Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-17 / 40. szám
Világkrónika Ha Róma engedélyezi az olasz területen lévő katonai támaszpontok használatát az Irak elleni támadáshoz, a Zöldek kilépnek a kormányból - jelentette Luigi Marconi, a párt szóvivője (vezetője). A Zöldek „zendülése” különösen nehéz helyzetbe hozta az olasz kormányt, mivel a középbal koalíciót kívülről támogató Kommunista Újraalapítás párt (RC) is a kormányválság lehetőségét emlegeti az olasz területen lévő támaszpontok kérdésében. Marconi a La Repubblica című lap hétfői számában megjelent interjújában leszögezte: a támaszpontok használatának engedélyezése a Zöldek számára nemcsak azért elfogadhatatlan, mert az Irak elleni támadás alapvetően elhibázott lépés lenne, hanem azért is, mert ellentmondana a középbal kormány politikájának és az olasz alkotmány szellemének. Hétfőn Észak-Koreában megemlékeztek Kim Dzsong II pártfőtitkár 56. születésnapjáról. Mint a hírügynökségek rámutatnak, ez az első hivatalos születésnapi ünneplés Észak-Koreában: Kim Dzsong lit ugyanis a múlt év október elején nevezték ki a Koreai Munkapárt főtitkárává. Államfői kinevezése egyelőre várat magára. A „szeretett vezér” - ez Kim Dzsong II állandó jelzőjévé vált - születésnapját a Phenjanban megszokott ünnepi külsőségek kísérték. Határmódosítás Ukrajnában? D.Á. (Új Kelet)___________ A Krím-félsziget 1954-ben került Ukrajnához Hruscsov nagylelkű ajándékaként Oroszország és Ukrajna egyesülésének 300. évfordulója alkalmából. A szovjet birodalom fennállása idején nem jelentett különösebb problémát, hogy formailag hová tartozik a többségében oroszok lakta terület. A Szovjetunió felbomlása után azonban többször történt próbálkozás a Krím visszacsatolására, ám eddig csak annyit sikerült elérniük a félsziget lakóinak, hogy Ukrajnán belül létrehozták a Krími Autonóm Köztársaságot. (Ez az „elrettentő” példa akadályozta meg Kárpátalja autonómiáját és a Magyar Autonóm Körzet megalakítását, amelyekről 1991. december 1-jén népszavazás döntött.) A legújabb hírek szerint a Krími Autonóm Köztársaság parlamentje törvénytervezetet fog készíteni és átnyújtani az ukrán parlamentnek arról, hogy Ukrajna adja vissza a félszigetet Oroszországnak. A krími törvényhozásban jelen lévő 62 képviselő közül 45 szavazta meg az erre irányuló kezdeményezést. Arról is döntöttek, hogy a helyi parlament napirendjére tűzi annak a tilalomnak a feloldását, amelynek értelmében nem lehet népszavazást tartani Krím státusáról, illetve hovatartozásáról. Erre a javaslatra 49 képviselő szavazott igennel. A bökkenő csupán az, hogy a tilalmat az ukrán parlament rendelte el, amelynek a krími az alkotmány értelmében alá van rendelve. A krími parlament elnöke szerint a fenti két határozat üres pópulizmus, a helyi képviselők így akarnak nyomást gyakorolni Kijevre Krím nagyobb gazdasági önállósága érdekében. Közrejátszhat persze e döntésekben a március 29-ei parlamenti választások közeledte is. Kijevi képviselők figyelmeztették a krímieket, hogy a félsziget hovatartozása kérdésének felvetése visszavetheti a lassan javuló orosz-ukrán kapcsolatokat, különösen most, a két ország alapszerződésének moszkvai ratifikációs vitája előtt. A Krímen őslakos tatárok a hírek szerint inkább Ukrajnához akarnának tartozni, mert az oroszok a második világháború idején a németekkel való együttműködésük miatt egyszer már kitelepítették őket. Úgy látszik, nemcsak a Fekete-tenger viharos Ukrajna déli határainál, hanem a politikai helyzet is annak ígérkezik. Feszült légkörben, rendkívüli biztonsági intézkedések közepette kezdődött meg hétfőn helyi idő szerint reggel 7 órakor (közép-európai idő szerint hajnali 2 óra 30- kor) Indiában az előrehozott parlamenti választások első fordulója. A véres hétvégét követően már a szavazás első óráiban legalább tucatnyian meghaltak, s valószínűleg részben emiatt is rendkívül alacsony volt a részvételi arány. A szavazás első napján a 25 szövetségi állam közül 15-ben és 7 szövetségi területen mintegy 250 millió választó járulhat az urnák elé, hogy az alsóház, a Lók Szabha 545 tagja közül 222-t újraválasszon. Délutánig országszerte rendkívül alacsony volt a részvételi arány: Asszam államból mindössze 8, Karnatakából 25 százalékot jeleztek. A brit kormány kiutasította a Sinn Feint, az IRA katolikus terrorszervezet politikai képviselőjét az ősz óta folyó rendezési tárgyalássorozat dublini fordulójáról - ezt Gerry Adams, a radikális brit-ellenes katolikus párt vezére közölte az újabb forduló hétfői kezdete előtt. A döntés - amelyet hivatalosan még nem jelentettek be - azért született, mert a múlt hét elején elkövetett két újabb gyilkosság mögött rendőrségi adatok szerint az IRA állt. Az orosz kormányban nem várhatók személy- cserék Borisz Jelcin államfő keddi parlamenti beszédét követően. Ezt Jelcin közölte akkor, amikor hétfőn Viktor Csernomirgyin kormányfővel megbeszélést tartott. Ennek fő témája az elnök éves üzenetének tartalma volt. Jelcin jelezte, hogy a törvényhozáshoz intézett üzenetében „elemzi a helyzetet, de annak nem lesznek (személyi) következményei”. Az orosz elnök félórás beszédében érinti az ország gazdasági helyzetét. A britek komolyan veszik Hétfőn újabb, még részletesebb értesülések láttak napvilágot Londonban arról, hogy a brit titkosszolgálatok komoly lehetőségként számolnak a brit főváros elleni iraki vegyi vagy biológiai támadással, miközben gyűlnek az adatok arról is, hogy Irak az elégtelen brit exportellenőrzés miatt akár brit alapanyagokból gyártott fegyvereket is bevethet Nagy-Britannia ellen. MTI Az egyiptomi elnök egy londoni lapnak adott interjújában részletezte, miképp próbálta jobb belátásra bírni Szaddam Huszeint. A hétfői The Times értesülései szerint az elhárító és hírszerző szolgálatok a Scotland Yarddal és a belügyminisztérium szakértőivel együtt vázolják fel ezekben a napokban a vészforgatókönyveket arra az esetre, ha a bagdadi diktátor terrorista jellegű támadást hajtana végre London ellen. A vezető brit lap két napon belül a második a mértékadó brit újságok közül, amelyik azt írta, hogy a titkosszolgálatok gyakorlatilag riadókészültségben várják az esetleges iraki ellencsapást; előző nap a The Sunday Telegraph, a legnagyobb vasárnapi konzervatív brit lap közölt hasonló értesülést. A hétfői The Times ezt most megtoldotta a munkamegosztás részleteivel: eszerint a belső elhárítás, az MI5 hangolja össze a befutó hírszerzési adatok értékelését; ezek az adatok elsősorban a külső felderítéstől (MI6), illetve a kormány Chel- tenhamben működő elektronikus lehallgató szolgálatától (GCHQ) származnak. A Scotland Yard és a belügyminisztérium eközben a vész esetén végrehajtandó intézkedések összeállításán és véglegesítésén dolgozik. A The Times emlékeztetett arra a titkos próbára, amelyet a hét éve megvívott Öböl-háború előtt hajtottak végre a brit szolgálatok egy iraki vegyi támadás következményeit imitálva. Közölte azonban, hogy ezúttal egyelőre nem volt ilyen gyakorlat, s minden titkos- szolgálati forrás hangsúlyozza, hogy „pusztán elővigyázatossági intézkedésekről van szó”. Az Öböl-háború előtt Szaddam Húszéin nyíltan fenyegetőzött azzal, hogy Londonban és az ellene felvonult többi ország fővárosaiban indít terrorhadjáratot támadás esetén. Erre azonban nem került sor, nem hivatalos brit értesülések szerint elsősorban azért, mert a szövetségesek nukleáris megtorlást helyeztek kilátásba arra az esetre, ha Bagdad vegyi vagy biológai eszközöket vet be külföldi városokban. A z utóbbi időben valóságos véleményháborúba kezdett az ország esetleges NATO-tagsága ügyében, de az érvek és az ellenérvek csak nem akarnak egységes képre jutni. A vita a döntéshozatalt késlelteti, és mivel jövőre az országban választások lesznek, nagyon könnyen meglehet, hogy célja a Luca-szék elkészítésének módja maga. Mindenesetre lassanként készülget a kormány jelentése az új biztonságpolitikai opciókról, csak éppen aligha valószínű, hogy a parlament a jövő hónap végén érdemi ajánlást kap a kabinettől az új biztonságpolitikai doktrína meghatározására... Ausztria és a NATO Palotai István (Új Kelet) Ami a két fél véleményét illeti, a néppárt egyértelműen a tagság mellett tör lándzsát, csak éppen ereje és eszközei gyengék arra, hogy a szociáldemokratákat álláspontjának megnyerje. Az SZPÖ „triumvirátusa”, Fischer parlamenti elnök, Kostelka frakcióvezető és Einem közlekedési miniszter leásta magát a semlegesség lövészárkaiba. Közben a miniszteri elhatározás érdekében folyamatosan érkeznek a türelmetlenjelzések Brüsszelből és Washingtonból is. Solana főtitkár kijelentette: „nem hiszi, hogy az évszázad végén van értelme a klasszikus semlegességnek. Ausztria a NATO-nak köszönhette lét- biztonságát, vagyis erkölcsi kérdés, hogy miként határoz az új helyzetben”. Kiima kancellár, aki pedig igyekszik elkerülni minden határozott állásfoglalást a kérdésben, pár héttel ezelőtt azzal érvelt, hogy az újjáalaku- lóban lévő szövetség tulajdonképpen változatlanul egy katonai szervezet a nevezetes segítségnyújtási klauzulával és az amerikaiak túlnyomó hatalmával. Érdekes elgondolásnak tartotta viszont, hogy a kibővített békepartnerségi program keretében fejlesszék az együttműködést a NATO- val, ideértve a közös fegyveres fellépés lehetőségét is. Kijelentette, hogy a NATO már most is megkaphat mindent, amit csak akar, ideértve, hogy békefenntartó műveletekhez és gyakorlatokhoz átvonuljon az ország területén. (Az már más kérdés, hogy az Öböl-háború és a boszniai események után ezt már kész tényként kezelhetjük.) Wolfgang Schlüssel ugyam akkor a koalíciós partnerek szívós ellenállását látva szomorúan jegyezte meg, hogy Ausztria a tárgyalási folyamat, illetve az elkerülhetetlen ratifikálások miatt 2002 előtt már nemigen lehet teljes jogú tag a NATO-ban. Kiima viszont azt hangoztatja, hogy az országot bármikor szívesen látják Brüsszelben, és felvételét nem kapcsolják össze sem Románia, sem Szlovénia meghívásával. Közben elkészült az úgynevezett opciós jelentés első része, amely megállapítja, hogy Ausztriának a közeljövőben nem kell közvetlen fenyegetettségtől tartania. Ám az etnikai, nemzetiségi feszültségek, a nagy hatótávolságú rakéták és az esetleges hadi események folytán fellépő menekülthullám miatt szükséges a biztonságpolitikai szervezetek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), a NATO, az Európai Unió (EU) és a Nyugati Európai Unió (NYEU) együttműködése. Ausztria számára mindössze két variáció jöhet szóba: az egyilea NATO-tagság, a másik a svájci típusú semlegesség. Tehát, ha rövidre akarnák zárni a dolgot, tapogató- dzó tárgyalásokat kellene kezdeni az Észak-atlanti Szövetséggel a belépés várható költségeiről, illetve meg kellene nézni, hogy Svájc mit költ a védelmére. Ebben a helyzetben robbant ki a hadsereg átalakítása körüli viszály. Fasslabend védelmi miniszter ugyanis arra utasította a vezérkar irányítóit, hogy alig öt évvel az előző reform után, dolgozzanak ki újabb tervet a véderő szervezeti átépítésére. Mindezt azonban a kormány megkérdezése nélkül tették, ami alkotmánysértő. Sőt - ami politikailag még rosszabb -jelentős egzisztenciális érdekeket sért, hiszen az osztrák hadsereg egyik legfőbb gondja éppen a magas adminisztratív létszám. (Ausztriában összesen 120 ezer katonát tudnak bevetni, amihez az irányító apparátusban harmincezres (!) létszám járul). A másik legégetőbb gond az elfogó vadászgépeknél jelentkezett. A ősrégi svéd Draakenek már túl vannak az engedélyezett ezerórás üzemidőn, igencsak aktuális lenne a javításuk, de már alkatrész sem kapható hozzájuk. A vita gordiuszi csomóját a pártoknak kellene átvágniuk. A kard a szociáldemokratáknál van, de ők nem tudják, hogy a döntő suhintás előtt miként váljanak meg egy olyan ideológiától, amely a lakosság szemében bevált, és egyáltalán nem járatodon le. Mindazonáltal aligha kétséges, hogy előbb- utóbb meglódul, és le is csap az a bizonyos kard, annál is inkább, mivel Brüsszelből és Washingtonból, de még Bonnból is állandóan cselekvésre ösztönzik. mm Öböl-csömör Bürget Lajos jegyzete Ahogy az idő halad, úgy válik egyre gusztustalanabbá az amerikaiak Irak elleni támadási terve. Az emberek mármegcsömörlöttek ettől a témától, hiszen a sok ide-oda utazgatás, tárgyalás, flottamanőver, repülőátcsoportosítás, egyezkedés és fenyegetés közben nyilvánvaló, hogy az USA háborút akar. Persze az emberek nem értik az egészet. Van egy ENSZ-halározal, amit Irak nem hajt végre. Eddig világos. Tárgyal a Biztonsági Tanács, a főtitkár, közvetítenek a diplomaták. Ez is érthető még. Aztán jön az Egyesült Államok, és elhatározza, majd ő megold mindent. Mindenki nevében. Hogy kérte-e erre valaki? Erről nem szól a fáma. Clinton bizonyítani akar. Slicc helyett rakéta. Nem rossz. Csak éppen az a kérdés, hogy a nagy házalás közben miért nem érezte meg, hogy ez az akció nem rokonszenves még a szövetségeseknek sem. Mert kínlódva igent mondanak itt és ott. De az okosabbja húzódozik, kibújókat keres. Mert se a katonai lépés indokoltsága nem derült ki, se a várható áldozat mértéke nem kiszámítható. Ésszerűtlen ez a csendőrködés, hiszen eddig mindenki örült, hogy van egy kis csendesebb időszak. De hát a sar- zsira vágyó tábornokok toporognak, a sikert felmutatni akaró politikusok pedig öntelten készülnek a csapásra. Amihez mi persze kibicel- ni fogunk, hiszen ez a dolgunk. Honatyáink megszavazzák a magyar közreműködést, hiszen bizonyítani akarjuk, hogy mi igencsakjó szövetségesek vagyunk. Mint ahogy mindig azok voltunk, lett légyen bárki is a partner. Most majd repülnek ál rajtunk, megy a kis kontingens, és mi büszkén mondjuk majd el: nélkülünk nem győztek volna. Mert hogy szétverik Irakot egy háborúban, az nem kétséges. Repülő van, bomba van, célpont is akad. Katonai és polgári. Lesz amerikai áldozat, lesznek iraki halottak. És marad Szaddam. Mert marad, hiszen el tud rejtőzni, az ország nagy, ä demonstrativ háború után még dacosabb lesz a diktátor, mint volt. Mutatják majd a világnak a teli kórházakat, a csonkolt sebesülteket, az éhen haló gyermekeket. És hozzá a szöveg: az amerikaiak nem kímélnek senkit és semmit céljaik érdekében. Mindenki győz, és mindenki veszít. Érthető, hogy a világ nem lekkesedik ezért a megoldásért. Hogy van-e visszaút? Presztízsveszteség nélkül nincs. Szaddam aligha fog meghátrálni. Marad tehát az a háború, amely az ésszerűség csődjének is nevezhető. Míg az Öböl-háború esetében egy agresszió áldozatául esett Kuwait iránti rokonszenv is volt a világon, ma ilyen befolyásoló tényező nincs. Az erőfitogtatás, a szuperhatalmi státus bemutatása, a gőgös politika fennhéjázása nem olyan tényezők, amelyek lázba hozzák a közvéleményt. És ha igen, akkor sem az erő iránti rokonszenv a mozgató. Az amerikai politika, mint mindig, csupa rögtönzés, csupa pillanatnyi érdek szolgálata. Hiányzik és hiányzott mindig is a koncepció. Pedig a még most éppen egypólusú világban holnapra elveszíthető a népszerűség, a rokonszenv. Márpedig nem lehet mindenki ellen háborúzni, aki nem szimpatikus.
