Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-07 / 5. szám

Világkrónika 1998. január 7., szerda Milliomos olvasók? 'o HaciMHa * inepio/jMS­IHASKC T3 H33B3 BUA3HHS MICTb | Mi QIK BapricTb nepepnnarvi 1 MIC. | 3 MIC. | 6 MIC. [ 12 MIC. BMAaHHfl yrOPLUMHM PA3ETM au2s NEPSZABADSAG 300­­1151.69 23C338 JKyPHAJlH 00233 BRAVO 21­­194.67 389.34 00114 LAKASKULTURA 12­­119.19 233 38 BuflaHHH CDPAHmi rasPTM Korosztályom, de az idősebb generáció is nosztalgi­ával emlegeti a 60-as és 70-es évekbeli Szovjetuniót, illetve Kárpátalját, ahol mindenféle korlátozás nélkül élvezhettük a magyar kultúra összes áldásait. (Nosz­talgiánk természetesen az életnek csupán erre az egyetlen területére terjed ki, a többiből nem kérünk!) Dalmay Árpád (Új Kelet) Valamenyi Magyarorszá­gon megjelent könyv né­hány hét elteltével ott volt Beregszász, Munkács, Ung- vár, Nagyszőlős vagy a ma­gyarlakta falvak könyves­boltjaiban (külön magyar könyvüzletek voltak!), rá­adásul a magyarországi ár fe­léért, míg a fizetések a két or­szágban nagyjából egyfor­mák voltak. Lehetett magyar hanglemezeket kapni, ha nem is olyan mennyiségben és választékban, mint köny­veket, a mozikban bemutat­ták a magyar filmeket, még­hozzá magyar nyelven. Az anyaországi sajtótermékek fillérekbe kerültek, s nem­csak az országos lapok, ha­nem a vidékiek nagy része, a magazinok, a szaklapok is. Megszokott volt, hogy a kár­pátaljai magyar értelmiségi egy-két tucat magyarországi lapot járatott, a Kortárstól és az Új írástól kezdve a Ma­gyar Nyelven és a Nyelvőrön át az Ethnographiáig és a Könyvtárosig. A Nők Lapja, az Ország-Világ, a Tükör, a Füles, a Szabad Föld vagy a Ludas Matyi éppen olyan közkedvelt és olvasott volt Kárpátalján, mint Magyaror­szágon. Jó tíz éve aztán eltűntek a magyar könyvek, újságok, magazinok, hanglemezek, filmek. Kárpátalján is meg­történt a rendszerváltás, összeomlott a Szovjetunió, létrejött a független Ukrajna, amelynek kisebb gondja is nagyobb volt a magyar kul­túra támogatásánál, a terüle­tén élő magyarság művelő­dési igényeinek kielégítésé­nél. Sérelmezték is ezt a ma­gyar érdekvédelmi szerveze­tek, levelekkel bombázták az ungvári, kijevi, budapesti il­letékeseket, a magyar-ukrán kormányközi vegyes bizott­ságot. A válasz az volt - ha egyáltalán volt válasz —, hogy Ukrajnának nincs va­lutája ilyen apróságokra. Mert azt azért a kárpátaljai magyarság sem várta el, hogy Magyarország ingyen adjon könyveket, sajtótermékeket, már csak azért sem, mert nem ennek az országnak voltunk az adófizetői. Már-már azt gondoltuk, hogy a magyar kultúra hoz­záférhetőségének ilyetén korlátozása az ukrán függet­lenség elengedhetetlen vele­járója, amikor a múlt év vé­gén megtört a jég: híre kelt, hogy annyi évi szünet után ismét lehet előfizetni ma­gyarországi sajtótermékekre. Am a postahivatalra siető, 4- 5 ezer forintnak megfelelő nyugdíjból vagy 10-12 ezer forintnyi fizetésből, a ma­gyarországinál drágább élel­miszereken élő kárpátaljai magyar lógó orral és szitko­zódva rohant ki az épületből. S nemcsak a választék bő- szítefte fél és keserítette el. Ukrajnában kereken három (!) magyarországi lapra lehe­tett előfizetni: a Népszabad­ságra, a Bravóra és a Lakás- kultúrára. S ami ennél is megdöbbentőbb: „Magyar- ország legnépszerűbb napi­lapjának” évi előfizetési díja 2303 hrivnya 38 kopijka, ami forintra átszámítva körülbe­lül 250 ezret, azaz negyed- milliót jelent! (Ehhez képest a Bravo 45 ezer forintos és a Lakáskultúra 26 ezer forintos előfizetési ára már kész fő­nyeremény.) A kijevi ható­ság tehát (látszólag) teljesí­tette a Magyar-Ukrán Ve­gyes Bizottság ajánlását, lehetővé tette a kárpátaljai magyarság számára anyaor­szági sajtótermékek elő­fizetését. Valójában azonban gúnyt űz a nyugdíjukra-fize- tésükre is féléveket váró em­berekből! Kíváncsi lennék rá, hogy akadt-e olyan kárpátal­jai magyar, aki kétévi fizeté­sét (vagy ötévi nyugdíját) oda tudta adni a Népszabad­ságért, még ha Magyarország legnépszerűbb napilapja is. Ide a rozsdás bökőt, ha volt ilyen őrült... Ingyenes ^próK szelvénye A hirdetés szövege: J—L i j Irányár: A feladó neve: ____________1_____________________ cí me:________________________________________ tel efonszáma:__________________________________ A h irdetés sorszáma:------------------------------------------­A hirdetéseket a beérkezések sorrendjében közöljük. A) J Új nap kél a Hargitán II. Egy erdélyi utazás naplójegyzetei - arcok, pillanatok m, ■ Bucsi Gyurit mindenki ismeri. Elég a nevét ráírni a borítékra, no meg azt, Románia, és meg sem áll a postás Gyimes, Középlok-Hi- degségig. Mert csak egy ilyen legény van a havasokon, de szerte a világban is. Bár a messziről jöttnek minden havasi férfi egyfor­ma. Mosolyra pozsgás arcú, széles léptű, na­gyobbrészt csöndes, de ha bor oldja a nyel­vét, akkor aztán fonja, tekeri egymásba a múltat, jelent és jövőt. Tapolcai Zoltán ____ Egy szóval Bucsi Gyurit min­denki ismeri, csak én nem! Pe­dig még házában is jártam. Csak ő épp a néptanácsban ke­reste koppos kehyerét, amely arra sem elég, hogy a Daciaba való benzint állja. Oda is hagy­ja majd valószínűleg az állami apanázst, s marad a hegyen a tehenek és a juhok között.- Johó - javít ki a felesége, aki - ha hiszik, ha nem - arany­szegélyes Zepter poharakban kínálja a bort. - A juhot errefe­lé johónak mondják... Johó, johó - bólogatnék, de a szemem még mindig a po­háron. Észreveszi.- Több havi fizetésem a tör­lesztésre ment.- És addig?- A jószágok kiforogják a mindennapit... Nem is akárhogy. Tán nincs még egy ilyen ház a hegyen! Fürdőszoba, konyha, modern és ízléses. Csak a belmagasság nem az én léptékem. Alig hagy­ják két méter húsznál na­gyobbra. Hamar melegséget gyújt benne a kályha a kert végéből hozott fából. Kert? Hegyoldal. Végesteien végig kerítéssel szabdalva. Nem a magukét féltik. Csak ne bók­lásszon az állal a kaszálóra. Szőlőnek nyoma sincs. Miből hát a kellemes, félszáraz vörös?- Fából, pityókából meg lej­ből! - jön a válasz, s kerekedik újfent a vándor szeme. Mert a há­rom dologból a pityóka a leggya- núsabb, hogy köze lehet a bor­hoz, de arról .köztes” kiderül, hogy a krumplit hívják errefelé így.- Vettük a szőlőt! - lebben fel a fátyol. S Bucsi Gyuri csak a jó bort issza meg. Állítólag szépen rajzolt, kemény férfi, aki két kezével az eget is lesza- kajtja, vendégét pedig egy bic- cenés nélkül az asztal alá issza. Menekülök hát, mielőtt ha­zaér. Antal Anna akkorára kerekíti a torkát, hogy a kutyák a farku­kon lovagolva bújnak a vac­kukba. A drága Anna dehogy haragszik, ilyen harsányan örül a messzi vendégnek. Azon nyom­ban ebédet kerítene, de inkább beszélőre vonjuk. Keze mégsem áll meg, aranyos kürtőskalácsok csobbannak a zsírba.- Hát az Imre az katona most, a Péter a házát építi, a Levente most az apja jobb keze, a Gyu­rika az egy veszedelem, a Margit­ka meg itt e, ez a gyönyörűség. Kész a leltár. A negyvenes asszonyon nem múlik, hogy még bővüljön. Ha valaki az urá­val látja, az bizton mondja, hogy itt felváltva hordják a nad­rágot Anna nyelve pejei és po­rol, ha kell, pörölyként csap le. Mondjuk szegény Péterre, aki hatalmas rössel nyitja az ajtót visszatértében.- Nézd már ezt, te! Tán már megülted valahol a szilvesz­tert, hogy ily nagy lépéssel jöt­tél be az ajtón? Péter csak mosolyog. Az apja kínálta bort és az előző nap főzött, nyers pálinkát nem fo­gadja el. O tudja jól! Ez nem olyan, mint a Bucsi Gyuri bora! Ezt akár szó szerint pityókából is csinálhatták! Úgyis van en­nek a krumplinak egy olyan különleges, testes íze, amelyből akár aroma is lehet! A pálinkát pedig csak a gyomrunk fokolta, de finánc nem, így csak a széles jókedv mutatja erejét. A messzi vándor dunsztolja is rendesen a lágy s meleg kiskürtőssel. (A következő részben meg­tudhatjuk, hogy eddig miért nem kopogott be a hegyi med­ve az ablakon?) ic' o o U­j ji luji.ee \ Hírről V hírre D. Á. (úfKelet) A budapesti székhelyű Magyar Érdekvédelmi Szö­vetség hívta fel szerkesztő­ségünk figyelmét arra, hogy február 2-án lejár a határide­je az egykori erdélyi föld- tulajdonosok földvissza- igénylésének. Az 1991. évi 18-as román földtörvény 169/1997. szá­mú módosítása lehetővé te­szi mindazok számára, akik elmulasztották az 1945-ben vagy később kisajátított föld- tulajdonuk visszaigénylését, hogy ezt 1998. február 2-áig megtegyék. Egyúttal arra is lehetőség van, hogy azok, akik az előző törvény adta lehetőséggel élve 10 hektá­rig terjedő visszajuttatásban részesültek, most visszakap­ják családonként 50 hektárig szántóföldjüket és 30 hektá­rig erdőbirtokukat. A kérvé­nyeket alihoz az erdélyi pol­gármesteri hivatalhoz (népta­nácshoz) kell benyújtani, amelyhez az egykor elkob­zott terület közigazgatásilag tartozik. Ha az egykori föld­vagy erdőtulajdon külön­böző területeken van, akkor valamennyi érintett polgár- mesteri hivatalhoz külön kér­vényt kell benyújtani. Az igé­nyek bejelentése, illetve a kér­vények eljuttatása postai úton is történhet tértivevényes aján­lott levélben. A feladóvevényt és a benyújtott kérelem, illet­ve okiratok másolatát meg kell őrizni az esetleges későbbi viták tisztázása érdekében. A tulajdonjogot tulajdoni ok­mányokkal, telekkönyvvel, kataszteri igazolással, szö­vetkezeti beiratkozási kér­vénnyel, gazdalajstrommal vagy más bizonyítékokkal, például tanúk nyilatkozatai­val lehet igazolni, illetve ezek valamelyikének hitelesített másolatával. Akik elvesztették román állampolgárságukat vagy le­mondtak róla, azok igényel­jék vissza azt a román követ­ségen, és erről csatoljanak igazolást a földvisszaigény- lési kérelmükhöz. Ha nem kapnak igazolást, akkor az állampolgárság visszaigény­lésére befizetett összegről készült nyugta másolatát mellékeljék. Az elhunyt tulajdonosok törvényes örökösei szintén visszaigényelhetik jogos te­rületüket, még akkor is, ha magyar állampolgárként szü­lettek. Felhívjuk a figyelmü­ket, hogy mindenki nyújtsa be az igényét, még akkor is, ha a román hatóságok várha­tóan elutasítják a kérését, mert jogigényét a továbbiak­ban az Emberi Jogok Euró­pai Bizottságán keresztül érvényesítheti. A Franciaor­szágban székelő bizottság címe: Commission Européen- ne dés Droits de l’Hommc, F- 67075 Strasbourg CEDEX. A törvény csak román ál­lampolgárok számára bizto­sítja a birtok visszaadását, azonban ez nemzetközi jog­ba ütköző diszkrimináció, amely nem zárhatja ki a kár­pótlás iránti jogosultságot. Az 1998. február 2-ai határ­időt azonban szigorúan be kell tartani, mert a jogigény benyújtásának elmulasztása jogvesztéssel jár. Köszönjük a Magyar Ér­dekvédelmi Szövetségnek, hogy lehetővé tette a me­gyénkben élő jogosultak tá­jékoztatását egykori földtu­lajdonuk visszaigénylésének lehetőségéről és módjáról!

Next

/
Oldalképek
Tartalom