Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-23 / 69. szám
Megyei krónika 1998. március 23., hétfő Tavaszváró szezonzáró Munkatársunktól________ A kardcsörgető, csodaszép, Lajosok korát megidéző testőrhölgyek, rizsporos arcú urak, kilónyi arannyal teleaggatott, makkos cipős ízléstelen mai vállalkozók, a poharat gyakran ürítő csuhás barátok népesítették be a nyíregyházi Korona Szállót a hét végén. Telet kergetni jött össze a jelmezes sereg, hogy vigassággal köszöntse a tavaszt. A szenzációs hangulatúra kerekedett farsangzáró bál rendezője, Hajiing Tamás - aki hoppmesteri feladatait fővadászi mundérban látta el - nem véletlenül választotta a mulatság szombati dátumát: a naptár március 21-ét jelzett, a csillagászati tavasz kezdetét. A szorgalmas vadászfegy- ver-durrogtatás és medveker- getés közepette elővezetett köszöntőjét zseniális technikájú sztepptáncos műsor, azt tartós vastaps követte. A közel száz bálozó táncos kedvű hangulatát még a jópofás- kodó humorista sem tudta lelombozni, így amíg ő a nehezen megszült műsora verej- tékcseppjeit törölgette, addig a színes jelmezbe öltözött nép már a parketten pörgött-for- gott, diszkózott. A hagyományteremtő, báli szezont záró utolsó vigasságon a tombolán megnyert értékes ajándékok mellett a jelmezverseny volt a fő attrakció. A vendégek egyhangú szavazással a múlt mellett tették le a voksol, a fődíjat a két, Mozartnak öltözött úr nyerte, de egy kisebb színházi jelmeztárat hasonló mértékben kifosztó három testőrhölgy is nagy tapsot kapott, ugyanúgy, mint tulajdonképpen bárki: mert szombaton nem a helyezés, hanem a részvétel volt a fontos. Villon vallatója Vaján Berki Antal (Új Kelet) Az államilag osztogatott Kos- suth-díj árnyékában szerényen húzódik meg a nemrégiben alapított Alternatív Kossuth-díj. Elismert, híres-nevezetes szakemberek alapították a kitüntetést, és a civil társadalom nevében azokat az alkotókat tisztelik meg vele, akikre ilyen-olyan okok miatt nem terjedt ki a hivatalosok figyelme. Első ízben a magyar irodalom fenegyereke, Hernádi Gyula neve került fel a kitüntetettek listájára, majd a fájdalmasan korán elhunyt Bertha Bulcsú kapta posztumus megemlékezésként, honorálva több évtizedes közírói tevékenységét, amit annak idején-az ÉS hasábjain a Kesudió-vitával elkezdett. Harmadikként az idén nyolcvanesztendős Mészöly Dezső költő, műfordító, esszéíró munkásságát ismerték el a kuratórium tagjai az Alternatív Kos- suth-díjjal. Mészöly Dezső a Lyukasóra páratlanul szellemes szerkesztő-műsorvezetője, Villon és Shakespeare műveinek avatott tollú fordítója beszél a génekbe rejtett parancsokról, az ősök tiszteletéről, arról, hogy a világban semmi sem hiábavaló, hogy minden család története izgalmas, semmihez sem fogható történelmi regény.- Sok mindent el lehet felejteni életünk során, de most egyre erősebben érzem, hogy a gének utasításait soha nem lehet megkerülni. Ha reggelenként, borotválkozás közben a tükörbe nézek, mintha apám bánatos arca tekintene rám vissza. Apám, Mészöly Gedeon, nyelvész professzor volt, de nem csak a nyelvészethez értett, a költészethez is. Kedvenc tanítványai között volt József Attila, mintegy en- gesztelésül Horger Antal ádáz viselkedéséért. Attila neki dedikálta Nem én kiáltok című verseskötetét, talán azzal a céllal is, hogy elveszett apja helyett édesapát találjon magának. Családunk fészke Bogárd volt, ma már Sárbogárdnak nevezik, de akkor, századokkal ezelőtt még csak pusztának jelölték. Évszázadokon keresztül éltek ott a Mészölyök. Apám szerette emlegetni, hogy a szabadságharc idején erről az egy pusztáról kilenc Mészöly fogott fegyvert Kossuth hívó szavára, hogy harcoljon a forradalom győzelméért. Volt köztük egy hivatásos katonatiszt is, aki ezt megelőzően a császári seregben százados volt, és a nemzeti hadseregben a Lehel huszárezredet vezette. Mészöly Farkasnak hívták. Élete olyan volt, mint egy Jókai regényhősé. Ő ugyanis nem tette le a fegyvert. Mikor megjött a parancs, hogy kapitulálni kell, szegény Vécsey gróf, aki az egyik aradi vértanú lett, fölállt a hintója tetejére, meglengette a csákóját, és azt mondta: Huszárok, nem vagyok többé tábornokotok, csak Vécsei vagyok, nem mondhatom meg néktek, hogy mit tegyetek a jövőben. Mészöly Farkas pedig ezen fölbuzdulva hazavezette legényeit, és a világosi fegyverletételnél nem volt jelen egy század lovas, akik orosz-osztrák fogság helyett otthon várhatták sorsuk jobb- rafordulását. Maga Mészöly Farkas előbb parádékocsisnak állt, majd egy komáromi menlevéllel, amit egy mási Mészöly, Kornél, a testvéröccse szerzett neki, visszatért őseinek birtokára. Mind a két oklevél birtokomban van. A hamis is, meg az igazi is, amivel Mészöly Kornél menekült meg a császáriak bosszújától. Bekeretezve függenek az íróasztalom fölött. A család történetét gyerekkoromban tátott szájjal hallgattam, és talán ennek köszönhetően is próbáltam réges-régi jegyzetekből, írásokból az ősöket kihámozni, és megmutatni a mai olvasóknak. Sajnos ezek a dokumentumok nem emlékeznek meg az ősök lelkiségéről, ezeket aztán nekem kellett mint O CD 2 írónak pótolnom, de minden- £ napjaikról sok lényegeset megtudhattam. Egyik ősöm a nemesi felkelés idején, amikor Napóleon Győr mellett szétverte nemesi hadainkat, pontos jegyzéket készített, mit vásárolt útközben, miközben masírozott a hadszíntérre. Fegyvereket, még zászlót is vett, odafelé sok bort fogyasztott (valószínű, hogy a vereség miatti bánatábán visszafelé még többet ivott, legalábbis a jegyzék szerint), meg a feleségének koffát vásárolt Magyarul kávét vitt neki ajándékba Ébből is látszik, hogy annak idején csak az asszonyok itták a fekete levest, a férfiember megmaradt a szeszes italnál, pontosabban a bornál, mert pálinkázni már akkor is csak a kódhelyek pálinkáztak. Itt maradtak rám ezek a történetek, őrzöm őket, és ha alkalom adódik, megírom őseim valamikori életét. Amíg én élek, életben vannak ők is, sorsuk talán példázattá válhat a ma nemzedéke számára is. Mészöly Gedeon nyelvész professzor és Mészöly Farkas huszárszázados vezet engem kézen fogva most is, mint ahogy lelkész nagyapám erkölcsnemesítő prédikációi egy életre meghatározó élmenyeim maradtak. És talán ezeknek a valamikori embereknek izgalmas, tanulságos élete lehet kapaszkodó azoknak, akik mai zűrzavaros világunkban nehezen tudnak jó és rossz között választani. A tudás világa Új Kelet-információ Az Oktatási Centrum Nyírbátor a „20 éves az iskola” jubileumi rendezvénysorozat részeként újra meghirdette a már hagyományosnak számító Tudás-Világa tanulmányi versenyt az általános iskolák negyedik osztályos tanulói számára. A március 20-án tartott megmérettetésre 11 általános iskolából összesen 61 kisdiák érkezett. Tudásukat egy 60 kérdésből álló tesztsorral hasonlíthatták ösz- sze. A kérdések megválaszolására a verseny szervezői 90 percet szántak, de egy óra alatt szinte mindenki megbirkózott a feladatokkal. A kérdések a magyar nyelv és irodalom, a környezetismeret és környezetvédelem, a matematika tantárgyak tananyagának, valamint a nebulók általános ismereteinek a felmérésére irányultak, az adott évfolyam követelményszintjéhez igazodva. A nemes versengést a nyírgelsei általános iskola tanulója, Bacsó Gergely nyerte. A második helyen hárman osztoztak, Mizsur Katalin a nyírbátori Tinódi Lantos Sebestyén Általános Iskolából, Baranyai Attila a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskolából és Tóth Pál a nyírkarászi általános iskolából. A szoros küzdelemre jellemzően, harmadik helyezéseket is megosztva kellett odaítélniük a zsűri tagjainak Ivancsó Máriának, «a nyírkátai általános iskola tanulójának és Pokaraczki Anitának, aki a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskola tanulója. Szeretet Új Kelet-információ Tiszalökön, a művelődési házban március 30-án, délután hat órától a Harmónia Egészségvédő Egyesület szervezésében Fegyveres István előadása hangzik el Á szeretet pszichológiája címmel. A Primavera ..hegedőse’ Soha nem könnyű vérbeli drámát táncnyelven elbeszélni. Mindig is nagy feladatot jelentett a táncosoknak megoldani a prózai darabokban rejlő konfliktusokat. Talán éppen ebben rejlik az a kitartás, mellyel a balett művelői újra meg újra speciális művészetük formanyelvére fordítanak egy drámai művet. A Primavera évek óta meghatározó együttese a művelődési központ művészeti csoportjainak. Az idén tavaszváró produkcióként olyan előadással rukkoltak ki a tánccsoport tagjai, amelyről még sokáig beszélnek majd a táncművészet kedvelői. A hét végén a nyíregyházi művelődési központban Feketéné Kun Ildikó balettmester koreográfiájával mutatták be a Primavera balettcsoport művészei a Hegedűs a háztetőn című világhírű musicalből készített táncjátékot. Uj tanműhellyel gyarapodott a 107-es szakmunkásképző intézet. Kell is a tanulási lehetőség megyénk gyermekeinek, mert csak kiművelt emberfők sokaságával tudunk egyről a kettőre jutni. Az avatóünnepségen megjelent Csabai Lászlóné, városunk polgár- mestere és Giba Tamás alpolgármester
