Új Kelet, 1998. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-16 / 39. szám

Éjszakai ügyelet a sürgősségin A napnak se eleje, se vége. Csak esetek, betegek, sérül­tek, magányosok, öngyil­kosjelöltek vannak. Leletek, diagnózisok, gyógyulok. Újraélesztettek, visszatértek, és sajnos távozók is, akiken már nem lehetett segíteni. Noha a sürgősségin soha nem áll meg az élet, kataszt­rófák, balesetek és hirtelen fellépő betegségek mindig adódnak. A megyei kórház Sürgősségi Betegellátó Osz­tályán (SBO) folyamatosan „Vészhelyzet” van, idestova fizenöt éve. Nincs megállás egy pillanatra sem, természe­tesen vannak könnyebb órák és súlyos, nehéz nappalok, éjszakák. Az itt dolgozó orvosoknak sokszor másodpercek alatt kell dönteni életről, halálról, operációról és kezelésről. Míg mi ebből keveset lá­tunk, csak a fehér köpenye­sek sürgés-forgásából, meg­feszített figyelméből és erőt próbáló munkájából sejthe­tünk valamit, míg a váróban hozzátartozónkért izgulunk, esetleg magunk éljük meg a történteket betegként. Mit érezhet az orvos és a nővér, amikor erején, kitar­tásán múlnak életek? A fele­lősség az övék, éjjel kettő­kor is, ha sérültet hoznak, aki balesetet szenvedett, vagy ha alkoholista, esetleg drog­függő érkezik. Péntek éjjel dr. Pikó Ká­roly főorvos és dr. Domokos Gabriella ügyel. Szokatlanul kevés munkájuk akad, hiszen a hétvége előtti időszak el­mondásuk szerint máskor sokkal rázósabb. Előfordult már az is, hogy huszonnégy óra alatt huszonhét öngyil­kosjelöltet kezeltek. A hideg- és a melegfront közeledése hatással van az emberi szer­vezetre, s ezt az SBO dolgo­zói a saját bőrükön érzik. Este nyolc óra után alko­holista férfit hoznak a men­tőszolgálat tisztjei, aki né­hány napja már nem jól érezte magát. Meggyőződése, hogy felesége és családja az életé­re törnek. El akarják távolí­tani, ki akarják végezni. A mentőtisztek érkezésekor az udvaron feküdt, és zsibbad­tak a végtagjai. A vizsgála­tok után a nagykállói Pszi­chiátriai Szakkórházba szál­lítják, vélhetően másnap reg­gel már ki is engedték a szen­vedélybeteget. A kényszer­elvonókúrát az utóbbi évek­ben kiiktatták, csak saját be­látása vezethet minden ita­lozót arra, hogy alávesse magát a hosszabb ideig tartó kezelésnek, melynek ered­ményeként saját akaratából leszokhat az alkoholról. > \ / r v ____________________£___ Né hány óra múlva megjelent a férje, s a fiatalasszony a nővé­rekkel üzent, hogy jól van, már hazamenne. A férfi megjelené­se után hirtelen elállt a zsibba­dás. A diagnózis: szituációs neurózis. Adott pillanatban, ha arra van szükség, elgyengül, hiszen a beteget nem bántják, a betegről gondoskodnak, a beteget szeretik. S abban a pil­lanatban a hölgynek erre volt szüksége. A férj megbocsát és vele marad. Nyugodtan, kisi­mult arccal távozott az osztály­ról, lábát még húzta egy kicsit. Hirtelen elcsendesedett a váró. A nővérek hátrahúzódnak szo­bájukba, s leülnek kicsit. Mind­ketten nagyon fiatalok. Munka- nélküliek voltak, s érettségi után elvégezhettek egy intenzív egészségügyi tanfolyamot. Már a gyakorlat ideje alatt is a sür­gősségire kérték magukat, mert itt olyan érdekes dolgok történ­nek. A vizsga után is itt kezdtek dolgozni, arcukon látszik, hogy szeretik a munkájukat. Az isko­lában a legjobb tanulók voltak, egymást generálták, hogy minél többet tudjanak. A szünet nem hosszú, ha csen­des is az éjszaka, azért jönnek, akiknek segítségre van szüksé­gük. A beutaló szerint elvonási tünetekkel küldték a sürgőssé­gire a beteget. Nagydarab, kia- bálós, alkoholista férfit vártunk, ehelyett egy csöndes, húsz év körüli nő lépett a terembe. Fe­kete, szűk szaténnadrágban, vastag talpú cipőben, vékony kabátkában. A felső alatt vé­kony, ujjatlan, derékig érő blúz. Mint kiderül, nem az alkohol hiányzik a hölgynek, hanem a drog. Elmondása szerint megis­merkedett egy fiúval, aki elvit­te a fővárosba, és rendszeresen kiállította a kocsisorra. Közben A nyíregyházi Jósa András Megyei Kórház Sürgős­ségi Betegellátó Osztályát tizenöt évvel ezelőtt hoz­ták létre, minisztériumi ajánlással. A részleg kialakí­tása a kort megelőző munka volt, akkoriban dr. Vágvölgyi János volt az intézmény igazgatója, s a vezetés következetesen kiállt a sürgősségi alapítá­sa mellett. Néhány perc múlva egy cu­korbeteg néni fekszik a keze­lőágyon. Egész nap nem evett semmit, majd egy kis tojást sü­tött. A kis készüléke, amivel vércukorszintjét méri, szokat­lanul alacsony értéket muta­tott, ezért orvost hívtak hozzá, aki beutalta. A másik kezelőben egy nyolcvannégy éves néni­két vizsgálnak. Estefelé rosszul lett a fürdőszobában, azután be­hozták. Lánya féltő gondosko­dással vette körül. Egy gyors EKG után kiderül, hogy szívrit­muszavar lépett fel a néninél. Injekciót kap, majd előkészítik az ágyát, s az éjszakát a kórház­ban tölti. További sorsáról a többi vizsgálat után döntenek. Ezután egy fiatalember jele­nik meg a sürgősségi osztá­lyon. Jóképű, szimpatikus, ti­zennyolc éves fiatal srác. Fejé­be vette, hogy komoly szervi betegsége van, és hamarosan meg fog halni. Naphosszat ezen töri a fejét, s akkor fel­megy a vérnyomása, és gyor­sabban ver a szíve. Már több kivizsgáláson átesett, de sem­mit sem találtak. Nagymamá­jának a közelmúltban agyvér­zése volt, attól tart, ez vár rá is. Saját nyomorúságától lesújtva ül az ágy szélén, önmagával is elhiteti, hogy komoly beteg. Édesanyja szerint hat barántője miatt idegeskedik a fia, hiszen nem könnyű velük időpontokat egyeztetni. A doktornő nyugta­tót ad a srácnak, megpróbálja elhitetni vele, hogy semmi baja. Mire a kórházi levegő átjárja a fiút, a nyugtató és a rábeszélés hatására elhiszi, hogy kutya baja. Hogy meddig, ki tudja? Lehet, hogy hamarosan újra vendég lesz az osztályon. A harminc év körüli hölgy leleteit könyvbe lehetne köt­ni. Fiatalon leszázalékolták, iszonyú fejfájásai miatt. Gyo­mor- és hasi panaszai vannak. Sovány, ideges típus. Nagyon vékony az a fiatal nő is, aki az utcán lett rosszul. Testvére hoz­ta be. Pikó főorvos úr pillana­tok alatt kideríti, hogy albér­letben élnek, s este összevesz­tek a férjével. A férfi távozott otthonról, ő maradt. Egyedül. Gyakori eset, hogy veszekedés után rosszul van, s kórházba hozzák. Nem tudta megmonda­ni, hogy a hasa fáj vagy a gyom­ra, de az injekció után már a fenekét fájlalta a legjobban. Azt mondta, zsibbad mindene. A vizsgálat után lefektették. adott neki „anyagot", mert más­ként nem ment volna. Többször rosszul lett, a rendőrség is be­vitte. A férfi egy napra engedte haza, hogy a gyerekét megláto­gassa. Nem akar ugyan vissza­menni, de hiányzik az „anyag” - mondja. Ennek ellenére csen­des és lassú a fiatal nő. Nem bír­ja a veszekedést, anyjával összezördültek, s rosszul lett. Elmondása alapján a „barát­ja” más nőket is felvisz a la­kásba, és azokkal is közösül, előtte is. De ebből ő keveset észlel, ugyanis „be van lőve”. Vért vesznek a fiatal nőtől, s megfigyelésre bent tartják. A valódi ok csak néhány óra múlva derül ki. Az orvosok szeme is egyre karikásabb. Ásítva néznek egy­másra. Elmúlt egy óra. Rend­szeresen körülnéznek az inten­zív osztályon, és gyakorta lá­togatnak hátra, a fekvő bete­gekhez. Remélik, csendes lesz továbbra is az ügyelet, hiszen ritkán van ilyen. Talán csak ak­kor, ha egy újságíró írni akar a rázós éjszakai ügyeletről.- Mi tette szükségessé a sürgősségi osztály kialakítá­sát? - kérdeztük dr. Pikó Ká­roly főorvostól.- Szükség volt egy fogadó­tér kialakítására, ahol az első pillanattól kezdve felelősség­gel tartoznak a betegért. A mentősök tudják, hová kell hozni, nem más osztályokon próbálnak helyet és orvost keríteni számára. A sürgőssé­gi osztályon olyan eszközök vannak, amelyekkel pillana­tok alatt diagnózist készíthe­tünk, EKG-t, hasi ultrahangot és röntgenfelvételeket. Húsz percen belül kész a laborvizs­gálat, így könnyebb dönteni a beteg további sorsáról. Itt nem történhet meg, ami más kórházakban előfordul, hogy két osztály között, szállítás közben hal meg a sérült. Az intézmény más részlegeiben délután négy óra után és hét­végén kevesebb orvos van, az SBO-n azonban változatlan erővel dolgozunk. A gyors, szakszerű ellátás után to­vábbirányítjuk a beteget a megfelelő helyre, esetleg ke­zelés után hazaengedjük. A kórház mozgatórugója az SBO, így nem kell minden osztályon olyan drága készü­lékeket tartani, mint az élet­mentő eszköz, hiszen elsősor­ban itt van rá szükség.- Milyen a kapcsolat a mentőszolgálat tisztjeivel?- Néhány mentős vállal szolgálatot az osztályon, s van orvosunk is, akik időnként mentőznek. így belelátnak egymás munkájába, és tudják, hogyan lehetne még zökke­nőmentesebbé tenni a beteg- ellátást. Könnyebbé teszi a munkánkat az is, hogy a men­tősök előre jelzik, ha sürgős esetet hoznak. Dr. Zsonda László munkájához kapcso­lódik az EKG-fax kialakí­tása. Több háziorvosnál és a mentősöknél is van egy húsz dekagrammos készü­lék, amellyel a szívműködést tudják rögzíteni. Telefonvo­nal segítségével továbbítják az „üzenetet”, melyet itt a számítógép monitorján látha­tunk. A diagnózis felállítása után rögtön tanácsot adunk, s megtesszük a szükséges lé­péseket. Ebből is látszik, hogy itt csapatmunka folyik, a mentősök, orvosok, ápolók együttes munkájára van szük­ség ahhoz, hogy minden „ola­jozottan” menjen.- A nyíregyházi sürgőssé­gi osztály több dolog miatt is más, mint a többi...- Mi foglalkozunk a művc- sekezelésre szorulókkal és a mérgezettekkel is. A toxiko­lógiai laborban van egy olyan számítógépünk, melynek se­gítségével pillanatok alatt ki­derülhet, hogy mi okozta a mérgezést, s a komputer taná­csot is ad, milyen ellenszer a legmegfelelőbb a közömbö­sítésre.- Milyen terveik vannak a közeljövőben?- Több projektet készítet­tünk, s pályzatokat adunk be. Részesei vagyunk a regioná­lis egészségügyi program­nak a környező megyék in­tézményeivel együtt. Ennek lényege a racionalizáció, a gazdaságosabb működtetés. Az Európai Unió olyan dol­gokra ad pénzt, amiknek se­gítségével ésszerűbb megta­karításokat lehet elérni. Az eredményhirdetés március­ban lesz, reméljük, sikerül nekünk is ereményt elérni. A továbbiakban is szeretnénk folyamatosan, egyenlő feltéte­lekkel ellátni a beteget, a to­xikológiai profilt szeretnénk regionálissá tenni. Szeretnénk nonstop laborlchetőséget biz­tosítani, az ágy mellett is. Szeretnénk fejleszteni az in­formációs hátteret, s szívesen ellátnánk oktatási feladato­kat is, hozzásegítenénk a háziorvosokat a sürgősségi ismeretek szinten tartásá­ban, részt veszünk a diplo­más ápolók, mentőtisztek képzésében. Az oldalt Kozma Ibolya írta, a felvételeket Lázár Zsolt készítette Együtt tizenöt éve Dr. Pikó Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom