsban a legjobb külföldi mű díját nyerte el. Garcia Márquez ahhoz a latin-amerikai író- csoporthoz tartozik, amely aktívan politizál, azonban műveiben kerüli az egyoldalú beállításokat, a túlságosan is egyértelmű írói állásfoglalást. Szinte valamennyi történetének színhelye egy tipikus, de képzeletbeli kolumbiai kisváros, Macondo, mely hozzávetőlegesen azt a szerepet tölti be életművében, mint Yorknapatawpha Faulknerében. Faulkner hatását a kritikusok előszeretettel „kimutatják” a műveiben, az író vallomása szerint azonban csak első regénye, A söpredék megjelenése után, épp a kritikusok unszolására kezdte Faulknert olvasni. A söpredékben három ember, három generáció szemlélődése és visszaemlékezésszerű monológja hangzik el egy öngyilkos francia orvos holttesténél. A három különböző nézőpont más-más megvilágításba helyezi ugyanazt az eseményt, s a drámai erejű töredékekből az olvasó fantáziája kerekíti ki a történetet. A Száz év magányban a Ijluendía család történetén keresztül a múlt és a jövő távlataiba állítva áttételesen mutatja be a történelem főútvonalaitól messze eső, jelentéktelen Macondóban a latin-amerikai földrész helyzetét. A modern eposz reális és csodás elemek keveredésével Macondo alapítását és pusztulását eleveníti meg a mindennapi élet triviális eseményeibe ágyazva. A hetvenes években egyre nagyobb szerepet kapott a latin-amerikai földrész fölemelkedéséért vívott újságírói tevékenysége. A pátriárka alkonya a latin-amerikai diktátor sokszor mitikussá növekvő figurájának rajza, az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája egy vérbosszú aprólékos elemzése. A Szerelem a kolera idején a fantázia bűvös áradásával ejti rabul olvasóit: egy emberöltőn átívelő szerelem történetének hátterében megmutatja a század- forduló Latin-Amerikájának késő viktoriánus hangulatait. Gabriel García Márquezt munkásságáért 1982-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Kultúra, oktatás „Méltó régi nagy híréhez...” Harmincnégy diáknak összesen huszonhárom nyelvvizsgája van a nagy múltú alma materben a politikai szünet után most ismét létező egyházi középiskola nyolc évfolyamos gimnáziumának végzős osztályában. A nyolc év alatt megyénk más iskoláinak tanulóival nem tudták összemérni tudásukat, mivel ilyen osztály nem lévén, nem voltak versenytársaik. Ellenfél híján bizonyítottak önmaguknak... Baraksó Erzsébet „Ha a kulturélet dús tenyészet, úgy az iskolák ennek termő talaja, a melyből szál és törzs és lomb és virág felnőnek. Ily áldásosán működő iskolákkal kellő mértekben cl vagyunk látva. Az ezredik év e tekintetben is rendezett viszonyokat talál. Elemi iskoláink ép úgy, mint középiskolánk erős lábon állnak, s az eléjük szabott feladatot szépen oldják meg. ...városunk szellemi élete és tudományos jellegű mozgalmai tekintélyes tényezővel bírnak főgymna- siumunkban”. Az ezredik évben, azaz 1896-ban vetette papírra e számadó sorokat a tudós lelkész, Geduly Henrik, nem titkolt büszkeséggel szólva az evangélikus főgimnázium oktatási színvonaláról, kitűnő tanári karáról, s nem kevésbé diákjairól, akik közül számosán szereztek megbecsülést és dicsőséget önmaguk és a város számára is. Az iskola neve ma Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, amelynek tanári kara dr. Bánszki István igazgató úrral az élen arra törekszik, hogy az intézmény visz- szaszerezze méltó, régi nagy hírét. A Kossuth az 1806-ban alapított, úgynevezett professzori iskola utódja, a megye legrégibb középiskolája, előbb gimnáziumként, majd főgimnáziumként váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Falai között számos híresség diá- koskodott, például Krúdy Gyula, aki innen kapott életre szóló indíttatást. A most is közöttünk élő híres emberek közül pedig kit is idézhetnénk mást, mint az irodalomtörténész lokál- patriótát, Margócsy Józsefet. „Ha most visszagondolok arra, hogy miért volt kellemes ez az iskola, akkor azt lehet hangsúlyoznom, hogy a szelleme, levegője miatt, amit felnőtt ésszel könnyebben tudok megfogalmazni, de akkor is éreztem. Minket úgy kötött össze az iskola a nyolc év alatt, hogy nemigen voltak elválasztó vonalak, szabályok, lehetőségek, kényszerűségek, bár a fegyelmi szabályok megvoltak, de nem nehezedtek ránk. ...Nem különböztek lényegesen az otthoni normáktól, s így eh lehetett fogadni.” A mai Kossuth-gimnázium létezésének értelmezése hamis képet mutatna, ha nem szólnánk arról az időszakról, amikor a gimnáziumot az ipari szakközépiskolai képzés egyik fellegvárává kívánták volna fejleszteni. A turini remete oklevele azonban - melyben Kossuth maga engedélyezte nevének fölvételét - túlélte a szélforgó időket, és 1990-ben újra megindult a nyolcosztályos gimnáziumi képzés. Az első nyolc év elröpült, s ez az időszak ennek az iskolatípusnak az előnyeit látszik igazolni. Ez kimutatható a most végző diákok tanulmányi előmenetelében, elsősorban is a nyelvtanulásban. A VIII./12.- ben harmincnégyen fejezik be középiskolai tanulmányaikat, s az osztályban összesen 23 a különböző szintű nyelvvizsgabizonyítványok száma. Néhány egzámen minősítése éppen folyamatban van, így a nyelvvizsgák száma napról napra emelkedhet. Mi ebben a különös, vagy mi a titok? Az igazgató úr és Palotai Erzsébet igazgatóhelyettes szerint nincs ebben semmi különös, hanem éppen a nyolcosztályos gimnáziumi képzésben van a lényeg: olyan előnyökkel jár ez az oktatási forma, amelyek megléte mellett egy gyerek útja, ha tisztességesen tanul és van ambíciója, simán elvezet a nyelvvizsgához, az fölös erőfeszítést a tanulótól nem kíván. Hogy valami titka volna, azt meg éppenséggel a legilletékesebbek, a diákok cáfolják, holott a másik, 17-18 évesekből álló csoportban, a sima, négy osztályos gimnáziumban, hasonló arányból csak három-négy fiatal szerezte meg a nyelvvizsgát. A VIII./12. osztályból néhá- nyan elmondták, mit jelent számukra a nyelvtanulás, s milyen tervekkel állnak az élet kapujában. Kenyeres Zsuzsanna, Trifonov Dóra, Nagy Gergely, Szalai Zoltán és Tóth Dénes nyolcadikosok. Mindegyiküknek megvan a különböző fokozatú nyelvvizsgája angolból és németből is, Gergely a németet 15, az angolt 17 éves korában szerezte meg, Dénes németből a nemzetközi minősítést is elérte. Úgy-'vélik, a nyolcosztályos képzésben többet kaptak, mint kortársaik a sima osztályban, például a külföldi nyelvtanulás lehetőségét a testvériskolában, Hildesheimben, ahol a legszebben beszélik a németet. Azt érzik, többet is értek el, ami magabiztosságot ad, a pontszámokat tekintve pedig jobb esélyeket a felvételihez. Talán természetes, hogy mindnyájan egyetemre készülnek, Zsuzsanna orvosnak, Dóra színháztörténésznek, Gergely valamilyen kommunikációs pályára, Zoltán jogásznak, Dénes közgazdásznak. És mögöttük nagy léptekben halad az utánpótlás, a hetedikesek közül például Gábor Perta a Cambridge-i 1 nyelvvizsgájával, László Krisztina, aki angol nyelven szívesen folytatná tanulmányait akár külföldi egyetemen is, vagy Remes Gábor, akinél számításba jöhet az is, hogy az iskola szellemiségéből fakadóan a Pázmány Péter Tudományegyetemre jelentkezzen. Most útra készülnek az első fecskék. Szárnyukra bocsátva őket, Ujj Sándor igazgató helyettes így foglalta össze tapasztalatait a Kossuth-diák című iskolai újságnak: „Véleményem szerint a nyolcosztályos képzés esetén csakis előnyről beszélhetünk. A diák tízéves korában bekerül az iskolába, s ideális esetben ugyanaz a tanár tanítja nyolc éven keresztül. Ezáltal nyomon követhető a diák fejlődése, hiszen a tanár tudja, honnan indult, s hová tart.” Kedves Kossuth-diákok! Jó utat! A kultúra hírei B. A. (Új Kelet) ___ Na gykálló művelődési házában március 9-én, hétfőn délután öt órától a Primavera balettegyüttes szórakoztatja a közönséget a Koncertszámok és a Hegedűs a háztetőn című táncjátékával. Ugyanebben az időben szintén a művelődési ház ad otthont a Hétköznapok útvesztői-sorozat Hogyan keressünk munkát? témájú epizódjának. Március 12-én délután négy órakor Varga Józíe/Tafara- gó népi iparművész kiállítása nyílik meg az Ámos Imre-teremben. A kiállítást március 26-áig, naponta reggel nyolc órától délután négyig látogathatják az érdeklődők. A március 13- án délután két órakor kezdődő Játszóházban a gyerekek a március 15-i ünnepre maguk készítik cl kokárdáikat. *** Fehérgyarmaton a március 14-én délelőtt tíz órától rendezendő ünnepi megemlékezésen fellep az ököritói Fergeteges együttes. *** Ibrány művelődési házában március 13-án este hét órai kezdettel tekintheti meg a közönség A költő visszatér című rockmu- pipált j^íjuid.ahv Dalszínház előadásában. ... *** Mátészalkán március 12- én, csütörtökön délután két órai kezdettel a helyi színkör, a Meseszínpad tagjainak segítségével Jancsi és Juliska klasszikus története elevenedik meg a művelődési ház színpadán. Március 13-án. pénteken este hét órától az ország minden tájáról érkező egészségügyi dolgozók hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők. * . ** .* . , , Záhonyban március 13- án vendégszerepei a kassai Thália Színház. A helyi művelődési házban délután hét órától a Kioldd néni című előadást tekintheti meg a publikum. *** Baktalórántházán a március 8-án, vasárnap kezdődő kulturális hét keretében 12-én, csütörtökön délelőtt kilenc és tizenegy órai kezdettel a Nagyváradi Állami Bábszínház Koldus és királyfi című előadását láthatja a közönség a kultúrházban. Március 13- án délután három órától az ifjúságnak, 14-én pedig a felnőtteknek tartják meg a Bemutatkozik Baktaló- rántháza című összeállítást. A programban műsorral lépnek fel az általános iskolások, szerepelnek hagyományőrző együttesek, székely és lengyel néptáncegyüttesek, a helyi mazsorettcsoporl táncos lábú lányai és a nyugdíjasklub asszonykórusa, valamint ekkor rendezik meg a városi szavalóverseny döntőjét.
