Új Kelet, 1998. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-12 / 9. szám
Falujáró 1998. január 12., hétfő A zsarolyáni zsoltárok szilveszterkor is szólnak fehérgyarmat; Hemstmm\ Nagyszekeres Zsarolyán Jirtmjtis Cégén/dé^ád Ököritófuipos Hetmésxg Nemesborzovával. Az óvodát, az iskolát, az egészség- ügyi ellátást, a rendőrség körzeti megbízott irodáját, a szociális otthont a társközségekkel együtt működtetik. Ezekből csak a szociális otthon van Zsarolyán- ban. A gyerekek Nagyszekeresre járnak iskolába, óvodába. A község könyvtárában négyezer kötet van. A százötvennégy lakás ve- zetékesgáz-csatlakozási lehetőséggel, telefonkábellel van ellátva. Hetvenöt élő telefonvonal van, a gáz- és ivóvízellátásba százhu- szonnégy lakás van bekötve. A belterületi utak szilárd burkolatúak. A munkanélküliségi ráta két évvel ezelőtt hatvan százalékos volt, jelenleg harminc- nyolc. Nagyon sok tervről beszélt Kónya József polgár- mester, amit szeretnének megvalósítani a faluban. Ebből is látszik, hogy a honfoglalás előtt született településnek nem csak műltja van, hanem jövője is. A Zsarolyán szó magyar megfelelője „darvas” lehetne, ahol sok daru él. A település nevét 1181-ben említi először királyi oklevél. Nemesi helység volt, első temploma gótikus stílusban a tizenötödik század közepén készült. A reformáció 1550-ben érte a községet. Ettől kezdve volt iskola a faluban, melyben eleinte a lelkipásztorok tanítottak, de 1650-től már képzett iskolamestere is volt. Zsarolyán legrégebbi tárgyi emlékei az egyháznál maradtak fenn, úrvacsorái pohár 1641-ből, úrasztali terítő 1724-ből, anyakönyv 1768-ból. templomi orgona a tizenkilencedik század elejéről, kisebbik harangja 1858-ból való. Utóbbit Csepelyi Antal öntötte Mándon. A falut az 1717-ben a „krími” tatárbetöréskor feldúlták, felégették. A vármegye törvényszéke 1731- ben Sárossy Jánosné Tóth Borkát boszorkányság vádjával Nagykárolyban megégette. A középkori templomot elbontották, és a kiegyezés évében 1867-ben újjáépítették. Nézzük Zsarolyán jövőjét. A falu és Gyügye között összekötőutat építenének pályázati pénzből. Tizenkét településsel közösen bele akarnak fogni egy regionális körzeti hulladéklerakó építésébe. Ezzel párhuzamosan próbálják elkészíteni a szennyvízeleveztő csatornákat és tisztítórendszereket. A munkálatokkal egy időben - a tervek szerint - tévékábelt is elhelyeznének az árkokba. Mindez azt is jelenti, hogy az ittélők kulturált, civilizált környezetben élhetnek, ám mégis olyan értékeket mondhatnak magukénak, amilyenekről a rohanó városi ember csak álmodni mer, ha tud még álmodni egyáltalán. Kozma Ibolya (Új Kelet) Jó népek laknak itt - mondja a zsarolyáni szociális otthon egyik lakója. - Gyakran bejárnak a falusiak, tavasszal az első gyümölcsöket, a friss zöldségeket nekünk hozzák. Úrva- csoraosztáskor is úgy jönnek ide, mint a templomba. Aztán együtt énekelünk a zsoltároskönyvbői - mindenki kedvére. Az idegenek látogatása nagy esemény az otthon lakóinak, hiszen évek óta megszokott arcokat látnak. Ismerik egymás vendégeit, rokonait. Hallókészülékét igazgatja két néni, ők sem akarnak kimaradni a beszélgetésből:- Malvinka, nem jó - szólnak Nagy Zsigmond- nénak, az intézmény igazgatójának, aki készségesen illeszti össze az elcsúszott vezetékeket. Csendesen, üldögélnek. Papp Sándorné lábtörlőket készít, ezzel tölti mindennapjait.- Unalmas folyton tévét nézni, szívesen lekötöm magam ezzel a kis munkával - mondja. - A lábam beteg, de felülről egészséges vagyok. Kisszekeresen laktam, de az ízületeim nagyon fájnak, ezért úgy döntöttem, jobb, ha ide jövök. Gyermekem nincs, de a keresztfiamat szinte én neveltem. Ők gyakran eljönnek ide, meglátogatnak. Néhány súlyos betege is van az otthonnak. Erzsiké néni néhány éve agyvérzést kapott, s azóta nem tud megszólalni. A szeme azonban beszél. Huszonketten élnek itt, többségében nők. Az átlagéletkor nyolcvan feletti. Télen előfordul, hogy összezördülnek az idősek, a hűvös napokon nehezebben mozdulnak ki. Nyáron és tavasszal sétálgatnak az épület körül és a faluban, ilyenkor könnyebb. Ha súlyos beteggé lesz valamelyikük, félreteszik a vitákat, problémákat. Ágya mellé ülnek és virrasztanak. Az itt lakóknak már nincsenek illúzióik az életről, csak azt kérik engedjék őket az otthonban meghalni. A zsarolyáni szeretetotthon kicsit más, mint a többi hasonló intézmény. Az ápolók mosolyogva járnak-kel- nek az idősek között, s tisztaságillat lengi körül a szobákat. A konyhában puliszkát főznek tejfölös túróval, a lakók kérésére. A fiatal szakácsnő minket is kínál, de a polgármester-tiszteletes, Kónya József kiadós ebédje után egy falat sem megy le a torkunkon. Jóska sertéshúst sütött tiszteletes módra. Sok háziasszony megirigyelné a főztjét. Több vendéget is hívott ebédre, itt van Le- gány András is, a nyíregyházi tanárképző főiskola tanára, akivel gyakorta együtt járnak a természetvédelmi és ornitológiái táborba. A finom falatok közben arról beszélgetnek, hogy ők még mindig hisznek abban, hogy . Bessenyei Béla Bence, a falu lombikbébije - Pillanatkép a szociális otthonból - Egyházi értékek - Régi pecsét, új címer az emberi jóindulat a legjobb befektetés. Ezt alátámasztja mindaz, amit a faluban hallottunk és tapasztaltunk. Itt szilveszter napján, éjfélkor kimennek a templom elé. Meghúzzák a harangot, énekelnek, majd köszöntik az új évet a zsarolyániak. December 6-án - a szülők kezdeményezésére - Mikulás-ünnepséget tartottak. A négyszázhetven fős falu mind a száztíz gyermeke ott volt a polgármesteri hivatal, vagyis a régi egyházi iskola nagytermében, hogy átvehesse ajándékát a falusi Mikulástól. Az ünnepek, a közös célok összetartják az itt élőket. Már hagyomány, hogy karácsonykor adományokat gyűjtenek a nyíregyházi Magdaléneum számára. Megtiszított tyúkokat, zöldségeket, befőtteket és használt ruhákat visznek a beteg gyerekeknek. Ismerik egymás baját és boldogságát. Együtt örültek, amikor a Bessenyei házaspárnak tízéves együttélés után gyereke született. A kis Béla Bence Zsarolyán lombikbébije. Egyéves, s mikor édesanyja sétára viszi a falu főutcáján, rámosolyog arra, aki megszólítja. Örömet hozott a családnak, de a falunak is a kis jövevény, akire szülei kicsit sokat vártak. Bessenyei Béláné Ibolya szívesen vállalna még egy gyermeket, s büszkén mondja: most már valószínűleg nem is lenne szükség orvosi beavatkozásra! A kitartás és a bátorság jellemzi Ecsedi Jánost is, aki szembeszáll a betegségével, nem hagyja magát „ledönteni”. Szigorúan betartja az orvosi előírásokat, de sokszor jobban tudja, mire van szüksége, mint maga a doktor. Kétszer végeztek rajta veseátültetést, éveken át járt Debrecenbe kezelésre. Súlyos beteg, de felrakta a tetőt a fia házára. Mióta leszázalékolták, otthon főz, míg felesége, Ibolya dolgozik. A tétlenséget nem bírja, még akkor sem, ha fáj mindene. Szereti a gyerekeit, az unokáit és a társát, aki, amikor lehet, mellette van. Ibolya azt mondja a családnak, mindent meg kell tenni Jánosért, hiszen ő is ezt tette szeretteiért, mióta csak él. Szó esik arról a zsarolyáni asszonyról is, aki érszűküle- tes lett, s le kellett vágni a fél lábát. A közlekedés megkönnyítésére kapott támasztékra szivacsot kötött, így könnybben jár vele. Ruhát tereget, kukoriciát tör, számára nem állt meg az élet, csak megváltozott. Ha szomorúan is, de tudomásul veszi, és így dolgozik tovább, ez ad erőt az elkövetkező évekhez. Takarékos fajta a zsarolyáni. Az önkormányzat szerény költségvetéséből gyűjtögetett, s a félig kész faluházra eddig több mint ötmillió forintot költöttek. Remélhetőleg pályázati pénzből fejezhetik be az építkezést. Az egyház visszaigényli a korábban birtokában lévő iskolát, ahol most a polgármesteri hivatal található. Az épület kissé leromlott állapotban van, éppen ezért is nyújtanak be pályázatot a Közmunka Tanácshoz, önkormányzti tulajdonban lévő épületek felújítására. Egyúttal a szociális otthont, az orvosi rendelőt is felújítanák. A zsarolyániakon Nagy József falugondnok is sokat segít. Az önkormányzat autójával közlekedik, kiváltja a szükséges gyógyszereket, néha vásárol, intézi a falu ügyes-bajos dolgait. Sürgős esetben orvoshoz viszi a betegeket. A szatmári kisközség körjegyzőségben van Kisszekeressel, Nagyszekeressel és
