Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-26 / 72. szám

Mezőgazdaság 1998. március 26., csütörtök Kitörési lehetőség y Hétről hétre a kiskertekben Kihajtott a zöldhagyma és a földieper Szabó Zoltán (Új Kelet) A biotermesztést kevesen ismerik igazán, pedig önma­gában egy nagyon egyszerű, mégis összetett gazdálkodá­si mód. Sokan úgy gondol­ják, hogy a biotermesztő nem képes megvédeni növényeit a különböző kártevőktől, kórokozóktól, de ez nem így van. A természetes eredetű anyagokat igenis felhasz­nálhatják a termés megóvá­sához. Például a kén- és réz­tartalmú készítményeket, valamint a káliszappanos ol­datot alkalmazhatják levél- tetvek ellen, felhasználhat­ják a különféle növényi ki­vonatokat. A közelmúltban Nyíregy­házán megrendezett 6. Or­szágos Biogazda Találkozót követően beszélgettünk Veisz Jánossal, a Biokultúra Egyesület helyi szervezeté­nek vezetőjével.- Mikor kezdett a me­zőgazdasági termelésnek ez­zel a környezetkímélő válto­zatával foglalkozni?- Kezdetben nem voltam tudatos biogazda, otthonról hoztam magammal, a szülői házból. Paraszti származá­somból is eredeztethető, a régi parasztemberek min­dig is biogazdák voltak, vegyszer nélküli és teljes gazdálkodást folytattak. Tudatossá a '80-as évek vé­gével vált bennem a felis­merés, hogy érdemes így gazdálkodni.- Hazánkban mikor,kez­dődött a biotermelők szer­veződése?- Mozgalomként 1983- ban indult, majd Biokul­túra Egyesületté alakult. Megyénkben a kezdetekkor Bálint Elek fogta össze a termelőket, foglalkozásai­kat Nyíregyházán, a gumi­gyárban tartották, majd Széles Csaba vette át a vezető szerepet. A csoport neve nem volt mindig ugyanez, eleinte kertbará­toknak mondták magukat, majd népfőiskolává szerve­ződtek, később jött a bio­gazdálkodó elnevezés. Az utóbbi időben sikerült el­határolódni más szerveze­tektől, és megalakítani a Biokultúra Egyesület helyi csoportját, amit jelenleg én vezetek.- Hány termelő tartozik ebbe a csoportba?- Ez a csoport a 10. régió­ja hazánknak, a Biokultúra Egyesület felosztása szerint hozzánk tartozik Borsod- Abaúj-Zemplén megye is, létszámunk 40-50 fő. A ta­gok megoszlása is érdekes, hiszen nemcsak a szorosan vett termelők, hanem a ke­reskedők és a szimpatizán­sok is szívesen belépnek az egyesületbe.- Mivel foglalkoznak leg­szívesebben térségünk bio­gazdái?- A megyében nagyon sok olyan őshonos termék van, ami eleve kínálja ma­gát, amit igazán nem is kell termeszteni, csak le kell szedni vagy be kell gyűj­teni. Például megyénk szatmár-beregi részén na­gyon sok területen meg­található az úgynevezett „dzsungelszilvás”, ismeret­len nevű szilvafajta. Sze­rencsére ennek nagy részét mára már feldolgozzák. A dió a másik olyan növény, amiről szinte mindenki tud­ja, hogy permetezés nélküf is lehet termeszteni. Gyógy­növényekben is nagyon gazdag ez a vidék, és mi­vel az iparosítás nem olyan jelentős, mint máshol, ala­csonyabb a környezet- szennyezés, így ezek nyu­godtan begyűjthetők és értékesíthetők. Óriási lehetőségeink van­nak a méhészkedésben. Me­gyénkben hatalmas akáco­sok találhatók, amelyek jó méhlegelőt jelentenek, és lenne kellő számú méhész is, aki ezt ki tudná használni. A kaptáron belüli kezeléseket kellene vegyszermentesen megoldani.-Milyen a biotermékek ér­tékesítési lehetősége?- Szinte korlátlan, ez a piac még nem telített. A nyugat-európai országok „tárt karokkal” várják bio­termékeinket, és általában 30 százalék fölötti felárat is hajlandók fizetni érte, ezzel is elismerve a kézi mun­kaerő igényét. Sajnos visz- szaélések is előfordulnak, nagy a csábítás, de a nem megfelelő módszerekkel termelő gazdákat igyekszünk minél hamarabb kiszűrni, hogy ne rontsák a többi be­csületes termelő hírnevét. A Biokultúra Egyesületet elis­merték mint harmadik or­szágbeli szervezetet, és az itteni minősítést Brüsszel­ben is elfogadják, nincs kü­lön ellenőrzési rendszer.- A közelmúltban sokat erősödött a biotermesztés el­ismertsége térségünkben. Mi­nek köszönhető ez?- Többek között a megyei közgyűlés hathatós támoga­tásának, a mezőgazdasági szakközépiskolának, és per­sze nem utolsósorban a ter­melőknek. Az iskola „zász­lajára tűzte” a biotermesztést, apagyi tanüzemében környe­zetkímélő gazdálkodást veze­tett be, ami országos szinten is egyedülálló. Az elismertség is országos szintű, a közelmúlt­ban éppen ezért rendezték me­gyénkben a 6. Országos Bio­kultúra Napokat, amit nagy szakmai érdeklődés kísért. Öröm volt látni, hogy a mező- gazdasági főiskola több mint 250 fős nagyelőadója hiány­talanul megtelt. Talán az egyik kitörési pont lehet, hiszen nagy a kézimun- kaerő-igénye, elterjedésével csökkenhetne a munkanélkü­liség. Értékesítési lehetősé­geink nagyon jók, nincs olyan termék, amit ne lehetne nyere­ségesen eladni. Fekete Tibor (Új Kelet) Sándor, József, Benedek he­lyett Hajnalka, Gedeon és Au­guszta hozza meg a meleget. Ha hihetünk az előrejelzéseknek, akkor vasárnaptól már hamisí­tatlan tavasznak örülhetünk. Éppen ideje, mert a gyümölcs­fák rügyei megduzzadtak, szin­te szétveti őket a felgyülemlett energia. A naposabb, szélvédett lejtőkön már bimbódzik a sár­gabarack, de az őszibaracknak sem sok kell a virágba bomlás­hoz. Téli lemosó permetezést már ne alkalmazzunk, de a nyá­ri hígításától egy fokkal tömé­nyebb szer még nem éget. Eb­ben az időszakban az atkák és a molyok jelentenek veszélyt a gyenge hajtásokra. Megrágják a hajtásvégeket, megtelep­szenek a nedvedző metszési hegeken, és kiszipolyozzák az éltető nedvet. A rovarölő sze­rekből felesleges változatot ké­szíteni, ettől nem lesz hatá­sosabb a védekezés. Körülbelül két hét lemaradása van a termé­szetnek. Ez még nem jelent ko­molyabb kárt, sokkal inkább a csapadék az, ami a későbbiek­ben, a vegetációs időszakban nagyon fog hiányozni. A felső talajréteg nedves, de ötven centimétertől már szinte porszá­raz a föld. Kell az eső, és nem elég, ha csak a májusi eső öntö­zi a földet. Hamarabb kell. Akiknek lehetőségük nyílik rá, árasztásos öntözéssel segít­hetnek a természetnek. Elég csak bekapcsolni a szivattyút, és a slagot a fák közé dobni, hadd folyjon bővében! Ehető a mindighagyma A hagyma nem tartozik a fagyérzékeny növényfélék közé, mínusz öt fokig még a föld feletti rész sem károsodik. Az őszi telepítésű dughagyma kizöldellt, és a mindighagymát már enni is lehet. Az évelő­hagyma felszedésekor ügyel­jünk arra, hogy írmag marad­jon, mert ebből fejlődik ki a későbbi hajtásrendszer. Hagy­mát magról is vethetünk. Kine­mesítettek olyan fajtákat is, amelyek egy év alatt vörös gu­mókká fejlődnek, és télére is jól betárolhatok. Korai zöldségnövényeink közül a sóska is kidugta első leveleit. A zavartalan napsü­tésben egy hét alatt szedésre érett leveleket nevel. Tápérté­ke igen magas. Ebben a vita­minszegény időszakban nem csak a C-vitaminra, de A- és E- vitaminra, valamint vasra, fosz­forra és más nyomelemekre is szüksége van szervezetünk­nek. A sóska kimondottan gaz­dag vasban. Legjobb nyersen fogyasztani, de ha mártást ké­szítenek belőle, akkor sem kell agyonfőzni, mert elveszíti vi­tamintartalmát. Magról vetett zöldségeink­nek most a szárazság árthat leg­jobban. A fejlődésnek indult hajtásoknak nincs nedvesség- tartaláka, naponta szükséges öntözni. Ráadásul a száraz föl­det elfújja a szél, és a támasz nélkül maradt növények ki­dőlnek a sorból. A drazsírozott vetőmagvaknál kifejezetten előírás, hogy a kikelésig ned­vesen kell tartani. A vetőmag bevonóanyagának nagy a víz- felvevő-képessége, de sokáig nem képes magában tartani. Ha félig kicsírázik a mag, és köz­ben beszárad a burok, akkor már nem tud áthatolni a ke­mény bevonaton, és elpusztul a növény. A növényvédelmüknél leg­korábban a lisztharmatfertő- zésre kell gondolni. Különö­sen a sárgarépa, a petrezse­lyem és a zeller érzékeny erre a fertőzésre. Amikor először megjelenik a leveleken a fi­nomlisztszerű spóra, azonnal permetezni kell. A vegyszer­be érdemes levéltrágyát is ke­vernünk, ezzel felgyorsul a növények fejlődése. A fejtrá­gya adagolásánál nem érde­mes az előírt mennyiségnél többet felhasználni, mert a fe­lesleg csak lefolyik a leve­lekről, és a földben hamar le- bomlik. Pocsékolás helyett inkább gyakrabban, de keve­sebb mennyiséget permetez­zünk ki, mint egyszerre sokat adagoljunk. A málna tápanyag­utánpótlása Leghamarabb szedjük ki a régi, elöregedett málnahajtásokat. Ezek csak egy nyáron teremnek. Később a betegségek meleg­ágyai lehetnek, akadályozzák a növényvédelmet, a kapálást, és nyáron a szedéskor is útban lesz­nek. Ha elég sűrű a támrendsze- rünk, akkor nem kell kötözni az idei hajtásokat. Az elég sűrű azt jelenti, hogy legalább 20-30 centiméter sűrűn legyen huza- lozva. A fél méternél ritkább tám már nem ad elég alátámasztást a roskadozó szálaknak. A földre hajló ágakon a termés sáros és penészes lesz, ezért érdemes in­kább egyenként kikötözni. A málnának nagy a víz- és táp- anyagigénye. Sekélyen nö­vekedő bojtos gyökérzete ha­mar kiéli a földet, folyamatosan pótolni kell a hiányt. A málnát nehéz túltrágyázni, és a nitro­génmérgezés veszélyétől sem kell tartani. Arra viszont ügyel­ni kell, hogy a szerves trágyát csak óvatosan forgassuk a talaj­ba, különben könnyen megsé­rülnek a felszínközeli gyöke­rek. A trágya kiszórása után ér­demes még slaggal is beleveret­ni a kiálló maradványokat. Ez­zel nemcsak bemossuk a táp­anyagot, de egyúttal öntözzük is a növényeket. Az éves műtrágyamennyiség felét, de legalább harmadát most kell kiszórni. Ha száraz a feltalaj, akkor szóróöntözéssel segíthetünk a minél hamarab­bi felszívódásban. A földiepernek is hasonló gyökérzete van, de még seké­lyebben növekszik. Szerves trá­gyával csak úgy érdemes a sza­mócát táplálni, hogy esővízben fel kell oldani a tápanyagot és vedérrel kiöntözni. A felszínen maradt darabokat kiskapával nyomkodjuk le vagy kapáljuk be. Amennyi kimarad a földből, az a napsugár hatására lebom- lik, és elveszti nitrogéntartal­mát. Nem kell megvárni, míg kiömlik a dudva, már most ka­páljuk meg a sorközöket, és rit­kítsuk ki a fölösleges hajtáso­kat. A felszedett bajuszokat ne hagyjuk a sorok között, mert az első kiadós eső bemossa a föld­be, és gyökeret ereszt. Gazégetés Ásózás vagy rotálás előtt szed­jük fel a tavalyi növényi marad­ványokat. A paradicsom, a pap­rika vagy a káposzta vastagabb szárait égessük el, de az apróbb leveleket nyugodtan forgassuk a földbe. Egyedül a diófa levele nem alkalmas komposztálásra, mert olyan hatóanyagokat tartal­maz, amelyek késleltetik, illet­ve nagyobb mennyiségben meg­akadályozzák a szerves anyagok lebomlását. A diófalevelet te­gyük az égetésre váró anyagok közé. Tűzgyújtáskor nagyon körültekintően járjunk el. Ké­szítsünk kézközeibe legalább egy vödör vizet és egy lapátot. Ha nem kívánt méretekre csap­nának a lángok, akkor legalább hamar közbe tudunk avatkozni. Sose hagyjuk őrizetlenül a tüzet. Szeles időben nem szabad éget­ni, mert még nem zöldellt ki a természet. Csak az erdők aljnö­vényzetének megerősödése után nyújt kellő védelmet a lángok ellen. A nem elég száraz gaz nagy füsttel ég. Gondoljunk arra, mi mennyire örülnénk, ha a mi or­runk alá füstölne a szomszéd. Hétvégi telkek F. T. (Új Kelet) ________ A ’68 utáni új gazdasági mechanizmus melléktermé­ke volt a víkendházkultusz. A termelőszövetkezetek­ben dolgozóknak már ter­mészetes volt a háztáji gaz­daság, de az ipari munká­sok csak a piacról szerez­hették be a zöldséget és gyümölcsöt. A politika szorítása engedett azokban az években, és engedékeny­ségük jeléül először csak nem tiltották, majd támo­gatták a kiskertmozgalmat. Két-háromszáz négyszög- öles területeket parcelláz­tak ki olyan helyeken, ahol nem érte meg a nagyüzemi művelés. A szabad idő hasz­nos eltöltésén kívül akko­riban nem volt elhanyagol­ható szempont a megter­melt haszon sem. Ráadásul a saját maga termesztette zöldségféléket mindenki szívesebben fogyasztja. Akkoriban törvény til­totta, hogy egy embernek egynél több telke legyen. Ma mindenki annyit vesz, amennyit akar, de a telek­árak nem követik az inflá­ciót. A mezőgazdaság ál­talános válságával együtt a zöldségtermesztés is ha­nyatlik. Csak a jó minősé­gű és jól tárolható termés kelendő. A vevők többsé­ge anyagi helyzetétől füg­getlenül válogat. Válogat­hat, hisz túlkínálat van, és éppen ez a túlkínálat szo­rítja le a víkendtelkek árát is. A másik árcsökkentő tényező az utazás mérhe­tetlen megdrágulása. A há­romforintos benzin idejé­ben kit érdekelt, hogy hány­szor kell kimenni a kertbe az első szüretig? Ma már nem mindegy, hogy a mű­velési költségek közül az utazás és az áruszállítás mekkora részt képvisel. Sokan a növényvédő szerek árát említik mint legnagyobb költségténye­zőt. Igaz ez a nagyüzemi gazdaságoknál, de a kis­kertekben csak kis mennyi­ségben használják a per- metszereket, még a drágá­kat is. A tíz kilométerre fekvő telekre egyetlen ki­utazás árából fél liter ha­gyományos rovarölő szert lehet venni, ami beosztva, egy nyárra elég a kétszáz négyszögöles telken. És hányszor kell autóba ülni az első cseresznyeszüre­tig? A tömegközlekedés sem sokkal olcsóbb, és rá­adásul körülményesebb a cuccolás is. Nagyszálláson láttam, de biztosan másutt is így van, hogy az emberek inkább rit­kábban, de hosszabb időre telepednek ki. Akkor egy­huzamban elvégeznek min­den sürgős munkát, és egy hónapig tájékára sem néz­nek a környéknek. Jó azok­nak, akik ezt megtehetik, de a naponta dolgozók csak a hétvégét tölthetik kedves környezetükben. Nekik he­tente utazni kell. Érdemes tehát utánaszámolni, mi mennyibe kerül, és most még nem késő. Vezessünk privát pénztárkönyvet, és számoljunk utána, mennyi­re volt nyereséges a kiskert. Tudom, a\jó levegő, a szel­lemi munka után a fizikai te­vékenység is pihentet, de lehet, hogy az év végi mér­leg után nem fogunk kétna­ponta kijárni öntözni a pa­lántákat, mert féláron jobbat kapunk a piacon. Veisz János

Next

/
Oldalképek
Tartalom