Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-02 / 51. szám

Andrea (balra) és Adrienn (jobbra) már tizenegy éve ugyanolyan lelkes. Nagy Zol­tán, a Tini Show mozgatóru­gója és mindenese 1998. március 2., hétfő Hajnali öt órakor csö­rög a vekker. Vasárnap lévén talán túl korai a felkelés, de a pici lány szinte kiperdül a meleg paplan öleléséből, és máris öltözködik, ké­szülődik a „nagy útra”. Nem sokat aludt az éj­szaka sem, hiszen min­den gondolata arra ka­landozott, milyen is lesz a külföldi út, ho­gyan fogadják majd a határon túli gyerekek a produkciót, nem fogja- e elrontani a már jól be­gyakorolt lépéseket, mozdulatokat. Izgatot­tan feküdt az ágyban, maga mellé téve az úti­csomagot, amelyben a fellépőruha, az este el­készített szendvicsek, na és egy kis nassolni­való lapult. A Tini Show Nagyvára­don vendégszerepeit feb­ruár utolsó vasárnapján: az erdélyi magyar gyerekek­nek rendezett „Matyi Na­pok” sztárcsapata volt. Me­gyénk énekes-táncos lá­nyai részt vettek a Tibor Ernő Galériában megrende­zett gyermekrajz-verseny ünnepélyes eredményhir­detésén, valamint a Várad - Velencei Petőfi Sándor Művelődési Ház farsangi báljának megnyitóján. A csapat fő gyámolítója, ze­neszerzője, szövegírója, mókamestere, rakodómun­kása, rendezvényszervező­je Nagy Zoltán. Éppen 11 éve vette fejébe, hogy a benne élő dallamokat, ked­ves gondolatokat tanítvá­nyainak felajánlja, hátha nekik is megtetszik, s má­sokkal is megoszthatják. Akkor még Vaján tanította betűvetésre a gyerekeket, s délutánonként saját szerze­ményeire a jó hangú diák­jait. Ma már Nyíregyházán dolgozik, nem maradt hűt­len a katedrához, de énekes kedvű lánykáihoz sem. Öt éve minisztériumi kitünte­téssel, a Karácsony Sándor- díjjal jutalmazták népmű­velői munkáját, de ezenkí­vül valójában csak „sze­relemből” foglalkozik az énekes gyerekekkel. Tíz is­kolából, Nyíregyházán kí­vül még négy községből jár­nak hozzá az apróságok és az egyre jobban cseperedő ré­gebbi diákok, hogy délutá­nonként készüljenek a fellé­pésekre. A Tini Show jelen­leg 68 tagot számlál, közöt­tük vannak óvodások, de már az általános iskola padjaiból kinőtt középiskolások is. Aki egyszer itt „ragad”, nem tud­ja az iskola kapuján kilépve se elfelejteni a családias han­gulatú turnékat, a vidám pró­bákat. Szinte lehetetlen katego­rizálni műfajukat, hiszen országosan is egyedülálló, hogy saját dalokat adnak elő, s mivel a dallamos zene mozgásra ösztönzi a „jó­fülű” lánykákat, táncos beté­tekkel színesítik az előa­dásaikat. Mostani repertoár­jukon ötven-hatvan dal sze­repel a latin-amerikai ritmu­sokat idéző zenétől a lírai da­lokig. Mindig a közönséghez alakítják műsorukat, figyel­ve a nagyérdemű összetéte­lére, hangulatára. Hogyan ke­rültek most Nagyváradra? Régi már a kapcsolat az ott élő magyarokkal, hiszen cél­juk, hogy a határontúli ma­gyarságot ingyenes fellépé­seikkel is segítsék. Rendsze­resen járnak a Felvidékre, Er­délybe, Kárpátaljára. A tizen­egy év alatt viszont már jó­val távolabb is bemutathat­ták műsorukat, hiszen bemu­tatkoztak már Finnország­ban, Görögországban, Olasz­országban, Svédországban, Lengyelországban és Néme­tországban. Honnan futotta ezekre az utakra? Jó kérdés! Nonprofit jellegű kulturális szolgáltató irodát alapítot­tak Premier Stúdió néven, amellyel külföldi magyar együttesek, csoportok hazai közvetítését vállalják. Tisz­teletdíjak, szponzori felaján­lások segítik munkájukat, hi­szen őket érintő pályázatok nagyon ritkán íródnak. A vá­rosi önkormányzat bérlet­mentes irodát ajánlott fel se­gítségükre. Miből tudják mégis fenn­tartani magukat? Talán el­csépelt már a kifejezés: lel­kesedésből. Mert azok a gyer­mekszemek akkor is csillog­nak, amikor a vendéglátás csak egy vajas kenyér, s a pro­dukció akkor is nagyszerű, ha egy fehér ingben és egy fekete nadrágban adják elő. Ezeknél a külsőségeknél sok­kal többet jelent, hogy a na­gyobb lányok fésülik fellé­pés előtt a kisebbeket, s csi- títják őket, ha néha csele­sebbek a kelleténél. Zoli bácsinak szinte soha sincs gond­ja a fegyelemmel. Ebben is segítenek neki „öreg” diák­jai, akik ma már vőlegé­nyükkel együtt mennek el a fellépésekre, turnékra. Páló- czy Adrienn és Kazár Andrea már 11 éve tagjai a Tini Show- nak. Ma már, közel a húsz­hoz nem szerepelnek a show- műsorban, de az éneklésben a vezető szerep az övék. A ki­sebbeknek is ők tanítják be a dalokat, sőt rangidősként hosszabb utakon rájuk hárul a „pótmama” szerep is. Mind­kettőjük édesapja hivatásos zenész - talán innen az in­díttatás -, de amikor kilenc­évesen elkezdtek Zoli bácsi­hoz járni énekelni, az ő pro­dukciójukra is büszke lett a család. Arra a kérdésre, hogy Riport meddig akarják még foly­tatni, szinte egyszerre vá­laszolták, hogy ezt nem le­het abbahagyni. Szinte má­sodik családjuk lett a Tini Show, életük eddigi ered­ményeit főleg ennek a csa­patnak köszönhetik. Mind­ketten úgy vélik, hogy ez szórakozás és kihívás is egyben. Andi szerelne majd egyszer „továbblépni”, a profik világa csábítja, Ad­rienn számára viszont nagy öröm már az is, hogy fel­lépésről fellépésre részt ve­het, s hozzájárulhat e kis csapat produkciójához. A lányok „pótpapájának” - ahogyan egymás között becézik — egy ideje se­gítője akadt. Helmeczi Gá- borné Marcsi kislányát kí­sérte el egy fellépésre, ami­kor jött az ötlet, hogy be­segít Zoltánnak a koreog­ráfiája elkészítésében. Ko­rábban aktívan sportolt, így a torna befejezése után is a mozgás, a tánc szerel­mese maradt. A napokban szerezte meg Budapesten az Ot - szágos Táncszövetség modem- tánc-pedagógus szakának ok­levelét, tervei között sze­repel, hogy a Testnevelési Egyetemen ebből diplo­mát is szerezzen. A na­gyobb lányok produkcióiba néha buliból még be is áll, hisz törékeny termetével nem lóg ki a tinik közül. A busz este hét órakor érkezett haza, Nyíregy­házára. Útközben már a kicsi lány telefonon ha­zaszólt, hogy a mamiék jöhetnek érte, s megér­deklődte, mi finomság­gal várják haza a nagy útról. A busz lassít, s a gyermekszemek már a szülőket keresik, kiért jöttek, s kit melyik csa­lád viszi majd haza ko­csival. Holnap a kis művészek visszaváltoz­nak szorgalmas nebu­lókká, hogy az iskola­padban is sikeresen tel­jesítsenek, s netán a szünetben megosszák élményeiket osztálytár­saikkal. Kép, szöveg: Hathazi Andrea Indulj el hát, ez a te utad... A tinik közé néha a „buli ked­véért” Marcsi (sötét blúzban) is beáll

Next

/
Oldalképek
Tartalom