Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-12 / 9. szám
Kultúra 1998. január 12., hétfő Huszonhétezer éves sziklarajzok a napfényes Namíbiában A zt mondják, Afrikában ringott az emberiség bölcsője. Ott kellett valahol a paradicsomnak is lenni, és onnan indult el valamikor az ember, hogy meghódítsa a világot. Hogy így volt-e vagy sem? Ki mondaná meg? Az azonban bizonyos, hogy a régészeknek a kezdetek óta valóságos aranybánya az afrikai kontinens. Valamikor a század első éveiben érdekes sziklarajzokat fedeztek fel a mai Namíbia területén. A rajzok huszonhét kilométeren keresztül láthatók, és valóban paradicsomi állapotokról vallanak. Vargha Béla Nyíregyházáról Kölnbe került grafikus- művészt faggattuk a civilizáció kezdeteiről, a rajzok nagyszerűségéről és arról, hogy a környezet- szennyezés nemcsak a múlt emlékeit teheti tönkre, de bolygónkat is megsemmisítheti.- Hogyan került kapcsolatba a namíbiai sziklarajzokkal?- Úgy kezdődött, hogy 1969-ben két bőrönddel családostul egy tanulmányi út után Nyugaton maradtam. Idehaza grafikusi képesítést szereztem, és természetes volt, hogy Németországban egy festődében helyezkedjem el. Sok viszontagság után odakint is sikerült érvényesülnöm, és kapcsolatba kerültem a kölni egyetemmel. Ott már javában folytak a Páger- gyűjtemény rajzainak rendszerezési munkái, és engem is bevontak az előkészületekbe. Nem tagadom, lenyűgöztek ezek a sziklarajzok, és a feladat sem volt mindennapi. Könyv alakban kellett megjelenítenünk az őskor előtti emberek művészetét, többen dolgoztunk rajta, míg elkészült az ötkötetes kiadás, amelyek Szilarajzok Blandbergben címmel örökítették meg a fekete Afrika felbecsülhetetlen értékű kincseit. Ezek a sziklarajzok huszonhét- ezer évesek, jóval idősebbek, mint a legrégibb ismert civilizációs leletek. Általában későbbre teszik az emberi civilizáció kialakulását, pedig ezek a Vargha Béla képek egy minden tekintetben kulturált emberi társadalom létét igazolják a Krisztus előtti harmincadik évezredben. Igazi idillt festettek meg a valaha volt piktorok, és ténylegesen festették, mert olyan természetes anyagokat használták, amelyek mai színskálánk minden árnyalatával rendelkeznek. A képeken nincsenek vadállatok, nem ábrázolnak háborús jeleneteket, mintha az akkoriban élők nem is ismerték volna az erőszakot. Ami külön is érdekessége az ismeretlen művészek alkotásainak: a képeken nincs temetési szertartás, a rajzok alapján úgy tűnik, a képek alkotói nem ismerték az elmúlást. Meglepő, hogy a rajzok felfedezése után a területet kutató régészek sem találtak temetkezésre utaló leleteket.- Elképzelhető, hogy földönkívüli lények találkozó- helye volt a szóban forgó hegység? — Szó sincs róla. A kutatók nem tudnak ugyan egyértelmű magyarázatot adni a rajzok eredetére, de abban valamennyien megegyeznek, hogy sci-fi-szerű jelenségről nincs szó. Ellentétben a perui rajzokkal, amelyek csak repülőgépről mutatkoznak meg a maguk teljességében, ezek a képek riportszerűen mutatják be az ottani életet, mutatják be az akkor élő embert a maga teljes testi valóságában. Van ugyan néhány stilizáltan megnyújtott alak is a rajzokon, de a többség teljesen realisztikus ábrázolási módon kialakított sziklarajz'. Hogy miért szűnt meg ez a civilizáció, hová és főleg miért vándoroltak el onnan az ott élők, ez olyan kérdés, amire nem képes választ adni a tudomány. Lehet az is, hogy a rajzokon megjelenítettek nem is azon a környéken éltek, csak víkendezők voltak, akik az egész heti munka fáradalmait pihenték ki idillikus körülmények között, és az is lehet, hogy az ott élők tényleg nem ismerték az elmúlást. Nem tudjuk. A rajzok olyan idősek, hogy abból a korból semmi más kézzel fogható lelettel nem rendelkezünk, úgyhogy feltételezéseinket is csak feltételezésekkel tudjuk igazolni. Valószínűleg a zsiráfot szent állatként tisztelték, és a képek alapján úgy tűnik, háziállataikat igen nagy becsben tartották a blondbergi hegységben élt valamikori őseink. A kutatók növényi magvakat is találtak, ami mezőgazdasági kultúrára utal. Sokan hajlanak annak feltételezésére, hogy a ma ismert civilizáció Namíbiából kezdett el terjeszkedni, jutott el Egyiptomba, hogy aztán apródonként hódítsa meg az egész világot. Az biztos, hogy a blandbergi rajzok az emberiség felbecsülhetetlen értékű kincsei közé tartoznak.- Harold Págerből hogyan lett régész?- Sehogy. Jól menő reklámgrafikus volt, aki megAz oldalt készítette: Berki Antal, Lázár Zsolt, Borsi Csaba és Forgó Sipos József engedhette magának, hogy kedvtelésből, ügyszeretetből mindent elkövessen a képek megmentéséért. És az ilyen áldozatkész emberek tevékenységére nagyon nagy szükség van. Noha nálunk nem nagyon ismertek ezek a történelmi emlékek, de a világ sajnos mára fölfedezte Namíbiát, és bizony a turistáktól sok helyütt ráccsal kell védelmezni a sziklákat. Ha nem vigyázunk, ha nem vagyunk résen, önpusztító civilizációnk még a levegőt is eltünteti légkörünkből, a mozdítható tárgyak pedig szép lassan halálra vannak ítélve. Páger kezdte el másolni a sziklarajzokat, és sokunkat bevont ebbe a valóban leletmentő munkába. O szegény már nem él, de munkáját az ő szellemében visszük tovább, és már nincs messze az az idő, amikor az eddig megjelent kötetek után jóleső érzéssel jelenthetjük ki, hogy a teljes lelet együttes kiadásra került. Manapság sehol a világon nem divatos ilyen tudományos igényű album kiadásának a támogatása. Szerencsére léteznek olyan intézmények, mint például a kölni egyetem, ahol fontosnak tartják az emberiség történetének közkinccsé tételét. A vörös óriás. Az archeológusok feltevése szerint a keretezett részből hiányzó lepattant kő a tűzhely szénmaradékának radioaktív elemzése szerint (C14 felezési idő) mintegy 6000 éves A kő megtalálási helye •Vfe?/ & 15 16 17 Nyílhegyek A lepattant kő visszatalált a helyére I B I. ■ Ráccsal védett rajzok