Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-26 / 72. szám

1998. március 26., csütörtök Világkrónika Véres lövöldözés helyszíne volt egy arkansasi általános iskola. Két, puskákkal és pisztolyok­kal felszerelt, terepszínű ruhát viselő diák helyi idő sze­rint kedd délután tüzet nyitott az udvaron összegyűlt ta­nulókra és tanárokra: a mészárlásban öten életüket veszí­tették és tízen megsebesültek. Az áldozatok zöme diák­lány. A rendőrség őrizetbe vette a két tettest, egy tizen­egy és egy tizenhárom éves fiút. Magyarázatot még nem adtak cselekedetükre. A hatósági közlések szerint a két tanuló szabályosan tőrbe csalta a többieket: amikor társa­ik hamis tűzriadóra kirohantak az iskola elé, találomra tüzet nyitottak rájuk. A rendőrség szerint feltehetően volt egy harmadik cinkostárs is, aki szándékosan működésbe hozta a tüzet jelző szirénát. Az eszeveszett, értelmetlen tömeggyilkosság mélyen megrázta a környékbelieket. Megdöbbenésének adott hangot az afrikai körúton tar­tózkodó Bili Clinton elnök is, aki a nyolcvanas években Arkansas állam kormányzója volt. Szerda hajnali jelentések szerint 105­re emelkedett a halálos áldozatok száma az India keleti részén pusztító ciklonokban - számolt be róla a Reuters. Mintegy ötszázan tűntek el az ítéletidőben. A PTI indiai hírügynökség adatai szerint a sebesültek száma megha­ladja immár az ezret, és ezrek maradtak fedél nélkül. Nyu- gat-Bengál szövetségi államban a Bengál-öböl felől oly­kor óránkénti 180 kilométeres sebességgel süvítő szél fal­vakat tarolt le. Az indiai hírügynökség szerint a halottak száma a most ismertnél is több lehet, mivel sokan vannak az összedőlt házak romjai alatt. Az anyatigris bosszúja Kölcsönösen támogassuk egymást! Kóródi Mária a bukaresti parlamenti tanácskozásról Az Európai Parlament elnöke és a társult országok nemzeti parlamentjeinek elnökei évek óta folytatnak eszmecseréket arról, hogy miként járulhatna hozzá a társult országokban a törvényhozás a csatlakozá­si folyamathoz: ebbe a sorba illeszkedett a kedd este véget ért bukaresti találkozó - mondta az MTI tudó­sítójának nyilatkozva Kóródi Mária, az Országgyű­lés alelnöke. MTI _________________ A b ukaresti megbeszélések három kérdéskörben mozog­tak: a luxembourgi döntés értékelése és az annak parla­menti vonatkozásaira való felkészülés, tájékoztató az egyes országok törvényhozá­sainak ezzel kapcsolatos mun­kájáról és az uniós kapcsola­tok tapasztalatai - mondotta az Országgyűlés alelnöke. Kóródi Mária kiemelte: a magyar parlament szemében nagyon fontos, hogy Európá­ban ne választóvonalak men­tén történjen a csatlakozás. Az egyes országok egyéni tel­jesítményét kell figyelembe venni, és ezért szükséges, hogy az országok segítsék egymást a felkészülésben. „Magyar-román viszonylat­ban pedig nagyon fontos, hogy kölcsönösen támogassuk egymást a kétoldalú kapcso­latokban és a nemzetközi fóru­mokon is” - mutatott rá Kóródi Mária. Elmondta a politikus, hogy csak röviden került szóba a ki­sebbségek helyzete a dele­gációvezetők felszólalásaiban, viszont a sajtóértekezleten ket­ten is rákérdeztek a magyar- országi kisebbségek parlamenti képviseletének témájára. Kóródi Mária megjegyez­te, örült, hogy így alkalma nyílt a magyarországi hely­zet ismertetésére, mert erről igen sok félreértelmezés van forgalomban, ami nem tükrö­zi igazán a magyarországi re­alitásokat. Mint mondta, örömére szol­gált, hogy az Európai Parla­ment elnöke megerősítette: az integrációnak nem kérdé­se egy olyan típusú képvise­let, mint amilyent számon kérnek Magyarországon. Ettől függetlenül az ország magára vállalta ezt a felada­tot, és amint lehetővé válik az olyan megoldás, amely be­leillik a magyar választási és parlamenti rendszerbe, a kér­dés mindenképpen rende­ződik. Kóródi Mária elmondta, találkozott az RMDSZ par­lamenti képviseletének tag­jaival: Varga Attila képvi­selőházi frakcióvezető, Ko­vács Csaba titkár és Lőrincz Gyula szenátor az RMDSZ életéről, Csíkszeredái ta­nácskozásáról, Kóródi Má­ria a magyarországi válasz­tás előkészületeiről adott tájékoztatót. D. Á. (Új Kelet)________ Tr agikus tajgai esetről számolt be az orosz sajtó. Egy Vlagyimir Markov ne­vű orvvadász alkonyattájt tért haza erdei kunyhójába. Egy anyatigris pár lépésre az ösvénytől lesben várta, miután betört a kunyhóba, és mindent széttépett, amin érezte Markov szagát. A sze­rencsétlen embert leterítette és darabokra szaggatta. Test­részeit, a ruhacafatokat, va­dászkését és patrontáskáját az ösvény közelében talál­ták meg. Az is kiderült, hogy a tigris nem azért ölt, mert éhes volt: megtalálták a közelben egy vaddisznó maradványait is. Pár nappal az eset előtt a favágók láttak a közelben egy anyatigrist a kölykével. Ám a tigriskölyköt valaki megölte, s ez a valaki való­színűleg Markov volt, akit korábban már többször értek tetten orvvadászaton. Az anyatigris kegyetlen bosszút állt kölyke gyilkosán. „Találkozzunk, es aláírjuk” MTI_________ „A Horn miniszterelnök úrtól kapott levél nem zárja ki kettőnk találkozásának lehe­tőségét, de felmerül a kérdés: vajon megálla­podással végződhet-e találkozónk, ha Horn úr koalíciós partnere (SZDSZ) azzal fenye­getőzik, hogy megállapodás esetén kilép a kor­mányból” - mondta az MTI-nek a keret­megállapodás tervezetének aláírását kínáló utolsó napon Vladimír Me dar, aki hosszú idő után Pozsonyban szerdán sajtótájékoztatót tartott. Meciar szavaiból arra lehet követ­keztetni, hogy a szlovák fél nem véletlenül jelölte meg május 15-ét az ismételt hágai ke­reset beadásának dátumául. Nem titkolta: ez a nap a magyarországi választások két for­dulója közti időszakra esik. „Ezt követőén a partner egyetértésének hiányát a bíróság fog­ja pótolni.” „Kormányom a keretegyezmény tervezetét jóváhagyta, s nekem teljes felha­talmazásom van arra, hogy a magyar kor­mányjelzése után találkozzunk és aláírjuk a dokumentumot”-mondta Meciar. N em kellett nagy jóstehetség ah­hoz, hogy már a jugoszláviai válság kirob­banásakor logikus folyta­tásként merüljön fel egy ko­szovói konfliktus lehetősé­ge. A szerbek, horvátok, szlovének, bosnyákok prob­lémái, harcai és átalakulási folyamatai elterelték a fi­gyelmet erről a területről, de csak átmenetileg. A szlové­nek, a horvátok és a bosnyá­kok kiválása előrevetítette, hogy előbb vagy utóbb Ko­szovóban is felerősödik az albánok ellenállása. Pont azon a területen, amit a szer- bek a legősibb szerb terü­letnek minősítenek, és ahol ma az albánok vannak több­ségben. A korábbi autonómia meg­vonása után az elégedetlen­ség fokozatosan nőtt. A nemzeti érzések balkáni ve­hemenciával törtek elő, erősödtek fel, és váltak mára újabb polgárháborús okká. A helyzet sokkal veszélye­sebb, mint gondolhatnánk. Először is azért, mert egy valóban komoly háborús helyzet esetén a Macedóni­ában élő albánok sem ma­radnának közömbösek, nem is szólva a szomszédos Al­bániáról, amely bátorító erőként húzódik meg a ha­tár túlsó oldalán. Lehetséges, hogy a tér­ségben eddig lezajlott tra­Koszovó Bürget Lajos jegyzete gikus események nyomán elé­gelték meg a nyugat-európai és amerikai politikai erők a szerb politika merevségét, de tény: most az egyszer talán még idő­ben emelték fel szavukat. Meg­figyelőt küldenek, fenyegetik Milosevicset, szankciókat he­lyeznek kilátásba, mi több, még valamiféle békefenntartó erő kiküldését sem tartják ki­zártnak. Lényegében még nincs késő, ami azt is jelzi: az elmúlt nyolc esztendő jó lecke volt azoknak is, akik hosszú időn keresztül eléggé furcsán ítélték meg a számukra ismeretlen eu­rópai félsziget belső viszonya­it. Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: az évek során ta­núsított nyugati tétovázás és kétarcúság vezethetett oda, hogy Belgrád különös izgal­mak nélkül lépte meg neki tet­sző lépéseit, amire mindig ké­sőn érkezett a válasz. Még a katonai rendfenntartást létre­hozó daytoni megállapodás is késett, és minden szépítgetés nélkül, korántsem hozhatott éppen emiatt teljes sikert. Koszovó lényegében része annak a történelmi káosznak, ami a Balkánt mindig jelle­mezte. így aztán itt nem egy­két etnikai probléma a tét, ha­nem lényegében egy történel­mi igazságszolgáltatás. Ha le­het ilyen egyáltalán. A meg­oldást, mégpedig a legke­vésbé fájdalmasat keresni kell, lehetőleg úgy, hogy ne keletkezzenek újabb sebek. A mérleg serpenyőjében ugyanis azonos súllyal kell hogy bekerüljenek a szerb, az albán, a bosnyák, a magyar, a montenegrói, a macedón ér­dekek. Nem mellőzhetők a szomszédok - a görögök, az albánok, a horvátok - érde­kei sem. Mindebből követ­kezik, hogy itt nem egy-két szankció lehet a végső meg­oldás, hanem egy olyan egyeztető konferencia, ahol minden fél toleranciája is je­len van. Ami ma Koszovóban zaj­lik, azt nevezhetjük függet­lenedési törekvésnek, auto­nómia megszerzésére tett lépésnek, még polgárhábo­rúnak is. A roppant veszély azonban kézenfekvő. Az az Európa, amely integráló­dik, az együttélés új mo­delljét alakítja ki, meg kell hogy keresse azt a mód­szert, amivel nemcsak tüne­ti kezelésekre nyílik mód, hanem alapját, mégpedig demokratikus alapját ké­pezheti a térség rákfenéi rendezésének. N em biztos, hogy erre csak a diplo­máciai nyűglődés udvarias formái a jók. Talán megértik ezt a hajdani Ju­goszlávia népei is. Öt év késéssel Új Kelet-információ A Mester és Margarétát, Mi­hail Bulgakov világhírű regé­nyét 1993-ban filmesítette meg Jurij Kara orosz rendező. A film iránt már akkor nagy volt az érdeklődés a Cannes-i Film- fesztivál szervezői részéről is. Ekkor robbant a bomba: a pro­ducerek nem egyeztek bele, hogy Kara rendelkezzék a film­mel, csak 15 millió dollárért akarták átadni ezt a jogot a rendezőnek. Jurij Kara pert in­dított volt munkatársai ellen, s a bíróság nemrég a felperes ja­vára döntött. A mozikban meg­kezdhetik az öt éve készült film vetítését. Az annak idején sok bonyo­dalommal elkészült film több szereplője és közreműködője az eltelt öt év alatt tragikus körül­mények között elhunyt. Har­mincat évesen meghalt Jev- genyij Grebnyev operatőr, 39 évesen öngyilkos lett Jelena Majorova színésznő. Elhunyt a film helyettes igazgatója és két epizódszereplő is. Úgy lát­szik, a baj nem jár egyedül... Díjnyertes magyar film M7V _______________ Be lgiumban fergeteges sikert várnak Makk Károly új film­jétől, A játékostól, amelyet szerdától mutatnak be a mozik­ban. A magyar-brit-holland koprodukcióban készült film két hónappal ezelőtt elnyerte a brüsszeli nemzetközi filmfesz­tivál különdíját. A játékos című film a játékszenvedélyéről hí­res Dosztojevszkij történetét eleveníti meg. Az írónak keve­sebb mint egy hónap alatt kel­lett azonos című regényét meg­írnia, hogy összes művének ki­adási joga ne szálljon hitele­zőjére. Miközben teljesítette a feltételt, az alkotó beleszere­tett gyorsírónőjébe - a filmnek e románc is szerves része. A brüsszeli zsűri január 31- én 500 ezer belga frankot (3 millió forintot) is adományo­zott a díjjal a film belgiumi ter­jesztésének megkönnyítésére. A játékos kétféle szinkronnal készült, a francia változat be­mutatója Brüsszelben, a hol­land nyelvűé a flamand fő­városban, Gentben lesz. A film később az ország valamennyi mozijába eljut. A rendezők azt remélik, hogy a Belgiumban élő több ezer magyar szárma­zású ember az elsők között te­kinti meg a bemutatót. \ Hírről V hírre Palotai István (Új Kelet) Ha valamikor, akkor most a vakok számára is világossá vált, hogy mi értelme van NATO-tagsá- gunknak! Sajnos nem kel­lett még „2020-ig” sem várni az előre nem látha­tó negatív nemzetközi fejleményre, amely akár fenyegetést is jelenthet hazánkra nézve: Szerbia miniszterelnök-helyette­se lett Seselj vajda, a ma­gyar-gyűlöletéről ismert soviniszta szerb népvezér. Seselj a Magyar Televí­zió riporterének koráb­ban nyilatkozva nem rej­tette véka alá nézeteit, és nyíltan a képünkbe vág­ta, hogy ellenségnek te­kint minket. Még kom­mentárt is fűzött hozzá: azért vagyunk a szerb nép ősi ellensége, mert - idé­zem — „ezer éve a horvá­tok seggét nyaljuk, és még azt sem vesszük ész­re, hogy ebből semmi jó nem származik, és nem is származott volna...” Azt pedig, hogy Szerbia má­sodik embere lehetett, kö­szönhetjük Milosevic elv­társnak, aki őt látta a leg­alkalmasabbnak erre a posztra. Nem kell különösebb jóstehetség hozzá, hogy megmondjuk: ha ezen a puskás önjelölt népvezé­ren múlik, akkor a Vajda­ság magyarjainak bizony befellegzett. Őszintén megvallva, nem irigylem Kovács Lászlót, mert úgy tűnik, a Seselj vajda te­remtette helyzetek általár ban politikailag kezelhe- tetlenek. Tárgyalni csak akkor lehet, ha van kivel. Érdekes és roppant saj­nálatos jelenség, hogy a szláv országos politikai irányvonala egyre több helyütt a sovinizmus felé kezd elmozdulni. Meciar Szlovákiája, és immár ezek szerint Seselj Szerbi­ája (Jugoszláviája) nyíl­tan ellenségesek a Nyu­gattal szemben, de a Zsi- rinovszkij-szindróma sem megnyugtatóbb, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez az úr az orosz ha­tárt Párizs mellett szeretné meghúzni. Ahhoz pedig, hogy Zsirinovszkij hata­lomra kerüljön, nem is kell olyan túlságosan sok. Mindez persze nem je­lenti azt, hogy ne kellene tovább higgadtan politi­zálnunk. De hogy ez így van, azt csakis a mögöttünk álló erő teszi lehetővé! Seselj kinevezése és po­litikájának érvényre jutta­tása így aztán nem is annyira ránk nézve veszé­lyes, mint magára Jugosz­láviára. A világ ugyanis nem fogja ölbe tett kéz­zel szemlélni a vajda re- vansista törekvéseit. Mi­losevic már úgyis több­ször eljátszotta nemzete nemzetközi hitelét, de ez­zel a húzással - Seselj hatalomra emelésével - végképp kimutatta a foga fehérjét... iKóródiMária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom