Új Kelet, 1998. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-23 / 69. szám

A szélsőjobboldali francia Nemzeti Front szombaton nyilatkozatban szólította fel a polgári jobboldal pártjait, hogy segítsék megválasztani hétfőn a párt elnökét, Jean-Mqrie Le Pent az ország délkeleti megyéit magában foglaló Provence-Alpes-Cote-d'Azur körzet elnökévé, cse­rébe azért a támogatásért, amelyet a Nemzeti Front ajánlott fel a Párizst és környékét jelentő Ile de France-körzet elnöki posztjának megszerzéséhez. Pénteken Franciaország 18 körzetéből 13-ban a jobboldalé lett a vezetés, és ebből öt régióban a szélsőjobb voksainak segítségével. A jobboldal politikusainak egy része ezzel akadályozta meg, hogy a hely- hatósági választásokon néhány százalékos relatív többsé­get szerzett baloldali kormánykoalíció a körzetek felett is átvegye, az ellenőrzést. A koszovói Prizren város ügyészsége „terrorizmus” miatt vádat emelt hat koszovói albán ellen - jelentette szombaton a Nasa Borba című szerb napilap. A hat férfit azzal vádolják, hogy Albániából Jugoszláviába csem­pészett öt automata puskát, háromezer lőszert, 80 kézigráná­tot, 120 gyújtószerkezetet és 160 kilogramm robbanóanya­got. A prizreni ügyészség szerint az albán férfiak ezenkívül terrorista csoportot alakítottak „Népi Mozgalom a Koszo­vói Köztársaságért” elnevezéssel, és ketten közülük robba­nószerkezetet helyeztek el a város egyik emlékművén. Oroszország „szédületes sebességgel, hétmérföl­des léptekkel halad az ázsiai típusú egyeduralmi, diktatóri­kus politikai rezsim irányába”, amit a jelenlegi oligarchi­kus rendszer teremthet meg - jelentette ki az ŐRT orosz csatornának szombaton este adott interjújában Borisz Nyemcov orosz első miniszterelnök-helyettes. Nyemcov - aki a héten harcot hirdetett az orosz gazdaságot kézben tartó oligarchia és a hatalom összefonódása ellen - tartóz­kodott attól, hogy esetleg neveket említsen, de jelezte, hogy a helyi vezetők és tábornokok tucatjai vállalkoznának szí­vesen a diktátor szerepére. A Borneó szigetén hetek óta tomboló erdőtüzek immár halálos áldozatot is követeltek: Samarinda tartományi főváros egyik lakosa megfulladt a sűrű füstben. Lakosok ezrei - elsősorban gyerekek - szenvedtek súlyos egészségkárosodást a füst hatására.' Szamárköhögés, vala­mint szem- és bőrgyulladások kínozzák őket. A sziget mint­egy ezer különböző helyén pusztít a tűz, anélkül, hogy sike­rült volna ellenőrzés alá vonni terjedését. Idén csupán Ke- let-Borneó tartományban a hatóságok becslései szerint ed­dig már 91 ezer hektár őserdő égett le. A tüzek olyan széles kiterjedésű folyami terület megfertőzésével is fenyegetnek, amely emberek százezreit látja el friss ivóvízzel. Fidel Castro „pozitívnak és konstruktívnak” ítélte meg az Egyesült Államok azon bejelentését, hogy enyhít a Kuba elleni blokádon, és engedélyezi a kubai kolónia tagja­inak a szigetországba irányuló pénzküldeményeit, valamint a nein kormányzati szervezetek gyógyszerküldeményeit. A helyi sajtó azonban Roberto Robainü külügyminiszter gen­fi kijelentésének adott hangot, miszerint az amerikai rendel­kezés „sok hűhó semmiért”. Elizardo Sánchez havannai el­lenzéki vezető hangsúlyozta: pusztán arról van szó, hogy az USA visszaállította,az 1996. február 24-e előtti helyzetet. (Akkor lőtt le a kubai légvédelem két - Havanna szerint légtérsértő *- amerikai kisrepülőgépet, amelyek fedélzetén az egyik, Amerikában tevékenykedő kubai emigráns szer­vezet emberei voltak.) Prága nem tart attól, hogy az amerikai sze­nátus döntése a NATO-kibővítési vita elnapolásáról veszé­lyeztetné a három közép-európai állam-csatlakozását a szer­vezethez. (,Meg vagyok győződve arról, hogy az amerikai szenátus lépése nem veszélyezteti a végeredményt, amely Csehország, Magyarország és Lengyelország csatlakozása a NATO-hoz” - nyilatkozott a hét végén Jirí Payne, a képviselőház külügyi bizottságának elnökhelyettese és a cseh parlament állandó NATO küldöttségének vezetője. „Ugyancsak meggyőződésem, hogy a szenátorok végül is igent mondanak a bővítésre” - tette hozzá. Hasonló véleményt fogalmazott meg Jaroslav Basta, a képviselőház védelmi és nemzetbiztonsági bizottságának elnökhelyettese is. D. A. (Új Keletj Máréiűs 29-én Ukrajná­ban választásokat tartanak a Legfelsőbb Tanácsba, azaz az ország parlamentjébe. Ukraj­na magyarországi' nagykő- • vétségé tisztelettel kéri a Ma­gyarországon élő vagy átme­netileg hazánkban tartózko­dó ukrán állampolgárokat,; hogy jövő vasárnap éljenek szavazati jogukkal. Reggel 7­lől este 10 óráig járulhatnak az urnához a nagykövetség épületében (Budapest II., Nógrádi u. 8. sz.). A szavazó­lapot ukrán állampolgárságu­kat igazoló okmányuk bemu­tatása után vehetik át. Akik tartózkodási enge­déllyel vannak Magyaror­szágon, azok ukrajnai állan­dó lakhelyükön vehetnek részt a parlamenti és helyha­tósági Választásokon. Várják az ukránokat! Világkrónika Az együttműködés elkötelezett híve A múlt hét végén két napra megyénkbe érkezett Oreszt Klimpus, Ukrajna rendkívüli és meghatalma­zott magyarországi nagykövete, aki az év elejétől tölti be ezt a tisztséget. Ez volt az első hivatalos látogatá­sa Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Rangos ven- dégünk találkozott a megye és Nyíregyháza vezetőivel, felkereste a határátkelőket, járt a Besse­nyei György Tanárképző Főiskolán, sőt a szomszé­dos megyébe is ellátogatott: Tokajban felavatta Hriho- rij Szkovoroda ukrán költő és filozófus emléktáblá­ját. Munkatársunk e megtisztelő látogatás befejezté­vel kért interjút a nagykövet úrtól. Dalmay Árpád (Új Kelet) _- N agykövet úr, ön kárpát­aljai származású. Kérem, be­széljen szüleiről, szülőhe­lyéről, gyermekkoráról!- Édesanyám Uzsokon szü­letett, és a Munkács melletti Beregszentmiklóson nőtt fel. Az apja Galíciából szárma­zott Kárpátaljára. Édesapám hucul gazdacsaládban szüle­tett Kőrösmezőn. Én még jól emlékszem a falutól megle­hetősen távol, hegyek között épült grazsdára, körbekerí­tett parasztházra, ahol a há­rom Klimpus fiú nevelkedett. Annak idején mindhárman részt vettek az első világhá­borúban, huszonéves fejjel alapítói voltak az úgyneve­zett Hucul Köztársaságnak. Magam is Kőrösmezőn szü­lettem. Édesanyám testvérei Munkácson laktak, ahol én gyakran töltöttem a nyári szünidőket. Később aztán Munkácsra, majd Beregszent- miklósra költöztünk. Édes­anyám egyedül nevelte a két fiát, mert apánk Szibériában raboskodott.- Nyelvünkkel tehát múl­sz ülő fal újában, Kőrösmezőn kapcsolatba került, hisz ott még ma is jelentős számú ma­gyar szórvány él.- Igen. Mind a két szom­szédunkban magyarok lak­tak. Munkácson és Szent- miklóson is voltak magyarok a környezetemben. Az egyik nagynénim férje magyar volt. Akkoriban sokszor be­széltem magyarul, sajnos, később sokat felejtettem. En­nek ellenére gyakorlatilag mindent megértek, a beszéd már nehezebben megy. Re­mélem, előjönnek lassacskán az emlékezet mélyéről a ko­rábban ismert magyar szavak, s akkor bátrabban merek májd megszólalni az önök nyel­vén. Gyerekkoromtól meg­szoktam, hogy magyarok és ukránok egymás mellett, együtt élnek, kölcsönösen tisztelik és becsülik egy­mást. Otthon, a faluban mi, görög katolikus huculok tisz­teletben tartottuk a római ka­tolikus magyarók egyházi ünnepeit, amelyek korábban voltak a mieinknél. Magyar karácsonykor vagy húsvétkor mi sem mentünk ki fát vágni vagy dolgozni a kertbe. így viselkedtek a magyarok is a görög katolikus ünnepeken. Ezt természetesnek tartottuk.- Nagykövet úr, hogy lett önből politikus?- Közlekedési szakember vagyok a végzettségemet te­kintve. Amikor Ukrajna füg­getlenné vált, én már harma­dik éve a Kijevi Gépkocsi­közlekedési Tervezési Tudo­mányos Kutatóintézet igaz­gatója voltam. Kineveztek közlekedési miniszterré, négy ukrán kormányban töl­töttem be ezt a tisztet. 1994- ben szülőföldemen már az első körben megválasztottak parlamenti képviselőnek. Erre nagyon büszke vagyok, mert a tíz kárpátaljai kép­viselő közül én voltam az egyetlen, akinek nem kellett részt vennie a második fordu­lóban. Miniszterként én kö­töttem meg az első közleke­dési és szállítási egyezménye­ket a szomszédos országok­kal, köztük Magyarország­gal. Ez tehát már politikai munka is volt. A parlament­ben igyekeztem legjobb te­hetségem szerint képviselni szülőföldem érdekeit. Vá­lasztókerületemben ukráno­kon kívül magyarok és romá­nok is élnek, velük is kitűnő kapcsolataim vannak. Az aknaszlatinai magyarok jó­voltából lett alkalmam rá, hogy több mint harminc év elmúltával újra magyarul be­széljek. Természetesen sok­szor jártam hivatalos úton Magyarországon, s tolmács­ra nemigen volt szükségem. Ezért aztán, amikor lejárt elődöm megbízatása, engem neveztek ki budapesti nagy­követté. Örömmel fogadtam el ezt a megtisztelő feladatot, mert ebben a beosztásomban még jobban tudom szolgálni hazámat, Ukrajnát, valamint az ukrán és a magyar nép ba­rátságának ügyét.- Hogy érzi magát Magyar- országon?- Őszintén mondom: na­gyon jól. Ismerkedem az or­szággal, a lakossággal, a szo­kásokkal. Mindig is nagy ro- konszenvet éreztem a magya­rok iránt, akik éppen úgy sze­retik nemzetüket, családju­kat, hagyományaikat, mint mi, huculok. Gazdag törté­nelmű és kultúrájú ez a nem­zet, s ragaszkodása tradíciói­hoz, múltjához tiszteletet érdemlő és követésre méltó. Csak elismeréssel beszélhetek arról, mennyire meg tudták őrizni műemlékeiket, kegyhe­lyeiket, milyen magas színvo­nalú a magyar képzőművé­szet, építészet, zeneművészet. Mindezek a tapasztalatok na­gyon közel hoztak engem a magyarokhoz.- Milyen benyomásokat szerzett Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében?- Mint közlekedési szak­emberhez, ez a megye áll legközelebb hozzám, hisz a hazámmal határos. Itt halad­nak át az Ukrajnába és szülő­földemre, Kárpátaljára ve­zető utak. Ezért érdekeltek engem nagyon a határátke­lőhelyek. Nagy reményeket fűzök a déli autópályához is, amely Mezőkaszonynál éri majd el az ukrán határt. Or­szágaink közös érdeke, hogy ez az autópálya mielőbb megépüljön, s a határtól is nemzetközi színvonalú út vezessen tovább Ukrajnába. Fontos a Záhony-Csap-átra- kodó korszerűsítése és jobb kihasználása is. Ennek alap­ján közös gazdasági öveze­tet alakíthatunk majd ki. Hasznosak voltak a találko­zóink dr. Zilahi Józseffel és Csabai Lászlónéval. Jártam Nyírmeggyesen, az ottani ön- kormányzatnál és az iskolá­ban is, ahol nagyszerű embe­rekkel ismerkedtem meg. Fe­lejthetetlen marad számomra a Bessenyei György Tanár­képző Főiskola Ukrán és Ru­szin Tanszékén tett látogatás. Az ott folyó munka minden dicséretet megérdemel. Az ukrán nyelvnek a mostaninál nagyobb szerepet kell kap­nia a.megyében. A dr. Udva­ri István vezette tanszék ezen is dolgozik.- Önnek kulturális misszi­ója is volt Tokajban: a Szko- voroda-emléktábla leleple­zése.- Ez a csodálatos ünnep is felejthetetlen élmény szá­momra. Minden közremű­ködőnek és résztvevőnek hálás vagyok érte. Köszö­nöm Májer János tokaji polgármesternek, a Ma­gyarországi Ukrán Kulturá­lis Egyesületnek és a Kár­pátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek, hogy meg­örökítették a nagy ukrán költő és gondolkodó emlé­két. Külön köszönöm dr. Zilahi József úrnak az ün­nepségen mondott nagyon tartalmas beszédét. Rész­vétele a szomszéd megyé­ben tartott rendezvényen szemléletesen bizonyítja, hogy Szabolcs-Szatmár- Beregben nagyra értékelik a két nép kapcsolatát. Örü­lök, hogy olyan sokan jöt­tek el az emléktábla avatá­sára Budapestről és Kár­pátaljáról is.- Kelet-Magyarországon sok ukrán állampolgár él, ezenkívül sok turista és pi- acozó is látogat el ide Ukrajnából, elsősorban Kár­pátaljáról. Nem lenne szük­ség ukrán főkonzulátus megnyitására Nyíregyhá­zán, érdekeik képviselete céljából?- Természetesen gondol­kozunk ezen. Meggyőző­désem, hogy szükség van rá, ezért mindent megte­szek annak érdekében, hogy belátható időn belül főkonzulátusunk nyíljék Nyíregyházán. Addig is szeretnénk havonta két nap | konzuli szolgálatot beve- 2 zetni városukban. Ebben g meg is egyeztünk a megye “ vez^t^yel, akik,helyis,éget I bocsátanak rendelkezé­sünkre. Előreláthatólag az ukrajnai választások után, már április végén megnyit­juk a konzuli irodát.- Kérem, mutassa be ol­vasóinknak a családját is!- Jaroszlava, a feleségem szintén kárpátaljai, Kört- vélyesen született, Munká­cson nőtt fel. Szakmáját te­kintve logopédus, a Kijevi Tanárképző Főiskolán dol­gozott, de az egészségügy­ben is tevékenykedett. Most egy kicsit unatkozik Budapesten^ de biztosan ta­lál elfoglaltságot magának. A lányunk, Ivanna, Kijevben tanul, második egyetemét fejezi be ebben az évben. Korábban elvégezte a logo­pédiát, s most a nemzetkö­zi kapcsolatok egyetemén szerez diplomát. Mindig kitűnő volt, másfél évig az Egyesült Államokban ta­nult, kiválóan beszél ango­lul. Dolgozik is, mégpedig egy politikai kutatási köz­pontban külföldi kérdések elemzője. Nemrég éppen Budapesten vett részt a leendő ifjú diplomaták ta­lálkozóján. Szeretnénk, ha az egyetem befejezése után itt lenne ő is velünk. Oreszt Klimpus megnyerő egyénisége, ukrán hazafisá- ga, kárpátaljai lokálpatrio­tizmusa, a magyarok iránti szeretete és tisztelete bizo­nyítja, hogy méltó személy képviseli legnagyobb szom­szédunkat hazánkban. Nem kétséges: hídépítő tevé­kenysége jó szolgálatot tesz a magyar és ukrán nép ha­gyom; yos barátsága to­vábbi elmélyítésének. Erőt, egészséget kívánunk nemes küldetéséhez!

Next

/
Oldalképek
Tartalom